Nyíregyházi Dohányfermentáló, 1991 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1991-02-01 / 1. szám
XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1991. FEBRUÁR HÓ Növelni kell a dohánykészletet • Csökkenő átlaglétszám, növekvő bérek — Külföldi tőke és privatizáció Mi vár ránk az új évben? Lakatos András igazgató a vállalat idei feladatairól Igen gyorsan változik körülöttünk a világ. Változnak az árak, változnak a tulajdonviszonyok, változik a kormány összetétele, változó, ellentmondásokkal teli a politika. Ebben a változó környezetben hogyan alakul vállalatunk helyzete? Milyen problémák foglalkoztatják a vállalatvezetést? Évnyitó beszélgetésünk során erről kérdeztük Lakatos Andrást, vállalatunk igazgatóját. — A gyors változások valóban nagyobb munkatempót diktálnak. Nagyobb figyelmet kíván minden elemzés és körültekintő alaposságot minden döntéshozatal. Ezekben a hetekben — a vállalati mérleg készítése során — vezető munkatársaimmal együtt élénken foglalkoztat bennünket az elmúlt év tapasztalatainak levonása és az 1991-es év során megteendő intézkedések kimunkálása. De mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, megragadom az alkalmat, hogy vállalati újságunkban is megköszönjem minden dolgozónak, valamennyi partnerünknek az elmúlt évi munkát, amit összességében — a gondok ellenére is — eredményesnek tudok minősíteni. — Többször elhangzott már, hogy az 1990-es év amolyan felemás esztendő volt. — Az elmúlt év tapasztalatai talán úgy summázhatók, hogy 1990 valóban kétarcú év volt. A munkák alapanyagául szolgáló dohány termelésébe egy jó kezdet után az időjárás alaposan beleszólt és sajnos végül a tervezett 15 300 tonna helyett alig 10 000 tonna dohányt tudtunk megtermeltetni. Ez az 1989. évi vírusfertőzés miatti terméskiesés után jelentős alapanyagellátási feszültséget teremtett vállalatunknál. De ezen túlmenően a termelési kedvet is megingatta több termelőnél. Az év másik arca volt, hogy a cigaretta iránt fokozott belföldi és külföldi igény jelent meg. Ebből következően a cigarettagyártók vállalatunkkal szemben is fokozták dohányigényüket. Ennek eredménye, hogy a kisebb termés ellenére mintegy ezer tonnával több dohányt értékesítettünk az eredetileg tervezettnél. Ez viszont jelentős készletcsökkenéssel járt. A tervezettnél több dohány értékesítése és a gazdálkodás hatékonyságát növelő több évközi intézkedésünk — mint például a költséggazdálkodás szigorítása, a fegyelmezett és feszes pénzgadálkodás, a létszámracionalizálási „csomag” működtetése — azt eredményezte, hogy a tervet meghaladó, mintegy 190 millió forintos gazdálkodási eredménnyel zártuk az elmúlt évet. Igen pozitívan értékelhető, hogy mindezek nyomán az ígértnél nagyobb mértékben tudtuk emelni dolgozóink jövedelmét. Nyugodt lelkiismeretel zártuk a 90-es évet, mert úgy a dolgozóinknak, mint a partnereinknek tett ígéreteinket teljesíteni tudtuk. — Az 1990-es évet két jelentős vállalati esemény is emlékezetessé teszi. Például a nyíregyházi fermentálóüzem jelentős fejlesztése... — Valóban nagy horderejű, hogy hároméves műszaki fejlesztés fejeződött be a fermentálóüzemünkben és ezzel technológiánk alkalmassá vált bármilyen igény kielégítésére. De itt említem meg azt is, hogy a vállalat presztízsét, jó hírnevét nagyban növelte és igen pozitív visszhangot váltott ki az a centenáriumi ünnepségsorozat, melyet vállalatunk fennállásának 100. évfordulója alkalmából szerveztünk. Ebből az anyagi és erkölcsi tőkéből még hosszú ideig építkezni lehet. — Visszatérve az új esztendőhöz: mik a legfőbb idei teendők, hogyan ítélhető meg az 1991-es év indulása? — Az előző évek gyakorlatától eltérően most egy kicsit korábban, az 1990-es tapasztalatokra építve dolgoztuk ki koncepciónkat, készítettük el az 1991-re szóló vállalati előtervet. Ebből fakadóan az (Folytatás a 2. oldalon.) Szíriai importdohány a nyíregyházi fermentálóüzem raktárában. A kép előterében látható „bálák” tartalmából is látszik, hogy a minőség nem egyezik a korábbi elképzelésekkel. Mindez az alább közölt írásból is kiderül. A tervezett 76-ból tizenhat gépen már termelik a szivarborítékot a korábbi debreceni fermentálóüzem egyik csarnokában a Szivargyár Kft. frissen betanított dolgozói. Az Indonéziából behozott Jáva típusú dohánylevélből ügyes kezek stancolják ki a szivarborítékot, amely a gépek kobinázó oldalán papírhengerre kerül — egy hengerre több mint 6000 darab. A szivargyárról lapunk következő számában közlünk képes riportot. Nem a minta szerinti dohánybehozatal A vállalat százéves történetében még nem fordult elő, hogy két egymást követő évben olyan kevés dohány termett volna a szabolcsi tájkörzetben, mint 1989-ben és 1990-ben. Előbb a víruskártétel, majd pedig az aszály okozott jelentős kiesést. A tartalék fermentált dohánykészletek csak egy év kiesésének pótlására voltak elegendők. Az ország ez évi cigarettagyártásához viszont már nem áll rendelkezésre elegendő hazai termesztésű dohány. Egyetlen lehetséges megoldásként kínálkozott a külföldről történő dohánybeszerzés, az import. Meg kell jegyezni, hogy — kis mennyiségben — a cigarettagyárak általában használnak külföldi eredetű, elsősorban „keleti típusú” fermentált de- Szíriából hányt a különböző cigaretták gyártásához, de ezek elsősorban olcsó töltőanyagként szerepelnek a receptúrákban. Most azonban a hazaihoz hasonló jellegű, a hiányzó alapanyagot pótolni képes dohány behozatala került előtérbe. Számunkra a nyersdohányvásárlás látszott célszerűnek, amely amellett, hogy alacsonyabb feldolgozottsági szintje miatt olcsóbb, egyben szabad kocsányozási és fermentálási kapacitásunk egy részének lekötését is lehetővé teszi. Körülnézve a dohány-világpiacon, sajnos megállapíthattuk, hogy nemcsak nálunk volt kedvezőtlen az elmúlt év termése, hanem általában elég szegényes a kínálat, így jutottak el szakembereink a távoli Szíriába, ahol — a bemutatott minták alapján — a hazai érkezett meg .,Nyírségi BV” anyaghoz hasonló jellegű dohány vásárlására mutatkozott lehetőség. Vállalatunk megbízása alapján a dohánykereskedők le is kötöttek kettőezer tonnát. Az első szállítmányok kalandos utazás után január elején érkeztek meg. A Szíriából induló hajórakományok a Földközitengeren és az Adrián végighajózva Rijekában értek szárazföldet, ahonnan a dohányvagonokban utazott tovább Nyíregyházáig. A napi 10—13 vagonrakomány fogadása, kirakodása kemény feladatot jelentett a fermentálóüzem dolgozóinak. A karbantartók „csatasorba állása” és derekas helytállása révén a vagonok jó ütemben ürültek, mintegy 650 tonna dohány a raktárakba került. A vállalati erőfeszítések és a nagy várakozás ellenére sajnálattal kellett megállapítani, hogy a leszállított dohány nem teljesen felel meg a bemutatott mintának. Számunkra szokatlanul száraz, általában 10 százalék alatti nedvességű és emiatt mind a szállítási, mind a feldolgozási veszteségek — a nagymértékű törmelékesedés miatt — várhatóan meghaladják a szokásos mértéket. Vállalatunk illetékesei azonnal intézkedtek. Bejelentették kifogásukat a kereskedelmi ügyletet lebonyolítóknak és az eladóknak nemcsak a nedvességtartalmat, hanem részben a minőséget illetően is. A megegyezésig a feldolgozást megkezdeni nem tudjuk, ezért szorgalmazzuk annak mielőbbi létrehozását. Szakembereink szerint megfelelően megválasztott előkondícionálással, az átlagosnál valamivel nagyobb veszteséggel és ráfordítással a beérkezett tételek jelentős része a szükségleteknek megfelelő kocsányozott, fermentált dohánnyá dolgozható fel. Persze végleges véleményt csak a feldolgozás megkezdése után lehet alkotni. Lapzártakor az egyeztető tárgyalások még tartottak, a fejleményekre később visszatérünk. —aB—