Nyíregyházi Dohányfermentáló, 1990 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1990-02-01 / 1. szám

a nyíregyházi dohányfermentáló vállalat dolgozóinak lapja XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1990. FEBRUÁR HÓ A költségek emelkednek, a vállalati eredmény csökken — Kevesebb dohányból drágább készáru — Tovább kell növelni a felvásárlási árat — A bérek javulásá­nak feltételei vannak Nehéz évet kezdtünk el Nem rózsásak a gazdasági kilátások Az utóbbi években alaposan megváltozott a nálunk dolgozók érdeklődése a vállalat éves terve iránt. Az egyes ember számára is fontos információkat jelent a terv. Utal arra, hogy a várható béremelkedés mennyire közelíti, vagy haladja meg a „hivatalos” inflációt; a vállalat pozíciójának változásai jelenthetik a munka­­viszony veszélybe kerülését, a nehezebb körülmények vállalá­sának kényszerét. A Nyíregyházi Dohányfermen­­táló Vállalat 1990. évi terve nehe­zebb évet jelez az előző évekhez képest. Kevés dohány termett az elmúlt évben. Ebből kifolyólag rövidebb lesz az év elejére át­nyúló termelési szezon, a kész­letek alaposan lecsökkennek, az értékesítésnél nem tudjuk ki­használni a kínálkozó lehetősé­geket. Ráadásul a kevés do­hányból igen drága készárut állítottunk elő az elmúlt évben, így az idén eladott termékek nagy részének kisebb lesz az eredménytartalma. A költségek pedig jelentősen növekednek. A végeredmény: számottevően csökkenő vállalati nyereség. A logikai sor folytatása az, hogy kevesebb pénz jut béremelésre és népszerűtlenebb intézkedése­ket is kénytelen hozni a válla­lat vezetése. A dohánygyárak belföldi fer­mentált dohányigénye nem nö­vekszik, sőt némi csökkenés ta­pasztalható. Az igényben az év­­eleji áremelés fogyasztáscsök­kentő hatása és az alacsonyabb árú cigaretták felé való eltoló­dás ismerhető fel. Az export növelésére nagyobb lehetőség mutatkozna, az év ele­jén azonban nem rendelkezünk elegendő felkínálható készlettel, ezért éves szinten is csak né­hány százalékos emelkedést ter­vezhetünk. Az export valutaár­bevételének meg kell haladnia az elmúlt évit. A fermentált dohány termelé­sének terve nem éri el a 10 ezer tonnát akkor, amikor az egy évi igény tizenkétezer tonna körüli van. Az első fél évben a kis vo­lumenű felvásrlás, a második­ban pedig a kapacitás végessége az akadály. A második fél évi 7000 tonnás készárutermeléshez korai terméskezdés és jó mű­szakteljesítmények szükségesek. Nyilvánvaló, hogy a jó termés és a kedvező üzemelési lehető­ségek esetén a tervet túl kell teljesíteni! A termelésen belül változatla­nul magas az exportminőségű termékek iránti igény, termelé­sére nagyobb hányadban­­ a nyíregyházi üzemnek kell vál­lalkoznia. A termelés önköltsége tovább­ra is kedvezőtlenül magas lesz a jó minőségű alapanyagok ma­gasabb ösztönzöttsége és az ebbe az irányba történő összetétel-el­tolódás miatt. Ezért az egyéb negatív hatású tényezőket — köztük az anyagfelhasználási mutató romlását — fel kell szá­molni. A termeltetésnek az egy évi értékesítés alapanyagigényén túl a készletek bizonyos mértékű feltöltéséhez szükséges nyers­dohányt is meg kell termeltet­nie. A biztonságos termés érde­kében kisebb átlaghozamokkal számolva nagyobb termőterüle­tet kell előirányozni. A termelési költségek emel­kedésének és a támogatások csökkenésének ellensúlyozására az elmúlt évi — a valóságban a Hevesi dohánynál a 20 százalé­kot is elérő — áremelés után az idén újabb 14—15 százalékos felvásárlási növekedést terve­zünk. A jelzett mérték a felárak emelkedését is magában foglal­ja. A Hevesi dohánynál az ex­portképes választékok arányá­nak — a minősítés egyidejű szigorítása mellett el kell érnie az 1989. évi szintet. A nagyleve­lű dohányok összetételének pe­dig a dohánygyári igények sze­rint kell alakulnia. A dolgozók jövedelmének nö­velése érdekében az előző évi bértömeg 10 százalékkal növel­hető, ami lehetővé teszi a 15— 20 százalékos béremelést. Ez 17 milliós költségnövekedést okoz, ezért a létszám- és bérgazdálko­dásban külön intézkedések szükségesek. (Erről külön cikk­ben lapunk más helyén bőveb­ben szólunk.) A bérnövekményt továbbra is 50 százalékos adó terheli. 1990-ben néhány költségfaj­tánál jelentős emelkedés követ­kezik be. Növekszik a bér és annak közterhe, az amortizáció, a peronoszpóra elleni védeke­zés költsége. 20—25 millióval nő a fizetendő lízingdíjak összege, amiben megjelenik a forintb­ér­(Folytatás a 3. oldalon.) A beváltási szezon végén bizony minden kiló dohánynak örültek az átvevők. Kevesebb termett, kevesebb jutott feldolgozásra is. Lo­­vácsi Ferencné január végén még mérlegelte a Kerti dohányt a nyíregyházi beváltóban Homoki János átvevő csoportjában. Tovább emelkedik az idén az átvételi ár, nő a támogatások összege, hogy meglegyen a feldol­gozni kívánt dohánymennyiség. Képünk az átvétel utolsó napjaiban készült: Sándorfi Tibor Gulyán Jánosné jánosbokori termelő Pallagi dohányát minősíti a nyíregyházi beváltóban. Tisztességes helytállás a dolgunk Lakatos András igazgató a vállalat munkájáról, gondjairól, a változó körülmé­nyekhez való alkalmazkodásról, a talponm­aradásról, a megélhetésről Lapunk hagyományaihoz hí­ven az év elején nyilatkozatot kértünk Lakatos Andrástól, vál­lalatunk igazgatójától. — Igen nehéz, de összességé­ben eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Az év nehézsé­geit elsősorban az okozta, hogy az országban bekövetkező poli­tikai, társadalmi változások, ezeknek a mindennapi életben való megnyilvánulásai vállala­tunkat sem hagyták érintetle­nül. Ezekhez alkalmazkodni, higgadtságunkat megőrizni, egy tudatos, tervszerű vállalatveze­tési gyakorlatot megvalósítani — nem volt egyszerű dolog. Ezt csak a vállalat egész kollektí­vájának megértésével, támoga­tásával lehetett elérni. Ez akkor is igaz, ha emellett megnyilvá­nultak, felszínre­­ jöttek mun­kánk mai gyengeségei is. Az 1989-es év gazdálkodásának számszerű eredményessége mintegy 20 százalékkal fogja meghaladni a tervezettet. De ha e sommás értékelés mögé né­zünk, akkor azt is láthatjuk, hogy különböző tevékenysége­ink részletei már korántsem mutatnak ilyen egységes képet. — Minden bizonnyal az is szaporí­totta a gondokat, hogy kevesebb megtermelt dohány került a feldol­gozó üzemekbe? — A tervezett termésnek — igaz, hogy nagyobb részben a víruskártétel miatt — csak mintegy háromnegyede termett meg. Viszont kedvezőbb volt a minőségi összetétel és ez azt eredményezte, hogy a termelők árbevétel-kiesése valamelyest mérsékeltebb volt. Ehhez válla­­latunk partnerkapcsolatot erősí­tő magatartása is hozzájárult, hiszen — látva a víruskártétel nagyságát — a termelők meglé­vő adósságait prolongáltuk, illet­ve a vállalati eredmény terhére mintegy tízmillió forintot osz­tatunk ki a legnagyobb kárt szenvedett termelőknek. — A kisebb dohánytermés miatt nem teljesültek az 1989- re tervezett termelési mutatók sem. Közel tíz százalékkal keve­sebb lett a feldolgozott dohány. A gazdasági év végére emiatt a kívánatosnál kisebb lett a fer­mentált dohánykészlet. Csak nagy figyelemmel, szinte „kézi navigációval” tudtuk kielégíteni partnereink eddigi igényeit.­­ A figyelmesebb, felelősség­­teljes munka és kétségtelenül a megteremtett jobb minőségű eredményként az exportterme­lés mintegy 30 százalékkal lehe­tett több, mint a korábbi idő­szakban és haladta meg a terve­zettet. A belföldi értékesítés pedig mintegy 60 millió forint­tal haladja meg az előirányza­tot. A valutabevétel a tervezett hárommillió dollárral szemben a három és fél millió dollárt éri el.­­ Gondot jelent viszont — ami feltétlenül elemzendő és az idén megváltoztatandó —, hogy a termelés önköltsége szá­mottevően megnövekedett. Eb­ben nagy szerepet játszott a romló anyagfelhasználást muta­tó és a kedvezőtlen összetétel. Sajnos ezeknek a negatív hatá­sával 1990-ben is számolni kell. — A termelés költségeibe beletar­toznak a foglalkoztatás költségei. Többfelé a költségeket csökkentő törekvések elbocsátásokat, munka­­nélküliséget ígérnek. A vállalatnál mi a helyzet? — A foglalkoztatásban kissé megmozdultunk már az éssze­rűsítés irányába. 3,7 százalékos létszámmegtakarítást sikerült elérnünk, főként azzal, hogy az időszakosan munka nélkül ma­radt dolgozókat kölcsönadtuk más munkahelyeken. Ennek a megtakarításon túl az is pozi­(Folytatás a 2. oldalon)

Next