Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-26 / 13. szám
XX. évfolyam, 13. szflm. VID VEGYES TARTALMÚ HETILAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE.Megjelenik heten mint epryszor, vasárnapon. Előfizetési feltételek: . ... . . postán vagy helyben házhoz hordva . Az előfizetési penzek, megrendelések $ a A ,aP képező küldemények, Egész. évre ." 4 forint, lap szétküldése tárgyiban leendő jelszó " "" c'•»"« 'h«er M,ut.u B,„,„r h..áltozott petit »«ragyuk Félévre 2 „ ramlások Jóba Elek kia.ló-IalaiHnnr.* , Bermentetlen levelek csak imert ketektől kötb.e f. kr.; Ubbwírl kfti,*. Meiébro 4 kr. H Negyedévre . . . 1 „ ^„.„„„„^ííu. " „ f.K»du« I A községi jegyző és taná > uraknak egész évre csak két forint. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. (Jánószky ház) intézendők. A tu.kf . szam illető költségere künldetnek via.sz. A nyílt téri közlemenyek dija (orooki) 90 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik szám), továbbá: Goldberger^~V..~Eckstein Bernites Általános Tudositó által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgi* Nyíregyházi, 1899. márczius 26. Hirdetni dijak: Kincstári belygdij falében minden égve* hir-A ke/iratok csak világot kívánatra • »i iletén uuu •>" ki tettetik. Hivatalos rész: Szabolcsvármegye közig. bizottsága. OSS^Kb. 1819. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. államvasutaknak adó 191—99. sz. alatt hozzánk intézett megkeresését közhirré tétel végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1899. márczius 13. Br. Feilitzseh, főispán, (Másolat.) M. kir. államvasutak Igazgatóság. Adt. 7491-C. I. sz. Az összes vármegyék közigazgatási bizottságainak s valamennyi hazai gazdasági egyesületnek. Kapcsolatban 1897. évi augusztus hó 13-án kelt és 110036. és ugyanazon évi október hó 2-án kelt 136671—1897. számú átiratainkkal van szerencsénk értesíteni, hogy a peronospora viticola pusztítására rendelt rézgálicz, vasgálicz és jegeczes azuryn küldemények kedvezményes szállítására jogosító igazolvány űrlapok uj szövegezési nyelvén, a régiek már nem használandók. Ezen uj igazolványokból oly megkereséssel küldünk ide csatolva 50 darabot, hogy a mennyiben el nem használt régi szövegüek volnának t. czim birtokában, azokat hozzánk beküldeni szíveskedjék. Állomásainkat egyúttal figyelmeztettük, hogy jelen iratunk kelte előtt kiadott és esetleg még fel nem használt régi igazolványuk a f. év április hó végéig elfogadandók. Budapesten, 1899. február hó 14-én. A kereskedelmi főosztály. Az igazgató helyett: Szájhely, s. k. kir. tanácsos, főfelügyelő. 7811. K. 1899. Szabolcsvármegye alispánjától. A községi elöljáróságoknak. Tudatom, hogy a közös hadsereg nevelő intézetében 1899 — 1900. évre megüresedő magyar állami alapítványi helyekre vonatkozó pályázati hirdetmény a járási főszolgabiráknál és Nyíregyháza város polgármesterénél megtekinthető. Nyíregyházán, 1899. márczius 11. Mikccz János, alispán. A „NYIRVIDÉK” TÁROZAJA. Gondolatok, Gyermek évek játszi boldogsága, Az ifjúkor képzelet világa, Kedv és erő, vágy, remény mind á lom . . . Szétfoszlik egy őszülő híjszálon ! Virággal teli mező szélet, Kínálja illatát, az élvet 1 . . Pillének, méhnek kelybe zárva ! . . . Élvezzen, aki hozzá férhet, Mohó kéjjel 1 holnap mi érhet ? . . . Mert a sírral minden bezárva. 8550. K. 1899. Szabolcsvármegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. A m. kir. honvédelmi miniszteri 17834—99. számú leirata értelmében a m. kir. Ludovica Akadémiában az 1899—900. tanév kezdetén a gróf Buttler János-féle egy alapítványi hely betöltése iránt a vármegye közönsége f. év május havi rendes közgyűlésében fog határozni. A pályázati feltételeket alább közlöm s felhívom mindazokat, kik ezen alapítványi hely elnyerése iránt pályáznak, szabályszerűen felszerelt kérvényeiket hozzám f. évi május hó 3-áig mulhatlanul adják be, mivel a később érkezett, vagy nem kellően felszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Nyíregyháza, 1899. márczius 15. Mikecz János, alispán. Felvételi feltételek: 1. A pályázó magyar állampolgársága: igazolandó a törvényhatóság vagy a járási tisztviselő által kiállított honossági bizonyitvánnyal, amelyben a községi illetőség is kiteendő; 2. A pályázó testi alkalmassága a katonai nevelésre: igazolandó valamely honvéd vagy közös hadseregbeli (hadi tengerészetbeli) tényleges állománybeli orvos által szabályszerűen kiállított orvosi véleménynyel; a beoltás pedig — amennyiben azt az orvosi vélemény nem igazolná — külön hiánőuitási bizonyitvánnyal. 3. A megkívánt előismeretek, és pedig: b) a honvéd Ludovika Akadémia I-ső évfolyamába való felvételre: valamely teljes középiskola (gymnasium, reáliskola) VIII-ik osztályának látogatása ; ezen előismeretek igazolandók az elmúlt iskolai év végbizonyítványával és a folyó iskolai év I. és II. tanidőszakának iskolai értesítőjével, továbbá legalább .elégséges" eredménnyel letett felvételi vizsga által.*) 4. Kifogástalan erkölcsi magaviselet: igazolandó erkölcsi bizonyitvánnyal, azonban csak akkor, ha az iskolai bizonyitványban a kifogástalan erkölcsi magaviseletre vonatkozó adat nem foglaltatnék. *) A folyó tanév végén nyert iskolai bizonyítványt a felvételi vizsgához beidézett pályázók az illető intézetbe magukkal hozni és a felvételi vizsgát megelőzőleg bemutatni tartoznak, vagy ha a belépés nem közvetlenül valamely nyilvános iskolából történnék. 5. A betöltött legkisebb és a túl nem haladott legmagasabb életkor, és pedig: a Ludovika Akadémia I. évfolyamába leendő belépésre az elért 17-ik és a túl nem haladott 20-ik életév, amely megállapított életkor a felvételi év szeptember 1-ére vonatkozik. Ezen életkor keresztlevéllel vagy születési bizonyitvánnyal igazolandó. Az alapitványos helyekre pályázók részéről ezen kívül: 6. különös igazolása annak, hogy a pályázó az alapító oklevélben foglalt feltételeknek megfelel. 8566. K. 1999. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabíráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a folyó évi január hó 19-én kelt 2019. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Gáva községben előfordult ráhkór betegülési eset folytán elrendelt zár folyó évi márczius hó 11-én feloldatott. Nyíregyháza, 1899. márczius 15. Mikecz János, alispán, Szabolcsvármegye alispánjától. 8475. K. 1899. Hivatkozva a folyó évi január hó 12-én kelt 1207. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Tura községhez tartozó Propper Sámuel féle tanyán fellépett sertésvész folytán elrendelt zár folyó évi márczius hó 12-én feloldatott. Nyíregyháza, 1899. márczius 14. Mikecz János, alispán, Szabolcsvármegye alispánjától. 9070. K. 1899. Értesitem, hogy Anarcs községben Takács István kutyája veszettség miatt kiirtatott s ez okból a községben levő kutyák zár alá helyeztettek. Nyíregyházán, 1899. márczius 19. Xikecz János, alispán. A caruse anyja. Szczilliai történet. Irta: Erminio Pranohi. — Anyám, éhes vagyok — nyögte a fiu. — Tudom, tudom. Da hát mit adjak neked, Gesummaria, ha semmim SÍDCS, ha senki sem akar valamit adni. — De én éhes vagyok, anyám! — Madonna sánta, mit tegyek? És bár tudta, hogy már egyszer, kétszer, tízszer, huzszor hasztalan keresett, mégis újra kutatott egy darabka kenyér, egy falat polenta után. De semmi, semmi és lopni ? Isten bocsássa meg bűnét, lopna is, nem a maga számára, mert mit törődött ő most magával, akár éhen hal, akár másként, az rá nézve közömbös volt, nem jobb ma, mint holnap . Hanem ő, ő, fia, gyermeke, büszkesége, egyetlen boldogsága, ő ne haljon meg. Lopni? Da kitől? Ahol senkinek sincs semmije hol mindenütt ugyanaz a rettenetes, szörnyű nyomor, hol mindenki koldul, éhezik és fázik. Semmi, semmi sincs. Csak egy kis gabona, amit az urasig vetőmagnak adott és — hogy az Isten ezen is verje — azt is megmérgezte.*) Ebből sem adhatott a fiának ... De mégsem, nem és gyermekét magához ragadta s szorongatta, csókolgatta és forró könnyei keserűen, égetően futottak le arczán. — Várj, várj, — suttogá — talán api hoz valamit. Talán adott valamit az uraság, talán mégsem hagy éhen veszni bennünket! És magához szorította gyermekét, még gyöngédebben, még nagyobb szeretettel, mintha soha sem akarnám agától elengedni. És jött az apa. Tekintete nyugtalan volt s nem akart feleségének a szemébe nézni. Da nevetett. — Itt van, a mondás egy mozdulattal ledobta a zsákot válláról. Jól lakhattok belőle egyetek. És előszedett belőle mindent. De az asszony szó nélkül állt ott, kezeit némán összefonva, nézte mindazt, amit férje a zsákból kiszedett. Egy kenyér, liszt, sót szalonna, minden. — Istenem, Istenem, honnan vetted ezt? — kérdi az asszony. — Ne kérdezz sokat. Egyél. — És a gyermek hozzásimult az anyjához és így szólt: Éhezem. De az asszony ott állt s szörnyű gondolat czikkezett áz agyán. Tonio, a mondá ismételve s kezét nehezen tette rá vállaira. Most már szemteszembe kellett vele néznie, tekintete azonban zavart, nyugtalan, büvös volt. Ne oyuj abhoz a ketyérhez! — kiáltá az anya s visszatartotta fiát. Előbb tudni akarom, honnan való. Mit tettél Tonio? Te tettél valamit, mert az uraság nem adott neked pénzt. — No hát nem gyilkoltam meg senkit és nem is loptam meg senkit, hanem becsületes úton szereztem. — monda. — És itt van, itt van minden. Egy, két •za szicíilliai »mrak« megmérgezik * vetőm»got rézgiliciczal, hogy meg ne egyék, hanem igazinenéie lu»zn»j*k. Mai számunk 10 oldalra terjed, ha ketten hónapig el lehet belőle élni, ha vagyunk. — Ketten! — kiáltott fel az asszony. — Tehát mégis! — És nevetett, nevetett, vadul, ölesen, úgy, hogy ez a nevetés áthatotta férjének és gyermekének az agyvelejét. — Tehát mégis, te eladtad a busódat, a véredet, te . . . oh, oh, oh! — és lehanyatlott a székre és keservesen sírva, eltakarta arczát a kezével. Aztán felugrott. Nem, — mondá. — Itt van itt! — és visszagyümöszölte a kenyeret, a lisztet, a szalonnát, mindent a zsákba és visszatolta a pénzt is elszörnyüködve, utálattal annak érintésétől. Itt van, vedd vissza, inkább szí« kezemmel ölöm meg, mintsem, hogy egész életére nyomorékká tegyem. A férfi azonban csik vállát vonogatta. — Ami megtörtént, megtörtént; a férfi szavát tartja: azt hiszem, ismersz engem. És Griffri holnap eljön érte. — Holnap! — kiáltott fel az asszony. — Nem, én nem adom oda. Ő ép ugy az én gyermekem, mint a tied. — Anyám, — suttogta a fiú ismét — éhezem. Adj, adj valamit enni. — Halgass Janto, kérlek, hallgass, — és sírva ráborult gyermekére. Nincs semmim. Tudod, hogy nincs semmim. — 0 t, — dadogta a fiú, — ott olyan sok van. És kics, gyönge, reszkető kezével rámutatott a zsákra. — Nem, nem, azt nem. Az a te véred. A te véred, melyet atyád eladott ! Tonio ismét vállat vont és fütyörészve elment. — Te mégy! kiáltá az asszony utánna. — Persze. Csak nem fogom ezt végig hallgatni. — S ezt nem viszed magaddal ? — Nem! S becsapta az ajtót magi mögött. — Tonio! — kiáltott az asszony utána. Ez azonban nem hallotta, vagy nem akarta hallani. Én ő egyedül maradt, egyedül a gyermekkel.