Nyíregyházi Mezőgép, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A mozgalom ABC-je III. A brigádvezető jellemzői Vezető funkciói, személyiség-és közösségformáló szerepe A vezetői munka hatékonysá­ga nagymértékben függ attól, hogyan tud a vezető eligazodni az egyidejűleg megoldásra váró problémák között. Ezért a to­vábbfejlődés egyik alapvető kö­vetelménye, hogy a brigádban tudatosabbá váljék a társadal­mi, a munkahelyi feladatok vég­rehajtásáért, az emberek neve­léséért folyó közösségi, egyéni tevékenység. A tudatosabb te­vékenység többet követel a bri­gádvezetőtől, vezetői munkájá­tól. Ugyanakkor a munkahelyen, ahol végre kell hajtani a felada­tokat, a gazdasági vezetők leg­megbízhatóbb segítőtársai. Ta­pasztalataik, helyismereteik nél­külözhetetlenek a termelés jó szervezéséhez. Olyan tartalékok ezek, amelyeket a jövőben job­ban ki kell használni. MINDEN SZERVEZETI egy­ségben kialakul a vezető és a vezetettek együttműködése. Min­den közösen végzett emberi munka megköveteli a célok megjelölését, ezek teljesítésére irányuló tevékenység összhang­jának megteremtését. A brigád­vezető vezetési ismereteinek mi­nősége meghatározza a brigád­­kollektíva eredményét, folyama­tos fejlődését. Ezért fontos, hogy ismerje a szocialista vezetés főbb elveit, funkcióit és a veze­tői stílusokat. A brigádvezetőt választják, te­hát önkéntes vállalás alapján érvényesül az alá- és föléren­deltségi viszony. Bizalmat kap a tagoktól, önként fogadják el irá­nyítását, utasításait a munká­ban, javaslatait a szocialista módon tanulni, élni jelszó meg­valósításáért. Ez az önkéntesség a vezető és tagok között más tartalmat ad a szocialista veze­tés egy-egy alapelvének is. A brigádvezető mozgósít a „központi akarat” érvényesítésé­re, a fejlett szocialista társada­lom építésének célkitűzéseit va­lóra váltó politikát törekszik el­fogadtatni. Legjobb tudásával, felelősségteljesen kollektíven vesz részt a munkahelyi és bri­gádfeladatok tervezésében. A közösen tervezett éves vállalá­sok, feladatok elfogadását a bri­­­gádértekezlet napirendjére kell tűzni. Közösen kell dönteni ab­ban, hogy a vállalások valóban a szocialista brigádmozgalomhoz méltóak-e, hogy ezek, csakis ezek teszik lehetővé a brigádta­gok egyéni, önmagukhoz mért fejlődését. A KÖZÖS DÖNTÉS tartal­mazza a közös felelősségválla­lást is a végrehajtásért, a fel­adatok megoldásáért. A brigád­­vállalások maradéktalan telje­sítésének biztosítéka a folyama­tos ellenőrzés, ami szintén a b­rigádvezető feladata. Az el­lenőrzésnek akkor van értelme, ha az elért eredményeket, illet­ve a lemaradások okát elemzik, és a feltárt hiányosságokat pó­tolják. Az ellenőrzés legyen nyilvános, történjék a brigádér­tekezleten, mert így minden bri­gádtag látja, hogy hol tart sze­mély szerint ő, és összességében a brigád a vállalások teljesíté­sében. A brigádvezetőnek ismernie kell azokat az embereket, aki­ket vezet; ismeretszintjüket, ér­deklődési körüket, képességei­ket, esetenkénti hangulatukat. Röviden: kitől, mi várható el. Munkájában érvényesüljön a differenciált feladat-meghatáro­zás. Ügyelnie kell arra, hogy minden brigádtag az erejéhez mérten vállaljon teljesíthető fel­adatokat. A megoldásra váró feladatoknál szintén differen­ciálnia kell. Meg kell tudnia je­lölni, melyik a fontosabb feladat a brigád tevékenységében. Pél­dául : a társadalmi munkánál szerepel a munkahely szépítése, de sürgős óvodai feladat is van. Ez esetben nyilvánvaló, hogy itt az első az óvoda. A VEZETÉSI FELADATHOZ tartozik a szervezés is. Ezért a brigádvezető ügyel arra, hogy a munkafeladat teljesítéséhez szükséges anyagok, rajzok, tech­nológiai utasítások, üzemképes gépek stb., a brigádtagok ren­delkezésére álljanak. De rá tar­tozik egy-egy akció megszerve­zése is, mint például a kommu­nista műszakon, a felvonuláson, a közös kulturális rendezvénye­ken való megjelenés stb. Termé­szetesen az értékelés is a veze­tőre tartozik. Ezt a brigádveze­tő az önértékeléssel érvényesíti. Ez lehet a brigádtagok egyéni értékelése (önértékelése), illetve a brigádkollektíváé. Az értéke­lést brigádgyűlésen is meg kell vitatni, mennyiben teljesítették vállalásaikat a kitűzött fokozat elnyerése érdekében, és meg kell jelölni a további tennivaló­kat. Ugyanitt kell számon kérni a feladatfelelősök tevékenységét is, ezzel is növelve a brigádta­gok igényességét önmagukért és másokért. Az anyagi, erkölcsi ösztönzés elvének érvényesítése ugyancsak elsősorban a brigádvezető fel­adata, de együtt a brigáddal. Az egyéni teljesítmények mértéké­ben javasolja helyesen a juta­lomfelosztást, figyelembe veszi, hogy a brigádtagok milyen mér­tékben tettek eleget a hármas jelszó egységes teljesítésében. A brigádgyűlésen olyan légkör ki­alakítására kell törekednie, ahol az eredményesen munkálkodó­kat megdicsérik, a hanyagokat elmarasztalják. A szocialista társadalomban vezető funkciót betöltő ember a dolgozó nép megbízottja. Az ál­tala vezetett, irányított szerve­zet — ez esetben a brigád — ér­dekeinek megfelelően kell veze­tői feladatait ellátnia. Mint min­den vezetőnek, a brigádvezető­nek is jól kell ismernie a párt politikáját, a társadalom, a dol­gozók érdekeit, továbbá a társa­dalom előtt álló feladatokat és­­­z az ezekből adódó legfontosabb munkahelyi tennivalókat. Mint politikai vezető akkor tölti be funkcióját, ha tevékenységéből kitűnik, hogy mindenkor képes rendszerünk mellett kiállni, is­meri a fejlett szocialista társa­dalom céljait, azokat tudatilag és érzelmileg elfogadja és elfo­gadtatja. Szakmai ismereteinek fejlesztése is értelemszerűen ál­landó követelmény. Ezen kívül megértéssel kell fogadnia a bri­gádtagok legkülönbözőbb prob­lémáit és késznek kell lennie arra, hogy segítséget adjon ezek megoldásához. Lássa meg, ismer­je fel a hibákat és akarjon, tud­jon gyorsan reagálni azok kija­vítására. A VEZETŐKÉSZSÉG fejlesz­tése, illetve az ehhez szükséges ismeretek megszerezhetők. Ezért is indítottuk ezt a cikksorozatot, hogy segítséget nyújtsunk ezzel a szocialista brigádvezetőknek eredményesebb munkájukhoz. Itt hangsúlyoznánk, hogy a jö­vőben az egyik legfontosabb tennivalójuk jobban odafigyelni a brigádtagok nevelésére, a fel­adatok jobb megértetésére. Mert a brigádvezető felelős a rábízott kollektíva szervezeti összefogá­sáért, irányításáért, a szocialis­ta brigádmozgalom hármas jel­szavának érvényre juttatásáért, amit csak meggyőzés útján ér­het el. A vezetői gyakorlat megkíván­ja, hogy a brigádvezető a hely­telen dolgokra tudjon és merjen nemet is mondani. Legyen te­kintélye a brigádban és a gaz­dasági vezetőség előtt. Ezt azon­ban csak kiérdemelni lehet, pa­rancs­szóval sem megszerezni, sem megkövetelni nem. Kádár Erzsébet munkaverseny-felelős (Következik: A brigádvezető tekintélye ... Melyek a brigád­vezetővel szemben támasztott legfontosabb követelmények.) Szoboravató Fehérgyarmaton Rendszeres, tartalmas kapcso­lat alakult ki évek során a fe­hérgyarmati gyáregység és a helyi Zalka Máté Gimnázium között. Látogatják egymás ren­dezvényeit, és közösen tervezik az MSZBT-tagcsoport megmoz­dulásait is. A december 13-i Zalka-hét nyitó ünnepségén a gimnázium­ban ott voltak a MEZŐGÉP- esek is. A hős internacionalistá­ra emlékezve szoboravatót tar­tottak; Botos Gerő szobrászmű­vész alkotását vállalatunk aján­dékozta a gimnáziumnak. A szobrot az iskola folyosóján he­lyezték el, dr. László Béla igaz­gató köszönte meg az értékes ajándékot, majd az iskola nevé­ben dr. Szilvás! Csaba KISZ- szaktan­ácsadó tanár adta át a gimnázium ajándékát a szob­rászművésznek (felső képünk). Végül koszorúzásokra került sor. Gyáregységünk koszorúját is el­helyezték a mellszobron (alsó kép). I­gazi munkásembert ismer­­­hettem meg a kétszeres „Kiváló Dolgozó” Balogh István hőkezelő szakmunká­sunkban. Részben abból, amit a nyírbátori gyáregység vezetői mondtak el róla, meg a vele folytatott beszélgetésből. 1— Nincs az a hőkezelési mun­ka, amit rá ne bízhatnánk. És hogy tud kovácsolni!? Aranyat ér a keze. Bár mostanában kí­méljük ettől, mert tavaly komp­likált műtéten esett át, nem sze­retnénk, ha baja esnék — mondta egyebek között a fiatal igazgató, Lehoczky Péter nem titkolt elismeréssel. Szokatlanul csöndes volt a nyírbátori hőkezelő üzemünk azokban az év eleji napokban. Balogh Istvántól megtudtam — míg fölkapaszkodtunk a men­­­nyezethez „ragasztott” üzemiro­dába —, azért, mert jelenleg csak a kamrás kemencék mű­ködnek. Arra kértem rögtön, mesélje el, hogyan, miért vá­lasztotta ezt a szakmát. — Teremben, ahol születtem és éltem a közelmúlt időkig, volt egy kovácsmester, akihez gyakran belátogattam. Igen megtetszett a tűzi mesterség. El­határoztam, én is kovács leszek. Nem alkalmazott. Már volt ta­nulója. Hogy kovács lehessek, Nyírvasváriba kellett mennem, ott találtam mestert. De ott sem volt szerencsém, mert a meste­rem beadta az iparát. Tovább kellett állnom, ezúttal már messzebbre, Budapestre. A Ganz-MÁVAG-ban szereztem meg a szakmunkásképesítést. Két év után közelebb jöttem dolgozni, a Debreceni Járműja­vítóba. Négy évvel később sike­rült itthon, itt a MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységében mun­kát találni. Másfél évtizeden át naponta 15 kilométert tettem meg kerékpárral, majd motor­ral otthonról a munkahelyre, aztán ugyanennyit innen haza. Mostanában már kényelmeseb­ben, gépkocsival. És most már Kislétáról, feleségem szülőfalu­jából járok be, ahol az ősszel hoztuk tető alá a családi há­zunkat. Faggattam, Kovács létére ho­gyan ismeri ennyire a hőkezelő mesterséget, hiszen az annyira sokféle és sokrétű. Megtanulta. Amikor felépült a gyáregység­ben a hőkezelő üzem, szakmun­kás vizsgázott Miskolcon. Ott ta­nulta meg a nagyfrekvenciás, meg a sóedző mesterség titkait. Mégpedig olyan alapossággal, hogy sorra adja be az újításait Csupán az elmúlt néhány évben öt jelentősebb újítását vezették be. Ezek közül azt említi, amel­­­lyel a sókemencék élettartamát sikerült meghosszabbítania. Az történt, hogy az üzembe helye­zés után sorozatosan égtek el a tégelyek, jó ha egy hónapig bír­ták az üzemelést. Balogh István „kitalálta”, ha ezek köré samott­porral hőlégteret alakít ki, az nem engedi olyan gyorsan el­égni a sótégelyeket. Sikerült! Három-négyszeresére nőtt ezzel a kemence élettartama. Reméli, a közeljövőben ismét beindítják a sóedzőt. A további beszélgetésből úgy tűnt, hogy szívében csak kovács maradt.­­ A hőkezelés érdekes. De nem olyan látványos, mint ami­kor az ember a maga két kezé­vel alakítja kedvére a tüzes va­sat. A kovácsszakma akár gé­pen, akár üllőn a véremben van. Csak hát a múlt évi hos­­­szú betegségem után azt hiszem erről le kell mondanom. Meg aztán anélkül is, ez a mesterség nyűvi az embert. A hőártalom, a nehéz fizikai munka. Nézzen rám. 38 éves vagyok. Nyugodtan csodálkozhat, tudom, sokkal többnek látszom. — Miért nem változtat szak­mát, esetleg munkahelyet? — Éppen átképezhettem volna magam hegesztőnek. Hívtak az építőiparba is gépkezelőnek. De ki tudja, miért nem megy az ember egy hívásra, marad a ma­ga választotta mesterségénél, még akkor is, ha az nehéz? Az­tán az is igaz, szeretek itt dol­gozni. Megtalálom a számításo­mat, megbecsülnek. Most nem a kitüntetésre gondolok, bár nem tagadom, nagyon jólesett. Ha­nem a jó szóra, az emberségre. Persze, én sem adok okot rá, hogy az ellenkezőjét kapjam. Mégis... A mégis ..., meg a kitüntetés nagyon jólesett... mögötte a no­vember 7. alkalmából kapott „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetés áll és még valami. Ezt akkor kapta meg, amikor „már azt hittem lemondtak ró­lam, leírtak ...” — így mondta, szó szerint. Ezután hallgattunk egy sort, majd másról kérdez­tem. — Hallottam, szívesen segít a társainak, mindenekelőtt az új dolgozóknak. Nem félti ismere­teit megosztani másokkal, nem érez szakmai irigységet? — Üzemrészünkben a legtöb­ben a törzsgárdához tartozunk. Sok éve dolgozunk együtt. Meg­értjük , és segítjük egymást. Akik pedig ide jönnek, azért is­merik a szakmájukat. De a tűzi mesterség fogásait el kell sajátí­tani. Kötelességem is segíteni. Szocialista brigádvezető-helyet­­tes vagyok és csoportvezető. Társaim bizalmából szakszerve­zeti bizalmijuk is. Felesége pedagógus és van egy 12 éves kislányuk, Andrea. Természetesen járt már édesap­ja munkahelyén. És mit nem ad a sors! Andrea kohómérnök akar lenni... Mindenesetre az apa, a tűzi mesterség kiváló dolgozója nem ellenezné. A hőkezelő

Next