Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-08-01 / 31. szám

III. Uj évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN,­­ Piacz-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmondeor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. |fi­­­etési díj : Matniban egész évre Ó.&O pohtán küldve !).­— Félévre 8 — Évrjegyeíh’e ................. l óU hdetések dija: minden öthaso­­bitsór egyszeri igtatásánál 1 filér 4, bélyegdij 30kl­ Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban es ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni köny­vkereskedesv­ en, S.-A.-Ujhely­ben LoVry A. könyvkereskedésében, Beregl­szászban­ Csauder Mórnál, hol egyszersm­ind hirdetések is felvétetnek. 31. szám. Vasárnap, augusztus 1. 18<>9. Előfizetési lel­ek­ vas TISZAVIDÉK ezévi folyamának II. felére. Előfizetési feltételek : Félévre ..... 3 Irt. — Évnegyedre . . . . 1 — 50 kr. A „Tiszavidék“ kiadó-hivatala. A megyei hivatalos közl­em­en vek. — A nyíregyházi 79-ik számú cs. k. gyalog sor­ezred tartalék-parancsnokságának f. é. Julius hó 22-én 98­1. sz. alatt kelt értesítése szerint, a múlt 1868-ik év október 15-én besorozott Szatmárm­egyebeli császári illetőségű Bede István, kérelme folytán Kis-Léta közsé­gébe továbbá behívásig szabadságra bocsáttatott, behí­vásakor azonban elő nem kerüttethetett, a ki is 22 éves kath. vallásu, nőtlen, mesterség nélküli, kistermetű, fe­kete hajú, szürke szemű, fekete szemöldökű, szabályos orrú, szája kerek arczu s álló, magyarul beszélő. Utasittatnak a szolgabíró urak miszerint ne­vezettet szakaszaik területén erélyesen nyomoztassák, s elfogatása esetén a fent érintett katonai paracsnok­­ságh­oz azonnal kísértessék el, s arról hozzám is jelen­tést tegyenek. Kelt Nagy-Faluban, 1809. julius 26-án. — Nyir­bátori járás 2-ik szakasz szolgabírájának folyó évi julius hó 17-én kelt jelentése szerint Mada m. városi lakos id. László Mihály kárára folyó évi jul. hó 15-re viradóra az ottani legelőről ismeretlen tette­sek által két darab ló tolvajoltatott el, — melynek egyike karos szeplős szürke, 40 írtra becsült kanczaló, misika másfél­ éves világospej h­ódas homloku, hátulsó jobb lábára kesely kancza csikó. Utasittatnak a szolgabíró urak miszerint a jelzett két lovat, valamint a netaláni tetteseket szakaszaik te­rületén nyomoztassák, s a netán nyomra vezethető fel­­fedzéseket jelentő szolgabíróval azonnal közöljék. Kelt Nagy-Faluban, 1869. jul. 24-én. — A dadai járás főszolgabírójának f. ó. jul. ki­ kelt jelentése szerint f. é. jul. bő 15-re viradóra halá­szi lakos Elek Gábor kárára ismeretlen tettesek által egy 9 éves perhes ló eltolvajoltatott. Felhívom a szolgabíró urakat, miszerint a jelzett lovat, valamint a netaláni tetteseket a legerélyesebben nyomoztassuk, s a nyomra vezethető felfedezéseket a a jelentő főszolgabíró úrral azonnal közöljék. Kelt Nagy-Faluban, 1869. jul. 22-én. Bónis Barnabás első alispán. Városi ügyek. Nyíregyháza városa részéről, 18­19. jul. 27-én tartott képviseleti ülésében következő tárgyak kerültek szőnyegre : a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesíttetése után Gyön­gyösi Sámuel ama felszólalására, mely sze­rint a Nagy Gyula helybeli születésű, a kül­földi egyetemet látogató ifjú részére, még a múlt év október havában gyűlésileg megsza­vazott 200 frt. segélypénz mind e napig nem nem jutott az illető kezeihez , határozatba ment, miszerint a nevezett segélypénz az il­letőnek atyja utján azonnal megküldessék. Heves vita tárgyát képezte a tégla­s cse­­répgyár ügye; a múlt évben ugyanis elhatá­roztatott, hogy a téglá­s cserépárak feleme­lése s a gyártani módosítások ügyében egy küldöttség neveztessék ki; a küldöttség hi­vatásához mérve kellőleg el is járt s az elő­készületeket meg is tette, de miután munká­latához a mellőzhetlen adatok a város részé­ről ki nem adattak, a küldöttség e szerint akadályozva levélt, munkálatát be nem fe­jezhette; ezzel szemben most jelenleg a pol­gármester a számadóval egy javaslatot ké­szíttetett, minek folytán a téglá s cserépárak egyszerűen felemeltetni rendeltetnek. Ebből élénk vita fejlett, mely különösen nemtetszés nyilvánítását fejezi ki a polgármester abbeli helytelen eljárása felett, mely szerint mellőzve a város képviseleti testületét, önkéntes, ille­téktelen szabályok behozatala s alkalmazá­­sára jogosította fel önmagát, — miért is ennek ellenében határozatba ment, hogy a polgármester által készütni rendelt árfeleme­­lési javaslat semmisnek tekintetvén, a kül­döttség részére szükséges adatok mihama­rább kiszolgáltassanak s azután a küldöttség terjes­szen elő e tárgyban egy javaslatot; — ezzel kapcsolatban Kiszdorfer­­ János városi főjegyző ajánlja Hoffmann cserép s téglagyá­rak módjának behozatalát. Véleményadás végett szintén az előbbi küldöttség elé jut­tatni rendeltetett. Bodnár István indítványba hozta, hogy miután a kormány által egyes helyeken ki­rályi törvényszékek fognak felállíttatni, fe­lettébb óhajtandó lenne, ha egy ily királyi törvényszék helyéül Nyíregyháza városa is kijelöltetnék, ez ügyben neveztessék ki egy küldöttség, mely jelen tárgyban javaslatot terjes­szen elő, s azt később az illető fórumra kér­vény­kép fel is terjes­sze. Az indítvány elfogadtatott. Ugyancsak Bodnár István úr még egy más indítványt is tett, t. i. a városi úrbéri kárpótlásra vonatkozólag. Nyíregyháza ugyanis már 1804 megváltotta magát, az 1808-ik évi törvények pedig nyíltan ki­mondják, hogy mindazon községek, melyek magukat 1840—49-ig megváltották az úr­béri kárpótlások elnyerésére jogot tarthatnak, következőleg az úrbéri kárpótlásokra Nyíregyháza is joggal számolhat. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván kimondatott, mi­szerint ugyancsak az előbbi küldöttség e tárgyban is mielőbb terjesszen elő javaslatot. Érdekeink: Megyénk igen gazdag a hiányokban, sokat nélkülöz olyasmiket, melyeket a min­dennapi igények régóta már közszüksé­­gekké nőnek s sokkal bír, a mik elmarad­hatnának. A fő mi nálunk hiányzik, mindenekelőtt az ingyen iskoláztatási engedmények minél tágabb körökre való kiterjesztése.. A mi népünk szegény, bokrosan meg van rakva az élet nyomorával, az a néhány keserves fillére, mely a napi tengő élet szűk- TÁRCZA. Halle, julius 23. Németország kellő közepében van egy vidék, mely­ről joggal mondhatja a magyar: itthon vagyok, e föld magyar. A végtelenig terjedőnek látszó síkság, itt-ott szelíden kiemelkedő halmaival, buján tenyésző szántó­földeivel, egészen a magyar alföld képmása. Igaz, hogy magyar szó nem hullik itt, a hullámzó kalászokat sem magyar aratja, de nem is ezen értelemben nevezem én e földet magyarnak, hanem magyar e föld a szó leg­szorosabb értelmében az itt porladozó magyarok ezrei­nek hamvaitól. Kell-e mondanom, hogy e vidék a ma­gyar és német történelemben egyiránt nevezetes merze­­burgi csatasik ? Ide akarom az olvasót vezetni, ide za­rándoklók, hogy a dicsőült ősök szellemével társalog­ván, lelkemben buzduljak, s igy a pünkösd szent ünne­pét még szentebbé és emlékezetesebbé tegyem. A mozdony nyugtalanul sustorog, türelmetlenül várja a harmadik harangszót, valahára megindul. — A honi pályákon nem tapasztalható sebességgel repülünk. Alig telik el néhány percz s Halléből a távol ködében csak a magas tornyok s még magasabb gyári kémények látszanak. Merengve nézek ki a gyönyörű földekre, me­lyeken nincs egy talpalatnyi sem, mely a munkás em­beri kéznek nyomait ne viselné. Szemeim hiába keresik a legelő tért s rajta, a dübörgő és zajgó vonatot bá­­multában, legelést és kérődzést félbenh­agyó gulyát, hiába a szilajon szétrobbanó ménest; szemeim szüntelen csak az ég felé merészen emelkedő sugár­gyári kéményeken akadnak meg. Bent pedig a coupéeban finom urak tár­salognak s társalgásukban egymást tudós doctori czim­­mel tractálva, a tudományok összes mezejét bekalan­dozzák. Hiában ! Németországban a szellemi aristocratiá­­nak hazájában vagyunk. A gyári kémények azonban sű­rűdnek s e miatt a lég perczről perezre nehezebb lesz, a vonat sebes rohamában csilapodik, jele, hogy állo­máshoz közeledünk. Nem is csalódtunk, a lipcsei pálya­udvarba érkeztünk. De itt nem szállunk ki, megelég­szünk azzal, hogy tovább mentünkben Lipcséhez kö­tött emlékeinket felnyitjuk. Az emlékek igen kedvesek és élénkek. Még egészen elevenen áll előttem magasra szökő vízsugáraival, fehér, fekete úszkáló hattyúival, a százados fák mystikus homályában egy mesebeli tündér királynő palotájaként feltűnő nagyszerű színház külseje de méginkább belseje a város, e modern Athén, finom ízlésének egészen megfelelő. Túlhaladva ezen, képzele­temben az Ágoston négyszög tere áll előttem, mely méltán mondatik a világ legszebb terének, kilőttem a műtáj. Nagyszerűségére nézve nem vetőm­ dh­etik sem a drezdaival, sem a bécsivel, de unicum­ rám nézve mégis, mert itt találkoztam legelőször a magyar genius remekével. Markó hazánkíiánunk egy tájkép festményé­vel. Jobbról, balról a paloták egész sora s közöttük az 1409 óta fennálló egyetem. Itt merengésemből a jegyszedő állomást felső ki­állása riaszt fel. Dehogy riaszt, jókedvűen ébredek ab­ból, itt van az állomás, hónán a valódi utazás a gya­loglás veszi kezdetét. Rég nem élvezeti, örömmel eltelve s e miatt a városkát egészen ignorálva haladok azon át. Szárazon philosophzáló gondolat­menetemben észre sem veszem, hogy a városi utczákkal egyforma gondban részesülő országúton már három órai gyaloglás telt el, s hogy egy világtörténelmileg nevezetes esemény szín­helyére jöttem. Értem­ a lüczeni csat­atért, hol a hit­­buzgó svéd király Gustáv Adolf, a dölyfös és elbizako­dott császári hadvezér Wallenstein ellenében, a lelkiis­mereti szabadságért vívott csatában győzött, de el is esett A helyen, hol a hős király lelkét kiadó 1837 óta a német kegyelet által emelt emlék igen meglepő lát­ványt nyújt. Az emlék négy öntött­vas-oszlopból, melyek egy mennyezetet tartva tornyocskákban végződnek, köz­vetlen az országút mellett egy kertté alakított térségen áll! A mennyezet alatt van az u. n. svédkő, egy 12—15 mázsányi szikladarab, mely még a lui svéd katonák ál­tal ide h­engerítve 205 évig jelezte a nagy király ki­­multának helyét. A feliratok, az északi oldalon : Itt esett esett el Gustav Adolph 1632. nov. 6. A többin pedig : I. János 5, 4. 11. Thim. 1, 7. és I. János 2, 28. szent­­irási helyek. A tetem a halálos s valószínűleg orvlövésen kívül kardvágásokkal is eltorzítva találtatott s vitetett az ide U1 órányira fekvő (a közelebb eső Lützen fel lévén gyújva) Meuchen faluba, hol felbonczoltatott s belső részei az ottani templomban, a még most is látható svéd czimer alá sülyesztettek. Az asztal — melyen bon­­czoltatott — egy földmíves birtokában van. Fegyverze­tét, szarvasbőr köntösét a jellemző h­átlövéssel, derék sövetségese Bernhard weimari nagyherczeg tartá meg s h­elyezé a weimari gyüjteménytárba. Mint minden kis városban itt is egészen feltűnő egy idegen. Mit akar, hova szándékozik? szól hozzám egy közeledő fiatal ember. Utazó Deák vagyok Reusch­­bergbe ! Hiszen holnap én is oda szándékozom s sze­keremre szívesen fogadom utitársamul — válaszolt ő; bizonyosan rejtélyes megjelenésem­ kulcsát megszerezni reményivé. Jól van, köszönettel fogadom ! Felbátorítva ezáltal még azon kérdést koczkáztatá, vajjon micsoda nemzetségbeli vagyok? Magyar! Ab! no de nem tesz semmit, hisz végtére mindnyájan emberek vagyunk. A derék porosz ezen naiv bókjára lehetetlen volt el nem mosolyognom, s még reggel sem, midőn csak­ugyan szállásom elé állított, tudtam a rezizmaimnak csen­det parancsolni. E mellett még azon gondolatot ébresz­tette bennem; vajjon nem őseink által okozott hosszas szenvedésekből származik azon előítéletnek, hogy „a ma­gyar a pusztai szélvész és boszorkány fujzatu“ volt ez enyhébb viszh­angja? Ha igen, akkor ez annak a jele, hogy őseink s azon rém évtizedek az itteni népnek még élénk emlékezetében vannak, s igy nem csak holt, de a nép kebelében élő eleven emlékekkel is találkoz­­hatom. ........................ Ezen rem­énynyel érkeztem meg, két órai kocsizás után, Keuschbergre s egyszersmind kirándulásom főpont­jára az u. n. merzeburgi csatatérre. Úgy nevezett mon­dom, mert Merzeburg ide még három órányira, a csa­tatér pedig közvetlen Keuschberg mellett van.

Next