Nyíregyházi Dohányfermentáló, 1983 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1983-02-01 / 1. szám

Teljesíthető feladatok (Folytatás az 1. oldalról) súgóról. Véleménye szerint 1933- ban a differenciált jövedelem­politika, mellett fontos feladat a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek további javítása. Dr. Gilányi József az 1982-es nehéz, de eredményes esztendő­ről szólt. Azért is tartja fontos­nak ezt a megállapítást, mert ha egy kicsit körültekin­tünk, azt látjuk, hogy ez nem minden vállalatnál volt így a városban, a megyében. Szükségesnek tartja a termel­tetés területére vonatkozó ha­tározott intézkedéseket és a piackutató tevékenység javítá­sát. Az ez évben megvalósítan­dó műszaki­ fejlesztések során nem szabad megengedni, hogy a tavalyi hibák előforduljanak. Felszólalása végén az 1983. évi várható bérfejlesztés mértéke iránt érdeklődött. Veress László, Miskolczy Ist­vánná, Deményfalvi Károlyné a Virginia dohány termesztésének bővítésével kapcsolatban fejtet­ték ki véleményüket, illetve azt kérdezték, milyen lehetőségei vannak a Virginia-termőterület növelésének? Jóna Pál válaszában elmond­ta, hogy igen lényegesnek tart­ja a dolgozók legszélesebb tö­megeinek aktív bevonását a fel­adatok megoldásába. Akarat, lelkesedés, közösségi gondolko­dás kell. Ebben nagy szerepe van az üzemi demokrácia fó­rumrendszerének. A vállalat bérfejlesztési elképzelése 1983. évre 4,5 százalékos fejlesztés; ez lehet több is, de a vállalati kollektíva munkájától függ. A belföldi értékesítési lehetőség behatárolt, ezért növelni szük­séges az export részarányát. Nemcsak Virginia dohányokból, hanem más fajtákból is. A Vir­ginia dohányok termelése kulcsfontosságú, de ez nem el­határozás, hanem műszaki hát­tér függvénye. Ez csak a nagy­üzemi gazdaságokban van meg, bár az utóbbi években itt is beszűkült. Jóna Pál igazgató válasza végén szólt a termelte­tési apparátus tevékenységének fontosságáról, a saját szárítási tevékenység javításáról, hang­­súlyozva az ,,A” világos dohá­nyok részarány-növelésének szükségességét. A DH és a munkaverseny AZ MSZMP XII. KONGRES­­­SZUSÁNAK a szocialis­ta mun­­kaverseny-mozgalom tovább­fejlesztéséről szóló határozata hangsúlyozza, hogy a jelenlegi időszak céljait csak a dolgozók hatékony közreműködésével le­het megvalósítani. A hibamentes munkarend­­szert, mint a gazdasági haté­­­­konyság növelésének egyik té­nyezőjét tartja számon a­ hatá­rozat és ebben egyértelműen a szocialista munkaverseny egyik céljaként, tartalmaként jelöli meg. A DH munkarendszer alkal­mazása csak ott hozhatja meg a kívánt eredményt, ahol a ve­zető elhatározás a széles töme­gek aktív támogatásával talál­kozik. Eredményessége attól is függ, hogyan sikerül beépíteni a gazdasági és a társadalmi munka gyakorlatába, mivel a ter­meléstől, társadalmi tevékeny­ségtől munkaversenytől elsza­kadt DH nem létezik. A DH MUNKARENDSZER a vezetőket és a munkásokat egy­aránt érdekeltté teszi mindazon feladatokban, amelyek lelkiis­meretes, programszerű és kifo­gástalan elvégzése végső soron a vállalati munka eredményes­ségének növekedésében jut ki­fejezésre. A munkarendszer jó szerve­zeti kereteket és feltételeket nyújthat az együttműködéshez a termelésirányításban és ellen­őrzésben közvetlenül és közvet­ve résztvevő műszaki, gazdasá­gi vezetőknek, szakembereknek és dolgozóknak. Lehetővé teszi, hogy a szocia­lista munkaversenyt tudomá­nyos alapra — tehát tervezetté és szervezetté­­ lehessen tenni az által, hogy vállalási és érté­kelési lehetőséget biztosít. A hibamentes munkarendszer elve és lényege szoros össz­hangban van a szocialista bri­gádmozgalom hármas jelszavá­val. A szocialista brigádok kö­zösségei teremtik meg a DH munkarendszer alkalmazásá­hoz alapvetően szükséges tö­megbázist. Ezáltal lehetővé vá­lik, hogy a DH-feladatokat a munkaverseny-feladatokkal szo­ros összhangban határozzák meg. AZ EGYÉNI, ILLETVE KOL­LEKTÍV vállalások irányulhat­nak: — a hibafeltárásra, az üze­mek belső hibainformációs rendszerének tudatos alkalma­zására ; — üzemi konkrét DH-prog­­ram, DH-feladat megoldására; — a DH munkarendszer tuda­tosítására, a kellő szemlélet ki­alakítására ; — szakmai oktatásban való részvételre; — a DH oktatási program megvalósítására; — a DH munk­arendszer fo­lyamatos bevezetésének előké­szítésére, illetve a teljes válla­lati rendszer létrehozására. A DH bevezetésének egyik alapfeltétele: az emberek tuda­tos cselekvésének megnyerése. Ezért a szocialista brigádok fel­készítése elsőrendű feladat. A DH-feladatok munkaver­seny útján történő megoldását segíti elő a fent írt rendelet az­zal is, hogy az újítómozgalom propagandáját, anyagi, erkölcsi ösztönzését a DH-célkitűzések­­kel összhangban határozza meg. A VÁLLALATI KOLLEKTÍ­VA előtt is­mertessék az ered­ményes újításokat, propagálják az újítások révén létrejött meg­takarításokat, s ne szégyelljék megmondani azt sem, hogy mindezért milyen erkölcsi, il­letve anyagi juttatásban része­sült az újító. A DH hibainformációs rend­szer működése során felvetődő hibaokok, hibaforrások megol­dásra váró problémák, újítási feladatok! Egy példa arra, hogy milyen szoros kapcsolat van a DH munkarendszer és az újítá­si mozgalom között: Az NSZK-ban a DH munka­­rendszert az újítási iroda tevé­kenysége alá rendelték azzal az indoklással, hogy a DH-val kap­csolatos minden költségcsök­kentő hibafeltáró javaslat és egyáltalán a hiba feltárása az újítás fogalmába tartozó tevé­kenység. AZ EDDIGI TAPASZTALA­TOK azt mutatják, hogy a fel­tárt hibák újítási témaként va­ló kezelése bevált, mert sok­kal közelebb kerültek a dolgo­zókhoz az újítási feladattervek. A DH munkarendszer tehát szinte programot ad az újítók­nak. Ezen túlmenően a Kiváló If­jú Mérnök, a Kiváló Ifjú Tech­nikus, a Kiváló Ifjú Közgazdász mozgalmakban részt vevők vál­lalásaiba is be lehet és bele kell építeni a DH intézkedési terv feladatait. Dr. Gilányi József Szerződéskötés gondokkal Előnyök a Virginia dohány termelőinek Már a végéhez közeledik a szerződéskötés időszaka." Csak­nem valamennyi nagyüzemmel megújítottuk a szerződést, de akadtak azért gondok, nehézsé­gek is. A szerződéskötés két egymás utáni évben sem mindig egyforma. Mint az előző évek, ez az év is hozott újat, sajáto­sat. Többek között ilyen új vonás, hogy az eddiginél jobban mó­dunkban­ áll irányítani a terme­lői igényeket, megválogatni termelő partnereinket. Ez a biz­tonság jó érzés, de tudjuk, hogy nem élhetünk vele vissza. Mivel a természetes úton szá­rítható Kerti, Kállói, Burley fajtáknál csökkentettük a szer­ződhető területet, lesznek olyan termelők, akikkel nem tudunk ebben az évben szerződést köt­ni. A szerződtetési munkát ezért még nagyobb felelősséggel, fo­kozottabb körültekintéssel — ha nem is mindenki megelégedé­sére — de maximálisan arra tö­rekedve kell végezni. Szerződtetési tervfelad­atunkat 9500 hektárban határoztuk meg. Már a kezdet kezdetén gondot okozott annak eldönté­se, hogy mennyi az az optimá­lis területnagyság, amely mel­lett nincs raktárra termelés. Semmiképpen nem engedhető meg ugyanis a szükségletnél nagyobb, vagyis raktározásra kerülő dohánymennyiség meg­termelése! Úgy véljük, hogy az elmúlt évinél 1100 hektárral kevesebb dohányterület elegen­dő lesz a hazai és az exportigé­nyek kielégítésére. Természete­sen csak akkor, ha jelentősen javítjuk a minőséget. A 9500 hektár összes dohány­területből 5000 hektár a mes­terséges szárítású Virginia és VP dohányok területe. Nem mondhatjuk, hogy nem okoz gondot ennek a területnek a leszerződése. Számolnunk kell azzal is, hogy erőfeszítésünk el­lenére is csak 90—95 százalékos lesz a teljesítés. Ennek elsősor­ban gazdaságossági okai van­nak. A tsz-ek gazdaságossági számításokat végeznek, mellyel alátámasztják, hogy nem kifi­zetődő mesterséges szárítású dohányt termelni. Az olaj, az energia, a növényvédő szerek, gépek és egyéb anyagok ár­emelkedésével ugyanis a do­hány felvásárlási árának eme­lése — ami ez évben is jelen­tős volt ugyan — nem képes lépést tartani. Meg vagyunk győződve arról, hogy a felvá­sárlási árak emelése nélkül a nagyüzemi dohánytermesztés még rosszabb pozícióba került volna. Ez évi fajtapolitikánkkal is segíteni kívánjuk a gazdaságo­kat. El szeretnénk érni, hogy a mesterséges szárítású dohány termesztése is jövedelmező le­gyen. Ismét próbálkozunk több olyan­­ ígéretes fajta termesz­tésbe állításával, amik nagyobb mennyiséget és több AV minő­ségű dohányt adnak. Ilyen új fajták a BV—11, a Virginia 276, az NC—744, a Zagreb H—31, az MP—81. Ismerve a mesterséges szárítású dohányok körül fenn­álló gondokat és a gazdaságok ezirányú problémáit, a Virgi­nia dohányok területkiesésének megakadályozása érdekében lé­pésekre szántuk el magunkat. Olyan • hatékony együttműkö­désre, amely a gazdaság szá­mára előnyösebbé teszi a ter­melést. Az együttműködés lé­nyege az, hogy — ha a gazdaság integrálja a termelőket (tsz-tagokat és kívülállókat) háztáji ter­mesztés, vagy szakcsoport formájában; — ha a rendelkezésére álló szárítóberendezéseket ma­ximálisan kihasználja; — ha Virginia típusú dohányt termelve törekszik az ex­portárualap megteremtésé­re, akkor vállalatunk az együttmű­ködésbe vont területen termeli Virginia szárazdohányok felvá­sárlási értékének öt százalékát, a háztáji, illetve a szakcsoport termeléséből származó minden mázsa AV minőségű dohány után pedig 500 forintot juttat a gazdaságnak. Az ily módon való­ együttmű­ködés sikerét máris tények bi­zonyítják. 18 gazdasággal mint­egy 600 hektárra kötöttünk ed­dig megállapodást. Reméljük, hogy ez a vállalkozás — mind a vállalat, mind a gazdaság szempontjából — eredményes lesz és távlatilag stabilizálja a mesterséges szárítású dohányok termelését. Németh Boldizsárné szakfelügyelő Dohányválogatók a gépsor mellett a Debreceni Dohánybeváltó és Fermentáló Üzemben. (Nagy G.) A KISZ új tennivalói A vállalat KISZ-bizottságának és az alapszervezeteknek soron követ­kező legfontosabb feladata az el­múlt mozgalmi évben végzett mun­ka értékelése és az új mozgalmi év tevékenységének megtervezése. Ez a két feladat nagyon szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen egy tárgyilagos, az eredményeket kihangsúlyozó, de a hibákat is fel­táró értékelés lehetőséget teremt a következő év tervezőinek egy olyan program összeállítására, amely — figyelembe véve az adottságokat és lehetőségeket — a valóság talaján gondoskodik fiataljaink szakmai és politikai képzéséről. Ugyanakkor a szabadidő eltöltését is olyan feladat­nak kell tekinteni a következő moz­galmi évben, amely a fiatalok ne­velésének alapvető eszköze lehet. Kulturális és sportrendezvényeink hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az if­júság körében ne legyen jellemző a jelenleg tapasztalható érdektelenség, közömbösség. Jó szolgálatot tesznek ezek a rendezvények annak a tö­rekvésnek, hogy a KISZ-tagok és a szervezeten kívüli fiatalok közelebb kerüljenek egymáshoz, így növeked­het a vállalati KISZ-szervezet tö­megbázisa. Az értékelés és tervezés időszaka a KISZ-tagok és a KISZ-szervezeten kívüliek ötleteit, kezdeményezéseit figyelembe véve alapozza meg a kongresszusi döntések végrehajtásá­nak folytatását a helyi viszonyok között. A KISZ-taggyűléseknek és a kül­döttgyűlésnek a nyílt politizálás, az őszinte véleménycsere fórumává kell válniuk. A VÁLLALAT KISZ­­ALAPSZERVEZETEINEK FELADATAI AZ ÉRTÉKELŐ TAGGYŰLÉSEK ELŐTT: — a pártszervezettel egyeztetik fel­készülési elképzeléseiket; — a vezetőségi üléseken egységesen értelmezik a KISZ-bizottság fel­készülési tervét, rendezvényter­vét, a KISZ­SZB 1981. február 24-i, valamint az 1982. október 29-i határozatait; — a vezetőségi tagok megszervezik az egyéni beszélgetések módját és menetét; — a kialakult véleményeket rögzí­tik, amely alapja lesz a taggyű­lés elé kerülő javaslatnak; — a vezetőség elkészíti a beszámo­lót, javaslatot tesz arra, hogy ki kap és ki nem kap tagsági iga­zolványt; — az értékelő taggyűlés az 1982. évi akcióprogram végrehajtását és a KISZ-tagok munkáját értékeli, dönt a tagsági viszony kérdésé­ben; — ha szükséges, akkor az értékelő taggyűlésen történik a vezetőség­választás, valamint a küldöttvá­lasztás. A VÁLLALAT KISZ­­ALAPSZERVEZETEINEK FELADATAI A TERVEZŐ TAGGYŰLÉS ELŐTT: — a vezetőség elkészíti az 1983. évi akcióprogramot, majd jóváhagy­ja azt; — a vezetőség megismeri a felsőbb KISZ-szervezetben, vagy más KISZ-szervezetben tevékenykedő KISZ-tagok egyéni megbízatásait; — a vezetőségi tagok az akcióprog­ramból megbízatásokat adnak a csoportoknak; — kitöltik a tagsági igazolványt, személyi adatlapot, az adatszol­gáltató lapot, átveszik a tagdíjat; — a tervező taggyűlés elfogadja az 1983. évi dokumentumokat, az egyéni megbízatásokat közösségi megbízatássá emeli és ezen a taggyűlésen történik a tagsági igazolványok ünnepélyes átadása. Összefoglalva: az értékelés és ter­vezés időszaka szolgálja kiemelten az ifjúság eszmei, politikai meggyő­ződésének, világnézetének és erköl­csének szocialista szellemű formá­lását, közösségi életük fejlesztését, a párt politikájának megértését és a helyi döntések alakításában való érdemi részvételt. Garai János

Next