Nyíregyházi Mezőgép, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

Köszönet a segítségért Örömmel adjuk közre a szer­kesztőségünkhöz eljuttatott alábbi levelet: ,,Tiszavasvári gyáregységünk öt szocialista brigádja össze­hangolt munkájának eredmé­nye, hogy a Tiszavasvári Szor­galmatos telepi V. számú óvo­dának 50 méter szép, új kerí­tése van. A műszakiakból álló Eötvös Lóránd Szocialista Bri­gád a kerítés betonalapját; a Dobi István brigád a kerítés­elemek darabolási, elhajlítási munkáit; a Ságvári Endre Szo­cialista Brigád az összeállítást, a hegesztést, a Vasvári Pál brigád a kerítésbetétek­­ felsze­relését, összehegesztését; a Do­bó Katalin alkalmazotti Szocia­lista Brigád tagjai a kerítés festését végezték el. A gyere­kek nevében is köszönjük a szorgalmas, odaadó munkát, amelynek eredményeként az új óvodai évben már jobb kö­rülmények között, biztonságo­sabban játszhatnak a külterü­leti óvodások.” a tiszavasvári V. számú óvoda dolgozói Tupoljevék folytatják Az MSZBT országos elnöksé­­­ge által meghirdetett „Hősök vá­rosai, városok hősei” című or­szágos szellemi vetélkedősorozat vállalati elődöntőjét szeptember 19-én rendezte meg a központ­ban az MSZBT tagcsoportunk vezetősége. A központban és a törzsgyár­ban dolgozó szocialista brigádok közül nyolc vett részt a vetélke­dőben, a kiírásnak megfelelően 3—3 tagú csapattal. Arról kel­lett számot adniuk, mit tudnak azoknak a szovjet városoknak a Nagy Honvédő Háborús múltjá­ról, azóta történt fejlődéséről és jelenéről, amelyeket a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa a „Hős város” címmel tüntetett ki. A legtöbb ismeretről a terme­lési osztály Tupoljev Szocialista Brigádjának versenyzői adtak tanúbizonyságot, a legmagasabb pontszámot szerezték meg, s ezért a továbbjutást jelentő első helyezést kapták. A második a számviteli osztályon dolgozó Pe­tőfi Sándor Szocialista Brigád csapata, a harmadik a szerszám­gép-felújító üzem József Attila Szocialista Brigádja lett. Jutal­muk 600, 450 és 300 forint. A további sorrend: a 4. he­lyen azonos pontszámmal a Pat­tantyús és a Váci Mihály Szo­cialista Brigád végzett. 5. Ságvá­ri Endre Szocialista Brigád, 6. Szamuely Tibor Szocialista Bri­gád és 7. Petőfi Sándor Szocia­lista Brigád (forgácsolóüzem). A Tupoljev Szocialista Brigád folytatja a versenyt a követke­ző, magasabb szintű elődöntő­ben. Szurkolunk eredményes szereplésükért. Hévadó Nyírbátorban Négy dolgozónk gyermekének névadóját rendezték meg októ­ber 18-án nyírbátori gyáregysé­günk KISZ- és szakszervezeti szervei. Ari András kislánya Andrea, Lehoczki Péter gyer­meke Krisztina, Posta József kisfia Krisztián és Szabó Ernő kislánya Beáta nevet kapta a városi tanács házasságkötő ter­mében tartott bensőséges ün­nepségen. Az üzemi KISZ- és szakszervezeti bizottság képvise­lői jókívánságaik kíséretében adták át az ajándékot, a taka­rékbetétkönyvet és játékot a ki­csinyek számára. Majd a hozzá­tartozók, barátok és a munka­társak köszöntötték a boldog szülőket és a névadó szülőket a családi esemény alkalmából. Brigádnapló Ha már kétszer sikerült... # Megbízhatóak, # szigorúak önmagukhoz, # minőségi munkát végeznek Amikor az idén másodszor is elnyerték „A Vállalat Kiváló Brigádja” kitüntető címet, törzs­gyárunk Szamuely Tibor laka­tos-hegesztő Szocialista Brigád­ja gondolt egy merészet. Meg lehet ezt próbálni harmadszor is. S ha sikerül, akkor pályázhat­nának a Tröszt Kiváló Brigádja címért is. Ez év májusában be­szélgettünk erről, s akkor Káté Zoltán brigádvezető azt mondta, tudják ők, ez most már nagyon nehéz lesz. Hiszen joggal várnak tőlük a tavalyinál is kimagas­­lóbb példamutatást minden té­ren. Pedig már 1979-ben sem igen kímélték magukat, csak­hogy megtarthassák a rangos cí­met. Azóta eltelt egy fél év. Hogyan dolgozik a vállalat kétszeres ki­váló brigádja? — A legmegbízhatóbb brigá­dunk a termelésben — válaszol­ja szinte egyszerre Nagy Imre, a törzsgyár üzemmérnöke és Kiss József vevőszolgálatunk vezető­je, ÜSZB-titkár. — Nekik aztán nem kell rimánkodni, napokkal előbb szólni, most úgy alakultak a dolgaink, hogy bent kell ma­radni, megnyújtani a műszakot, vagy éppen szombaton és vasár­nap kell termelni. Azt se feled­jük, mennyit tettek a tőkés ex­port Farm-container gyártásáért. Nagyon összeszokott kollektíva és nemcsak a munkában. A tár­sadalmi munkában is utcahos­­­szal vezetnek a többi brigád előtt. Több gyermekintézmén­­nyel, iskolával van kapcsolatuk. Meg a sóstói szociális otthonnal is, már hosszú évek óta. Olyanok ők, mint egy család. Azt is jó látni, hogyan bánnak a brigádba került fiatal szakmunkásokkal. Nagyon gyorsan beilleszkednek ebbe a nagy múltú, jó hírű bri­gádba. A két törzsgyári vezető egy­mást kiegészítő szavait az ex­portgyártó lakatoscsarnok előtti udvarrészen nagy tömegű, kékre festett pótkocsi részegység lát­ványa egészíti ki. Jelezve, jól ha­lad az NDK-export F—997-es nehézfelépítmény sorozatgyártá­sa. — Magam sem hittem, hogy meg tudjuk csinálni, amikor megláttam a programot. — foly­tatjuk a beszélgetést most már Káté Zoltánnal. — Tavaly ha­vonta 220 darab komplett fel­építmény-garnitúrát gyártottunk, most 280-at. Ráadásul kevesebb létszámmal. Ebben az évben to­vább javult a munkánk minősé­ge, meg a munkaidő kihasználá­sunk is, szigorúbbak vagyunk magunkhoz. Mert hiába alakult nehezebbre ez az idei esztendő a termelésben, mi azért tartjuk magunkat az elhatározásunkhoz. S eddig még úgy megy minden, ahogy terveztük, vállaltuk. Záporoznak rá a kérdések. Nem lehet azt mondani, hogy Káté Zoltán dicsekvő ember. Ez­úttal is inkább elém tolja a bri­gádnaplót. Beszéljenek helyette az igazolt bejegyzések. A leg­utóbbi értékelést nézem. A há­rom negyedévben 119,1 százalé­kos átlagteljesítményt produkál­tak a Farm-container és az F— 997-es nehézfelépítmény gyártá­sában. Változatlanul selejtmen­­tesen dolgoztak. Szép eredményt értek el az anyagtakarékosság­ban. 1350 kilogramm 18-as le­mezt takarítottak meg a munká­jukhoz szükséges anyagok saját­kezű darabolásával. Ezt most újításnak akarják beadni. Anyagtakarékosságot szolgálnak a már alkalmazott újítások is. A CD hegesztőhuzal tisztításával jelentős huzalmegtakarítást ér­nek el. Politikai továbbképzésen, KISZ és szakszervezeti oktatás­ban tíz brigádtag vesz részt. Be­neveztek a kispályás házi labda­rúgó-bajnokságba, a háromfor­dulós lövészversenybe. Ott vol­tak minden szellemi vetélkedőn. Adtak vért az önkéntes véradó­napon. Eljutottak műsoros estre és más rendezvényekre. Sok könyvet elolvastak — azokat meg is beszélték —, hogy helyes választ adhassanak a levelező vetélkedő irodalmi kérdéseire. Választott tisztségviselőik van­nak a párt- és KISZ-alapszerve­­zetekben és a szakszervezetben. Ezekről olvastam bejegyzéseket a napló oldalain. Az eddig elvégzett társadalmi munkáik óraszáma 801. Erről egyébként szép, köszönősorok is kerültek a brigádnaplóba: a Demecseri Általános Iskolában elvégzett 26—28 ezer forint érté­kű padjavításért. Nőtt a létszámuk: másik bri­gádból vettek át két fiatal szak­munkást, egy pedig felvétel előt­ti „megfigyelés” alatt áll. — Úgy látom, nem lesz aka­dálya, hogy őt is felvegyük. Ve­le együtt tizenheten leszünk •— mondja a brigádvezető. Megem­lítem a fiatalokkal való foglal­kozásukról hallottakat. Káté Zoltán elmosolyodik. — Közülük Tóth Pistit különösen megsze­rettem. A másik brigádban egy­általán nem törte magát például a társadalmi munkáért. Közöt­tünk az egyik legjobb társadalmi munkás. Nem szívesen válnék meg tőle, de azt hiszem ő sem tőlünk. Pedig ebben a kollektívában az idén feszesre szabták önma­guknak a tennivalókat. Honnan van ennyi idejük, energiájuk mindenre? — Sokat túlóráztunk mi is az év folyamán. Szükség volt erre, és ezt megértettük. De azt most igazán nem engedhetjük meg magunknak, hogy az arra való hivatkozással az egyéb vállalá­sainkat ne teljesítsük. Nagyon oda kell figyelnem, ez biztos. Úgy kell szervezni, hogy min­denki egyformán kivegye részét a vállalások teljesítéséből. Meg egyáltalán, hogy vette volna ki magát, ha nem tartjuk meg a brigádértekezleteket, mert sok a munka. Vagy nem búcsúztatjuk el tisztességgel nyugdíjba vonu­ló társunkat Kovács Józsi bá­csit, aki alapító tagunk volt, bri­gádunk első vezetője. Tőle vet­tem át ezt a tisztséget. Bizonyos, hogy nem mindegy, mit lesznek képesek felmutatni az év végén. Valamit valami­ért, nagy a tét. A Szamuely Ti­bor Szocialista Brigád pedig nem adja fel könnyen. — k. — X Batár István baktalórántházi gyáregységünk szakmunkása bojlerhegesztés közben. A követelmények teljesítésében nem lehet engedmény SZOCIALISTA BRIGÁD VE­ZETŐKKEL a közelmúltban folytatott eszmecsere még job­ban meggyőzött arról az észre­vételemről, hogy az ez évi gaz­dasági feladataink ellátásából adódó nehézségeink, a túlórázá­sok elvették az időt a szocialis­ta brigádok egyéb vállalásainak teljesítésétől. Ugyanebből eredő­en az illetékes gazdasági veze­tők is kevesebbet foglalkoztak a versenymozgalommal. Ez utób­bit egyébként a szocialista bri­gádvezetők elmondták. Bár a szocialista brigádveze­tők egy részével és a munkaver­seny bizottságok vezetőivel ko­rábban már megbeszéltük a problémákat és a tennivalókat, azonban még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagy hiba lenne, ha most már mindent a felgyülemlett munka rovására írnánk. A szóban forgó beszélgetések időpontjától szá­molva volt még egy egész ne­gyedév hátra az évből, lehet te­hát még a hiányosságokat csök­kenteni, illetve az elmulasztotta­kat pótolni. A hármas jelszóra tett vállalásokat teljesíteni kell, s bizony azokban van bőven hiányosság még az arany, az ezüst, illetve a bronz jelvényért küzdő brigádoknál is. A BESZÉLGETÉS során volt olyan brigádvezető, aki igyeke­zett „megmagyarázni” a lemara­dást, de voltak, akik elismerték saját hibáikat is és helyesen fo­galmazták meg az év hátralévő időszakára a feladataikat. Saj­nos akadt, aki egyszerűen azt mondta, jó lenne, ha ebben az évben az értékelésnél inkább a szocialista módon dolgozni jel­szó teljesítését vennék figyelem­be, a többi vállalások esetleges nem teljesítését pedig „tudják be” a korábban említett okok­nak. Ez természetesen nem lehet­séges, és erre ne is számítsanak a kollektívák. Ha ezt tennék a munkaverseny bizottságok, ak­kor visszatérnénk az évtizedek­kel ezelőtti értékelésekhez, ami­kor kizárólag az elvégzett terme­lőmunka alapján ítélték oda az elismeréseket. Nagy súllyal értékeljük a szo­cialista módon dolgozni jelszó teljesítését, mert valóban nem mindegy, hogyan dolgoznak szo­cialista brigádjaink, akiktől jog­gal várjuk azt, hogy a termelés élvonalában haladjanak. Gon­dolkozva dolgozzanak, keresve az újat, a korszerűbbet, amely gazdaságosabbá, termelékenyeb­bé teszi a munkánkat. Ez jelenti a szocialista módon dolgozni jel­szó teljesítését! Erre azonban csak a képzett, a művelt, a sok­oldalú munkás képes. Ezért szor­galmazzuk a szocialista brigádok tagjainak továbbtanulását, kép­zését, művelődését. Ezzel kap­csolatban hadd emlékeztessek arra, amit Kádár János elvtárs, pártunk XII. kongresszusán mondott: „a műveltség megala­pozása, a tudásvágy felkeltése, anyanyelvünk ápolása, a kultu­rális értékek terjesztése, az ön­művelődés ösztönzése nem az oktatás, a művelődés belügye, hanem elválaszthatatlan az egész társadalom fejlődésétől.” A MIND ÚJABB, bonyolul­tabb munkát szélesebb látókör­rel, nagyobb műveltségi alapok­kal hamarabb és jobban el lehet sajátítani. S ne csupán a szak­képzést szorgalmazzák a munka­verseny bizottságok, mert az önmagában nem elegendő és csak a mának szól. Számolnunk kell azzal, hogy a napi gyakor­lathoz szükséges ismeretek elsa­játítása már kevés. Mindenki a megszerzett, a folyamatosan és sokoldalúan gyarapított tudás birtokában lehet alkotó tagja a közvetlen és a tágabb értelem­ben vett közösségeknek. A MŰVELŐDÉS, a továbbta­nulás ma már szükségszerű kö­vetelmény. Kiktől várjuk a pél­damutatást, ha nem a szocialista brigádok tagjaitól, akiknek ma­gatartásukkal hatniuk kell a mozgalmon kívül állókra. Sze­mélyes példamutatásukkal ösz­tönözzék társaikat, környezetü­ket a szocialista életforma kiala­kítására, s arra, hogy életünk szerves részének tekintsék a művelődést, a társadalmi aktivi­tást, a közösség ügyeivel való törődést. Ezt a kétségkívül nem könnyű, sőt sok áldozatvállalást is feltételező ügy szolgálatát a brigádtaggá válással, a szocia­lista szerződések, a felajánlások aláírásával maguk vállalták. E vállalások tejesítésére van még mód és idő is — közös ös­­­szefogással! Elsősorban a szocia­lista brigádokon belül, de a pat­ronálok, valamint a munkaver­seny bizottságok és a közműve­lődési albizottságok tagjai is kövessenek el mindent, segítsék a brigádokat vállalásaik teljesí­tésében. Kádár Erzsébet versenyfelelős Igaz ez a szép... Brigádok a szellemi vetélkedőben Az Igaz ez a szép... elnevezé­sű szellemi vetélkedősorozatot mint a nyíregyházi üzemek, in­tézmények szocialista brigádjai­nak szellemi versenyét indítot­ták útjára évekkel ezelőtt a ren­dező szervek. Az idén megyei szintűre „emelték” az Igaz ez a szép .. .-et, így került sor októ­berben a járási döntőkre. Első­ként a nyíregyházi járás üzemei­nek, intézményeinek szocialista brigádjai versenyeztek Nagykál­­lóban, október 3-án. E vetélke­dőben a baktalórántházi, a nyír­teleki és a tiszavasvári gyáregy­ségünkből több brigád is részt vett. A tét­ a megyei döntőbe jutás volt, amelyet november 14-én, Nyíregyházán, a Szarvas utcai KPVDSZ művelődési házban rendeztek meg. Ott a járások el­ső helyezettjei, valamint a me­gyeszékhelyen tavasszal és ős­­szel megrendezett szellemi ve­télkedő első helyezettjei küzde­nek majd a legjobb helyezése­kért. Ez utóbbi két brigád kö­zül az egyik a műszaki fejlesz­tési osztályunkon dolgozó Pat­tantyús Szocialista Brigád csa­pata, akik tehát már biztos me­gyei döntősök! Jó szereplést kívánunk nekik,­­lapzártáig a többi járásban megtartott ver­senyekről nem kaptunk hírt.)

Next