Nyíregyházi Dohányfermentáló, 1991 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1991-02-01 / 1. szám

XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1991. FEBRUÁR HÓ Növelni kell a dohánykészletet • Csökkenő átlaglét­szám, növekvő bérek — Külföldi tőke és privatizáció Mi vár ránk az új évben? Lakatos András igazgató a vállalat idei feladatairól Igen gyorsan változik körülöttünk a világ. Változnak az árak, változnak a tulajdonviszonyok, változik a kormány összetétele, változó, ellentmondásokkal teli a politika. Ebben a változó kör­nyezetben hogyan alakul vállalatunk helyzete? Milyen problé­mák foglalkoztatják a vállalatvezetést? Évnyitó beszélgetésünk során erről kérdeztük Lakatos Andrást, vállalatunk igazgatóját. — A gyors változások való­ban nagyo­bb munkatempót diktálnak. Nagyobb figyelmet kíván minden elemzés és kö­rültekintő alaposságot minden döntéshozatal. Ezekben a he­tekben — a vállalati mérleg készítése során — vezető mun­katársaimmal együtt élénken foglalkoztat bennünket az el­múlt év tapasztalatainak levo­nása és az 1991-es év során megteendő intézkedések ki­munkálása.­­ De mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, megragadom az alkalmat, hogy vállalati újsá­gunkban is megköszönjem minden dolgozónak, valamennyi partnerünknek az elmúlt évi munkát, amit összességében — a gondok ellenére is — ered­ményesnek tudok minősíteni. — Többször elhangzott már, hogy az 1990-es év­­ amolyan felemás esztendő volt. — Az elmúlt év tapasztalatai talán úgy summázhatók, hogy 1990 valóban kétarcú év volt. A munkák alapanyagául szol­gáló dohány termelésébe egy jó kezdet után az időjárás ala­posan beleszólt és sajnos vé­gül a tervezett 15 300 tonna helyett alig 10 000 tonna do­hányt tudtunk megtermeltetni. Ez az 1989. évi vírusfertőzés miatti terméskiesés után jelen­tős alapanyagellátási feszültsé­get teremtett vállalatunknál. De ezen túlmenően­ a termelé­si kedvet is megingatta több termelőnél. Az év másik arca volt, hogy a cigaretta iránt fokozott bel­földi és külföldi igény jelent meg. Ebből következően a ci­garettagyártók vállalatunkkal szemben is fokozták dohány­igényüket. Ennek eredménye, hogy a kisebb termés ellenére mintegy ezer tonnával több dohányt értékesítettünk az eredetileg tervezettnél. Ez vi­szont jelentős készletcsökkenés­sel járt. A tervezettnél több dohány értékesítése és a gazdálkodás hatékonyságát növelő több év­közi intézkedésünk — mint például a költséggazdálkodás szigorítása, a fegyelmezett és feszes pénzgadálkodás, a lét­számracionalizálási „csomag” működtetése — azt eredmé­nyezte, hogy a tervet megha­ladó, mintegy 190 millió forin­tos gazdálkodási eredménnyel zártuk az elmúlt évet. Igen pozitívan értékelhe­tő,­ hogy mindezek nyomán az ígértnél nagyobb mértékben tudtuk emelni dolgozóink jö­vedelmét. Nyugodt lelkiisme­­retel zártuk a 90-es évet, mert úgy a dolgozóinknak, mint a partnereinknek tett ígéretein­ket teljesíteni tudtuk. — Az 1990-es évet két jelen­tős vállalati esemény is emlé­kezetessé teszi. Például a nyíregyházi fermentálóüzem je­lentős fejlesztése... — Valóban nagy horderejű, hogy hároméves műszaki fej­lesztés fejeződött be a fermen­tálóüzemünkben és ezzel technológiánk alkalmassá vált bármilyen igény kielégítésére. De itt említem meg azt is, hogy a vállalat presztízsét, jó hírnevét nagyban növelte és igen pozitív visszhangot váltott ki az a centenáriumi ünnep­ségsorozat, melyet vállalatunk fennállásának 100. évfordulója alkalmából szerveztünk. Eb­ből az anyagi és erkölcsi tő­kéből még hosszú ideig épít­kezni lehet. — Visszatérve az új eszten­dőhöz: mik a legfőbb idei teen­dők, hogyan ítélhető meg az 1991-es év indulása? — Az előző évek gyakorlatá­tól eltérően most egy kicsit korábban, az 1990-es tapaszta­latokra építve dolgoztuk ki koncepciónkat, készítettük el az 1991-re szóló vállalati elő­tervet. Ebből fakadóan az (Folytatás a 2. oldalon.) Szíriai importdohány a nyíregyházi fermentálóüzem raktárában. A kép előterében látható „bálák” tartalmából is látszik, hogy a minőség nem egyezik a korábbi elképzelésekkel. Mindez az alább közölt írásból is kiderül. A tervezett 76-ból tizenhat gépen már termelik a szivarborítékot a korábbi debreceni fermen­tálóüzem egyik csarnokában a Szivargyár Kft. frissen betanított dolgozói. Az Indonéziából behozott Jáva típusú dohánylevélből ügyes kezek stancolják ki a szivarborítékot, amely a gé­pek kobinázó oldalán papírhengerre kerül — egy hengerre több mint 6000 darab. A szivargyár­ról lapunk következő számában közlünk képes riportot. Nem a minta szerinti dohány­behozatal A vállalat százéves történeté­ben még nem fordult elő, hogy két egymást követő évben olyan kevés dohány termett volna a szabolcsi tájkörzetben, mint 1989-ben és 1990-ben. Előbb a víruskártétel, majd pe­dig az aszály okozott jelentős kiesést. A tartalék fermentált do­hánykészletek csak egy év ki­esésének pótlására voltak ele­gendők. Az ország ez évi ciga­rettagyártásához viszont már nem áll rendelkezésre elegendő hazai termesztésű dohány. Egyetlen lehetséges megoldás­ként kínálkozott a külföldről történő dohánybeszerzés, az import. Meg kell jegyezni, hogy — kis mennyiségben — a cigaret­tagyárak általában használnak külföldi eredetű, elsősorban „keleti típusú” fermentált de- Szíriából hányt a különböző cigaretták gyártásához, de ezek elsősor­ban olcsó töltőanyagként szere­pelnek a receptúrákban. Most azonban a hazaihoz hasonló jel­legű, a hiányzó alapanyagot pótolni képes dohány behozata­la került előtérbe. Számunkra a nyersdohányvásárlás látszott célszerűnek, amely amellett, hogy alacsonyabb feldolgozott­sági szintje miatt olcsóbb, egy­ben szabad kocsányozási és fermentálási kapacitásunk egy részének lekötését is lehetővé teszi. Körülnézve a dohány-világ­piacon, sajnos megállapíthat­tuk, hogy nemcsak nálunk volt kedvezőtlen az elmúlt év ter­mése, hanem általában elég szegényes a kínálat, így jutot­tak el szakembereink a távoli Szíriába, ahol — a bemutatott minták alapján — a hazai érkezett meg­ .,Nyírségi BV” anyaghoz hason­ló jellegű dohány vásárlására mutatkozott lehetőség. Vállalatunk megbízása alap­ján a dohánykereskedők le i­s kötöttek kettőezer tonnát. Az első szállítmányok kalandos utazás után január elején ér­keztek meg. A Szíriából indu­ló hajórakományok a Földközi­tengeren és az Adrián végig­hajózva Rijekában értek szá­razföldet, ahonnan a dohány­vagonokban utazott tovább Nyíregyházáig. A napi 10—13 vagonrako­mány fogadása, kirakodása kemény feladatot jelentett a f­ermentálóüzem dolgozóinak. A karbantartók „csatasorba állása” és derekas helytállása révén a vagonok jó ütemben ürültek, mintegy 650 tonna do­hány a raktárakba került. A vállalati erőfeszítések és a nagy várakozás ellenére sajná­lattal kellett megállapítani, hogy a leszállított dohány nem teljesen felel meg a bemuta­tott mintának. Számunkra szo­katlanul száraz, általában 10 százalék alatti nedvességű és emiatt mind a szállítási, mind a feldolgozási veszteségek — a nagymértékű törmelékesedés miatt — várhatóan meghalad­ják a szokásos mértéket. Vállalatunk illetékesei azon­nal intézkedtek. Bejelentették kifogásukat a kereskedelmi ügyletet lebonyolítóknak és az eladóknak nemcsak a nedves­ségtartalmat, hanem részben a minőséget illetően is. A meg­egyezésig a feldolgozást meg­kezdeni nem tudjuk, ezért szorgalmazzuk annak mielőbbi létrehozását. Szakembereink szerint meg­felelően megválasztott előkon­­dícionálással, az átlagosnál va­lamivel nagyobb veszteséggel és ráfordítással a beérkezett tételek jelentős része a szük­ségleteknek megfelelő kocsá­­nyozott, fermentált dohánnyá dolgozható fel. Persze végle­ges véleményt csak a feldolgo­zás megkezdése után lehet al­kotni. Lapzártakor az egyeztető tárgyalások még tartottak, a fejleményekre később visszaté­rünk. —aB—

Next