Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-30 / 26. szám
.NYÍRVIDÉK.A« mód szerinti deszpotai czentralizácziót is okolták Spanyolország bukásáért; de vájjon annak a neki bőszültségnek, a mellyel a spanyolok az élőfákat a madaraktól való ittódzásból (»por meda de los pajariles») kivagdalták, nincsen semmi köze e szőrnyű hanyatlásban? A sárgálló köves és kopasz föld visszataszító és ijesztő ábrázatot öltött, a talaj elszegényedett, a két századon át fogyó lakosság részben a barbárságba hanyatlott vissza. A kis madarak megboszulták magukat. Még napjainkban maguknál a legelőhaladottabb nemzeteknél is igen sok emberi munkának, fájdalom, a talaj elszegényedése s a természet elrútulása az eredménye. Egészben véve az emberiség nem emelkedett még ki a maga eredeti barbárságából. A gazdálkodás ágai, a klíma különfélesége s a nemzeti szokások és jellemek különböző volta szerint különféleképen megy végbe a rontás műve a különféle népeknél. Az arabok, spanyolok, sőt maguk apanyol-amerikaiak is kivagdalják a a fákat s igy okozzák, hogy a mező kiszárad és megsárgul napon: az olaszok és németek rútul lecsonkázzák még meglévő fáikat, 8 karó vagy seprő alakot adnak azoknak; a francziák számtalan, apró, más-más veteményt termő darabokra osztják el földjeiket, melyek a domboldalon távolról nézve földre terített sok szinü szőnyegeknek látszanak. Az Egyesült-Államokban geometriai négyszögekre szabdalvák a földek, melyek mind egyirányúak és egyformák, tekintet nélkül a domborzat mélyedéseire és emelkedéseire. Végül némely országban a földbirtokosok, akár kis gazdák, akár nagy urak, védőfalakkal kerítik és árkokkal örődzik körül birtokaikat, mint valami fenyegetett várakat; még a nyomorult izlandi, a Földnek a legszűkölködőbb embere is magas földsánczczal keríti be dudvákkal teli kertecskéjét. Hány olyan tartomány van Európában, melyekben órák hosszat utazhatik az ember anélkül, hogy olyan tájat találna, melyen a művész szeme megelégedéssel pihenne meg? Pedig elég lenne néhány fa s némi ízlés a müvelt földek elosztásánál, hogy a szépség ismét azonnal előtűnjék e visszataszítóvá lett természet közepeit. S gyakran nem csupán a maga öröklött mesgyéjére féltékeny s mindenekelőtt bő termés után áhítozó »durva munkás« fáradozik a föld eléktelenítésén, hanem még azok is, kik a természet csodálását hivatásukká teszik, rendszeresen rútítják el a legszebb tájképeket is. A városok környékein kerítések közé fogott, úgynevezett mezei jószágok csakis nyesett bokrokat, meg olyan virágágyakat mutathatnak föl, melyek csak a rácsokon keresztül láthatók. Együgyü érzelgőség által megvesztegetve, sokapró német és olasz fejedelmecske az által rontotta meg a legkisebb tájakat, hogy a kősziklákra tudákos fölirásokat vésetett, a pázsitokat ál-sírokkal czifrázta föl s katonai őrségeket állított az olyan szép kilátó helyekre, melyekre a látogatókat figyelmeztetni kívánja. A jámbor középosztálybeliek közül igen sokan a barokk külső, meg a szimetria iránti kicsinyes szeretetből odáig mentek, hogy a nedvet visszaszorítják a fatörzsekbe, hogy az által törpe változatokat állítsanak elő s a lombozatnak geometriai formákat, vagy pedig szörnyeteg- és démonszerű bizarr tekintetet adjanak. A múlt századi tekintélyes hollandi kereskedők csak is olyan hársakat kívántak a séta útjaik mellé, melyeknek törzsei fehérre valónak mázolva s koronáik gömb alakúra megnyesve. Brouckban még most is olajjal és czink-fehérrel vannak a fák befestve. Jang-li császár kertészei a fákról lehullott virágokat és leveleket mesterséges lombokkal és selyem virágokkal helyettesiték, melyeket, hogy a csalódást annál teljesebbé tegyék, illatszerekkel itattak be.*) S hogyan fogja föl az ember a nagy természetet! Nem szólva a hegyekről, minők Gibraltár, Lichtenstein és Fenestrelle hegyei, melyeknek eléktelenitésére, katonai czélokból száz meg száz milliókat költöttek a kormányok, hány festői magas partfalat, hány kies alacsony partlejtőt vásároltak össze némely helyeken részint féltékeny földbirtokosok, részint üzérek, kik a természet szépségeit a pénzváltók módjára csak az aranyrúd értéke szerint becsülik! A sűrűn látogatott hegyes vidékeken hasonló kisajátítási düh szállja meg a lakosokat; a tájakat koczkákra darabolják s a legtöbbet ígérőknek adják el; minden természeti nevezetesség: a kőszikla, a barlang, a vízesés, a jégár hasadéka, mind magán birtokká válhatik egészen az ekho hangjáig. Vállalkozók veszik bérbe a vízzuhatagokat s deszka-korlátokkal kerinik be azokat, hogy a nem-fizető utasokat meggátolják a vízomlás szemlélésében; aztán hangzatos hirdetések utján szép csengő tallérokká változtatják a napfényt, mely a porrá zúzódott vízcseppecskékben játszik, meg a szélfuvallatot, mely a levegőben ködfoszlányokat lobogtat. Az utazó csak mély elkeseredéssel hasonlíthatja össze azt a Niagarát, aminővé az emberek tették, a régi »mennydörgő vízzel,« amilyenül azt a természet adta. Csúf épületek, gyárak, vendégfogadók s raktárak fészkelték meg magukat a partfalakon ; a »hirdetésgyártók« áruczikkeik és limlomjaik kelendősége érdekében a Niagara szépségére számítva, a dörgő zuhataggal átellenben faggatták föl szennyes, vagy hazug fali hirdetéseiket; más, még kiállhatatlanabb iparűzők azzal ámítják magukat, hogy a tájképet néhány költői vonással megpótolják, ha khinai kioszkokat s góth tornyocskákat emelnek rajta. A fákat, melyeknek zöld lombozata oly szépen szegélyezte a tajtékzó vizet, eltüntette a fejsze, s maga a víztömeg is szemlátomást megcsökkent azon csatornák miatt, melyeket a gyártulajdonosok vezetnek ki a Niagarából, hogy gépeik kerekeit hajtassák.*) Használja föl az emberi munka a zuhatag roppant erejét, nagyon helyesen teszi, csakhogy e haszonosító eljárásban a hely szépségét korántsem kímélték meg. ________________(Folytatása következik.) *) Marcou. Bulletin de la Société de Géologie. *) Meyer. Die schöne Gartenkunst. A barmok hires orvosának érdemes felesége valaha igen szép lehetett; ma már bizony, ma már hervadtak bájai, kissé öregesen néz ki. A régi szépség elvirult, elveszett, csak az arcznak kimondhatóan szelíd kifejezése, csak a kék szemek jóságos tekintete maradt meg a múltból, a szép múltból. De nem is kellett több, olyan értelmes embernek, mint Bús Pál úr; ez is épen elég volt neki arra, hogy a legboldogabb embernek tartsa magát széles e világon. Hát a gyermekek? Nincs-e valami bajok? Elmentek-e már az iskolába? *• kérdezgető a derék orvos, rendkívüli élvezettel szürcsölgetve élvezetes kávéját, s közbe-közbe jókora darabokat harapott a pirítósokból. Élete párja minden kérdésére megnyugtató választ adott, s Pál úr a legnagyobb megelégedéssel folytató, jó kedvvel kezdett munkáját. Kopogtattak az ajtón. — Szabad! — hangzott a férj és nő szava egyszerre. Az ajtó felnyílt, s a küszöbön egyike jelent meg azoknak, kiket közönségesen jó kinézésű embereknek neveznek. E tisztességes jó kinézésű ember láttára a jámbor orvosnő felsóhajtott. — Istenem! Mihály gazda! már megint szomorú hírt kell hallanunk! — Szerencsés jó reggelt kívánok! Egészségekre az éjszakai nyugalmat. — Szólt Mihály gazda, komoly ünnepélyes hangon — Úgy van ! megint szomorú hírt hozok, halottunk érkezett. — Újra horelába? Uram teremtőm! mikor lesz már vége! Hogy hívták a megboldogultat ? — Özvegy Kis Mihályné asszo . . . Nem végezhette be, Bús Pál urnak rósz helyre ment a kávé, s oly kegyetlen prüskölést, köhögést, hadonászást vitt véghez, hogy Mihály gazdának torkán akadt a szó, a hü nőnek pedig lehetetlen vola kétségbe nem esni, kétségbe is esett a jólelkü aszony, oda futott küszködő férjéhez, s mind addig czibálta, ütötte, püfölte az érdemes ur hátát, tarkóját, mig meg nem szűnt köhögni, prüszkölni. Soká tartott az igaz, de végre is használt a »drasticus cura«, az egész baj minden szerencsétlenség nélkül múlt el, mindössze is a kávés csupor dőlt fel, de abban sem volt immár semmi sem. Úgy megijesztél! Miért nem vigyázol? — hangzott a nő szelíden feddő szava. Pál úr megtörte izzadt homlokát, s tekintetét kérdőleg függesztő a halottjelentő tisztességes ábrázatára. — Mit is mondott az elébb Mihály gazda ? — kérdező tétovázó hangon. Hát bizony csak azt, hogy halottunk érkezet, özv. Kis Mihályné asszonyom személyében. Nézze meg a téns ur, meghalt-e? el lehet-e temetni? — Meghalt? özvegy Kis Mihályné, az én komám asszony halt meg? Hm! hm! Nem téved-e Mihály gazda ? Csakugyan ő halt-e meg ? Én sem hinném, ha tulajdon két szemeimmel nem láttam volna. — Monda Mihály gazda sértve érezve magát Pál úr kétkedése által. Bizony meghalt ő — téve hozzá szomorú megnyugvással — meghalt oly szépen, ahogy csak ember meghalhat. Tegnap még semmi bajit, s ma reggel halva találták ágyában. Úgy hiszem, hogy az az imfamis cholera szorította meg. — Iszonyú! Borzasztó ! Horrendum dictu! — Különös időket élünk, rósz csillagok járnak. Nyugodtan le sem hajthatjuk már fejünket az éjjeli nyugalomra, mert ki tudja reggel nem halva kelünk-e fel. — Szomorú, nagyon szomorú állapot lesz ez! . . . »sed levius fit patientia quid quid corrigere est nefas« — mondja az isteni Horaczius. (Folytatása következik.) tanügyszerető elnökét s mindazon nemes pártfogókat, kik a szellemi haladás magasztos eszméjéért lelkesedve tanítóegyletünk közgyűlésén részt vesznek és bölcs tanácsaikkal, — szóval és tettel megyei népnevelési ügyünket előmozdítják ! Üdvözöljük a szabolcsmegyei tanító-egylet tagjait. A legszentebb eszmék terjesztői, a népmiveltség és szellemi előhaladás vezetői, Szabolcs megye ügybuzgó néptanítói és nevelői holnapután, július 2-ikán reggel a megyeház nagytermében tartják meg évi közgyűlésüket. A szellemi haladás emelkedése megyénkben is, főleg az ő lelkiismeretes munkásságuktól függ, épen azért, hogy az előre törekvő munkásságnak teljes sikere legyen, megyénk néptanítóinak a tanügy érdekében tömörülniök kell, s tevékenyen részt venniök az egylet minden mozgalmaiban. Annál inkább kell azt tenniök, mert már divatba jött, hogy tanító-egyleti gyűléseinket sokan vannak bár a hivatalosok, de kevesen az igazi választottak; a kezdetben felkarolt egyleti élet kialvó félben van, tevékenységre hiába hivatnak fel a tagok, minta előadásra a vidéki előadókat kötéllel is alig lehet fogni, még az egylet iránti kötelezettségek teljesítése is csupán a központi választmány vállaira nehezedik. Ilyen jelenségek gátolják az egylet előhaladását, mert a tétlenség és kényelem párnáján haladni nem lehet. A szellemi társulás, az egyetértés, a kitartó munkásság a műveltségnek és szakképzettségnek leghatalmasabb előmozdítója. Egyletünknek is ezen czélok elérésére kell törekedni s megyei tanügyünket szóval, tettel lelkes tanügybarátok és pártfogók buzgó közreműködésükkel virágzásba hozni. A néptanítók és nevelőknek összetartó és öszhangzó működésük vívhat ki biztos eredményt, szent hivatásuk, hogy a nevelés és tanítás elveit, tekintettel a magyar nemzet jellemére, helyesen felfogott és meghatározott elvek szerint fejlesszék. Az erőknek szétforgácsolása minden nemes ügynek árt, annál inkább tanítóegyletünknek, ha abban oly tagok vannak, kik a nemes eszméket kicsinyük s azok iránt közönyösek. Ügybuzgó tanerők, lelkes pártfogók által fokozódik az egyleti életerő és annak munkássága, s ennek természetes következménye lesz, megyei tanügyünk haladása. Ugyanazért legyenek általunk üdvözölve azok, kik évek hosszú során gyűjtött tapasztalataikat közgyűlésünkön érvényesíteni akarják ! őszinte üdvözetünket azon lelkes népnevelőknek, akik a nevelészet újabb vívmányait elméletileg és gyakorlatilag előadni óhajtják! szivünk őszinte szeretetével üdvözöljük tanitóegyletünk felkölt szellemű, páratlan tapintatú és Vidéki levelezés. Mondok, június 14. 1881. Tisztelt Szerkesztő ur! A Mándok vidéki ref. lelkészek magán dalegylete f. évi juniushó 6-án Gr. Forgách László uradalmában a mándoki ligetben fényes közönség részvéte mellett ritka szép nyári mulatságot tartott. A sugárfenyőkkel környezett gyönyörű helyiséget, a vidék által jószivéről, áldozatkészségéről közönségesen ismert nemes Gróf, nemcsak hogy szives volt felajánlani, hanem az előkészületek ideje alatt nejével a csupa jóság, csupa kellemmel ékeskedő grófnéval ott megjelenvén, a tánczhely még kiessebbé tételét, illetőleg a rendezőséget kegyes volt utasításokkal is ellátni. — Mely szívességért fogadja elsősorban a nemes gróf az egylet őszinte háláját, s köszönetét. Az előre is fényesnek ígérkező mulatság leszámításával a gazdaközönség által akkoriban annyira óhajtott, ma már megunt esőnek, mely délután 5—6 óra közt a tánczot felfüggesztette, a női közönséget az ott évtizedek óta fennálló Filegóriába vonulni kényszerítette, mégis sikerültnek mondható, amennyiben, alig egy fél óra múlva az eső megáll, a sötét fellegek szétoszlottak, az idő kiderült, a táncz újra megkezdetett, most már az eső által kitűnően képesített homokos talajon. A négyeseket 25—30 pár járta, de járhatta volna még annyi, ha a nemes ifjúság egy részét a bájos tánczosnők csupa szemlélése is ki nem elégítette volna. Ez egyszerű tudósítás keretén kívül esik egyenként megneveznem ama nagyszámú szebbnél szebb nőket, közöttük a főúri osztályból is többeket, kik becses jelenlétekkel örökre emlékezetessé tették a mándoki nyári mulatságot. Fogadják e szives részvétekért az egylet köszönetét s háláját. A meghatározott programm szerint a mulatságnak reggelig kellett vala tartania: tartott is, bár a közönség egy része az est közeledtével szívélyesen búcsút véve eltávozott. Pedig ez után kezdődött a valódi mulatság, és folyt ki világos kivkradtig, meg zendült a zene, áradozott a jó kedv, a kigyuladt lámpák fényinél, mely a különben is ritka szép helyiséget mesebeli tündérkertté varázsolja át. No de hagyjuk ezt, térjünk által tudósításom valódi czéljára t. i. a számadásra a befoly jövedelemről. A nyári mulatság összes bevétele volt a 244 frt és egy tiz frankos arany, tehát = 248 frt, melyből 60 frt költség levonatván maradt 188 frt. Ezen összegből a fentirt dalegylet 100, azaz egyszáz o. é. forintot a felső szabolcsi ref. lelkészi nyugdíj, vagyis úgynevezett »Litkei-alap»-ra, — 20 azaz húsz o. é. forintott ugyanazon egyházmegye tanítói özvegy-árva-pénztár javára ajánlott fel. A 08 frt maradványt pedig a dalegylet saját czéljaira, többek között egy, a tanulásnál nélkülözhetetlen hangszer leendő bevásárlása végett tartotta bent. A fent irt 248 frt összegbe felülfizettek: Farkas Balázs, kisvárdai választókerület képviselő jelöltje 49 frt Gr. Forgách Lászlóné egy 10 frankos arany. Okolicsányi Menyhért 9 frt, Pitisy Lajosné 3 frt, Erdőhegyi Barna szolgabiró 4 frt, Lodniczky Lajos 2 frt, Szalánczy Endre 3 frt, Szalánczy Ferencz 3 frt, Soltész Emil 1 frt, Czirbesz Mihály 1 frt, Jármy Imre 3 frt, Márky Elek 3 frt, Csiszár János 1 frt, Holczer József 1 frt, Bodiczky István 1 frt, Rochlitz Dávid beküldött 3 frt. — Fogadják a jószivü adakozók, a nemes czélra tett áldozat készségekért, az egylet hálás elismerését, szíves köszönetét. Kötelességemhez híven az olvasóközönségnek tudomására hozom még azt, hogy már ez előtt régebben is Pilisy László úr, mint a magánegylet egyik pártfogója, az egylet folyó szükségletei fedezésére 50, azaz ötven forintot ajánlott és fizetett be. Tisztelettel a magán-dalegylet megbízásából: Porzsolt József, elnök. Megyei és városi újdonságok. Lapunk jelen száma ez évnegyedben, illetőleg félévben utolsó lévén, tisztelettel kérjük előfizetőinket : szíveskedjenek úgy a már lejárt időről még hátralékban levő, mint a jövő negyed, illetőleg félévre járuló előfizetési díjakat hova hamarább beküldeni, hogy vállalt kötelezettségünknek mi is pontosan megfelelhessünk. * Az országgyűlési képviselőválasztások, megyénkben a következő eredménnyel folytak le. Nyíregyházán egyhangúlag a veterán függetlenségi Vidliczkay József, Nagy-Kállóban egyhangúlag Kállay János függetlenségi, a nyírbátori választókerületben a 381 szavazatott nyert Sárközy Aurél függetlenségi ellenében 714 szavazattal Mandel Pál mérsékelt ellenzéki, a tiszalöki kerületben Verhovay Gyula ellenében, aki az első szavazatnyerés után visszalépett, 959 szavazattal gr. Dessewffy Aurél mérsékelt ellenzéki választottak meg. A nyirbogdányi kerületben, minthogy a 3 jelölt, u. m. Vidovich Ferencz függetlenségi, Kállay Aurél mérsékelt ellenzéki és Szőgyényi Emil szabadelvű közös általános szótöbbséget egyik sem kapott, amennyiben az 1177 szavazat közöl Vidovichra 335, Szőgyéni Emilre 397, Kállay Aurélra 425 szavazat esett. Szőgyény Emil és Kállai Aurél jelöltekre nézve újabb szavazás fog elrendeltetni. E szerint eddig meg van választva : két függetlenségi és két mérsékelt ellenzéki képviselő. Valószínűleg az ötödik is mérsékelt ellenzéki lesz Kállay Auréllal. (1.) A nyíregyházai felső polgári leányiskola növendékeinek vizsgája folyó hó 28-adikán délelőtt folyt le saját helyiségében, a régi kisdedóvoda-féle épületben. E