Nyíregyházi Dohányfermentáló, 1990 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1990-02-01 / 1. szám
a nyíregyházi dohányfermentáló vállalat dolgozóinak lapja XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1990. FEBRUÁR HÓ A költségek emelkednek, a vállalati eredmény csökken — Kevesebb dohányból drágább készáru — Tovább kell növelni a felvásárlási árat — A bérek javulásának feltételei vannak Nehéz évet kezdtünk el Nem rózsásak a gazdasági kilátások Az utóbbi években alaposan megváltozott a nálunk dolgozók érdeklődése a vállalat éves terve iránt. Az egyes ember számára is fontos információkat jelent a terv. Utal arra, hogy a várható béremelkedés mennyire közelíti, vagy haladja meg a „hivatalos” inflációt; a vállalat pozíciójának változásai jelenthetik a munkaviszony veszélybe kerülését, a nehezebb körülmények vállalásának kényszerét. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat 1990. évi terve nehezebb évet jelez az előző évekhez képest. Kevés dohány termett az elmúlt évben. Ebből kifolyólag rövidebb lesz az év elejére átnyúló termelési szezon, a készletek alaposan lecsökkennek, az értékesítésnél nem tudjuk kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. Ráadásul a kevés dohányból igen drága készárut állítottunk elő az elmúlt évben, így az idén eladott termékek nagy részének kisebb lesz az eredménytartalma. A költségek pedig jelentősen növekednek. A végeredmény: számottevően csökkenő vállalati nyereség. A logikai sor folytatása az, hogy kevesebb pénz jut béremelésre és népszerűtlenebb intézkedéseket is kénytelen hozni a vállalat vezetése. A dohánygyárak belföldi fermentált dohányigénye nem növekszik, sőt némi csökkenés tapasztalható. Az igényben az éveleji áremelés fogyasztáscsökkentő hatása és az alacsonyabb árú cigaretták felé való eltolódás ismerhető fel. Az export növelésére nagyobb lehetőség mutatkozna, az év elején azonban nem rendelkezünk elegendő felkínálható készlettel, ezért éves szinten is csak néhány százalékos emelkedést tervezhetünk. Az export valutaárbevételének meg kell haladnia az elmúlt évit. A fermentált dohány termelésének terve nem éri el a 10 ezer tonnát akkor, amikor az egy évi igény tizenkétezer tonna körüli van. Az első fél évben a kis volumenű felvásrlás, a másodikban pedig a kapacitás végessége az akadály. A második fél évi 7000 tonnás készárutermeléshez korai terméskezdés és jó műszakteljesítmények szükségesek. Nyilvánvaló, hogy a jó termés és a kedvező üzemelési lehetőségek esetén a tervet túl kell teljesíteni! A termelésen belül változatlanul magas az exportminőségű termékek iránti igény, termelésére nagyobb hányadban a nyíregyházi üzemnek kell vállalkoznia. A termelés önköltsége továbbra is kedvezőtlenül magas lesz a jó minőségű alapanyagok magasabb ösztönzöttsége és az ebbe az irányba történő összetétel-eltolódás miatt. Ezért az egyéb negatív hatású tényezőket — köztük az anyagfelhasználási mutató romlását — fel kell számolni. A termeltetésnek az egy évi értékesítés alapanyagigényén túl a készletek bizonyos mértékű feltöltéséhez szükséges nyersdohányt is meg kell termeltetnie. A biztonságos termés érdekében kisebb átlaghozamokkal számolva nagyobb termőterületet kell előirányozni. A termelési költségek emelkedésének és a támogatások csökkenésének ellensúlyozására az elmúlt évi — a valóságban a Hevesi dohánynál a 20 százalékot is elérő — áremelés után az idén újabb 14—15 százalékos felvásárlási növekedést tervezünk. A jelzett mérték a felárak emelkedését is magában foglalja. A Hevesi dohánynál az exportképes választékok arányának — a minősítés egyidejű szigorítása mellett el kell érnie az 1989. évi szintet. A nagylevelű dohányok összetételének pedig a dohánygyári igények szerint kell alakulnia. A dolgozók jövedelmének növelése érdekében az előző évi bértömeg 10 százalékkal növelhető, ami lehetővé teszi a 15— 20 százalékos béremelést. Ez 17 milliós költségnövekedést okoz, ezért a létszám- és bérgazdálkodásban külön intézkedések szükségesek. (Erről külön cikkben lapunk más helyén bővebben szólunk.) A bérnövekményt továbbra is 50 százalékos adó terheli. 1990-ben néhány költségfajtánál jelentős emelkedés következik be. Növekszik a bér és annak közterhe, az amortizáció, a peronoszpóra elleni védekezés költsége. 20—25 millióval nő a fizetendő lízingdíjak összege, amiben megjelenik a forintbér(Folytatás a 3. oldalon.) A beváltási szezon végén bizony minden kiló dohánynak örültek az átvevők. Kevesebb termett, kevesebb jutott feldolgozásra is. Lovácsi Ferencné január végén még mérlegelte a Kerti dohányt a nyíregyházi beváltóban Homoki János átvevő csoportjában. Tovább emelkedik az idén az átvételi ár, nő a támogatások összege, hogy meglegyen a feldolgozni kívánt dohánymennyiség. Képünk az átvétel utolsó napjaiban készült: Sándorfi Tibor Gulyán Jánosné jánosbokori termelő Pallagi dohányát minősíti a nyíregyházi beváltóban. Tisztességes helytállás a dolgunk Lakatos András igazgató a vállalat munkájáról, gondjairól, a változó körülményekhez való alkalmazkodásról, a talponmaradásról, a megélhetésről Lapunk hagyományaihoz híven az év elején nyilatkozatot kértünk Lakatos Andrástól, vállalatunk igazgatójától. — Igen nehéz, de összességében eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Az év nehézségeit elsősorban az okozta, hogy az országban bekövetkező politikai, társadalmi változások, ezeknek a mindennapi életben való megnyilvánulásai vállalatunkat sem hagyták érintetlenül. Ezekhez alkalmazkodni, higgadtságunkat megőrizni, egy tudatos, tervszerű vállalatvezetési gyakorlatot megvalósítani — nem volt egyszerű dolog. Ezt csak a vállalat egész kollektívájának megértésével, támogatásával lehetett elérni. Ez akkor is igaz, ha emellett megnyilvánultak, felszínre jöttek munkánk mai gyengeségei is. Az 1989-es év gazdálkodásának számszerű eredményessége mintegy 20 százalékkal fogja meghaladni a tervezettet. De ha e sommás értékelés mögé nézünk, akkor azt is láthatjuk, hogy különböző tevékenységeink részletei már korántsem mutatnak ilyen egységes képet. — Minden bizonnyal az is szaporította a gondokat, hogy kevesebb megtermelt dohány került a feldolgozó üzemekbe? — A tervezett termésnek — igaz, hogy nagyobb részben a víruskártétel miatt — csak mintegy háromnegyede termett meg. Viszont kedvezőbb volt a minőségi összetétel és ez azt eredményezte, hogy a termelők árbevétel-kiesése valamelyest mérsékeltebb volt. Ehhez vállalatunk partnerkapcsolatot erősítő magatartása is hozzájárult, hiszen — látva a víruskártétel nagyságát — a termelők meglévő adósságait prolongáltuk, illetve a vállalati eredmény terhére mintegy tízmillió forintot osztatunk ki a legnagyobb kárt szenvedett termelőknek. — A kisebb dohánytermés miatt nem teljesültek az 1989- re tervezett termelési mutatók sem. Közel tíz százalékkal kevesebb lett a feldolgozott dohány. A gazdasági év végére emiatt a kívánatosnál kisebb lett a fermentált dohánykészlet. Csak nagy figyelemmel, szinte „kézi navigációval” tudtuk kielégíteni partnereink eddigi igényeit. A figyelmesebb, felelősségteljes munka és kétségtelenül a megteremtett jobb minőségű eredményként az exporttermelés mintegy 30 százalékkal lehetett több, mint a korábbi időszakban és haladta meg a tervezettet. A belföldi értékesítés pedig mintegy 60 millió forinttal haladja meg az előirányzatot. A valutabevétel a tervezett hárommillió dollárral szemben a három és fél millió dollárt éri el. Gondot jelent viszont — ami feltétlenül elemzendő és az idén megváltoztatandó —, hogy a termelés önköltsége számottevően megnövekedett. Ebben nagy szerepet játszott a romló anyagfelhasználást mutató és a kedvezőtlen összetétel. Sajnos ezeknek a negatív hatásával 1990-ben is számolni kell. — A termelés költségeibe beletartoznak a foglalkoztatás költségei. Többfelé a költségeket csökkentő törekvések elbocsátásokat, munkanélküliséget ígérnek. A vállalatnál mi a helyzet? — A foglalkoztatásban kissé megmozdultunk már az ésszerűsítés irányába. 3,7 százalékos létszámmegtakarítást sikerült elérnünk, főként azzal, hogy az időszakosan munka nélkül maradt dolgozókat kölcsönadtuk más munkahelyeken. Ennek a megtakarításon túl az is pozi(Folytatás a 2. oldalon)