Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
YÍ R VX DÉK." (!!) A fővárosban nem rég alakult »Szabocsmegyei Kert kebelében gyökeres változtatások vannak folyamatban. A kör bizottsága azon szándékkal, hogy a kitűzött czél, t. i. a segélyezés, művelődés s társiasság, biztosabban elérhető legyen, új alapszabály-tervezetet készíttetett egy hármas bizottság által, melynek tagjai ifj. Vidovich Ferencz elnök, K. Istvánffy Lajos és Sugár Ignácz titkári jegyző voltak. A tervezet, élénk és beható vita után, mult hóban tartott közgyűlésen elfogadtatott. A gyökeres a változás abban áll, hogy ezentúl a fővárosban tartózkodó szabolcsiak, állásra való különös tekintet nélkül, a körbe beléphetnek; szóval egész fővárosi társaskörré alakult »Szabolcsmegyeiek Társasköret j czimmel. Folyó évi deczember hó 5-én az »Arany Sast vendéglőben levő helyiségében társas estélyt rendez a kör, mely igen látogatottnak és kedélyesnek ígérkezik. Legközelebb pedig felolvasó estélyt tart. * A nyíregyházai evang. ref. egyház tornya és orgonája javára, egy a város kitűnőségéből alakult 18 tagú rendező bizottság, a nagyvendéglő táncztermében, folyó évi deczember hó 9-edikén, a debreczeni ref. főiskolai énekkar, Benczy Gyula és többek közreműködése mellett tartandó, tánczmulatsággal összekötött hangversenyt rendez. Balépti dij : az öt első sorban 1 frt. 50 kr., a többi helyeken 1 frt. Jegyek előre válthatók : Gredig, és Tester urak czukrászdájában, este a pénztárnál. Kezdete 7 órakor. •1 Rumann Andor nyíregyházai ág. ev. iskolatanitót és családját fájdalmas csapás érte, Andor nevű 9 hónapos kis fiuknak halálával. A kis ártatlan elhervadt virágszálat mult hó 27-én ültették át a halál veteményes kertjébe. Az ő élete csak álom volt még ; halálával tehát csak bölcsőt cserélt. Rengessék szelíden síri bölcsőjét védangyalai! (plAnc emanczipáczió kérdésében Anglia nagy lépést tett. Fölszabadította ugyanis a nőt vagyonilag. A férfi csak akkor kaphat valamit neje vagyonából, ha a nő megajándékozza , de követelést semmi szín alatt sem támaszhat ellene. 1883. január hó 1-én lép életbe a »férjes nők tulajdonjogáról szóló törvény*, amely a vagyont illetőleg, teljes függetlenséget biztosít a nőnek. A nő minden ingó és ingatlan vagyonának korlátlan ura ; szabadon rendelkezhetik vele, akár végrendeleti úton, akár életében bármely módon. A férj neje magánvagyonához nem nyúlhat. A törvény a nőnek még azt a keresményét is biztosítja, amelyet férjes állapotban munkájával szerez. A magyar törvények sohasem voltak mostohák a nők irányában. Magyarországban a nőnek még ma is több joga van, mint, most már Anglia kivételével, bármely országban. A magyar feleség férjhez menetele után tulajdonosa marad az ő hozományi összes ingó és ingatlan vagyonának, jegyajándékának, és azokat még hibája miatt bekövetkezett válás esetében sem veszti saját el; férje halála után pedig annak örököseitől vissza is kívánhatja ; a férj csak haszonélvezi a női hozományt. A magyar nőnek tehát nincs miért irigyelni az angol nők sorsát. Az oly törvény, nagyon megnehezíti a házasságokat. Ez pedig nálunk valóban nagy kalamitás lenne. Most is nagyon nehezen mennek a családképzések , hát még akkor i ! Őszinte részvéttel közöljük az alább gyászjelentést: "özvegy Ecsedy Lajosné, született olvasható bilkei Lipcsey Otillia úgy maga, mint fia Albert és neje, s gyermekei : Erzsébet, Kálmán, Albert, Anna, Mariska, Jenő, és számos rokonai nevében, fájdalomtól megtört szívvel jelenti a legjobb fiú, testvér, nagybátya és rokonnak boros-jenői Ecsedy Kálmánnak élete 39-ik évében hosszas szenvedések között, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, tüdővészben történt gyászos kimultát. A boldogultnak halt tetemei folyó hó 30-ikán délutáni 3 órakor fognak a nagy-kállói sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig deczember hó 1-ső napján délelőtti 10 órakor fog a nagy-kállói és orosz római katholikus templomokban a mindenhatónak bemutattatni. Kelt Nagy-Kállón, 1882-ik év november 28-ikán Áldás lebegjen a felejhetetlen hamvai felett!* (!) Az eszék-drávai vasúti szerencsétlenség alkalmával a Dráva folyóban életüket vesztett huszárok családjainak, az alföld-fiumei vasút-társulat, mint a fővárosi jólértesült lapok hozzák, méltányos anyagi kárpótlást fog nyújtani. • Az országos főpostaigazgatóság a hazai közönséget, hogy a külföldre szóló figyelmeztető keresztkötésű küldemények, valamint a levelező lapok, sok esetben nem továbbíthatók, az elégtelen bérmentesítés miatt, a postaintézetek ritkán vannak abban a helyzetben, hogy s eme küldeményeket feladóiknak visszaszolgáltathassák. Ennél fogva, midőn a postaigazgatóság felhívja a nagyközönség figyelmét a helyes díjazásra , tudatja egyúttal azt is, hogy a nemzetközi forgalomban használandó 5 krajczáros levelező lapok minden postahivatalnál és értékjegyárusnál kaphatók. A monarchia egyik államterületén kiállított és a másik állam területén feladott árukra vonatkozó fuvarlevelek bélyegilletéke tárgyában, folyó évi november hó 17-én a következő körrendeletet adta ki a magyar pénzügyminiszter: »Felmerült kételyek eloszlatása czéljából, egyetértőleg a cs. kir. pénzügyminiszterrel, ezennel kijelentetik, hogy a monarchia egyik államterületén kiállított s ennek szabályszerűen keresztülirott bélyegjegyeivel ellátott fuvarlevelek, ha a másik államterületen fekvő legközelebbi vasúti, vagy hajóállomásnál, a vonatkozó árú kíséretében faladatnak, a bélyeg és illeték iránt összeállított törvények és szabályok 22. §-a értelmében, szabályszerűen bélyegzetteknek tekintendők. Ugyanazon szabálynak helye van azon esetben is, ha az egyik államterületeten kiállított és annak bélyegjegyeivel ellátott fuvarleveleket, az árunak a másik államterületen fekvő legközelebbi hajóállomáson való feladásakor, az átvétel napja a bélyegre tentával rájegyeztetik, vagy pedig a bélyegjegy az utóbb említett vasúti, vagy hajó állomás hivatalos bélyegjegyzőjével felülbélyegeztetik. (—) A távirdai forgalomban egy rég sürgetett reform fog életbe lépni az uj évvel. A közlekedésügyi miniszter ugyanis megengedte, hogy a jelentékeny mennyiségben sürgönyöző felektől, a táviratok utólagos leszámolás mellett, fogadtassanak el Az engedélyes fél 50 forintnyi óvadékot tartozik letenni s az általa használt feladási lapokat, melyeknek száza 2 frt. 25 kr., 24 óra alatt tartozik beváltani. Az engedélyt azon távirda-igazgatóságtól kell kérni, amelynek kerületéhez az az állomás tartozik, ahol táviratait ily módon kívánja feladni. Közönség köréből.*) Tisztelt szerkesztő ur! A >Szabolcsmegyei Közlöny« ez évi november 19. megjelent számában, ellenem Andrásy Kálmán buji ref. lelkész ur e czim alatt »valamennyi pap, mind hunczut, valamennyi pap, mind szamár, állitá Czukor József,* egy czikket közölt a keresztyén közönség, főként a keresztyén papság szives figyelmébe.* Nem szokásom, sem akaratom, hirlapi czikkeket írni, mert a vidéki lapokban írással szerzett babérok különben is igen olcsóknak bizonyulnak,**) és most is csak azért kívánok a lelkész úr közleményére nyilatkozni, mert valótlanságot közöl. Én zsidó vagyok, tehát csak hallani, nem pedig gyakorolni szoktam, egynek bűne vagy hibájáért az összes elitéltetését, és igyen azért, mert tiszteletes Andrássy ur valótlanságot tartalmazó bizonylatot állított ki, nem következtetem, hogy minden pap ily minőségű bizonylatot állit ki. Midőn Andrássy lelkész urnak — Nagy Mihály által mutatott — bizonylatát elolvastam, ingerülten mondám nevezett Nagy Mihálynak, hogy a lelkész úr bizonylata valótlanságokat tartalmaz — mert hiszen én sem tagadtam meg sem a pénz felvételét, sem pedig soha kötelezvény kiadatását — mire Nagy Mihály azt mondá, ahogy mondotta ő ezt a tiszteletes urnak, és valóban nem foghatja fel, hogy annak daczára mégis ily tartalmú bizonylatot állíttot ki; még azt is ki kell jelentenem, hogy a lelkész ur nem csupán 60 frt kifizetését igazolta nyugtámból — hanem csak általánosan igazolta a követelés kifizetését — pedig nyugtám csak 60 írtról szóllott — 60 írttal pedig a követelés csak részben, nem pedig egészben lett kielégítve. Ezekből látható, hogy a lelkész úr valótlanságokat bizonyított, és pedig vagy szándékosan, Nagy Mihály előadása ellenére, vagy pedig ezen előadás helyett felfogása hiányában. Már most kérdem köznyelven, minek nevezik akár az egyiket, akár a másikat, illetőleg miként jelezhető a bizonylat ekkénti kiállítása? Nem jó bíró lett volna a tiszteletes úrból, mert ítélete hozatalában, mellőzi az ész azon parancsolatát, hogy mindkét fél meghallgatandó, mert én felettem is mond ítéletet anélkül, hogy engem ismerne, hogy velem valaha beszélt — hogy a szóban forgó ügyre vonatkozólag csak nyilatkozattételre is fölhívott volna, és ítéletében óva inti a peres feleket tőlem. Ezzel ugyan nem sokat vődöm, mert a józan olvasó, esetleg peres fél megérzi töa tiszteletes ur czikkén a felekezeti szagot; de aki engem ösmer, az másként birál meg mint tiszteletes ur, és nem ád intésére semmit — tehát nem félek, hogy nekem tiszteletes ur czikkével, e világon ártana, a más világon pedig ugy sem olvassák czikkeit. Én nem mondottam, hogy minden pap hunczut és szamár — sőt még tiszteletes úrra sem mondhattam; mert vannak papok és pedig nagyon sokan, kiket a legmélyebben tisztelek és becsülök és valóban a megkülönbözetett tisztelet és hála érzetével emlékezem reájok. — Gymnasiumi tantárgyakra is mindig papok tanítottak, én a papi kasztot szeretem és nagyon becsülöm, abból azonban nem következik, hogy minden papot egyaránt tiszteljek és becsüljek, mert vannak papok, kiket se nem tisztelek se nem becsülök. Ezen nyilatkozatot szíveskedjék tisztelt szerkesztő ur lapjában közzé tenni, mert ennek megtételére nem csupán az önmagam — de a papi kaszt iránti — kötelezettségem késztet. Nyiregyházán 1882. nov. 24-én. Tisztelője Czukor József, ügyvéd. KÖZGAZDASÁG. Miként kell elbánni a rühes lovakkal? Értekezésem megkezdése előtt bocsánatot kérek, hogy a t. gazdaközönség becses figyelmét egy kellemetlen, lovak között oly gyakran előforduló kártékony betegségnek a megszorítására felkérem A betegség, amelyről szóllani fogok, a rühesség. E betegség lényegét az állatok szőrében s bőrében kifejlett apró állati elődök teszik, melyek mozgási képességüknél fogva, a beteg állatokból, az egészséges állatokba átszármaznak. Természetes viszonyok alatt élő állatok testében e betegség soha ki nem fejlődik. E betegség kifejlődésére elsősorban a tisztátlanság, ezen kívül pedig a ragály ad okot. Éhség folytán a ló elhullhat ugyan, de hogyha azt tiszta alommal ellátjuk, s a bőrét tisztán tartjuk, akkor annak bőrében ezen betegség soha ki nem fejlődik. E betegség kifejlődését leginkább az emberek restsége okkozza. A közgazdászati miniszter úr beismerte e betegségnek kártékony tulajdonságát, miért is ennek megszüntetése czéljából elrendelte, hogy ott, ahol rühes lovak találtatnak, azok hivatalból a tulajdonos költségére gyógyíttassanak. Minthogy pedig a hivatalos gyógyítás sokszor magasabb számlát tüntet fel, gyakran pedig a gazdára nézve alkalmatlan is; főképen pedig e betegség terjedésének korlátozását, a községben lévő értelmes gazdák, a községi t. elöljárókkal egyetértve, akadályozhatják meg leginkább: felettébb szükséges, hogy azok által, a rühes lovakat tartó tulajdonosok rühbeteg állataiknak rögtöni megtisztogatására, gyógyítására, minden lehető módon szorgalmaztassanak. Hogy pedig mikép lehet a rühes lovakat kevés költséggel, de teljes sikerrel meggyógyítani, erről alább fogok szóljani. A nemzetgazdászatra nézve, a lórab évenként nagy károkat szokott okozni. E betegség miatt igen sok ló, hoszas időre haszonvehetetlenné lesz; azon lovak pedig, amelyeken e betegség erőt vett, elhullanak. Hogyha pedig ezen károk után még azon kellemetlen körülményt is fontolóra vesszük, hogy a lórüh egész bizonyosan elragad az emberekre: gyakran oly egyéneket befertőztet, kik a lórüh eredeti kifejlődésének nem okozói. Az ily szerencsétlen emberek, a mások restsége miatt, annyi kellemetlenségnek, kínos gyötrődésnek, és sok költségnek alá vannak vetve. Végyük csak tekintetbe a közlekedési viszonyokat. Ha e mellett egyik, vagy másik községben, néhány db. rühes ló összevissza barangol, ugyan ki képes ezektől a lovat megóvni. Csakis a véletlen óvja meg a gazdákat, hogy minden db. lovaikat a rüh el nem lepi. Folyó évi november hó 6-án tapasztaltam, hogy egyik pusztán, az ottan lakó, rühes lovakat tartó dohányosok, addig kölcsönözgették az odavaló béresgazdánénak a vedret, hogy egyszer csak a szegény asszonyka, ki a konyhai vederrel leginkább foglalkozott, a befertőzött vederreli érintkezés folytán, megkapta a rühet. Vegyük csak tekintetbe, egy ily tiszta asszonynak a lelki állapotát, hogy a költekezéseken kívül, mennyit kellett annak szenvedni ? Ugyan itten csak igen kis részecskében feltüntetett kártételekből is világosan megérthető, hogy az értelmes gazdáknak saját biztonságuk tekintetéből is összes erővel oda kell hatni, hogy a községben található rühes lovak, tulajdonosaik által, minden késedelem nélkül, gyógyíttassanak. E betegség a lovak között a téli időjáráskor szokott kifejlődni. Azért is a restebb gazdák, a beteg állatokat, majd csak a bekövetkező melegebb tavaszi napok enyhe mellett vélik gyógyítani akkor, amidőn a szegény állat a rühet már odáig vitte, hogy ennek az elterjedése miatt, a varga fogja a bőrét megtisztogatni. Ámde addig a szegény pára, sok egészséges lovat bemocskol, tehát az ily rest gazdákat hatóságilag is szükséges kötelességének teljesítésére serkenteni A t- elöljáróknak erre joga és hivatalos hatalma van. Hogy pedig az illető gazda rühes lovai részére megvette-e az általam javaslatba hozandó gyógyszert, erre nézve a t. elöljárók kérelmére, a közegészségügy érdekében mindegyik t. gyógyszerész ur, bizonyosan szives készéggel ad egy kis nyilatkozatot, hogy például Pál 2 db. lóra, Péter pedig 4 db. lóra rühkenőcsöt kapot. A t. elöljáróság pedig ugy a nyilatkozatot, mint a gyógyszert is megtekinti; a gazda azután, hogy ha már az orvosságért pénzt adott, a saját jóvoltáért rühes lovára felhasználja. A rühes lovakat, — mint igen sok gazda okoskodik — akármiféle gyógyszerrel gyógyítjuk is, az mindegyik költségbe kerül; azért tehát vegyünk oly gyógyszert ehhez, mely nem drága, könnyen kezelhető, és biztosan jó hatású. Nem lehet azt helyes felfogással megengedni, hogy a lovakat a gazdák gyógyerő nélküli szerekkel kenegetik, mely alatt a rüh tovább tenyészik. Hogyha például valakinek egyéb betegségben, talán kólikában szenvedő lovát nem tetszik gyógyítani, ez az ő dolga , erre nem kényszeríthető nálunk. De az oly betegséget, mint a rüh, mely nem csak az állati, de az emberi egészségügyet is megfertőzteti az ily felettébb kártékony beteg állatot gyógyítani mindenkinek szoros kötelességében áll. Egyébként hogy vaslatba hozandó rühkenőcs, a megyében az általam jólévő gyógytárakban mindenütt egyforma menyiségben és minőségben szolgáltassák ki; hogy így a gazdák azt mindenütt egyformán használhassák, erre nézve egy külön levélben tiszteletteljesen meg fogom kérni, a tekintetes gyógyszerész urakat. A rühes lovak küleme. Fájdalom, hogy e betegség már nálunk annyira ismeretes, hogy e bajt csak úgy szaladtában az iskolás gyerek is felismeri.. Csakis a tostgazdák nem akarják e bajt fölismerni. Ők ezt himlőnek mondják, amit lovon a 3-ik nagyapjuk se látott. Dehát ők úgy vélekednek, hogy majd meggyógyul a ló a fűhegyen. Igen akkor, amidőn az egész ménest befertőztette. A rühes lovaknak, a szőre borzas kóczos, legelőször is nyakának két oldalról a szőr kihull s a bőr ránczba húzódik, arról korpaszerü fehéres szinü pikkelyek válnak le. Az ily ló dörzsölődzik, súrolja, marja a testét ; tehát az ilyeneket a következendőképpen kell gyógyitani ; ugyanis: Hideg téli időben az istálóban kályhát kell beállitani. Igaz hogy a restgazda ennek hallattára is szörnyü képen megszokott ijedni. Ámde 2—3 db. ló, meg a községben lévő állati egészségügy sokkal drágább egy kályhánál. Kenés előtti napon a rühes lovakat meleg vízzel és szappannal igen jól meg kell mosni, és alájuk tiszta szalmát kell bőven rakni. Ezek után minden lóra vétessék 2 liter közönséges hideg olaj, és abba bele kell tenni a gyógytárból kihozott 200 gram rühkenőcsöt. Ez egy közönséges lóra elegendő ; nagy lóra 250, sőt igen nagy lóra 300 gramm szükséges. Ehhez kell még tölteni minden lóra egy negyed liter petroleumot; ezeket jól fel kell keverni, és kapargatás közben ezzel a lónak egész testét jól be kell kenni, és a kenőcsöt lókefével a ló testébe bele kell dörzsölni. A lovakat minden nap szalmacsutakkal jól meg kell súrolni. Négy napig a lovakat az istálóból nem kell kivezetni ; negyed napon ismét meleg vízzel és szappannal jól meg kell őket mosni, és ha felszáradtak, az oly helyeket, ahol a rüh vastagabban volt, a maradék kenőccsel újra be kell kenni. Az oly lovat pedig, melynek a rüh az egész testét elborította kétszeresen, de már véknyabban kell bekenni. Általában a rühes lovakat kenés után, hogy megtisztuljanak, hetenként meleg vízzel, szappannal vakarni, kefélni és jól ápolni kell. Bizony bajjal jár mosni, ez, de ebből elsősorban a gazdának van haszna. Hogyha pedig, mint mondottam, valamelyik restgazda a rühességet erőnek erejével csakugyan himlőnek akarná keresztelni, az ilyet kényszerítse az elöljáróság. »! Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a : ' Szerk. **) Köszönjük a bókot azon szívesség viszonzásául, hogy jelen csaknem tisztán magánérdekű czikkének helyet adtunk, olcsó dicsőséget áruló szerény lapunk hasábján. Kijelentjük tehát egész komolysággal, hogy ez ügyet itt lapunkban befejezettnek tekintjük 8 czikkező urat jövőben a nyilttérre utaljuk. Szerk.