Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-08-01 / 31. szám
III. Uj évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Piacz-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmondeor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. |fietési díj : Matniban egész évre Ó.&O pohtán küldve !).— Félévre 8 — Évrjegyeíh’e ................. l óU hdetések dija: minden öthasobitsór egyszeri igtatásánál 1 filér 4, bélyegdij 30kl Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban es ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedesv en, S.-A.-Ujhelyben LoVry A. könyvkereskedésében, Bereglszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. 31. szám. Vasárnap, augusztus 1. 18<>9. Előfizetési lelek vas TISZAVIDÉK ezévi folyamának II. felére. Előfizetési feltételek : Félévre ..... 3 Irt. — Évnegyedre . . . . 1 — 50 kr. A „Tiszavidék“ kiadó-hivatala. A megyei hivatalos közlemen vek. — A nyíregyházi 79-ik számú cs. k. gyalog sorezred tartalék-parancsnokságának f. é. Julius hó 22-én 981. sz. alatt kelt értesítése szerint, a múlt 1868-ik év október 15-én besorozott Szatmármegyebeli császári illetőségű Bede István, kérelme folytán Kis-Léta községébe továbbá behívásig szabadságra bocsáttatott, behívásakor azonban elő nem kerüttethetett, a ki is 22 éves kath. vallásu, nőtlen, mesterség nélküli, kistermetű, fekete hajú, szürke szemű, fekete szemöldökű, szabályos orrú, szája kerek arczu s álló, magyarul beszélő. Utasittatnak a szolgabíró urak miszerint nevezettet szakaszaik területén erélyesen nyomoztassák, s elfogatása esetén a fent érintett katonai paracsnoksághoz azonnal kísértessék el, s arról hozzám is jelentést tegyenek. Kelt Nagy-Faluban, 1809. julius 26-án. — Nyirbátori járás 2-ik szakasz szolgabírájának folyó évi julius hó 17-én kelt jelentése szerint Mada m. városi lakos id. László Mihály kárára folyó évi jul. hó 15-re viradóra az ottani legelőről ismeretlen tettesek által két darab ló tolvajoltatott el, — melynek egyike karos szeplős szürke, 40 írtra becsült kanczaló, misika másfél éves világospej hódas homloku, hátulsó jobb lábára kesely kancza csikó. Utasittatnak a szolgabíró urak miszerint a jelzett két lovat, valamint a netaláni tetteseket szakaszaik területén nyomoztassák, s a netán nyomra vezethető felfedzéseket jelentő szolgabíróval azonnal közöljék. Kelt Nagy-Faluban, 1869. jul. 24-én. — A dadai járás főszolgabírójának f. ó. jul. ki kelt jelentése szerint f. é. jul. bő 15-re viradóra halászi lakos Elek Gábor kárára ismeretlen tettesek által egy 9 éves perhes ló eltolvajoltatott. Felhívom a szolgabíró urakat, miszerint a jelzett lovat, valamint a netaláni tetteseket a legerélyesebben nyomoztassuk, s a nyomra vezethető felfedezéseket a a jelentő főszolgabíró úrral azonnal közöljék. Kelt Nagy-Faluban, 1869. jul. 22-én. Bónis Barnabás első alispán. Városi ügyek. Nyíregyháza városa részéről, 1819. jul. 27-én tartott képviseleti ülésében következő tárgyak kerültek szőnyegre : a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesíttetése után Gyöngyösi Sámuel ama felszólalására, mely szerint a Nagy Gyula helybeli születésű, a külföldi egyetemet látogató ifjú részére, még a múlt év október havában gyűlésileg megszavazott 200 frt. segélypénz mind e napig nem nem jutott az illető kezeihez , határozatba ment, miszerint a nevezett segélypénz az illetőnek atyja utján azonnal megküldessék. Heves vita tárgyát képezte a téglas cserépgyár ügye; a múlt évben ugyanis elhatároztatott, hogy a téglás cserépárak felemelése s a gyártani módosítások ügyében egy küldöttség neveztessék ki; a küldöttség hivatásához mérve kellőleg el is járt s az előkészületeket meg is tette, de miután munkálatához a mellőzhetlen adatok a város részéről ki nem adattak, a küldöttség e szerint akadályozva levélt, munkálatát be nem fejezhette; ezzel szemben most jelenleg a polgármester a számadóval egy javaslatot készíttetett, minek folytán a téglá s cserépárak egyszerűen felemeltetni rendeltetnek. Ebből élénk vita fejlett, mely különösen nemtetszés nyilvánítását fejezi ki a polgármester abbeli helytelen eljárása felett, mely szerint mellőzve a város képviseleti testületét, önkéntes, illetéktelen szabályok behozatala s alkalmazására jogosította fel önmagát, — miért is ennek ellenében határozatba ment, hogy a polgármester által készütni rendelt árfelemelési javaslat semmisnek tekintetvén, a küldöttség részére szükséges adatok mihamarább kiszolgáltassanak s azután a küldöttség terjesszen elő e tárgyban egy javaslatot; — ezzel kapcsolatban Kiszdorfer János városi főjegyző ajánlja Hoffmann cserép s téglagyárak módjának behozatalát. Véleményadás végett szintén az előbbi küldöttség elé juttatni rendeltetett. Bodnár István indítványba hozta, hogy miután a kormány által egyes helyeken királyi törvényszékek fognak felállíttatni, felettébb óhajtandó lenne, ha egy ily királyi törvényszék helyéül Nyíregyháza városa is kijelöltetnék, ez ügyben neveztessék ki egy küldöttség, mely jelen tárgyban javaslatot terjesszen elő, s azt később az illető fórumra kérvénykép fel is terjessze. Az indítvány elfogadtatott. Ugyancsak Bodnár István úr még egy más indítványt is tett, t. i. a városi úrbéri kárpótlásra vonatkozólag. Nyíregyháza ugyanis már 1804 megváltotta magát, az 1808-ik évi törvények pedig nyíltan kimondják, hogy mindazon községek, melyek magukat 1840—49-ig megváltották az úrbéri kárpótlások elnyerésére jogot tarthatnak, következőleg az úrbéri kárpótlásokra Nyíregyháza is joggal számolhat. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván kimondatott, miszerint ugyancsak az előbbi küldöttség e tárgyban is mielőbb terjesszen elő javaslatot. Érdekeink: Megyénk igen gazdag a hiányokban, sokat nélkülöz olyasmiket, melyeket a mindennapi igények régóta már közszükségekké nőnek s sokkal bír, a mik elmaradhatnának. A fő mi nálunk hiányzik, mindenekelőtt az ingyen iskoláztatási engedmények minél tágabb körökre való kiterjesztése.. A mi népünk szegény, bokrosan meg van rakva az élet nyomorával, az a néhány keserves fillére, mely a napi tengő élet szűk- TÁRCZA. Halle, julius 23. Németország kellő közepében van egy vidék, melyről joggal mondhatja a magyar: itthon vagyok, e föld magyar. A végtelenig terjedőnek látszó síkság, itt-ott szelíden kiemelkedő halmaival, buján tenyésző szántóföldeivel, egészen a magyar alföld képmása. Igaz, hogy magyar szó nem hullik itt, a hullámzó kalászokat sem magyar aratja, de nem is ezen értelemben nevezem én e földet magyarnak, hanem magyar e föld a szó legszorosabb értelmében az itt porladozó magyarok ezreinek hamvaitól. Kell-e mondanom, hogy e vidék a magyar és német történelemben egyiránt nevezetes merzeburgi csatasik ? Ide akarom az olvasót vezetni, ide zarándoklók, hogy a dicsőült ősök szellemével társalogván, lelkemben buzduljak, s igy a pünkösd szent ünnepét még szentebbé és emlékezetesebbé tegyem. A mozdony nyugtalanul sustorog, türelmetlenül várja a harmadik harangszót, valahára megindul. — A honi pályákon nem tapasztalható sebességgel repülünk. Alig telik el néhány percz s Halléből a távol ködében csak a magas tornyok s még magasabb gyári kémények látszanak. Merengve nézek ki a gyönyörű földekre, melyeken nincs egy talpalatnyi sem, mely a munkás emberi kéznek nyomait ne viselné. Szemeim hiába keresik a legelő tért s rajta, a dübörgő és zajgó vonatot bámultában, legelést és kérődzést félbenhagyó gulyát, hiába a szilajon szétrobbanó ménest; szemeim szüntelen csak az ég felé merészen emelkedő sugárgyári kéményeken akadnak meg. Bent pedig a coupéeban finom urak társalognak s társalgásukban egymást tudós doctori czimmel tractálva, a tudományok összes mezejét bekalandozzák. Hiában ! Németországban a szellemi aristocratiának hazájában vagyunk. A gyári kémények azonban sűrűdnek s e miatt a lég perczről perezre nehezebb lesz, a vonat sebes rohamában csilapodik, jele, hogy állomáshoz közeledünk. Nem is csalódtunk, a lipcsei pályaudvarba érkeztünk. De itt nem szállunk ki, megelégszünk azzal, hogy tovább mentünkben Lipcséhez kötött emlékeinket felnyitjuk. Az emlékek igen kedvesek és élénkek. Még egészen elevenen áll előttem magasra szökő vízsugáraival, fehér, fekete úszkáló hattyúival, a százados fák mystikus homályában egy mesebeli tündér királynő palotájaként feltűnő nagyszerű színház külseje de méginkább belseje a város, e modern Athén, finom ízlésének egészen megfelelő. Túlhaladva ezen, képzeletemben az Ágoston négyszög tere áll előttem, mely méltán mondatik a világ legszebb terének, kilőttem a műtáj. Nagyszerűségére nézve nem vetőm dhetik sem a drezdaival, sem a bécsivel, de unicum rám nézve mégis, mert itt találkoztam legelőször a magyar genius remekével. Markó hazánkíiánunk egy tájkép festményével. Jobbról, balról a paloták egész sora s közöttük az 1409 óta fennálló egyetem. Itt merengésemből a jegyszedő állomást felső kiállása riaszt fel. Dehogy riaszt, jókedvűen ébredek abból, itt van az állomás, hónán a valódi utazás a gyaloglás veszi kezdetét. Rég nem élvezeti, örömmel eltelve s e miatt a városkát egészen ignorálva haladok azon át. Szárazon philosophzáló gondolatmenetemben észre sem veszem, hogy a városi utczákkal egyforma gondban részesülő országúton már három órai gyaloglás telt el, s hogy egy világtörténelmileg nevezetes esemény színhelyére jöttem. Értem a lüczeni csatatért, hol a hitbuzgó svéd király Gustáv Adolf, a dölyfös és elbizakodott császári hadvezér Wallenstein ellenében, a lelkiismereti szabadságért vívott csatában győzött, de el is esett A helyen, hol a hős király lelkét kiadó 1837 óta a német kegyelet által emelt emlék igen meglepő látványt nyújt. Az emlék négy öntöttvas-oszlopból, melyek egy mennyezetet tartva tornyocskákban végződnek, közvetlen az országút mellett egy kertté alakított térségen áll! A mennyezet alatt van az u. n. svédkő, egy 12—15 mázsányi szikladarab, mely még a lui svéd katonák által ide hengerítve 205 évig jelezte a nagy király kimultának helyét. A feliratok, az északi oldalon : Itt esett esett el Gustav Adolph 1632. nov. 6. A többin pedig : I. János 5, 4. 11. Thim. 1, 7. és I. János 2, 28. szentirási helyek. A tetem a halálos s valószínűleg orvlövésen kívül kardvágásokkal is eltorzítva találtatott s vitetett az ide U1 órányira fekvő (a közelebb eső Lützen fel lévén gyújva) Meuchen faluba, hol felbonczoltatott s belső részei az ottani templomban, a még most is látható svéd czimer alá sülyesztettek. Az asztal — melyen bonczoltatott — egy földmíves birtokában van. Fegyverzetét, szarvasbőr köntösét a jellemző hátlövéssel, derék sövetségese Bernhard weimari nagyherczeg tartá meg s helyezé a weimari gyüjteménytárba. Mint minden kis városban itt is egészen feltűnő egy idegen. Mit akar, hova szándékozik? szól hozzám egy közeledő fiatal ember. Utazó Deák vagyok Reuschbergbe ! Hiszen holnap én is oda szándékozom s szekeremre szívesen fogadom utitársamul — válaszolt ő; bizonyosan rejtélyes megjelenésem kulcsát megszerezni reményivé. Jól van, köszönettel fogadom ! Felbátorítva ezáltal még azon kérdést koczkáztatá, vajjon micsoda nemzetségbeli vagyok? Magyar! Ab! no de nem tesz semmit, hisz végtére mindnyájan emberek vagyunk. A derék porosz ezen naiv bókjára lehetetlen volt el nem mosolyognom, s még reggel sem, midőn csakugyan szállásom elé állított, tudtam a rezizmaimnak csendet parancsolni. E mellett még azon gondolatot ébresztette bennem; vajjon nem őseink által okozott hosszas szenvedésekből származik azon előítéletnek, hogy „a magyar a pusztai szélvész és boszorkány fujzatu“ volt ez enyhébb viszhangja? Ha igen, akkor ez annak a jele, hogy őseink s azon rém évtizedek az itteni népnek még élénk emlékezetében vannak, s igy nem csak holt, de a nép kebelében élő eleven emlékekkel is találkozhatom. ........................ Ezen reménynyel érkeztem meg, két órai kocsizás után, Keuschbergre s egyszersmind kirándulásom főpontjára az u. n. merzeburgi csatatérre. Úgy nevezett mondom, mert Merzeburg ide még három órányira, a csatatér pedig közvetlen Keuschberg mellett van.