Nyíregyházi Mezőgép, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A mozgalom ABC-je III. A brigádvezető jellemzői Vezető funkciói, személyiség-és közösségformáló szerepe A vezetői munka hatékonysága nagymértékben függ attól, hogyan tud a vezető eligazodni az egyidejűleg megoldásra váró problémák között. Ezért a továbbfejlődés egyik alapvető követelménye, hogy a brigádban tudatosabbá váljék a társadalmi, a munkahelyi feladatok végrehajtásáért, az emberek neveléséért folyó közösségi, egyéni tevékenység. A tudatosabb tevékenység többet követel a brigádvezetőtől, vezetői munkájától. Ugyanakkor a munkahelyen, ahol végre kell hajtani a feladatokat, a gazdasági vezetők legmegbízhatóbb segítőtársai. Tapasztalataik, helyismereteik nélkülözhetetlenek a termelés jó szervezéséhez. Olyan tartalékok ezek, amelyeket a jövőben jobban ki kell használni. MINDEN SZERVEZETI egységben kialakul a vezető és a vezetettek együttműködése. Minden közösen végzett emberi munka megköveteli a célok megjelölését, ezek teljesítésére irányuló tevékenység összhangjának megteremtését. A brigádvezető vezetési ismereteinek minősége meghatározza a brigádkollektíva eredményét, folyamatos fejlődését. Ezért fontos, hogy ismerje a szocialista vezetés főbb elveit, funkcióit és a vezetői stílusokat. A brigádvezetőt választják, tehát önkéntes vállalás alapján érvényesül az alá- és fölérendeltségi viszony. Bizalmat kap a tagoktól, önként fogadják el irányítását, utasításait a munkában, javaslatait a szocialista módon tanulni, élni jelszó megvalósításáért. Ez az önkéntesség a vezető és tagok között más tartalmat ad a szocialista vezetés egy-egy alapelvének is. A brigádvezető mozgósít a „központi akarat” érvényesítésére, a fejlett szocialista társadalom építésének célkitűzéseit valóra váltó politikát törekszik elfogadtatni. Legjobb tudásával, felelősségteljesen kollektíven vesz részt a munkahelyi és brigádfeladatok tervezésében. A közösen tervezett éves vállalások, feladatok elfogadását a brigádértekezlet napirendjére kell tűzni. Közösen kell dönteni abban, hogy a vállalások valóban a szocialista brigádmozgalomhoz méltóak-e, hogy ezek, csakis ezek teszik lehetővé a brigádtagok egyéni, önmagukhoz mért fejlődését. A KÖZÖS DÖNTÉS tartalmazza a közös felelősségvállalást is a végrehajtásért, a feladatok megoldásáért. A brigádvállalások maradéktalan teljesítésének biztosítéka a folyamatos ellenőrzés, ami szintén a brigádvezető feladata. Az ellenőrzésnek akkor van értelme, ha az elért eredményeket, illetve a lemaradások okát elemzik, és a feltárt hiányosságokat pótolják. Az ellenőrzés legyen nyilvános, történjék a brigádértekezleten, mert így minden brigádtag látja, hogy hol tart személy szerint ő, és összességében a brigád a vállalások teljesítésében. A brigádvezetőnek ismernie kell azokat az embereket, akiket vezet; ismeretszintjüket, érdeklődési körüket, képességeiket, esetenkénti hangulatukat. Röviden: kitől, mi várható el. Munkájában érvényesüljön a differenciált feladat-meghatározás. Ügyelnie kell arra, hogy minden brigádtag az erejéhez mérten vállaljon teljesíthető feladatokat. A megoldásra váró feladatoknál szintén differenciálnia kell. Meg kell tudnia jelölni, melyik a fontosabb feladat a brigád tevékenységében. Például : a társadalmi munkánál szerepel a munkahely szépítése, de sürgős óvodai feladat is van. Ez esetben nyilvánvaló, hogy itt az első az óvoda. A VEZETÉSI FELADATHOZ tartozik a szervezés is. Ezért a brigádvezető ügyel arra, hogy a munkafeladat teljesítéséhez szükséges anyagok, rajzok, technológiai utasítások, üzemképes gépek stb., a brigádtagok rendelkezésére álljanak. De rá tartozik egy-egy akció megszervezése is, mint például a kommunista műszakon, a felvonuláson, a közös kulturális rendezvényeken való megjelenés stb. Természetesen az értékelés is a vezetőre tartozik. Ezt a brigádvezető az önértékeléssel érvényesíti. Ez lehet a brigádtagok egyéni értékelése (önértékelése), illetve a brigádkollektíváé. Az értékelést brigádgyűlésen is meg kell vitatni, mennyiben teljesítették vállalásaikat a kitűzött fokozat elnyerése érdekében, és meg kell jelölni a további tennivalókat. Ugyanitt kell számon kérni a feladatfelelősök tevékenységét is, ezzel is növelve a brigádtagok igényességét önmagukért és másokért. Az anyagi, erkölcsi ösztönzés elvének érvényesítése ugyancsak elsősorban a brigádvezető feladata, de együtt a brigáddal. Az egyéni teljesítmények mértékében javasolja helyesen a jutalomfelosztást, figyelembe veszi, hogy a brigádtagok milyen mértékben tettek eleget a hármas jelszó egységes teljesítésében. A brigádgyűlésen olyan légkör kialakítására kell törekednie, ahol az eredményesen munkálkodókat megdicsérik, a hanyagokat elmarasztalják. A szocialista társadalomban vezető funkciót betöltő ember a dolgozó nép megbízottja. Az általa vezetett, irányított szervezet — ez esetben a brigád — érdekeinek megfelelően kell vezetői feladatait ellátnia. Mint minden vezetőnek, a brigádvezetőnek is jól kell ismernie a párt politikáját, a társadalom, a dolgozók érdekeit, továbbá a társadalom előtt álló feladatokat ész az ezekből adódó legfontosabb munkahelyi tennivalókat. Mint politikai vezető akkor tölti be funkcióját, ha tevékenységéből kitűnik, hogy mindenkor képes rendszerünk mellett kiállni, ismeri a fejlett szocialista társadalom céljait, azokat tudatilag és érzelmileg elfogadja és elfogadtatja. Szakmai ismereteinek fejlesztése is értelemszerűen állandó követelmény. Ezen kívül megértéssel kell fogadnia a brigádtagok legkülönbözőbb problémáit és késznek kell lennie arra, hogy segítséget adjon ezek megoldásához. Lássa meg, ismerje fel a hibákat és akarjon, tudjon gyorsan reagálni azok kijavítására. A VEZETŐKÉSZSÉG fejlesztése, illetve az ehhez szükséges ismeretek megszerezhetők. Ezért is indítottuk ezt a cikksorozatot, hogy segítséget nyújtsunk ezzel a szocialista brigádvezetőknek eredményesebb munkájukhoz. Itt hangsúlyoznánk, hogy a jövőben az egyik legfontosabb tennivalójuk jobban odafigyelni a brigádtagok nevelésére, a feladatok jobb megértetésére. Mert a brigádvezető felelős a rábízott kollektíva szervezeti összefogásáért, irányításáért, a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának érvényre juttatásáért, amit csak meggyőzés útján érhet el. A vezetői gyakorlat megkívánja, hogy a brigádvezető a helytelen dolgokra tudjon és merjen nemet is mondani. Legyen tekintélye a brigádban és a gazdasági vezetőség előtt. Ezt azonban csak kiérdemelni lehet, parancsszóval sem megszerezni, sem megkövetelni nem. Kádár Erzsébet munkaverseny-felelős (Következik: A brigádvezető tekintélye ... Melyek a brigádvezetővel szemben támasztott legfontosabb követelmények.) Szoboravató Fehérgyarmaton Rendszeres, tartalmas kapcsolat alakult ki évek során a fehérgyarmati gyáregység és a helyi Zalka Máté Gimnázium között. Látogatják egymás rendezvényeit, és közösen tervezik az MSZBT-tagcsoport megmozdulásait is. A december 13-i Zalka-hét nyitó ünnepségén a gimnáziumban ott voltak a MEZŐGÉP- esek is. A hős internacionalistára emlékezve szoboravatót tartottak; Botos Gerő szobrászművész alkotását vállalatunk ajándékozta a gimnáziumnak. A szobrot az iskola folyosóján helyezték el, dr. László Béla igazgató köszönte meg az értékes ajándékot, majd az iskola nevében dr. Szilvás! Csaba KISZ- szaktanácsadó tanár adta át a gimnázium ajándékát a szobrászművésznek (felső képünk). Végül koszorúzásokra került sor. Gyáregységünk koszorúját is elhelyezték a mellszobron (alsó kép). Igazi munkásembert ismerhettem meg a kétszeres „Kiváló Dolgozó” Balogh István hőkezelő szakmunkásunkban. Részben abból, amit a nyírbátori gyáregység vezetői mondtak el róla, meg a vele folytatott beszélgetésből. 1— Nincs az a hőkezelési munka, amit rá ne bízhatnánk. És hogy tud kovácsolni!? Aranyat ér a keze. Bár mostanában kíméljük ettől, mert tavaly komplikált műtéten esett át, nem szeretnénk, ha baja esnék — mondta egyebek között a fiatal igazgató, Lehoczky Péter nem titkolt elismeréssel. Szokatlanul csöndes volt a nyírbátori hőkezelő üzemünk azokban az év eleji napokban. Balogh Istvántól megtudtam — míg fölkapaszkodtunk a mennyezethez „ragasztott” üzemirodába —, azért, mert jelenleg csak a kamrás kemencék működnek. Arra kértem rögtön, mesélje el, hogyan, miért választotta ezt a szakmát. — Teremben, ahol születtem és éltem a közelmúlt időkig, volt egy kovácsmester, akihez gyakran belátogattam. Igen megtetszett a tűzi mesterség. Elhatároztam, én is kovács leszek. Nem alkalmazott. Már volt tanulója. Hogy kovács lehessek, Nyírvasváriba kellett mennem, ott találtam mestert. De ott sem volt szerencsém, mert a mesterem beadta az iparát. Tovább kellett állnom, ezúttal már messzebbre, Budapestre. A Ganz-MÁVAG-ban szereztem meg a szakmunkásképesítést. Két év után közelebb jöttem dolgozni, a Debreceni Járműjavítóba. Négy évvel később sikerült itthon, itt a MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységében munkát találni. Másfél évtizeden át naponta 15 kilométert tettem meg kerékpárral, majd motorral otthonról a munkahelyre, aztán ugyanennyit innen haza. Mostanában már kényelmesebben, gépkocsival. És most már Kislétáról, feleségem szülőfalujából járok be, ahol az ősszel hoztuk tető alá a családi házunkat. Faggattam, Kovács létére hogyan ismeri ennyire a hőkezelő mesterséget, hiszen az annyira sokféle és sokrétű. Megtanulta. Amikor felépült a gyáregységben a hőkezelő üzem, szakmunkás vizsgázott Miskolcon. Ott tanulta meg a nagyfrekvenciás, meg a sóedző mesterség titkait. Mégpedig olyan alapossággal, hogy sorra adja be az újításait Csupán az elmúlt néhány évben öt jelentősebb újítását vezették be. Ezek közül azt említi, amellyel a sókemencék élettartamát sikerült meghosszabbítania. Az történt, hogy az üzembe helyezés után sorozatosan égtek el a tégelyek, jó ha egy hónapig bírták az üzemelést. Balogh István „kitalálta”, ha ezek köré samottporral hőlégteret alakít ki, az nem engedi olyan gyorsan elégni a sótégelyeket. Sikerült! Három-négyszeresére nőtt ezzel a kemence élettartama. Reméli, a közeljövőben ismét beindítják a sóedzőt. A további beszélgetésből úgy tűnt, hogy szívében csak kovács maradt. A hőkezelés érdekes. De nem olyan látványos, mint amikor az ember a maga két kezével alakítja kedvére a tüzes vasat. A kovácsszakma akár gépen, akár üllőn a véremben van. Csak hát a múlt évi hosszú betegségem után azt hiszem erről le kell mondanom. Meg aztán anélkül is, ez a mesterség nyűvi az embert. A hőártalom, a nehéz fizikai munka. Nézzen rám. 38 éves vagyok. Nyugodtan csodálkozhat, tudom, sokkal többnek látszom. — Miért nem változtat szakmát, esetleg munkahelyet? — Éppen átképezhettem volna magam hegesztőnek. Hívtak az építőiparba is gépkezelőnek. De ki tudja, miért nem megy az ember egy hívásra, marad a maga választotta mesterségénél, még akkor is, ha az nehéz? Aztán az is igaz, szeretek itt dolgozni. Megtalálom a számításomat, megbecsülnek. Most nem a kitüntetésre gondolok, bár nem tagadom, nagyon jólesett. Hanem a jó szóra, az emberségre. Persze, én sem adok okot rá, hogy az ellenkezőjét kapjam. Mégis... A mégis ..., meg a kitüntetés nagyon jólesett... mögötte a november 7. alkalmából kapott „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetés áll és még valami. Ezt akkor kapta meg, amikor „már azt hittem lemondtak rólam, leírtak ...” — így mondta, szó szerint. Ezután hallgattunk egy sort, majd másról kérdeztem. — Hallottam, szívesen segít a társainak, mindenekelőtt az új dolgozóknak. Nem félti ismereteit megosztani másokkal, nem érez szakmai irigységet? — Üzemrészünkben a legtöbben a törzsgárdához tartozunk. Sok éve dolgozunk együtt. Megértjük , és segítjük egymást. Akik pedig ide jönnek, azért ismerik a szakmájukat. De a tűzi mesterség fogásait el kell sajátítani. Kötelességem is segíteni. Szocialista brigádvezető-helyettes vagyok és csoportvezető. Társaim bizalmából szakszervezeti bizalmijuk is. Felesége pedagógus és van egy 12 éves kislányuk, Andrea. Természetesen járt már édesapja munkahelyén. És mit nem ad a sors! Andrea kohómérnök akar lenni... Mindenesetre az apa, a tűzi mesterség kiváló dolgozója nem ellenezné. A hőkezelő