Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-26 / 13. szám

a községi iskola iránt — meggyőződésemben gyöke­rezett rokonszenv, — hanem a népnevelési közokta­tás érdekei iránt emelkedő részvét feletti öröm érze­tével: üdvözlöm e mozgalmat. Az elmúlt év folyamában első volt Sz.-Gy.-Áb­­rány község elöljárósága, mely hivatalosan bepana­szolta, hogy az ottani hitfelekezetek, a szükség, a czél igényeinek, a törvény rendeleteinek megfelelő népis­kolát fent nem tartanak. — A bevezető intézkedése­ket megtevőm, jul 11-ről kelt jegyzőkönyv megkül­désével tudósittattam, hogy a g. sz. cath. hitközség, felekezeti iskoláját, községivé átalakítani elhatározta; s a község ezután községi iskolaszékét, nagy tisztelen­­dő Buda Tivadar g. sz. cath. lelkész, és ez. esperes ur elnöklete alatt megalakította; s az iskolaszék, a községi iskolát ideiglenesen — mig alkalmas helyiség épül — a g. sz. cath. éneklész házában teltleg meg is nyitotta. — E községi iskola ügyeinek tovább ve­zetése közvetlenül a t. tanács hatáskörébe tartozik. ügy a múlt év közepén — junius 27-kén a k.­­várdai izraelita hitközség községi iskola felállítását kérvényezte. K.-Várda m.-város közönségét ennél fogva jul. 1-én 289-ik sz. a. felhívtam, törvényes kö­telme betöltésére. — Nem ismerem, hogy az elöljá­rók hanyagságának, vagy netán a törvény paralisálá­­sára irányzott bűnös befolyásának kell-e tulajdoníta­nom, hogy ama felhívásomra semmi­nemű előintézke­­désrőli értesülést nem nyertem. — Kényszerülve érez­tem magamat a törvény végrehajtására nézve, a sza­kaszbeli főszolgabíró úr hivatalos hatalma és köteles­ségére hivatkozva, — őt múlt évi szept. 6-án, majd szorgozólag nov. 23-kán 380 s 434 sz. a. megkeres­ni , hogy K.-Várda m.-város közönségét, a községi iskola felállítására, a törvény 23. 44 s. t. §-sa értel­mében kötelezze, — s eljárása eredményéről engem értesíteni szíveskedjék. — Azonban a ez. főszolgabíró úrtól sem nyertem választ, s így kötelességem most ez ügy elővételét, a törvény végrehajtása iránti hatá­lyos intézkedést: első vonalban a megyei bizottmányi közgyűléstől kikérni, — s időközileg a k.-várdai köz­ségi iskola ügyben szenvedett ezen fennakadást köz­­oktatásügyi miniszter úrhoz bejelenteni. Cs.­Kenéz község közönségéhez személyes ta­pasztalatom, s illetékes közeg panasza alapján jul 2- kán intéztem felhívást, községi iskola létesítése iránt miután az árvíz által lerombolt, különben is avult is­kola épület pótlásáról, — az azt fentartott helv. hitv. hitfelekezet nem gondoskodott. — Onnét sem nyer­tem elintézést, de a szept. 6-kán, s nov. 21-kén 379. és 425. sz. a. megkeresett szakaszbeli szolgabiró úr­tól sem, s igy ez esetben is ugyan azon eljárást kell követnem, melyet a k.-várdai ügyben előbb jeleztem.*­ Dada községében is fölmerült a községi iskola létesítése iránti óhajtás. — Az ottani 1. sz. cath. lel­kész ur jul. 18-kán panaszolt hitközségére, hogy is­­­­kólájukat fentartani nem akarják, s már másnap jul. 19-kén bejött „a 1. sz. cath. egyházközség tagjai“ aláírásával, a községi iskola felállitásáérti kérvény. — Ez alapokon jul. 19-ről minden irányba megtet­tem bevezető intézkedéseimet — melyek azonban fe­leslegesekké váltak, mennyiben a község elöljáróinak aug. 29-ről 195. sz. a. jelentése szerint a 1 sz. cath. hitközség, községi iskola felállítása iránti kérelmétől — miután az egri érsek ur ügybuzgó adományával s ajánlatával — felekezeti iskolájuk feltarthatására biztosítva lettek — visszaléptek. A pusztai s majorsági birtokok tanügyi viszo­nyairól, beható nyomozások folytán következő adato­kat nyertem: Külön adóközséget képező ilyen birtok a megyé­ben eddigelé nem létezik: — közigazgatási tárgyalás alatt alakulóban van ez idő szerint egy, Rétköz név alatt Lónyay Menyhért urnak Kótaj közelében több határok területén egybeszögellő birtokából, melynek Jásztelep nevű tanyáján mintegy 30 gyermek által látogatott, Lónyay Menyhért ur által felállított isko­lája van. A többi puszták s majorsági birtokok közegek területéhez foglalvák, nevezetesen: 1) Sz-Gy.-Ábrány községéhez a) Bánházi puszta 6—12 éves fiú 28, leány 27; — 13 —15 éves 11 fiú, 11 leány; hitfelekezetek sze­rint g. sz. kat. 44, 1. sz. kath. 15, helv. hiv. 8, izr. 10 tankötelessel. b) Bernáth puszta s tótfalusi puszta együtt 6—11 éves 24 fiú, 33 leány; — 13—­15 éves 2 fiú, 4 leány; hitfelekezetek szerint g. sz. hát 12. helv. hitv. 9­ tankötelessel. 2) Acsád községéhez Ártánháza, Aszonyrész, Buzita, Csonkás puszták, együtt 6—12 éves 60, 13—15 éves 15; hitfelekezetek szerint g. sz. kath. 39, 1. sz. k. 18, helv. hitv. 18 tankötelessel. Folyt köv. *) Utólag a szakaszbeli szolgabiró ur jelentése beérkezett mely szerint az ottani helv. h­itv. egyházközség iskola felépítését kilátásba helyezte. — A menyiben azonban határozatlan ígéret­tel ily fontos ügyet elodázni nem szabad: felhívtam az illető egy­házközséget — figyelembetarthatás végett — meghatározni az időt, mely alatt iskoláját felállítja. TÁRCZA. Én láttam........I e—hoz. Én láttam könnyű lábait . . . Alattok a fű sem hajolt. Mint lágy pehely, mint könnyű pille Nyomán nem hajlik a mit illet. . . . Talán neki is szárnya volt. Én láttam ékes derekát .... S ennél karcsúbbat még soha ! Mily tünemény! . . . Mily szép virágszál! . . . Álmodban látsz ilyet ha rád száll — Ábrándos és lágy alkonya. Én láttam szép mellét, nyakát Vakító volt, miként a hó ! ... . Hullámzott halkan, forrón, mélyen Elmerültem szemléletében S előttem áll örökre . ! . . Én láttam két égő szemét, S azóta mást nem láthatok. Mint ki a napba feltekintett, Szemem ronta meg e tekintet. Egész valómban áthatott. Mit ér, hogy láttam őt? Mit ér? Ha bírni nem fogom soha? Epedni tenger szenvedélyben, Virasztani sok lázas éjben 1. . . . Hová ragadsz ábránd hova? Egy kép, egy álom kép csak ez Ezt gondolom magamban, és E kedves álomtól leverten Sem tud megválni égő lelkem, Oly kínos a felébredés. _________Ámor. Nyíregyháza, mártius 15. 1871. Nehány őszinte szó a felnőttek oktatása érdekében. Feszült érdekeltséggel olvastam a szabolcsmegyei tanfelügyelő urnak az 1870-ik évről szóló a nevelés köz­oktatásügyi viszonyairól a tankerületi iskolatanács elé ter­jesztett évi jelentését, s különösen a 9 szakaszban foglalt statisztikai adatok kötötték le figyelmemet. Szabolcs megye népe a műveltség oly alacsony fokon áll, hogy vajmi saj­nos, az összes 265,584 lakos közül 125,820 felnőtt egyén, tehát majd a fele sem olvasni, sem írni nem tud. Valóban megdöbbentő szám­ annyi magyar embert, annyi honpol­gárt egy megyében tudatlannak s a legszükségesebb is­meretek nélkülinek hinni felelte szomorú tapasztalás! Hogyan gyakorolhatja e megyének oly számos írástudatlan egyéne méltólag politikai szabadságát? hogyan végezheti helyesen és pontosan honpolgári kötelmeit? Vagy csak vakon higyjen, az úgyis politikai hitében megingatott s nagy részt megromlott nép, hogy könnyebben lehesen minden­féle csábszavak és csiklandós ígéretek által meg­győződés nélkül tévútra vezetni!? Nem, az nem enged­hető meg, e bajt orvosolni kell, s e baj orvoslása jól ren­dezett iskolák s a felnőttek oktatása által eszközölhető. Maga a tanfelügyelő úr mondja jelentésében: „le­gyen az iskola akár felekezeti, akár községi, csak iskola legyen, ennek kell a jelszónak lenni!“ Igen „népnevelés“ ez legyen a jelszó, ez legyen hazánkban a valódi „közös­­ügy“, a haza addig szabad nem lehet, míg annak népe a a lelki sötétségben fetreng, csak a mivelt népek képesek a szabad elméket felfogni, és csak mivelt és jólétnek ör­vendő nép biztosíthatja a haza jövőjét és szabadságát, s ezen biztosíték többet fog érni bármi nemű szerződésnél.A­kik a nép szabadságot valóban óhajtják, azok, mint a sza­bad államokban, arra törekesznek, hogy iskoláik a leg­­­­jobb karban, kellőleg felszerelve legyenek s a törvény minden igényeinek megfeleljenek, s szakképzett tanítóik jövője biztosítják, azok oly tisztességes ellátásban része­süljenek, hogy gond nélkül minden idejüket csupán az is­kolának, tehát a népnevelés magasztos ügyének szen­telhessék. A tanfelügyelő ur évi jelentése szerint megyénkben 1870. évben csak nyolcz községben oktattatik 313 felnőtt egyén, tehát a kisebb községek a kezdeményezők, a na­gyobb városokban e nagy horderejű eszme nem élt meg; a senyéi, nyir­bátori, encsencsi, acsódi, ajaki, mádai, már­­tonfalvi és szalmadi község buzgó elöljárói túltettek a nyí­regyházi és kállói hatóságon, ezen a község néptanítói méltán dicséreteit érdemelnek, hogy megyénkben a felnőt­tek oktatása, még a múlt évben megkezdődött. Igaz ugyan hogy a nyíregyházi városi hatóság megpendítette ez élet­re való eszmét, ez évben talán határozatot is hoz annak létesítéséről, hogy mikor érvényesíti majd határozatát, arra elmondhatjuk Pató Pál úrral: „ej, rá­érünk arra még!“ Pedig bizony a felnőttek korszerű leképezését nem kelle­ne halasztani, lesz a tanításra vállalkozó, csak a városi hatóság erélyesen hozzá­lásson a dologhoz, sürgetőleg követeli ezt a város és a haza élet érdeke. Pazar István. Elméleti szikrák. Hihatólag a társadalmi viszonyokra. Irta Hortobágyi. (Vége.) (Eredeti beszély.) Irta: mmmmmio (Folytatás.) — Az már igaz, édes­apám­ mindenütt üldöz bennün­ket átkozott dohány füstjével, mintha bizony nem is volna pipáló szobája, a­hol akár szegeket faraghatna a füstből, adja elő interpellátióját köhögéssel garnírozott panaszos hangon Hermin kisasszony. — Csit, hallgassatok, örüljetek hogy élek s szeretek veletek lenni, más férj és más apa kerüli feleségét, gyer­mekét, mint az ördög a tömjént, — bár családja vágy­át látni; — a­míg én mindég veletek szeretek lenni. — Hisz az mind szép, mind jó, jegyzi meg kissé csi­­lapodottabb hangon helyét újra elfoglalva a nagyságos asszony, mi elösmerjük hogy szeretsz bennünket, és ez okból is követsz ilyen híven, bár erre kissé az unalom is kényszerít, mert hát ki is látta azt, hogy valaki egész nap semmit sem tegyen, csak örökösen pipáljon, hisz az una­lom maga egy veszélyes betegség, és én csudálom hogy néked, ki benne sin lesz, rég nem nőtt gomba a fejeden. — Az nem áll! válaszol Sámuel úr a nyitott ajtók felé haladva, én nem unom magamat, találok én mindég dolgot, s ha egyéb nincs, előveszem a Werbőczy triparti­­tumát, s azt olvasgatom egész élvezettel, és ez épületes könyv tova űzi tőlem az unalmat. — Hiszen ezt már könyv nélkü­l is tudhatod ! — Tudhatná édes­apám — jegyzi meg csípősen a kisasszony, ha rendesen alva nem találnám mellette. — Áh az nem áll, válaszol bosszúsan Sámuel úr, mi­alatt az ajtó két szárnyát becsukná, mert ilyenkor csak azért hunyom be szemeimet, hogy az épületes articulusok felett, behunyt szemmel gondolkozhassam. — Igen ! igen! a szájából kiesett pipával, s a kézből alakult mulatságos könyvvel. — No­ és most mit csinálsz? miért csukod be azt az ajtót? fázol? avvagy csakugyan szándékod bennünket füstbe fojtani? jegyzi meg ingerült hangon a helyéből is­mét felállani készülő nagyságos asszony. — Sem az egyiket, sem a másikat, csupán csak egy kötetekre terjedő munkát kellene írnom, ha az em­beri nem gyarlóságait és sajátságait, melyek majd minden lépten nyomon nyilvánulnak, egész terjedelmekben óhaj­tanám ecsetelni, miután azonban ezt, lapunkban a hely és idő lehető korlátok közzé szorítja, t. olvasó közönségünk­kel kik jelen soraim iránt nem kis érdekkel viseltettek, az élet csak azon főbb mozzanatait, kívántam megösmertetni melyek a közéletben rendesen alakott cserélve tünedez­­nek elő. Miként értekezletem elején is említem, az ön­mivelő­­dés megszerzéséhez, legelső és főbb kellék az emberi ös­­meret, melynek czélszerű felhasználása, valóságos iránytű az élet sajnos tengerén. — Sajátságos, hogy ezen fő kel­lékkel, oly kevesen bírnak, s bár olykor egyéniségekkel találkoznánk, kik a mig a felsőbb körökben forogtak, számtalan tanú jelét adták műveltségi képességüknek, szo­kott köreikben tisztidésben szeretetben és kitüntetések­ben részesültek; de ha idővel körülményeik változnak vagy mi gyakran megtörténik anyagilag alább szállanak nem tudják magokat helyzetökben feltalálni környezetük vissza­vonul a mig az uj körökben, hová változékony sor­sok helyzete idegen visszataszító alakot öltenek, kiket nagyobb szerű kellemetlenségtől szándékom magamat és benneteket megmenteni — És mi legyen az ? — jön a kettős kérdés. — Áron ismét itt van a nyakunkon. — Az ördög hordja e kellemetlen vendéget, — már ismét hogy rázzuk le nyakunkról. — Hogyan? egész egyszerűen, jegyzi meg Hermin kisasszony, én kimegyek és megparancsolom Miskának, hogy utasítsa el, mert apa nincs itthon, — ma reggel el­ment gyűlésbe, mama pedig nem akar vele találkozni — Úgy­ úgy­ aranyos lányom, csak meglátszik rajtad hogy a Rézpataky vérrel őseid találékonyságát, s eszét örökölted, jegyzi meg örömsugárzó arczczal az apa. — És hogy négy évig az apáczáknál voltál nevelésbe — teszi utána az anya. Hermin ez utóbbi szavakat csak félig hallhatta már, mert indítványának elfogadása után derült arczczal hagyta el a szobát, hová m­ásodpercz múlva ismét visszatért. Alig lépett be Hermin a szobába az előszobán végig lomha csoszogó léptek lőnek hallhatók, melyeket nem más mint Miska inas idézett elő, ki Áron elfogadására indult, s kiküldetésének az előbb leírt jelenet szerént jön eleget. Mig Miska Áronnal a tornáczon beszélgetett az alatt a szobában siri csend jön, a három érdemes családtag az egyik tornáczra szolgáló ablakhoz húzódott s figyelemmel hallgatták végig az Áron ur bölcs megjegyzéseit, s csak is mikor ez dörmögve kezdett lefelé ballagni a kő gará­­dicsokon, szólalt meg ekként az érdemes család­fő, szavai­hoz hosszú pipaszárával türelmetlenül verte a taktust. — Ez nem lehet! ezt nem engedhetjük meg, hogy ez a gaz zsidó pörbe idézzen, megszégyenítsen bennünket eredj lányom, mond az inasnak hívja vissza, beszélni aka­rok vele. — De édes­apám ha már egyszer elutasítottuk — Mindegy ha tízszer utasítottuk el, s tizenegyed­szer hívjuk vissza, Áron ebből magának semmit sem csi­nál, ha mind­ez pénz miatt történik. — Igen! igen ! leányom apádnak igaza van, eredj és hivasd vissza a zsidót. Hermin pirult arczczal durczásan hagyó oda a szobát melyben pár percz múlva Áron nagy hajlongások között meg ejen­ (Folyt köv.)

Next