Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-26 / 13. szám

XIV, évfolyam. 13. szám. Nyíregyháza, 1893. márczius 26 JsJY ^ ^ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer Közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre : „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendeléseit s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánoszky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. 3305. K. 1893 Hivatalos közlemények, Szabolcsvármegye alispánjától. Kiejtési hirdetmény. A Szabolcsvármegyei levéltárban levő régi iratállványok és iratszekrények, továbbá a szükséglendő uj iratállványok és iratszekrények beszerzése czéljából Nyiregyházán a vármegyei székház kis termében az 1893. év április hó 15-ik napján d. e. 9 órakor zárt és szóbeli nyilvános árlejtés fog tartatni, e végből felhívom mindazokat, kik ezen árlejtésen részt venni óhajtanak, hogy 50 krajczáros bélyeggel ellátott írásbeli zárt ajánlataikat a közigazgatási iktató hivatalba április hó 14-ik napjának d. u. 5 órájáig annyival is inkább beadják, mert a később érkező ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Kötelesek ezen kívül írásbeli zárt ajánlataikhoz a 809 frt 72 krra előirányzott munkálat költségeinek 5 százalékát készpénzben, avagy óvadék gyanánt elfogadható értékpapírokban hánom pénzül csatolni és ajánlataikban határozottan kifejezni, hogy az árlejtés feltételeit ismerik. Az árlejtés feltételei következők : 1. Az árlejtés megnyitása után elsősorban a szóbeli árlejtés fogja kezdetét venni, ugyanazért a szóbeli árlejtésen részt venni óhajtók kötelesek lesznek ajánlattételeik megkezdése előtt a fentebb említett 809 frt 72 krnyi kikiáltási összeg 5 százalékát készpénzben avagy óvadék gyanánt elfogadható értékpapírokban letenni s a vállalatot elnyert szóbeli vagy zárt ajánlatot tevő ezen összeget a vállalati ár 10 százalékáig kiegészíteni, mely összeg vállalkozónak a munkálat teljesítését biztosító hánompénzét képezendő. 2. Vállalkozó köteles az alább közölt költségelőirányzatban foglalt munkát legkésőbb az 1893. év május hó elsején megkezdeni, a kijavítást igénylő régi szekrényeket, iratállványokat az előirányzatban előirt módon kijavítani, a levéltári helyiségben levő ajtók és ablaktáblák színére befesteni, saját költségén helyre rakni, illetve beállítani s a vármegye gazdasági bizottságának az 1893. év junius hó 15-éig kifogástalanul átadni. 3. Az uj felszerelvényeket, illetve szekrényeket és iratállványokat köteles az előirányzat szerint jó minőségű száraz fából pontosan elkészíteni, befesteni, beszállítani, kijelölt helyekre beállítani s a már beállított bútorokat a gazdasági bizottságnak legkésőbb az 1893. év augusztus hó első napjáig kifogástalanul átadni. 4. Megjegyeztetik, miszerint a kijavítást igénylő régi szekrények elszállítását, s úgy a régi, mint az ujonan készítendő szekrények és állványok visszaszállítását és beállítását vállalkozó saját költségén beszámítás nélkül köteles teljesíteni. 5. A munkálat teljesítéséért járó összeg vállalkozónak csak a vállalat teljes befejezése, illetve kifogástalan átvétele után fog kifizettetni, az alispán azonban felhatalmaztatik, hogy vállalkozó indokolt kérelmére,a már átvett szerelvények munkabérének értékéig* sajtct''- felelőségere előleget adjon, a bánompénz azonban a teljesített munkálat jóságának biztosítása czéljából az„átvétel teljesítésétől számítandó 6 hónapig visszatartotik... 6. Ezen vállalatból eredhető mindennemű peres kérdések elbírálására a nyíregyházai kir. járásbíróság illetékesége és a sommás utja köttetik ki. 7. A szerződés bélyege, valamint a"tárifalatból eredő mindennemű kincstári illeték vállalkozót terheli. A levéltári helyiségbe szükséges uj szekrények és állványokon foganatosítandó munkákat és azok költségeit tartalmazó részletes kimutatás a vármegyei igtató hivatalban megtekinthető. Nyíregyháza, 1893. márczius 24. Miklós László, alispán. 2856. K. —j^Tj Szikolcs vármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Piricse községhez tartozó úgynevezett .Ócska" tanyán, Mandel József gazdaságában levő szarvasmarha állományban a száj és körömfájás betegség fellépett, s ez okból a nevezett tanya zár alá helyeztetett. Nyiregyházán, 1893. márczius hó 14-én. Miklós László, alispán.1893 Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy Döghe községben a Nozdroviczky György tulajdonát tevő sertés állományban 3 drb orbánczban elhullott, s ez okból a nevezettnek sertés állománya 14 napi zár alá helyeztetett. Nyiregyházán 1893. márczius 16. Miklós László, alispán. Programmot kérünk! Azon a poaton, ahová Nyíregyháza városa idáig való fejlődésében eljutott, megállva egy kissé és hátra tekintve s amennyire emberi szemmel lehet előre nézve a jövőbe, lehetetlen észre nem vennünk azokat a hézagokat, melyek városunk mai fejlődöttségének általános képén mutatkoznak. Ha lehetne olyan térképet csinálni, amelyen különböző szín-árnyalatokkal föl lenne tüntetve, hogy az előre haladásnak idáig megtett különböző irányokban milyen eredményeket utjána értünk el, e haladás intézményeinek és tényezőinek milyen értékeivel rendelkezünk, hát egy ilyen térképet igen sötét és igen világos színek fölhasználásával kellene megfesteni, hogy a valóságnak megfelelően demonstrálja, miszerint a fejlődés útján bizonyos irányokban nagyon előre jutottunk, más irányokban megint nagyon hátra maradtunk Ez a disharmónia, mely fejlődésünk általános képén konstatálható, természetes következménye rohamos előhaladásnak, mely lehetetlenné tette azt, ahogy ez a fejlődés, minden vonalon és minden irányban lépést tartva, egyöntetűen történjen. Nyíregyháza alig pár évtized alatt faluból várossá lett. Csoda-e, hogy maradtak még nyomok a régi állapotból, amaz óriási munka daczára is, melyet, hogy várossá legyen, kifejtett s ama nagy eredmények mellett is, melyeket elért. Innen a sok éles ellentét. A sötét és világos pontok a térképen. Ezeknek a hézagoknak a betöltése, amelyhez városunk egészséges továbbfejlődésének feltétele fűződik, általános koncepciójú, programmszerűen megállapított tevékenység nélkül nem képzelhető. Mindenek előtt konstatálni kell ezeket a nagy hézagokat, az egészen üres vagy nagyon halvány pontokat a mappán, s azután megállapítani a szükség és a rendelkezésre álló anyagi erő mértéke „A NYIRVIDÉK TÁRCZÁJA* Két alkusz. — Mulatságos história — Sótér Pál uram, ki zsíros köczéjéről s még zsírosabb potroháról ismeretes alakja volt Bijfalvának, nem igen szerette a mezei munkát s egész mivolta irtózott a gazdálkodástól. A mint többeknek elbeszélte, Isten őt kupecznek teremtette, hát az is lett, még pedig hires kupecz ám! Bejárta ő sármos-, fejős- és vágómarhával az egész vidéket s ahol csak vásárt jelzett a "Gondűző Képes Kalendárium", ő neki ott kellett lenni, ha épen csákányeső hullott volna is. De meg is látszott ám a háza tájékán, hogy nem hasztalanul koparja a lába talpát. Egész udvara a tehető jómódú polgárt árulta el. Olyan volt az akárcsak a paradicsom, mikor Gábriel angyal első szüleinkkel egyetemben kiseperte belőle a bűnök szentjét. Tudta is mindenki a faluban, hogy Sótér Pál sok pénzt rakott már a „Földmivelők és iparosok egyleti bankja" czim alatt Berdóczon diszlő takarékpénztárba. De hát rakhatott is. Ugyan mire tudott volna elkölteni annyi jövedelmet? Hiszen csak egy gyermekkel sem ajándékozta meg felesége, a csendes természetű Boris asszony, pedig hát ugyancsak felfért volna egy a ház körül. Sótér Pál azonban úgy járt, kelt, fáradott, mintha legalábbis hét éhes gyermek várna otthon reá. Nem muszájból csinálta a kupeczkedést, csupán kedvtöltésből. Vériben volt már a mászkálás, s ha egy napot otthon kellett vesztegelnie, már úgy járkált az unalomtól, mintha legalábbis orra vére cseperegne. Mondta is neki többizben a jó Boris asszony, hogy hát mi szükség annyi tepedelemmel élnie ezen a mulandó világon? Hiszen összerakott már annyi vagyont, hogy elélhet belőle, ha csupán csak a lábát lógázza is, de Sótér az eféle intő beszédekre oda sem hederített s azt felelte az asszonynak: — Asszony vagy, hosszú a hajad, rövid az eszed! már nekem csak ne prézsmitálj! Nem azért vettelek volt el feleségül, hogy prófétát hozzak a házamhoz! ... Én tudom, mi hogy megyen, nem te! A te neved hallgass! A jó Boris asszonyt nagyon elkedvetlenítette az ilyen beszéd, de azért nem haragudott, mert nagyon szerette a férjét (ami ritkaság!) Nem is azért epekedett ő, hogy Sótér úgy neki feküdt a vagyon szerzésének, csupán az keserítette, hogy egyszer csak valami baja akad valahol az ügyes alkusznak s ugy elpatkól idegen helyen, hogy csak kire kerül vissza. Sótér pedig azt tette, hogy meg sem hallott semmit az asszonyi beszédből. Egyszer aztán fura kátyúba került a figyelme. Két ökröt vásárolt egy nyílt zsidótól, melyekről hamis „média" volt kiállítva. Sótér uram azon vette észre, hogy egyszer nemcsak az ökröt viszi el tőle az igazi tulajdonos, hanem őt magát is viteti törvényszéki vizsgálóbíró úr elé, ki aztán letétette abba a sötét helyiségbe, hol kereken egy éviglen hízott az állam kosztján. Hogy kiszabadult, ismét csak visszatért a régi természete. Most azonban már, mivelhogy sem nyomtatást, sem írást nem tudott olvasni, nem merészkedett egymagára folytatni a kupeczkedést. Elment tehát a komájához, ki szomszédjában lakott és ugyancsak ügyes „zsoltáros" férfiú vala, hogy megnyerje társát a kupeczkedéshez. Katang Mihály bácsi nagy tudományu s még több tapasztalattal biró férfiú volt s hogy mégsem volt a faluban valami nagy tekintélye, az volt az oka, mert a templom egerével versenyezhetett szegénység dolgában. A gondviselés odaragasztott a nyakára hét jó gyomorral rendelkező aprós gyereket, kiknek untig elég volt annyit keresni, hogy kiálló éhségük száját betömögesse. Katang maga, mint aféle bibliáa ember nem sokra becsülte a földi hiábavalóságokat. Valóságos nazarénizmus vert gyökeret szive mélyében. Legyen ugy, mint van! — mondá többször. — Mit használna, ha a világ kincsét birnók is, holott csakugyan meghalunk, a miképen a 103 ik zsoltárban szent Dávid is megírta légyen, hogy azt mondja: „Ember élete a fűhöz hasonld: felnő és zöldül, de hamar elmúló!" . . . Boldogító megnyugvást talált a hitben, az istenes dolgokat oly mélyen átérteni tudó Karang Mihály, de annál jobban borsolta fel ez ily beszéd a tisztelt atyánkfia hűséges életpárját: Zsuzsánna asszonyt. Zsuzsánna asszony ugyanis teljesen ellentétes állást foglalt el férje ura véleményével, azt gondolván, hogy ha csakugyan meg kelletik halni, az volna az illő, ha az ember minél kevesebb tejedelemmel s minél több örömök élvezése között tölthetné el élete mulandó perczeit és mert, hogy neki az volt véleménye, nazarénus felfogású férjét gyávának, pipogyának, mamiasznak, meg tudná a jó ég mi minden — inkább négylábú állatot illető — nevezettel tisztelé meg. Akkor estve is, mikor Sótér alkusztársul igyekezett megnyerni Katangot, a szegénységben élő házaspár módfelet összeczivakodott. dának. A gyermekek már — ki erre, ki arra — elszunya Zsuzsa asszony meg holmi ócska régiséget foldozgatott, mig Katang uram a bibliából olvasta azon részt, melyben Dávid fiának Amnonnak Támorral elkövetett turpissága van hiven elreferálva a hivők lelki épülésére. — Hm! Mégis csak nagy kókler volt az az Amnon! — mordult felé Katang. — Miféle? nézett nagyot Zsuzsa asszony. — Itt van ni a biblián! . . . Mily rutul rászedte azt a szegény Tamárt! Betegen tette magát, aztán mikor a leány odament az ágyához, hát csak hirtelen átölte a derekát! Mai számunkhoz egy iv melléklet és Fest László magánjegyzéke van csatolva.