Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-14 / 7. szám

XVIII. évfolyam. L szám. Nyíregyháza, 1897. február 14. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZA­BOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik: heten­kint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva . Egész, évre 4 forint. Fél évre • 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanár • uraknak egés évre csak két forint. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelései, s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak könyvnyomdájához iskola-ulcza S. szám . . . 13 Kincstári bélyeglij fejé en, mind n egyes i ir nám­«kv­l.á­zs intevona­ it •,, kéi­iratok csak világos kirinatra s az delés után 30 kr. fizette ik. (JanosZfey h­azi intezendok. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-téri közlemények dija soronkint o0 kr B. „.„,„... , i • i , , ,, Minden négyszer hasábo;o t petit sor eaysz r Bérmentetlen levelek csak ismert kez ktol kölIése 5 kr ;"'t8bb8z5ri közlés esetében j Y* Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-i fc szám); továbbá: Gö­dbe­ger A. V. által Budapesten Haasenstein és Vigler~ "-odajaban Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Do­n & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész. ~ 1834. K. Ic­­.iT. A községek elöljáróinak. A dadai alsó járásban összeírt teljesen ismeretlen hadkötelesek névjegyzékét azon meghagyással teszem közé, hogy puhatolás után ha valakiről tudomást sze­rezne, arról a dadai alsó járás főszolgabirájának azonnal te­gyen jelentést. Nyíregyházán, 1897. január 30. Mikecz János, alispán, 93/1897. kat. Szabolcsvármegye, dadai alsó járásá­ban teljesen 1897. sorozási évben felhívott 1876. évi születésű­ ismeretlen hadkötelesek névjegyzéke. Broneisz János, Kapralcsik András, Mályi János, (Szőke) Székely András,­ Zilahi András, Komlósi Mihály, Kovács József, Orosz István, Székely János, Berecz János, Izsvák András, Libárt Sándor, (Névtelen) Bálint, Deák Bertalan, Halász István, Papp László, Szabó István, Simon József, Holecz Péter,­­­eisz Leopold, H­ajdu Sándor, Hegedűs Sándor, Juhász András, Kerekes István, Szabó Bálint, Boros József, Kovács András, Schmid József, Soltész István, Vasas István, Szabó József, Makai János. T.-Lök, 1897. január 20. Főszolgabíró helyett: Simák János, szolgabíró, Szabolcs várm­­­gye alispánjától. 1412/1897. K. Árverési hirdetmény. Alantiri elöljáróság által közhírré tétetik, miszerint Kálló-Semjén község 1794 kat. hold kiterjedésű vadász­területe 1897. év márczius hó 1-től, hat egymás után következő évre 1897. február hó 25-én d. e. 9 órakor Kálló-Semjén községházánál nyilvános árverésen haszon­bérbe fog adatni. Árverési feltételek: 1. Kikiáltási ár 2 frt 10 kr. u­-án 2. Bérlő köteles a haszonbért minden év augusztus a község pénztárába befizetni. 3. Az ár­verés költségei bérlőt terhelendik. Kelt Kálló-Semjén, 1897. február hó 8. Nagy Sándor, jegyző: Papp János, főbiró. Válasz­tá­sok a városn­ál Nyíregyháza város adm­inistratiójának neve­zetes időpontja lesz az 1897 év. Személyi és szervezeti újjáalakulást hoz Ami az elsőt illeti, messze­menő éles distingtiókra volna szükség annak beigazolásához, hogy nagyobb mérvű vál­tozást kíván meg az alsóbb rendű állásokban a közigazgatás érdeke. Fontosabb a szervezkedés kérdése. Sőt a hallható panaszok végoka főképen az eddigi szervezet nagy hiányaival van összefüggésben. A szervezeti hiányok orvoslása tehát a panaszok nagy részének tárgytalanságát fogják eredmé­nyezni. A közigazgatási eredmények előidézésé­ben még a doktrína beismerése szerint is sokkal alárendeltebb szerepet játszik a quis, mint quici és quomodo. Ott van az állami anyakönyvi intézmény. Fényesen bevált, holott a legkülön­bözőbb elemek hozattak össze a megvalósítására, amelyek egy nagy hányada az anyakönyvezésre való megbízatás előtt a közigazgatás elemeivel sem volt tisztában. A személyi és tárgyi ténye­zők szoros kapcsolata mellett tehát az anya­könyvezés államosításában elért siker oroszlán részét helyesen tulajdonítjuk magának a szer­vezetnek A hatáskör éles megvonása, a munka­kör szabatos kijelölése, s kimerítő tájékoztatás a feladatok felismerésében, s az elintézés mi­kéntjében alkotván a szervezetet, meg lesz oldva Nyiregyháza város jobb administratiójának régen vajúdó ügye, mihelyt az autonóm szervezetben beilleszkednek ezen kívánalmak. Hanem ezzel nem akarjuk kicsinyelni a bekövetkezendő választások jelentőségét. Tud­juk, hogy a város tisztikara nem eszményi, sőt talán el lehetne mondani azt is, hogy egy­némely tagja valamelyes oknál fogva munka­körében nincs a maga képességének megfelelő helyén, s nem is lenne helyén sehol. Hanem míg egyrészről alig van sok taggal biró tisz­tikar, amelynek minden tagja kiváló, s ráter­mett legyen, — másrészről való az is, hogy a városi administratió gépezete meg tűr kevésbbé finom anyagot is, anélkül, hogy azzal az egész organismus működése veszélyeztetnék. A ráter­mettség hiányát pótolhatta a gyakorlat. S épen ezért nem is kívánatos e m­ásik okból sem, hogy a bekövetkezendő tisztújítás nagyobb sze­mélyi változásokat idézzen elő, — annál is in­kább, mert a városok állami rendezése nélkül nincs is kilátás arra, hogy teljesen qualificált tisztviselői kar — főkép az alsó állásokban összetoborozható legyen. A jelenlegi tisztviselői kar győzelmes ki­bontakozása a tisztújítás zavaraiból még ezen általános természetű okokon kívül egyéb, ami specziális viszonyainkból eredt érdekekkel támo­gattatik. A képviselőtestületnek van ugyanis egy számra kevésbbé imposanis, hangra azonban félelmetes töredéke, amely sikerülten tölti be a „nihil" remének sötét szerepét. Hatása még nem nagy jelentősége azonban már is van. Köztudomású dolog pedig, hogy ez a homály­ban dolgozó „nihil" a legközelebbi tisztújításra lázasan készül. Kutat személyek után, akiktől csupán azt a qualificatiót követeli meg, hogy vele tartsanak. Jelöl állásokra esztelenül min­den kritika nélkül. Szóval összeütközés készül a jelenlegi tisztikar és a nihil jelöltjei között. Előnyére jegyezzük fel a város tisztikará­nak, mikép a „nihillel ellentétben áll. E sze­rint győzelme a turbulens elem bukását, s köz­ A „NYÍRVIDÉK” TARCZAI A. Veres-kereszt bál Nagy-Kállóban. Február 6. Rég elmultak azok a szép idők, mikor még Nagy-Kálló hires volt, fényes, de emellett kedélyes fesztelen­sége miatt mindig sikerült táncmulatságairól. Midőn az ősi megyeház nagyterme találkozó helye volt nem csak Szabo­csmegye, de a szomszédos megyék intelli­genciájának is. Sajnos, hogy akik a szépség, a jókedv és a szel­lem találkozó helyévé tevék, e különben komor épü­letet, Nagy Kállóra nézve rég nem léteznek. Jó része a föld alatt pihen, a másik része pedig a viszonyok vál­toztával Nagy Kállóból elköltözött. — Az éj beálltával most is kigyulnak még a megyeház ablakai, de csengő női kaczaj és vidám zeneszó helyett az ide zárt élő halottak, az őrültek ordítása veri föl az éjet rémesen. A régi emberek eltűntek, a régi épület őrültek háza lett, Nagy Kállóban pedig, hogy másról ne beszél­jünk, a vig társadalmi élet teljesen elveszett. Nem keresik már fel a szórakozni vágyók — ré­gen megyeszerte híres bá­jait, sőt akit ügyes bajos dolga ide vezet is, cssak nagy félre jön és örvendve távozik. llégen, és bántón érzett baj volt ez. — Sokan és sokszor kisérlették meg a bajon segíteni, de az vagy egyáltalában nem, vagy csak részben sikerült. A nagy­kállói járás veres kereszt egyletének kedves elceknije Kállay Rudolfné őnagyságát is ezen czél vezérelte, mi­dőn egy, az egylet által rendezendő tárczestélyt hozott javaslatba, a mely ha nem adná is vissza teljesen a régi fényt, de legalább úttörőül szolgálna a hoz a jövőre. Az indítvány általános tetszéssel fogadtatott, s a sikert azt elnöknő szeretetre méltó egyénisége, nagy családi és személyes összeköttetése előre is biztosítani látszottak. Hozzájárult ehez Zoltán István társelnök ismert ügybuzgósága, a rendezőség jóakaratú tevékeny­sége és azon körülmény, hogy régóta először,­­ nem csak a polgári elem, hanem az itt állomásozó huszár­század tisztikara is beolvadt a rendezőségbe. De . . . .? Azt kérdi a tisztelt olvasó, hogy be is van ? Van ám, még pedig sok. Ráju­k pedig ez Nagy Kálló speci­ális viszonyaiban. Sajátságosak az itteni viszonyok. Ha alsóbb hely­ről indul meg a kezdeményezés, és a felsőbb körök is részt vesznek a mulatságon, általános az elégedetlenség, mert — mondják — elrontják, feszessé teszik a mu­latságokat. Ha pedig a felsőbb körök rendeznek valamit — bár ezek egész szívélyességgel vonnák őket kö­rükbe, — tüntetőleg távol maradnak. És mégis, mi a következés? Ha azok, kik rendszerint kivonják magu­kat az ilyen mulatságokból, arra esetleg meghívót nem kapnak, felháborodik bennök a — félremagyarázás­ból — sértve tudott önérzet, kígyót, békát kiabálnak a rendezőségre és sokat jelenteni akaró, gúnyos mo­solyok között nevezik el a mulatságot „mágnás báb­nak. Szerencse, hogy egyebet nem tehetnek. Ha valaki kimarad a rendezőségből, — pedig végre is csak mindenki nem lehet rendező, — személye ellen irányult rosszakaratú merényletet vél abban fel­fedezni. Ha pe dig beválasztatik, — azt mondja­ ,nem jó az urakkal egy tálból cseresznyét enni, és ismét tüntetőleg (mert ez a jelszó) távol marad. Lehet, hogy az ilyennek teljesen igaza van, hogy teljesülve ne­m látott kívánsága, egészen jogos, de saj­nos, ezt nincs módjában kielégíteni a rendezőknek. ten is. Ez a „de" sok más elhagyásával, ami előállott it­ Megkezdődtek a gyűlésezések s ezzel egyidejűleg, a sértettnek hitt ambíciókból eredő támadások. Az iparos bálok és a vasárnapi táncrestélyek el­kényeztetett poétája, a rendezőség ellen irányult és a kaszinóhoz czimzett rímekben zengte el keserveit. — Olvastam egyszer egy verset, mely felelet volt egy hasonló zengeményre, ha emlékezetem nem csal, így szólott: „A költészet arany korában még A bizó ökröt nem legelteték a papnassus tövén. Sőt amidőn egy felkapaszkodott. Fülönfogák a bőgő dalnokot , jól ledorongolák." Talán itt is lehetett volna ezt felele­ül adni, de a türelmes rendezőség hallgatott. A „fiatalság" ősi tradícióiban érezte magát meg­sértve. Micsoda gondolat is, bált rendezni Nagy Kálló­ban, frakkal és kesztyűvel? G) ülést tartott és elhatá­rozta, hogy tüntetőleg távol marad. Nagy bajok voltak ezek, de ennél még nagyobb volt a konokság a rendezőségben. Biz azok kimondták, hogy a mulatságot még ezek daczára is megtartják. * * * Lázas tevékenységgel indultak meg az előkészü­letek. A nagyvendéglő ronda helyisége rövid idő alatt teljesen átalakult. A nyitott udvaron átvezető bejáró felé, zö­d­fenyő galyakkal bom­tott, transparentekkel világított és szőnyeggel borított c­sinos folyosó épült. A tánczteremnek eddig a lecsorgó gőzpáraktól nedves és foltos falai egész terjedelmükben fehér, redőkbe szedett szövettel vonattak be, melytől a szemnek kel­lemes hatá­sai váltak ki, a díszítésül használt drapé­riák, csillogó tükrök és az egylet jelvényét képező veres keresztek. Ha nem is versenyezhetett a terem, a nagyobb városok modern igényeinek megfelelően épült termeivel, annyit azonban m­ég is mondhatunk, hogy mindazok, kik a termet előbbi állapotában láttak, a díszítést nagy fáradtsággal teljesítő Vatkovits Ödön gyógyszerész és Sável Kálmán szavazhatnak. huszárhadnagy ur.­knak méltán köszönetet Pontban 9 órakor érkezett meg az egylet szép­ségben és szeretet­remél­tóságban egyformán gazda­g elnöklője Kállay Rudolfné őu&gy­á^, kit a terem be­járatánál a rendezőség élén Zoltán István társelnök fogadott, díszes csokrot nyújtva át a rendezőség nevé­ben a szeretett elnöknőnek. "Mi ^ Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.

Next