Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

IX. évfolyam. 15. szám. Nyíregyháza, 1888. április 8. Níyírvidek. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám), továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Hansenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Doru & Camp által Hamburgban. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 4 frt. Félévre 2 . Negyedévre 1 . A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. A lap szellemi részét képező küldemények, a Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap „erkeltő czinie alatt kéretnek beküldetni. szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni utcza 1551. szám) intézendők. I , ,, , . költségere küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektet fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető Hirdetési dijak : Minden négyszer halálozott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 Hivatalos közleményük. 3,568. K. ds . 7 jggg Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének , a községek elöljáróinak. A dadai felső járás területén született teljesen ösmeretlen védkötelesek névjegyzékét körözés és esetleg megfelelő intézkedés végett közlöm. Nyíregyháza, 1888. márczius 26. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat a 2568/88. K. szhoz.) Dadai felső járás főszolgabirája 475/1888. K. Dadai felső járásban 1868. évben született s teljesen ösmeretlen hadkötelesek kimutatása. Marosi Lajos, Hajduk János, Goldner János berezeli, Halász Ferencz rakamazi, Jagán Mihály kenézlői, Balog Ferencz, B Hint György, Suhajda György balsai, Andre János, Daák János, Hxjek János, Kovács József, Nagy János, Szuhozó József, Tóth József, Tóth József vencsellői, Cseres László, Riskovics András, Szabó József, Soltész Mihály, Szőke György, Varga Imre gávai, Szilvási József, Teleki István paszabi, Bartos József, Csernyánszky György, Kabai Károly, Lukács János, Sebők János, Veres János, Lippai András ibrányi, Csontos József, Jakabi Mihály, Ivancsó Mihály, Kozák László, Kandor András, Ripási István, Tomascsik András, Veres János, Vas András, Vens András buji születésűek. Gáva, 1888. márczius 20. Jármy Jenő, főszolgabíró. 3,564. K. sz. ci.. . .. ., Szabolcsvarmegye alispanjatol. 1888. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter deletét másolatban alant jegyezve, 1953/1888. számú renalkalmazkodó tudomás vétel s az utolsó bekezdés alatt foglaltakra 30 nap alatti jelentés tétel végett kiküldöm. Nyíregyháza, 1888. márczius 31. Zoltán János, alispán. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter, 1953./IV. a. sz. Az állami fogyasztási adók után pótlékok az országban több helyen engedélyezett községi nem meghatározott tételek szerint, hanem az állami adótételek bizonyos százaléka szerint számittatnak és szedetnek be. Tekintettel most már az 1887. XLVII. t. cz. határozmányaira, melyek szerint a jelenlegi állami fogyasztási adótételek folyó évi április 1-től kezdve a boradónál 50, a czukor fogyasztási adónál szinte 50 és sörfogyasztási adónál 100%-kal lettek felemelve s mert az állami fogyasztási adójövedék érdekében nem tartom megengedhetőnek, hogy a százalékok szerint engedélyezett községi pótlékok a mondott időponttól kezdve a felemelt adótételek után is ugyanabban a százalékban szedessenek be, felhívom a vármegye közönségét, hogy amennyiben a területén oly községek, illetőleg rendezett tanácsú városok vannak, amelyekben az állami fogyasztási adóval terhelt tárgyak után községi fogyasztási adó szedetik és ez utóbbi az állami adótételek szerint megállapított százalékokban van engedélyezve, intézkedjék az iránt, miszerint a százalékok folyó évi április hó 1 -től kezdve megfelelően leszállíttassanak, úgy, hogy ezen időponttól kezdve a községi pótlékok czímén az említett helyeken beszedendő összegek a jelenlegi állami adótételek után az engedélyezve lévő százalék szerint ez idő szerint járó tételeknél többet ne tegyenek. Ezen irányban tett intézkedéseiről mielőbb jelentést várok, egyszersmind felhívom a vármegye közönségét, hogy arról, valjon a területén levő községekben a bor, hús, czukor és sörfogyasztási állami adó után, vagy e mellett az említett adótárgyak, nemkülönben a szesz és pálinkanemű italok után netán önállóan községi fogyasztási adó pótlék vagy díj szedetik-e, vagy nem, az első esetben az illető községnek a szedett községi fogyasztási a^ tárgyának (bor, sör stb.) mérvének, úgyszintén az adó szedhetésére nézve az 1886. XXII. t. cz. 132-dik §-a és az az előtt érvényben állott törvények alapján megkívántató kormányhatósági engedélyt magában foglaló felsőbb rendeletnek kitüntetése mellett felvilágosító jelentést tegyen Budapest, 1888. évi február hó 18 A miniszter helyett Lukács György, s. k. államtitkár. —"függ Szabolcs vármegye alispánjától. A felső-szabolcsi tiszai ármentesitő társulat igazgatósága, a társulati védgátakat fenyegető tisza-part szakitások meggátlása végett Zsurk-Záhonynál, a Fényes-Litkei őrháznál, a kanyári határban két helyen és Dombrádnál . Összesen hat helyen szándékolt partbiztositási műterv és költségvetést bemutatja. Határozat: A tervezett iratok benyújtásáról a beregvármegyei, továbbá a zemplénváregyei bodrogközi tiszai sitő társulat igazgatósága, Zsurk, Fényes-Litke, ármente-Kanyár, Dombrád, Zihony, Csap és Leányvár községek elöljárói azon megjegyzéssel értesíttetnek, hogy azok Szabolcsvármgye alispáni hivatalában az 1885 évi XXIII ikt. cz. 74. § a értelmében, az 1883 évi április hó 15 től május hó 15-ig bárki által megtekinthetők, s ugyanott az érdekeltek nyilatkozatai a kitűzött idő alatt beadhatók. Az előbb kiirt községek elöljárói felelősség terhe mellett utasithatu tk, hogy ezen határozatot a legkiterjedtebb módon közhírré tegyék, s ezenkívül az érdekelt birtokosoknak vétv mellett másolatban kézbesítsék. Mivel a felső szabolcsi tiszai ármentesítő társulat igazgatósága, a beregvármegyei, zemplénvármegyei, bodrogközi tisza-szabályozó társulat igazgatósága, Zsurk, F.-Litke, Kanyár, Dombrád, Óstelek községek elöljárói a tiszai, illetve kis-várdai járás főszolgabirája utján, Csap, Záhony községek elöljárói Ungváregye alispáni hivatala utján, Leányvár község elöljárói Zemplén vármegye alispáni hivatala utján, végül a „Nyírvidék" vármegyei hivatalos lap szerkesztősége e határozat közlése végett — mindnyájan vétő mellett, ezen határozaton értesíttetnek. Nyíregyházán, 1888. április 4-én. Zoltán János, alispán: A vidéki központok teendői. falusi Társadalmi életünk egyik szégyene az, hogy köznépünk a műveltség primitív vázát sem sajátította el. Orosz s Spanyolország kivételével nincs már jelenleg művelt állam, hol a városi s falusi lakosság között ily szégyenteljes s veszélyes különbség volna található, mint hazánk nagyobb részében. Spanyolország s az egykori Lengyelország szomorú példája mutatja nemzeti létünk jövő nagy rázkódtatásait, ha e bajon gyökeresen segíteni nem akarunk. Borzalmas a jövő, de szerencsére a jelen a mienk és a magyar nép anyagilag és műveltségben oly nagyot haladt az utóbbi két évtized alatt, hogy a jövőt megváltoztatni önnön kezünkben áll. Két évtized alatt Budapest fővárossal együtt mintegy száz város lett magyarrá, hol azelőtt a magyarság kisebbségben volt; a nemzetiségek fő székhelyein: Nagyszebenben, Balázsfalván, Újvidéken és Turócz-Szt.-Mártonban is van már egy-egy kis kör, mely küzdeni tud és akar. Itt az ideje, hogy a hullámok tovább hassanak, s a vidéki központok az eddig elhanyagolt falusi lakosságot is bevonják a műveltség körébe, mely műveltség tette magyarokká a városok lakóinak nagy részét, s mely műveltség a mágnás családok őseivel együtt a nagy Hunyadiaktól a magyar nemzet legnagyobb dalnokáig Petőfiig annyi sokat szerzett nekünk, kikre büszkén és örömmel gondolunk. Két eszközt már itt-ott fel is használnak: az iskolát és a népkönyvtárakat. Az állam népiskolákat, a társadalom kisdedóvókat alkot mindenfelé, egyesek s társulatok jutalmat magyar nyelvet legsikeresebben oktató tűznek ki a néptanítók között, avagy — miként a szatmári Széchenyi-társulat teszi — vándor-könyvtárakat bíznak a tanítók vagy papok rendelkezésére s vizsgálatok alkalmával képes könyveket osztanak szét az olvasási kedv előmozdítására. De nem is említve azt, hogy ez a kis eszköz is igen csekély mértékben használtatik fel, nagyon sok más tényezőt kell megragadnia a művelt vidéki városok lakóinak a végből, hogy a faluk szellemileg elmaradt lakossága a magasabb társadalmi törekvéseknek mielőbb megnyeressék. Szükséges lenne ott ahol lehet gondoskodni arról, hogy az iskolákban tanítónők alkalmaztassanak. Szükséges gondoskodni arról, hogy az érettebb ifjúság körében valamely lelkes intelligens egyén vezetése alatt dalkörök alakuljanak. Szükséges, hogy a művelt vidéki városok ifjúsága időről-időre nyári kirándulások alkalmával egyes falvak közelében nyilvános majálist tartson, ahol kardalaikkal, lapdajátékaikkal s szabad tornagyakorlataikkal vágyat keltsenek fel a falusiak keblében is s sejtessék velők, hogy a művelt elem utánzása nemcsak kártyázásban és boritalban áll. A legfontosabb a legszükségesebb teendő pedig az, hogy a lágymelegséget dobjuk el magunktól. Nagyot vétkeztek a magyar nép vezérférfiai, midőn szokott túlzott óvatosságból s részben a németországi Schulvereinek rágalmaitól megijedve, határozottan tiltakoztak a chauvinistikus gondolkozás árnyéka ellen is. A mely nép élni akar, annak megizmosodásra kell törekedni. Gyáva az a magyar, ki fél bevallani, hogy ő akarja s melegen óhajtja, hogy Kárpátoktól Adriáig magyar szó hangzék mindenütt. Nem azt akarjuk mi, hogy anyai nyelvüket elfeledjék, hiszen a mi gyermekeinket is tanítjuk ezen nyelvekre, de határozottan akarjuk, hogy Magyarország minden számba vehető lakosa tudja az állam nyelvét s hogy mielőbb s fokozatosan a a magyar nyelv használata legyen uralkodó mindenütt, ahol a hivatalos kölcsönös érintkezés szükséges. Gyáva az a magyar, ki ezt elő nem mozdítja, ki nem hagyja ott azt a magyarországi üzletet, ahol őt nem magyarul köszöntik, s más nyelven beszél hazánkban olyannal, ki magyarul is tud. Érezniök kell, hogy Magyarországon a magyar műveltség az egyedül számba vehető (hiszen a belföldi német is alig produkál valami számba vehetőt) s nekünk nem csak jogunk, de műveletlenebb honfitársainkkal szemben erkölcsi kötelességünk is, hogy minden erővel igyekezzünk nekik is lehetővé tenni a magyar műveltség megszerzését, éreznünk kell pedig mindenek felett, hogy Magyarország léte s megerősödése főkép attól függ, minél többen lelkesednek velünk együtt azok közül, kiket eddig a műveletlenség közönyösökké, sőt időről időre ellenségeinkké tett. Hiszen ezt a szép hazát is annál inkább fogja szeretni az a szegény falusi nép, minél jobban felderül értelmi világuk s minél közelebbről megismerik azt, a mit a magyar nép géniusa válságos idők daczára alkotott. Messze távol állunk még attól, midőn — mint azt különösen az angolszász faj szerencsésebb lakói teszik — a városok műveltebb lakói felkeresik a falukat, hogy ott népszerű tudományos felolvasásokban ismertessék a legújabb találmányokat avagy egyes felmerült érdekesebb kísérleteket. Nálunk még a falusi pap, tanító vagy jegyző sem volna képes ily kérdésekre nézve érdeklődést kelteni fel közöttük. A hírlapok, vándorló panorámák s más eszközök is nagy részt koraiak. A falusi nép tömeges látogatása a vásárok, képviselő választások alkalmával nem eléggé alkalmas arra, hogy egyes Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.