Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

Y­Í R V­X D­É­K." (!!) A fővárosban nem rég alakult »Szabo­csmegyei Kert kebelében gyökeres változtatások vannak folyamat­ban. A kör bizottsága azon szándékkal, hogy a kitűzött czél, t. i. a segélyezés, művelődés s társiasság, biztosab­ban elérhető legyen, új alapszabály-tervezetet készíttetett egy hármas bizottság által, melynek tagjai ifj. Vidovich Ferencz elnök, K. Istvánffy Lajos és Sugár Ignácz titkári jegyző voltak. A tervezet, élénk és beható vita után, mult hóban tartott közgyűlésen elfogadtatott. A gyökeres a változás abban áll, hogy ezentúl a fővárosban tartózko­dó szabolcsiak, állásra való különös tekintet nélkül, a körbe beléphetnek; szóval egész fővárosi társaskörré ala­kult »Szabolcsmegyeiek Társasköret j czimmel. Folyó évi deczember hó 5-én az »Arany Sast vendéglőben levő helyiségében társas estélyt rendez a kör, mely igen látogatottnak és kedélyesnek ígérkezik. Legközelebb pedig felolvasó estélyt tart. * A nyíregyházai evang. ref. egyház tornya és or­gonája javára, egy a város kitűnőségéből alakult 18 ta­gú rendező bizottság, a nagyvendéglő táncztermében, folyó évi deczember hó 9-edikén, a debreczeni ref. főis­kolai énekkar, Benczy Gyula és többek közreműködése mellett tartandó, tánczmulatsággal összekötött hangver­senyt rendez. Balépti dij : az öt első sorban 1 frt. 50 kr., a többi helyeken 1 frt. Jegyek előre válthatók : Gredig, és Tester urak czukrászdájában, este a pénztárnál. Kez­dete 7 órakor. •1 Rumann Andor nyíregyházai ág. ev. iskolatanitót és családját fájdalmas csapás érte, Andor nevű 9 hóna­pos kis fiuknak halálával. A kis ártatlan elhervadt virág­szálat mult hó 27-én ültették át a halál veteményes kertjébe. Az ő élete csak álom volt még ; halálával tehát csak bölcsőt cserélt. Rengessék szelíden síri bölcsőjét védangyalai! (plAnc­ emanczipáczió kérdésében Anglia nagy lépést tett. Fölszabadította ugyanis a nőt vagyonilag. A férfi csak akkor kaphat valamit neje vagyonából, ha a nő megajándékozza , de követelést semmi szín alatt sem tá­maszhat ellene. 1883. január hó 1-én lép életbe a »férjes nők tulajdonjogáról szóló törvény*, amely a vagyont illetőleg, teljes függetlenséget biztosít a nőnek. A nő minden ingó és ingatlan vagyonának korlátlan ura ; sza­badon rendelkezhetik vele, akár végrendeleti úton, akár életében bármely módon. A férj neje magán­vagyonához nem nyúlhat. A törvény a nőnek még azt a keresményét is biztosítja, amelyet férjes állapotban munkájával szerez. A magyar törvények sohasem voltak mostohák a nők irányában. Magyarországban a nőnek még ma is több joga van, mint, most már Anglia kivételével, bármely országban. A magyar feleség férjhez menetele után tulajdonosa marad az ő hozományi összes ingó és ingat­lan vagyonának, jegyajándékának, és azokat még hibája miatt bekövetkezett válás esetében sem veszti s­aját el; férje halála után pedig annak örököseitől vissza is kíván­hatja ; a férj csak haszonélvezi a női hozományt. A ma­gyar nőnek tehát nincs miért irigyelni az angol nők sor­sát. Az oly törvény, nagyon megnehezíti a házasságokat. Ez pedig nálunk valóban nagy kalamitás lenne. Most is nagyon nehezen mennek a családképzések , hát még akkor i ! Őszinte részvéttel közöljük az alább gyászjelentést: "özvegy Ecsedy Lajosné, született olvasható bilkei Lipcsey Otillia úgy maga, mint fia­ Albert és neje, s gyer­mekei : Erzsébet, Kálmán, Albert, Anna, Mariska, Jenő, és számos rokonai nevében, fájdalomtól megtört szívvel jelenti a legjobb fiú, testvér, nagy­bátya és rokonnak boros-jenői Ecsedy Kálmánnak élete 39-ik évében hosszas szenvedések között, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, tüdővészben történt gyászos kimultát. A boldogult­nak halt tetemei folyó hó 30-ikán délutáni 3 órakor fognak a nagy-kállói sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent­mise áldozat pedig deczember hó 1-ső napján délelőtti 10 órakor fog a nagy-kállói és orosz római katholikus templomokban a mindenhatónak bemutat­tatni. Kelt Nagy-Kállón, 1882-ik év november 28-ikán Áldás lebegjen a felejhetetlen hamvai felett!* (!) Az eszék-drávai vasúti szerencsétlenség alkal­mával a Dráva folyóban életüket vesztett huszárok csa­ládjainak, az alföld-fiumei vasút-társulat, mint a fővá­rosi jólértesült lapok hozzák, méltányos anyagi kárpót­lást fog nyújtani. • Az országos főpostaigazgatóság a hazai közönséget, hogy­­ a külföldre szóló figyelmeztető keresztkö­­tésű küldemények, valamint a levelező lapok, sok esetben nem továbbíthatók, az elégtelen bérmentesítés miatt, a postaintézetek ritkán vannak abban a helyzetben, hogy s eme küldeményeket feladóiknak visszaszolgáltathassák. Ennél fogva, midőn a postaigazgatóság felhívja a nagy­közönség figyelmét a helyes díjazásra , tudatja egyúttal azt is, hogy a nemzetközi forgalomban használandó 5 krajczáros levelező lapok minden postahivatalnál és értékjegyárusnál kaphatók.­­ A monarchia egyik államterületén kiállított és a másik állam területén feladott árukra vonatkozó fu­varlevelek bélyegilletéke tárgyában, folyó évi november hó 17-én a következő körrendeletet adta ki a magyar pénzügyminiszter: »Felmerült kételyek eloszlatása czél­jából, egyetértőleg a cs. kir. pénzügyminiszterrel, ezennel kijelentetik, hogy a monarchia egyik államterületén kiállí­tott s ennek szabályszerűen keresztülirott bélyegjegyeivel el­látott fuvarlevelek, ha a másik államterületen fekvő leg­közelebbi vasúti, vagy hajó­állomásnál, a vonatkozó árú kíséretében faladatnak, a bélyeg és illeték iránt összeál­lított törvények és szabályok 22. §-a értelmében, szabály­szerűen bélyegzetteknek tekintendők. Ugyanazon szabály­nak helye van azon esetben is, ha az egyik államterüle­teten kiállított és annak bélyegjegyeivel ellátott fuvarle­veleket, az árunak a másik államterületen fekvő legkö­zelebbi hajó­állomáson való feladásakor, az átvétel napja a bélyegre tentával rájegyeztetik, vagy pedig a bélyegjegy az utóbb említett vasúti, vagy hajó állomás hivatalos bélyegjegyzőjével felülbélyegeztetik. (—) A távirdai forgalomban egy rég sürgetett re­form fog életbe lépni az uj évvel. A közlekedés­ügyi miniszter ugyan­is megengedte, hogy a jelentékeny men­­nyiségben sürgönyöző felektől, a táviratok utólagos le­számolás mellett, fogadtassanak el Az engedélyes fél 50 forintnyi óvadékot tartozik letenni s az általa használt feladási lapokat, melyeknek száza 2 frt. 25 kr., 24 óra a­latt tartozik beváltani. Az engedélyt azon távirda-igaz­gatóságtól kell kérni, amelynek kerületéhez az az állo­más tartozik, ahol táviratait ily módon kívánja feladni. Közönség köréből.*) Tisztelt szerkesztő ur! A >Szabolcsmegyei Közlöny« ez évi november 19. megjelent számában, ellenem Andrásy Kálmán buji ref. lelkész ur e czim alatt »valamennyi pap, mind hunczut, valamennyi pap, mind szamár, állitá Czukor József,* egy czikket közöl­t a keresztyén közönség, főként a keresz­tyén papság szives figyelmébe.* Nem szokásom, sem akaratom, hirlapi czikkeket írni, mert a vidéki lapokban­ írással szerzett babérok különben is igen olcsóknak bizonyulnak,**) és most is csak azért kívánok a lelkész úr közleményére nyilatkoz­ni, mert valótlanságot közöl. Én zsidó vagyok, tehát csak hallani, nem pedig gyakorolni szoktam, egynek bűne vagy hibájáért az ös­­szes elitéltetését, és igy­en azért, mert tiszteletes András­sy ur valótlanságot tartalmazó bizonylatot állított ki, nem következtetem, hogy minden pap ily minőségű bizony­latot állit ki. Midőn Andrássy lelkész urnak — Nagy Mihály által mutatott — bizonylatát elolvastam, ingerülten mon­dám nevezett Nagy Mihálynak, hogy a lelkész úr bizony­lata valótlanságokat tartalmaz — mert hiszen én sem tagadtam meg sem a pénz felvételét, sem pedig soha kötelezvény kiadatását — mire Nagy Mihály azt mondá, a­hogy mondotta ő ezt a tiszteletes urnak, és valóban nem foghatja fel, hogy annak daczára még­is ily tartalmú bizonylatot állíttot ki; még azt is ki kell jelentenem, hogy a lelkész ur nem csupán 60 frt kifizetését igazolta nyugtámból — hanem csak általánosan igazolta a kö­vetelés kifizetését — pedig nyugtám csak 60 írtról szól­lott — 60 írttal pedig a követelés csak részben, nem pedig egészben lett kielégítve. Ezekből látható, hogy a lelkész úr valótlanságokat bizonyított, és pedig vagy szándékosan, Nagy Mihály előadása ellenére, vagy pedig ezen előadás helyett fel­fogása hiányában. Már most kérdem köznyelven, minek nevezik akár az egyiket, akár a másikat, illetőleg mi­ként jelezhető a bizonylat ekkénti kiállítása? Nem jó bíró lett volna a tiszteletes úrból, mert íté­lete hozatalában, mellőzi az ész azon parancsolatát, hogy mind­két fél meg­hallgatandó, mert én felettem is mond ítéletet a­nélkül, hogy engem ismerne, hogy velem valaha beszélt — hogy a szóban forgó ügyre vonatkozólag csak nyilatkozat­tételre is fölhívott volna, és ítéletében óva inti a peres feleket tőlem. Ezzel ugyan nem sokat vődöm, mert a józan olvasó, esetleg peres fél­ megérzi tö­a tiszteletes ur czikkén a felekezeti szagot; de aki engem ösmer, az másként birál meg mint tiszteletes ur, és nem ád intésére semmit — tehát nem félek, hogy nekem tiszteletes ur czikkével, e világon ártana, a más világon pedig ugy sem olvassák czikkeit. Én nem mondottam, hogy minden pap hunczut és szamár — sőt még tiszteletes úrra sem mondhattam; mert vannak papok és pedig nagyon sokan, kiket a leg­mélyebben tisztelek és becsülök és valóban a megkü­lönbözetett tisztelet és h­ála érzetével emlékezem reájok. — Gymnasiumi tantárgyakra is mindig papok tanítottak, én a papi kasztot szeretem és nagyon becsülöm, abból azonban nem következik, hogy minden papot egy­aránt tiszteljek és becsüljek, mert vannak papok, kiket se nem tisztelek se nem becsülök. Ezen nyilatkozatot szíveskedjék tisztelt szerkesztő ur lapjában közzé tenni, mert ennek megtételére nem csupán az önmagam — de a papi kaszt iránti — kötelezettségem késztet. Nyiregyházán 1882. nov. 24-én. Tisztelője Czukor József, ügyvéd. KÖZGAZDASÁG. Miként kell elbánni a rühes lovakkal? Értekezésem megkezdése előtt bocsánatot kérek, hogy a t. gazdaközönség becses figyelmét egy kellemetlen, lovak között oly gyakran előforduló kártékony betegség­­­nek a megszorítására felkérem A betegség, amelyről szóllani fogok, a rühesség. E betegség lényegét az állatok szőrében s bőrében kifejlett apró állati elődök teszik, melyek mozgási képessé­­güknél fogva, a beteg állatokból, az egészséges állatok­ba átszármaznak. Természetes viszonyok alatt élő állatok testében e betegség soha ki nem fejlődik. E betegség kifejlődésére első­­sorban a tisztátlanság, ezen kívül pedig a ragály ad okot. Éhség folytán a ló elhullhat ugyan, de hogyha azt tiszta alommal ellátjuk, s a bőrét tisztán tartjuk, akkor annak bőrében ezen betegség soha ki nem fejlődik. E betegség kifejlődését leginkább az emberek restsége okkozza. A közgazdászati miniszter úr beismerte e beteg­ségnek kártékony tulajdonságát, miért is ennek meg­szüntetése czéljából elrendelte, hogy ott, ahol rühes lovak találtatnak, azok hivatalból a tulajdonos költségére gyógyíttassanak. Minthogy pedig a hivatalos gyógyítás sokszor ma­gasabb számlát tüntet fel, gyakran pedig a gazdára néz­ve alkalmatlan is; főképen pedig e betegség terjedésének korlátozását, a községben lévő értelmes gazdák, a köz­ségi t. elöljárókkal egyetértve, akadályozhatják meg leg­inkább: felettébb szükséges, hogy azok által, a rühes lovakat tartó tulajdonosok rühbeteg állataiknak rög­töni megtisztogatására, gyógyítására, minden lehető mó­don szorgalmaztassanak. Hogy pedig mikép lehet a rühes lovakat kevés költséggel, de teljes sikerrel meggyógyítani, erről alább fogok szóljani. A nemzetgazdászatra nézve, a lórab évenként­ nagy károkat szokott okozni. E betegség miatt igen sok ló, hoszas időre ha­szonveh­etetlenné lesz; azon lovak pe­dig, amelyeken e betegség erőt vett, elhullanak. Hogyha pedig ezen károk után még azon kelle­metlen körülményt is fontolóra ves­szük, hogy a lórüh egész bizonyosan elragad az emberekre: gyakran oly egyéneket befertőztet, kik a lórüh eredeti kifejlődésének nem okozói. Az ily szerencsétlen emberek, a mások rest­sége miatt, annyi kellemetlenségnek, kínos gyötrődésnek, és sok költségnek alá vannak vetve. Végyük csak tekintetbe a közlekedési viszonyokat. Ha e mellett egyik, vagy másik községben, néhány db. rühes ló összevissza barangol, ugyan ki képes ezektől a lovat megóvni. Csakis a véletlen óvja meg a gazdákat, hogy minden db. lovaikat a rüh el nem lepi. Folyó évi november hó 6-án tapasztaltam, hogy egyik pusztán, az ottan lakó, rühes lovakat tartó dohányosok, addig kölcsönözgették az odavaló béresgazdánénak a vedret, hogy egyszer csak a szegény asszonyka, ki a konyhai vederrel leginkább foglalkozott, a befertőzött vederreli érintkezés folytán, megkapta a rühet. Vegyük csak tekintetbe, egy ily tiszta asszonynak a lelki álla­potát, hogy a költekezéseken kívül, mennyit kellett annak szenvedni ? Ugyan itten csak igen kis részecskében feltünte­tett kártételekből is világosan megérthető, hogy az ér­telmes gazdáknak saját biztonságuk tekintetéből is ös­­szes erővel oda kell hatni, hogy a községben található rühes lovak, tulajdonosaik által, minden késedelem nél­kül, gyógyíttassanak. E betegség a lovak között a téli időjáráskor szo­kott kifejlődni. Azért is a restebb gazdák, a beteg állato­kat, majd csak a bekövetkező melegebb tavaszi napok enyhe mellett vélik gyógyítani akkor, amidőn a szegény állat a rühet már odáig vitte, hogy ennek az elterjedé­se miatt, a varga fogja a bőrét megtisztogatni. Ámde addig a szegény pára, sok egészséges lovat bemocskol, tehát az ily rest gazdákat hatóságilag is szükséges kötelességének teljesítésére serkenteni A t- elöljáróknak erre joga és hivatalos hatalma van. Hogy pedig az illető gazda rühes lovai részére megvette-e az általam javaslatba hozandó gyógyszert, erre nézve a t. elöljárók kérelmére, a közegészségügy érdekében mindegyik t. gyógyszerész ur, bizonyosan szives készéggel ad egy kis nyilatkozatot, hogy például Pál 2 db. lóra, Péter pedig 4 db. lóra rühkenőcsöt ka­pot. A t. elöljáróság pedig ugy a nyilatkozatot, mint a gyógyszert is meg­tekinti; a gazda azután, hogy ha már az orvosságért pénzt adott, a saját jó­voltáért rühes lovára felhasználja. A rühes lovakat, — mint igen sok gazda okoskodik — akármiféle gyógyszerrel gyógyítjuk is, az mindegyik költségbe kerül; azért tehát vegyünk oly gyógyszert ehhez, mely nem drága, könnyen kezelhető, és biztosan jó hatású. Nem lehet azt helyes felfogással megengedni, hogy a lovakat a gazdák gyógyerő nélküli szerekkel kenegetik, mely alatt a rüh tovább tenyészik. Hogyha például valakinek egyéb betegségben, ta­lán kólikában szenvedő lovát nem tetszik gyógyítani, ez az ő dolga , erre nem kényszeríthető nálunk. De az oly betegséget, mint a rüh, mely nem csak az állati, de az emberi egészségügyet is megfertőzteti az ily felet­tébb kártékony beteg állatot gyógyítani mindenkinek szo­ros kötelességében áll. Egyébként hogy vaslatba hozandó rühkenőcs, a megyében az általam jó­lévő gyógytá­rakban mindenütt egyforma menyiségben és minőségben szolgáltassák ki; hogy így a gazdák azt mindenütt egy­formán használhassák, erre nézve egy külön levélben tisztelet­teljesen meg fogom kérni, a tekintetes gyógy­szerész urakat. A rühes lovak küleme. Fájdalom, hogy e betegség már nálunk annyira ismeretes, hogy e bajt csak úgy szaladtában az iskolás gyerek is felismeri.. Csakis a tost­gazdák nem akarják e bajt fölismerni. Ők ezt himlőnek mondják, amit lovon a 3-ik nagyapjuk se látott. Dehát ők úgy vélekednek, hogy majd meggyógyul a ló a fűhegyen. Igen akkor, amidőn az egész ménest befertőztette. A rühes lovaknak, a szőre borzas kóczos, legelő­ször is nyakának két oldalról a szőr kihull s a bőr ránczba húzódik, arról korpaszerü fehéres szinü pikkelyek válnak le. Az ily ló dörzsölődzik, súrolja, marja a tes­tét ; tehát az ilyeneket a következendő­képpen kell gyó­gyitani ; ugyan­is: Hideg téli időben az istálóban kályhát kell beál­litani. Igaz hogy a rest­gazda ennek hallattára is ször­nyü képen megszokott ijedni. Ámde 2—3 db. ló, meg a községben lévő állati egészségügy sokkal drágább egy kályhánál. Kenés előtti napon a rühes lovakat meleg vízzel és szappannal igen jól meg kell mosni, és alájuk tiszta szal­mát kell bőven rakni. Ezek után minden lóra vétessék 2 liter közönsé­ges hideg olaj, és abba bele kell tenni a gyógy­tárból kihozott 200 gra­m rühkenőcsöt. Ez egy közönséges lóra elegendő ; nagy lóra 250, sőt igen nagy lóra 300 gramm szükséges. Ehhez kell még tölteni minden lóra egy ne­gyed liter petroleumot; ezeket jól fel kell keverni, és kapargatás közben ezzel a lónak egész testét jól be kell kenni, és a kenőcsöt lókefével a ló testébe bele kell dörzsölni. A lovakat minden nap szalma­csutakkal jól meg kell súrolni. Négy napig a lovakat az istálóból nem kell ki­vezetni ; negyed napon ismét meleg vízzel és szappannal jól meg kell őket mosni, és ha felszáradtak, az oly he­lyeket, ahol a rüh vastagabban volt, a maradék kenőc­­csel újra be kell kenni. Az oly lovat pedig, melynek a rüh az egész testét elborította kétszeresen, de már véknyabban kell bekenni. Általában a rühes lovakat kenés után, hogy meg­tisztuljanak, hetenként meleg vízzel, szappannal vakarni, kefélni és jól ápolni kell. Bizony bajjal jár mosni, ez, de ebből első­sorban a gazdának van haszna. Hogyha pedig, mint mondottam, valamelyik rest­gazda a rühességet erőnek erejével csakugyan himlőnek akarná keresztelni, az ilyet kényszerítse az elöljáróság. »! Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a : ' Szerk. **) Köszönjük a bókot azon szívesség viszonzásául, hogy je­len csaknem tisztán magánérdekű czikkének helyet adtunk, olcsó dicsőséget áruló szerény lapunk hasábján. Kijelentjük tehát egész komolysággal, hogy ez ügyet itt lapunkban befejezettnek tekintjük 8 czikkező urat jövőben a nyilttérre utaljuk. Szerk.

Next