Evangélikus Leánygimnázium, Nyíregyháza, 1927

A gyermeklélek és az alsófokú nevelés. Irta: Fehér Gábor. Mikor a gyermeklélekről és az ehhez alkalmazandó nevelési el­vekről akarunk beszélni, legelső feladat, hogy tiszta képünk legyen magáról a lélekről, amelyet alakítani akarunk. Ennek legtermésze­tesebb módja, ha megkeressük a fő különbséget a gyermek és a fel­nőtt lelke között. Ha ezt megtaláltuk és a lelki élet két típusát elkü­lönítettük egymástól, akkor nincs más hátra, mint hogy a lélek erői­nek ismeretét praktikus elvek megalkotására használjuk fel. Ha az alap helyes, a belőle folyó praktikus nevelési szabályok természete­sek fognak lenni s alkalmazásuk eljuttat ahhoz az eredményhez, amit tőlük várunk. * Az emberi lélek az idők folyamán szakadatlan változásnak van kitéve. E változások lényegét később fogjuk tárgyalni. Egyelőre csak annyit, hogy az emberi lélek fejlődésének három típusát különböztet­jük meg. A fejlődés első típusán minden ember keresztülmegy; ez a gyer­mekkor naivsága. Reális tapasztalatok a lelket még kevéssé korlá­tozzák; ez a hangulatok és a képzelet teljes szabadságának a kora. A képzelet által irányított gyermek az őt körülvevő életben olyan színeket, olyan jelenségeket lát meg, amikre a felnőttek már nem képesek. Sőt a képzelet életet lehel a tárgyakba is és megtölti a gyermek fantáziáját olyan képek tömegével, amelyekért méltán irigyelhetjük őket. De ez az intenzív belső lelki élet korántse megy a kifelé irányuló megfigyelő erő rovására. Ellenkezőleg, a gyermek­lélek e tekintetben is rendkívül finom műszer, amelyben semmi be­hatás nyomtalanul el nem vész, hanem tovább rezeg és észrevétlenül átalakítólag hat. Sőt vissza fogunk térni arra is, hogy a gyermek nemcsak meglát, hanem meg is ért mindent, ha nincs is logikailag olyan tiszta képe a dolgokról, mint a felnőtteknek.

Next