Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-09-16 / 25. szám

I. évfolyam, Nyíregyháza. 25. szám, Csütörtök, 1880. szeptember 16. I J­M­­R VIDÉK. TÁRSADALMI HETI­LAP.­­ MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő: ÁBRÁNYI LAJOS. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre.......................................................................4 frfc. Félévre.............................................................................2 „ Negyedévre................................... Egy szám 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, vala­mint a lap szétküldése tárgyában teendő fel­szólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas­­utcza 119. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden köz­lemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-utcza 102. szám, Ulmer ház) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vis­sza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor halálozott petitsor egy­szeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soron kintle ki. A kish­irdető rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr .vétetik. Az adóbehajtásról. Régen nem volt oly zajos és érdekes közigazgatási ülés, mint a legutóbbi, s nem is mulaszthatjuk el, hogy e tekintetben mi is megtegyük a magunk megjegyzéseit, midőn az adóbehajtás ügye oly nagy fontosságú tényezővé vált, mely által némelykor az ál­lam egyenes érdeke az adózó polgárok egye­nes érdekeivel a legerősebb összeütközésbe jön, s nem egyébb okokból, minthogy az erre hivatott közeg hivatalos állásának túl­buzgóságában a méltányos eljárásról megfe­ledkezik, holott ha a miniszter teljesen tá­jékozva lenne arról, hogy közege az adózó viszonyainak elbírálásánál miként jár el, fel­tétlenül hisszük, hogy e tekintetben tapinta­tosabb eljárásra utasítaná. Az említett ülésben a helybeli adófelü­gyelő beterjesztett határozati javaslatában a közig. bizottságtól úgy szólván követelte, hogy miután az aratás ideje elmúlt, tehát utasít­­tassanak Nyíregyháza városa polgármestere és az összes szolgabírák­i felelősség terhe alatt az adóbehajtást a legszigo­rúbb kényszer­eszközök mellett is fo­ganatosítani! Valóban különös!­­ Felesleges ezen kérdés felett bővebb részletekbe bocsátkozni, mert nagyon jól tudjuk és köztudomássá vált tényállás az, hogy az idei aratás a leg­­szomorúbb eredmén­nyel végződött s majd­nem átalánosságban a jelenlegi rész­helyzet oly annyira ki van tüntetve, hogy a megye közönsége újólag ismét 77000 frtos őszi ve­tőmag kölcsönért volt kénytelen folyamodni, melyre nézve megjegyezzük, hogy a sürgős kérelem daczára, még ez ideig válasz nem érkezett, pedig bizony nincs mit elvetni és a vetés ideje is már itt van. Kenyérnek való alig maradt és a dohányengedéllyel nem bíró gazdaközönség nagy többsége teljesen képte­len kötelességszerű honpolgári adóját leróni, befizetni, s a­kiknek dohányengedélyük van, bizonyára örülhetnek, hacsak a kapott do­hányelőleget is leszámolhatják. Máskülönben a szegény gazdálkodó ember azon helyzetben van, hogy utolsó igavonó marháját kénytelen eladni terheinek fedezésére. Az ilyen rész aratásnak mindinkább szomorúbb eredménye fejlődhetik ki és súlyosabb következményekre vezethet az által, ha a jelenlegi mostoha kö­rülmények mellett az adóbehajtás „kényszer­eszközökkel“ is foganatosíttatnék. Nemzetgazdasági sakktábla ez, hol egy rész „lóugrás“ által majdnem elesik a védő „pion“ (paraszt), s az állam érdekeit veszélyez­tető „m­a­t­t-ot“ csak az által lehet hirtelen elhárítani, mert nem volt előre kimondva a „piece-tou­chée“*, mert valamint az ál­lam egyenes érdekeit mindig szemmel kell tartani, úgy a gazdaközönség érdekeit is mindig *) A megérintett vagy már elhelyezett sakk-figurá­nak visszavonhatlansága. meg kell óvni, meg kell kedveltetni az adózó polgárokkal az adófizetés rendes kötele­zettségét, s ezt csakis tapintatos eljárással lehet elérni, s így bizonyára az állam ér­dekei is kevésbbé fognak szenvedni; min­denki tudja, sőt honpolgári kötelességének kell tartania, hogy az állam érdekeinek megfelelő jogos adókövetelést be kell fizetni, sőt megrovandók mindazok, akiknek tehet­ségükben áll, s azt nem teljesítik. így közigazgatási bizottságban elfogadott indít­­­vány, illetőleg a pénzügyminiszterhez fel­terjesztendő folyamodvány — az állam ér­dekeinek megfigyelésével csakis a jelenlegi szomorú körülményekhez viszonyítva, — indokolva kérelmezi az adóterhek behajtá­sának elhalasztását, s a törvény szigorát a miniszter által enyhíteni. A közig. bizottság igen helyesen járt el, midőn az adófelügyelő szigorú határo­zati javaslatát egész terjedelmében majdnem egyhangúlag el nem fogadta, mert csakis a kir. tanfelügyelő szavazott az előadó ja­vaslata mellett. Másrészt kitűnik a bi­zottság tapintatos eljárása, midőn az állam egyenes követelményeinek és érdekeinek megóvása és megfi­gyelése mellett a gazda­közö­nség érdekeit is óh­aj­tj­a megvédeni a vég­­pusztulástól. A közig. bizottság ezen eljárása alapul szolgálhat a legközelebb f, hó 21-én tartandó megyei közgyűlésen arra nézve, hogy az adófelügyelő felle­­bezésével szemben is, az adófizetési halasztást és az adó szigorú végrehajtásának felfüggesztését a valósághoz híven indokolva — a megye közönsége feliratilag is kérelmezze az illető miniszternél. Valóban óhajtandó is lenne, hogy a megyei közgyűlésen egy, a közügyeket őszintén kép­viselő megyei bizottsági tag erélyesen fel­karolja az eszmét, s midőn az adóbehajtás túlcsigázott rendeletei ellenében megismer­tetnék az illető miniszternél megyénk viszo­nyainak jelenlegi mostoha körülményei, — egyúttal megismertessék az adózóközönséggel az adófizetés okszerű és tapintatos eljárása, mely által a többség felvilágosittatnék ál­lampolgári kötelezettségére oly módon, hogy ezentúl ne legyen az adófizetés eszméje örökös rémképe a békés gazdaközönség annélkül is sok terhekkel biró családi éle­tében, melynek nyugalmát csakis az efféle meggondolatlan rendeletek folytonossága za­varja meg, s mely által az adózó polgár az állam iránti természetes kötelmeiben so­hasem tudja kellően magát beletalálni, s ezen egyszerű problémát, hogy „az adót fizetni kell“ — sohasem tudja helyesen felfogni, nem bír megbarátkozni az eszmével, sőt mind­inkább erősebben elidegenedik attól. Ennek egyik okát pedig leginkább egyes adófelügyelőnek elhamarkodott eljárásában tapasztalhatni, aki nem ismeri, avagy éppen nem akarja ismerni a gazdaközönség viszo­nyait s a fennálló körülményeket, nemcsak a nagy­közönséggel szemben igyekszik hiva­talos túlbuzgóságában basáskodni, de még a közig. bizottság ülésében is hivatalos ál­lása önbírálásának mellőzésével, bizonyos kép­zelt tekintély látszatát óhajtaná feltüntetni a szintén adózó bizottsági tagok előtt. Ezen modorral legközelebb a helybeli adófe­lügyelő merev magaviselete a közig. bizottság ülésében igen feltűnt, mert ilyen eset még ez ideig egy ülésben sem történt, s mert azt hiszi Dühön adófel­ügyelő, mintha az adóügyet saját sze­mélye egészen önállóan kezelhetné, s a közig. bizottságban egyes hatá­rozatok hozatala ellen — saját fogalma szerint — tiltakozik akkor, a­midőn a törvény erejével fellebezését annélkül is mindig kinyilváníthatja. Az ilyen fogalmakkal és eljárással pe­dig, egy alárendelt közeg legkevésbbé teszen jó szolgálatot, valamint saját miniszterének, úgy az állam érdekeinek sem. Különben Szikszay Pál megyei főügyész és Bogányi Ferencz megyei főjegyző erélye­sen és eléggé higgadtan tiltakoztak az adó­felügyelő nem illetékes kifejezései ellenében-Megyénk időszaki eseményeiből bizon­­­nyára érdekes kivonatot képez ezen közig, ülésben Kausay Ödön határozott felszól­­­alása és indítványa, melyet Zoltán János alispán erélyesen támogatva, nemcsak a mon­dott ülésben, de az egész megye közönsége előtt is valószínűleg élénk viszhangra fog találni. Á. L. Szabolcs megye közigazgatási bizottságának üléséből aug. 9-én. Bónis Barnabás főispán az ülést megnyitván, ol­vastatott a m. kir. pénzügyminiszternek a katonai szol­gálati idejük eltöltése előtt, nem a hadi szolgálat kö­vetkeztében előállott testi fogyatkozás miatt elbocsátott, az 1880 XXVII t. sz. 1 §. 3 pontja értelmében hadmentességi fizetésre köteles egyének keresetképtelen­ségének megállapítása tárgyában f. évi 52081. sz. a kibocsátott rendelete. »Miután a felolvasott miniszteri rendelet a kir. ad­ófelügyelő által a járási szolgabirákkal és Nyíregy­háza városa polgá­rmesterével közölve lett, tudomásul vétetik.« Dühön kir. adófelügyelő felolvassa jelentését a múlt havi befizetett adóösszegről s a maradt hátrányt egyúttal összehasonlítva a múlt évi fizetési kimutatás­sal végezetül határozati javaslatot nyújt be, melynek foglalatja az, hogy miután az aratás bevégződött, tehát utasíttassanak Nyíregyháza város polgármestere és a járási szolgabírák felelőség terhe alatt a legnagyobb szigorral kényszereszközökkel az adó­hátrányok befize­tésének foganatosítása végett. Kezdetben Kállay András szólalt fel az adó­felügyelő határozati javaslata ellenében ................jól tudja, mondván, hogy az állam kiadásait az adóból

Next