Nyíregyházi Mezőgép, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
„A változás önmagában nem gyógyír, a mi szántaimnak is kell a sikerhez...“ Új név a cégtáblán: SZATMÁRGÉP Egy érdekes információ vitt el Mátészalkára, pontosabban fogalmazva a MEZŐGÉP gyáregységébe, még közelebbről a gyáregység-igazgató Pongó Zsigmond szobájába. Bár már a megfogalmazás sem aktuális: január elsejétől igazgató lett a gyáregységvezetőből. A gyáregységből pedig leányvállalat. Ez hát a hír, ami vonzotta a változás után érdeklődőt Mátészalkára ... — Régi kívánságunk teljesült az új esztendőben — kezdi a beszélgetést Pongó Zsigmond. — Óhajtottuk a nagyobb önállóságot — folytatja — bár mi magunk sem számítottunk ekkorára. Természetes, hogy valamennyiünkben egy egészséges óvatosság van még, de hát alig pár hét telt el a változások óta. — Mikor lett világos és egyértelmű mindez? — November közepén ismertük meg Nyíregyházán a terveket, volt tehát időnk, hogy nagyobb önállóság útján megtegyük az első lépéseket. Először is némileg módosítottuk szervezeti felépítésünket. Ahol a legnagyobb szükség volt rá, ott osztályszervezetté alakítottuk az eddig meglévő csoportokat, önálló döntési jogkörrel rendelkeznek, ám el is kél náluk a jobb és nagyobb szervezettség. Mert mint kiderült az anyagyár ugyanis csupán kapacitásunk 30 százalékára tart igényt. A többire magunknak kell vevőt, partnert találnunk. Ezek után az is világos, hogy miért pont a vállalkozási-kereskedelmi kollektívát erősítettük meg. Rájuk nem kisebb dolog, mint 70 százaléknyi kapacitás lekötése vár. Csak közbevetőleg: természetesen önállósult a munkaügy és a bérgazdálkodást végzők csoportja is. — Visszatérve — sorolja a történéseket az igazgató — az eltelt napokra, vállalkozóink sem tétlenkedtek. Több mint ezer partnert kerestünk föl leveleinkkel, és közöltük velük az újdonságokat. Azt is tisztáztuk önmagunkkal és velük, hogy lehetőségeink zömét szolgáltatási jellegű javításokkal, felújításokkal kívánjuk lekötni. Mivel korábban a pótkocsigyártás volt fő profilunk, ezután 11 típusú ilyen jármű zárt technológiás javítására és vizsgáztatására vállalkozunk. Némi vasszerkezetgyártást is tudunk majd végezni, az ideális az lenne, ha ezt egy-két nagyobb partnerrel tudnánk megoldani. — Mennyire ismerték meg a vezetők elképzelését a munkások? — Úgy érezzük, hogy időben és jó módszerrel léptünk. Az új esztendőt munkásgyűléssel kezdtük, ahol töviről hegyire kitárgyaltuk a változásokat. — A tapasztalatok? — A többség megértette az Készül a pótkocsi-oldalkeret. Az összeállítás művelete. A felvételen Szigetközi Péter és Balogh János. A baktaiak megrendelésére januárban 170 MBP—6,5-ös típusú pótkocsialváz készül a szálkái leányvállalatnál. A képen az alvázat Képes Antal hegeszti. ^Munkával telt évtizedek Faluvillamosítóból főenergetikus BARNA SÁNDOR: — TITÁSZ-dolgozóként kezdtem. Az elektromos szakma eleve oda kötött. Szakmunkásként a harminc évvel ezelőtti megyeszékhely megvilágosodásához magam is hozzájárultam. S közben kigyúlt bennem is a láng, mely a nagyobb tudás megszerzésére tüzelt. Munkaviszony mellett szereztem technikusi oklevelet. A miskolci évek tapasztalatait jól hasznosíthattam új munkahelyemen, itt a MEZŐGÉP-nél. Míg korábban a faluvillamosítás során Kölese, Fülesd, Sonkád és Nyírbátor környékén dolgoztam, MEZŐGÉP- esként Vencsellő, Tiszaszalka, Tyukod térsége, illetve a gépállomások energiaprogramja jelentett feladatot. — Az említett gyáregységeknél, több helyen az elején kellett kezdeni. Nagyon szép feladatok adódtak, s ha ezeknek meg akartam felelni, újból tanulni kellett. Felsőfokú végzettséget Budapesten, az Állami Energiafelügyelet vizsgabizottsága előtt szereztem. Az egykori falusi gépállomások igazi termelőüzemekké váltak. A szerszámgépek szinte mindegyike elektromos meghajtású, a célgépek hasonlóan. A pontos munkavégzéshez megfelelő világítás is kell. Sok helyen a fűtés működtetését is elektromos gépek végzik. Ezek tervezése, kiválasztása, gazdaságos üzemeltetése mindenki feladata. A man Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépész hallgatója. Közvetve közvetlenül feleségem, s a gyerek is kötődik szakmámhoz. Az az igazság, hogy az energia ma mindannyiunk életében egyik legfontosabb pénzkérdéssé lépett elő. Ha kimegyek az irodaház folyosójára, s ott feleslegesen világító lámpatestet látok, vagy éppen nyitva hagyott ajtót, így hideg téli időben, nem tudok nyugodt maradni. — Az Északi körúton van a szövetkezeti lakásunk. Onnan járok be a munkahelyre. A Trabant nagy könnyebbséget jelent az utazgatásban, s a „birtok” hasznosításában. Van ugyanis 140 négyszögölünk, s ez egy kis paradicsom. Nagyon szeretek ott dolgozni. Gyümölcs és zöldség egyaránt megterem, s még kikapcsolódásra is van lehetőség. A tv, rádió és az újság, illetve a sportrendezvények ugyancsak rabolják az időt, de hát erre is gondot kell fordítani. • Jó kollektívában dolgozom, a fizetésemből tisztességesen meg lehet élni. Szerencsére az egészséggel nincs semmi gondom. S 47 évesen már megkaphattam a törzsgárdajelvény 30 év után járó fokozatát. Remélem, még a 40, illetve a 45 év után járó elismerés is itt talál. Molnár Károly I karékos, gazdaságos energiahasznosítás irányítását, összehangolását viszont én kaptam feladatul. — Húsz éve nősültem. Fiam (------------------------------------*- előttünk álló feladatokat. A kisebb résznek meg kell értenie, hogy az új, leányvállalati forma önmagában még nem gyógyír sebeinkre. Hogy ezután mennyi lesz a borítékban, és sikerül-e eleget tennünk az elvárásoknak az csakis valamennyiünkön, az egész szálkás kollektíván múlik majd. .— Az viszont biztos, hogy számos olyan eredmény is mutatkozhat majd, ami korábban alig-alig. Például az anyag- és energiamegtakarítás sikereit még jobban érezhetjük majd saját bőrünkön. Ugyancsak más lesz a különböző alapok képzése. Az adózott nyereségünk 59,5 százalékáról ugyanis mi magunk és itt, Mátészalkán döntünk! — Optimista? — Igen, ámbátor szeretnék azért öt hónappal idősebb lenni... A leányvállalat igazgatója elnézést kért, sietnie kell. A gyári fórum résztvevői várták vendégeinek, a városi pártbizottság első titkárának és a tanács elnökének társaságában. Természetesen itt is az újdonság, a változás kerül terítékre. Kiegészítve persze a város vezetőinek véleményével. A városéval, a tájkörzetével, melynek nevét január első napjától önmagukon viselik. A kollektíva neve is változott. Ezentúl így hívják: SZATMÁRGÉP... K. Z. Vetélkedő — haszonnal Tudósítónktól: Munkavédelmi vetélkedőt tartottak decemberben a nyírbátori gyáregységben. A hétfordulós vetélkedő elméleti és gyakorlati részből, valamint játékos feladatokból állt. A gyáregység valamennyi szocialista brigádja indult a versenyen, 5—5 fős csoportot alkotva. A dolgozók nagyon komolyan vették a felkészülést, ezt a kialakult szoros verseny is igazolta. A tét nem volt kicsi. Az első díjat nyert Zrínyi Ilona Szocialista Brigád ugyanis 5 ezer forintot, a II. díjas Bánki Donát Szocialista Brigád 4 ezer forintot, a III. helyezett Gábor Áron Szocialista Brigád 3 ezer forintot kapott. A díjak érdekessége még az, hogy a megnyert összegeket közös programokra kell elkölteniük a brigádoknak. S hogy a közös program tovább erősítheti majd a közösségi szellemet, s a későbbiekre nézve ez sem közömbös?! A verseny szervezőinek céljai között ez a nem titkolt szándék is szerepelt. Dicséret érte. A munkavédelmi vetélkedő a nyírbátori gyáregységnél nem haszontalan időtöltés, nem önmagáért való cselekedet. A balesetek miatti munkaidő-kiesés ugyanis az utóbbi időben jelentősen csökkent. Míg 1983-ban 230 nap volt a kiesett munkanapok száma, addig 1984-ben csak 73 nap, s ebből is 50 nap egy 1982-ben történt baleset miatti kiesés. A munkavédelmi felelős a nyírbátori gyáregységben Vass Sándor. A felsorolt eredmények egy része az ő lelkiismeretes munkájának köszönhető. A gyáregység vezetői érzik a dolog fontosságát. 1984-ben közel 600 ezer forintot költöttek munkavédelmi eszközökre. Az anyagi és szellemi befektetés nem is maradt eredménytelen a gyáregységnél. Kovács Éva Pongó Zsigmond igazgató: „az évet munkásgyűléssel kezdtük” _________________________ Gép—sörte betongyártáshoz Ez év elejétől sorozatban gyártják a sörtebetont. Vállalati és népgazdasági szempontból egyaránt nagy jelentősége lesz a gyártásnak, hiszen a SZÁÉV mérnökének, Kalocsai Istvánnak találmánya e nagy szilárdságú beton. A feltaláló a népi hagyományokat, a régi technológiákat és a mai gazdasági, műszaki elvárásokat is figyelembe vette az eljárás kidolgozásánál. A kivitelezés és az alkalmazás természetesen kollektív munka eredménye. A géplánc létrehozásában a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat is részt vett. A sörtegyártás beleillik abba a kormányprogramba, amely kiemelten támogatja a hulladékanyagok másodlagos felhasználását. Használt drótkötelek újrahasznosításáról van szó, ez a téma kiemelten szerepelt az energiatakarékossági pályázaton. A díjnyertes megoldásokat az Alkotó Ifjúság Egyesülés menedzseli, ez gyorsította fel a sörtebetongyártás bevezetését. A népi építészetben már volt hasonló szokás, itt a patics vályogfalak felhúzásánál a búzakalász toklászát használták. A barokk díszítő elemekbe pedig göndör sertésszőrt, népiesen sörtét kevertek a jobb összetartás, a szilárdság végett. A feltaláló ezért is adta az elnevezést: sörterugó, sörtebeton. Ezek az elnevezések már bekerültek a szakirodalomba. A nagy szilárdságú, rugalmas sörtebeton mixerkocsival szállítható, betonszivattyúval bedolgozható. A találmány elfogadása után létre kellett hozni a gyártó gépláncot. A géplánc alapegységeit több nyíregyházi üzem hozta létre. A darabolót a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet produkálta. A bontót a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat központi szerszámműhelyében állították elő. A zsírtalanító a SZÁÉV központi telepén készült. A központi telepen gyártott sörtét a debreceni betongyárba szállítják, a kész sörtebetont föld alatti garázsok és utak építéséhez használják. Képünkön: a MEZŐGÉP-nél készített gépen elemeire bontják a használt drótkötelet, amelyből egy másik gépen sörterugó lesz. Kép és szöveg: N. L.