Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

VIII. évfolyam, 39. szám. Nyíregyháza, 1887. szeptember 41. VEGYES TARTALMÚ HETI­LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó h­ivatalban (nagy-debreczeni­ utcza 1551. szám), továbbá: Goldberger A V. által Budapesten. tt.Jasenstein is Voglír , , novájában b­écsben­, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Comp által Hamburgban. Megjelenik hetenk­int egyszer vasárnapon, ^Sa Klöfizetési feltételek : „•««„,áel „*„„, „ ,. , A lap szellemi részét képező küldemények, a DOBtán vagy helyben házhoz hordva- elöfizetesi penzek, megrendelesek s a ap , 1 ' po«tan V»ey Helyben haihoz Hordva. „«|,niMi<1­1 „,„„411 szerkeszti ezime alatt keretnek beki­ldetni. I­"C«Z cti*y 4 frt. szétküldése targyában leendő felszólamlások ,,... „ t­­ ,.„ ,. ... . ., , Bermentetlen levelek >s­ ik ismertt kezektől fo­rd­évm 2 » «Jorda­i-leli kiadótulajdonos könyvnyom­v­i' . i -^i , . " fiadtatnak el. N«Kí.<l«rr. 1 . dalához (nagy - debreczeni­­ utcza 1551. színi) intezendők. s költségért­ küldetne­k viasza A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint.. A kéziratok csak világos kívánatra s 17. illató" Minden négyszer hasáb/ott petit-sor egyszeri ko/.k­ise ó kl' ; többszöri közlés esetében 4 kr Ki­r^stám­.bélyegdij fejében, minden egyui l.k­­l-­téajstán üli ki lizettyik. • A nyílttéri közlemények dija soron­kint 15 krajczitr Hirdetési dijak : ^ Hivatalos közlemények, 10,819. K. D . , —1887 Szabolcs vármegye alispánjától. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármeste­rének és a községek elöljáróinak. deletét A m. kir. belügyminiszter f évi 56,951 számú reu­szigorú alkalmazkodás végett tudomására hozom. Nyíregyházán, 1887. szeptember 29-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) M. kir. belügyminister Körrendelet. A m­. kir. pénzügyminiszter 56951/VII sz. augusztus hó 26-án 49215 sz. a. kelt átirata urnak f. év szerint a dohánytermelő községekben a dohánycsempészet már­is kezdetét vette, s a legtöbb községben a feles kertészek és azok családtagjai, valamint a kisebb termelők az úgynevezett i­etézést és a dohán­nyal való házalást már­is megkezdték, de sőt, hogy egyes községekben a dohány tilalom­ellenes elárusítása egészen nyilvánosan is történik. Minthogy a jövedék érdekét lényegesen káro­sító csempészet teljes megszüntetésére kiváló súly fek­tetendő, a pénzügyminiszter úr a pénzügyi közegeket a legpontosabb felügyeletre és legszigorúbb eljárásra utasította. Minthogy pedig ezen intézkedés csak akkor vezethet kellő eredményre, ha a közigazgatási hatósá­gok, az 1876. évi IV. t. cz. 10. §-ában előirt kötelessé­güknek lelkiismeretesen eleget tesznek, felhivom a törvényhatóságot, hogy a közigazgatási hatóságot illető közegeit utasítsa, miszerint a csempészet elnyomására a legnagyobb gondot fordítsák, különösen pedig a köz­ségi elöljárókat figyelmeztesse az idézett t. cz. 10 §-ára s az abban kiszabott büntetésekre. Budapesten 1887 évi szeptember 12-én, a minister helyett: Beniczky állam­titkár. 10,757. Szabolcsvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármeste­rének és a községi elöljáróknak. Értesítem, miszerint Kis-Várdán Friedmann Márk­nak 1 darab tehene, a Nagy-Szállás pusztán 2 darab szarvasmarha, Halászban Kállay Andrásnak 4 drb. ser­tése, Mihálydiban 10 drb. sertés lépfenében elhullott. Nyíregyháza, 1887. szeptember 29. Zoltán János, alispán. 10,889. K. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak, Szatmár sz. kir. város főkapitányának f. é. 12,399 sz. átiratát szabályszer­ű­ kötözés és esetleg jelentéstétel végett, másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1887. szeptember hó 30. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 12,399/1887. fk. A tekintetes alispáni hivatalnak Nyíregyházán. Folyó évi szeptember hó 19-én Szatmárnémeti lakosok Tankoc­s József és Tasi Ferencz hivatalom előtt megjelenvén, panaszt emeltek, hogy ugyan e hó 17-ének éjszakáján előbbi kárára 1 drb 3 éves herélt világos pej, hátulsó baloldalán K I bélyeggel ellátott csikó, utóbb em­lített kárára 1 drb 2 éves deres, herélt csikó elveszett, és mind ez ideig feltalálhatók nem voltak. Hivatalos tisztelettel kérem föl a tekintetes al­ispáni hivatalt, hogy hatásköréhez tartozó községekben a 2 drb csikót köröztetni és a­z eredményről hivatalomat értesíteni szíveskedjék. Szatmár 1887. szeptember 20-án Kis Gedeon, főkapitány, 11,150. K. „ . , Szabolcsvarmegye alispanjatól 1887. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak Bihar vármegye közönségének, a vármegye terü­letén levő hegyi szőllők szüretelési határidejének kitűzése tárgyában 320-335/1887 sz. a. kelt átiratát szabályszerű közbirrététel végett másolatban közlöm Nyíregyháza, 1887 október 5. Zoltán János, alispán. A „NYIfIVIDÉK" TÁRCZÁJA. Édes nyugalom. . . . Édes nyugalom csöndes éjszakája, Hozz­d az álmot fáradt szempillámra, Árnyékozz' be szelíd szárnyaddal ! Hadd ébresszen fel a nap sugára, Kicsiny szobámnak ablakára szállva, Hadd ébresszen fel a madárdal! S mit tart az éjnek néma csöndessége, Ragyogjon rám az álmok tünde képe, Ragyogó szeme kedvesemnek . . . Mí a távol erdők sűrű­ rejtekébe, A csalogány dal­ja a néma éjbe, Fájó dalát a szerelemnek. K—. Majd, ha a muszka jön. . A városnak piaczterén Emberár zúg, — vájjon kik ők ? Harsány hangú vezényszóm, Sorakoznak a »felkelők.€ Körül a piacz rámája, Siránkozó asszonysereg, Itt is, ott is, ölben, földön Temérdek gyermek pityereg Sansculottes Dikics Bandi Vigasztalja kis Ferkóját: • Eredj haza cs pp fiacskám Hozok neked majd k­i mászká­­l« Sok száz felkelői vállon Most még csak a tarisznya van, — Szalonnával, pogácsával, kenyérrel jól megrakottan. m~ Mai / Hanem hát az uniformis Igen nagyon quodlibet: Kalap, sipka, guba, gebrokk Paraszt­, és úri viselet. A pepita nadrág mellett, Ott áll a két nyüstös gatya ; S a lakkos gamásli rálép A szomszédos mezitlábra. Ott látni a szolgabírót A bakterral egy dologban, — Kisbirót és járásbirót Fiskust, patikust, egy sorban. Kasznár, juhász, tanár, gulyás Mind, mind mozgósítva vannak . Nem lesz dolga sem keresztyén, Sem pedig a zsidó papnak. Ámbátor a fehér gatyák Békezászlókként lengenek . Ha jut, puska és panganét: Usgyé ! muszka, mert megesznek. . Sz-(Másolat.) Bihar vármegye közönségétől 320 — 335/1887 Bir sz. Szabolcsmegye tekintetes alispáni hi­vatalának Nyíregyházán. Hatósága területén leendő szí­ves közbirrététel végett, van szerencsénk urat értesíteni, hogy e vármegye területén tek. alispán levő hegyi szőlők szüretelésének megkezdésére általános határidőül jelen közgyűlésünkből fenti sz. a. hozott, s ide mellékelt határozatunkkal a f. é. október 24 ik s következő nap­jait tűztük ki. Kelt Nagy-Váradon 18S7. szept. 21-ikén tartott rendes közgyűlésünkből. A vármegye közönsége nevében Beöthy alispán. Az őszi közgyűlés, Nyíregyháza, október 7. Több nevezetes kérdésben fog határozni a vármegye közönségének e hó 11-dikén ös­szeülő közgyűlése. A nagy munka­idő elmúlt, s az érdek­lődés, melyet — bár régi hatáskörében megnyir­bálva — a vármegye, jobban mondva a vármegye közügyei iránt közönségünk mindenkor bizonyára most is nyilvánulni fog. Nagy tanúsított, biztosíté­kát, talán egyedüli biztosítékát látju­k mi ez érdek­lődésben annak, hogy a vármegyei intézmény, melyet mint önkormányzati jogaink fentartóját védelmezünk most, s mely államiságunk és alkotmányunk védel­­­mezője és megtartója volt a múltban, fenmaradjon, régi tradícióinak emlékeivel, mind azzal, mely általa és benne a múlt és jövendő között meg nem szakított kapcsolatot képez, egész nemzeti fejlődé­sünknek biztosítsa azt a valóságos haladást, mely nem a régi intézmények egyszerű félrelökésében, hanem — ha elavultak — azoknak a létrejöttek­ben munkáló nemzeti jellem és sajátosságok szel­lemében való fejlesztése által valósulhat meg. ciális A vármegye keddi közgyűlésén különben pár­restauráció is lesz. Az első aljegyzős, a Első szerelem. A mathézis mindég gyönge oldalam volt, nem tud­ván megbarátkozni semmiképen az ördöngös algebrával Valahogy azonban csak „átmentem" mindig, más által ki nem gondolható furfangok árán. Hanem amikor a logarithmusok kiszámítására került a sor, ott már cser­ben hagyott minden leleményességem, s én m­inden se­mestris végén a bizonyítványban pompázó „csikóival örvendeztettem meg az otthonu valókat. Azóta sok esz­tendő múlt el, a mathézisből most azonban épp annyit tudok, mint akkor, amidőn az atyai tanács, suhogó mogyorófa vessző képében, akarta belém diktálni az átkozott számtani problémákat. Életemnek legkeserűbb órái voltak azok, amikor a számtan professzora, tudós Viszkocsis Jeremiás, egy becsületes cseh ember, kiszállt­számunkhoz félív rendes, és egy ív regény-melléklet tett a táblához, s a legkézzelfoghatóbb argumentumok kíséretében, magyaráztatta velem a kamatok kamatjának kiszámíthatóságát. Denique, nem tudtak velem boldogulni semmi módon. A dolognak vége az lett, hogy még egy próbát tesznek velem, s odaadnak Viszkocsis Jeremiáshoz kosztba, s ha ott sem szedem magamba az algebrát, csinálnak belőlem susztert, kefekötőt, vagy más efféle mester­embert. A családi tanács eme határozatát, bölcshöz illő rezignáczióval fogadtam. Már akkor is fatalista voltam, s úgy gondolkoztam, hogy ha a csillagokban meg van írva, hogy belőlem valaha nagy mathematikusnak kell lenni, hát úgy is leszek, ha p?d nem, akkor hiába tanulok mégis csak szamár maradok. Ezzel a feltevéssel ültem le először Viszkocsis tanár úr asztalához. A fele­sége, egy bibircsókos vén asszony, akit Mári néninek kellett hívni, s akinek mindennap kilenczszer kellett kezet csókolni, egy óriási tányér sárgarépát tett elém Azon gondolkoztam, hogy mi módon semmisítsem meg az előttem kevés becsben álló eledelt, amidőn egyszerre dallamos leányhang zavart fel tépelődésemből és én a gyanús színű sárgarépáról megfeledkezve, a dallamos hang tulajdonosára bámultam. Gyönyörű szőke kis­lány volt, szép kék szemekkel, gyönyörű pisze orrocskával, (a pisze orrokért mindig rajongtam) s egy alig látható iczi-piczi kis szájjal. Az én koromban lehetett. ..Meglátni és megszeretni őt, egy pillanat műve volt." Csak bámultam a földöntúli tüneményt, s tudj' Isten meddig bámultam volna, ha egy recsegő hang vissza nem szállít az ábrándok világából, a prózai valóra, amelynek legszomorúbb bizonyítéka, vadonat uj nyári ruhámnak, sárgarépalével való leöntésében nyilvánult. A sárgarépa a földön volt ugyan, de a finom ruha is tönkre lett silányítva De nem sajnáltam, mert hiszen „ő" érette történt. Hoztak aztán pecsenyét is, de én már jóllaktam ideálom nézésével. Szerelmes lettem fülig Jolánkába, aki — óh balsors! — Jeremiás úr leánya volt. Jerémiás úr ordított, mint a tigris, a Máli néni mérges pillantásokat vetett reám és az eltörött tányérra, Jolánka pedig egy szalvétával törölgette ruhámat. van csatolva.

Next