Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-07 / 1. szám
0 XXI. évfolyam. 1. szám, Nyíregyháza, 1900. január 7. VEGYES TARTALMÚ HETILAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA . A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. gy .Iearjelentik hetenkint efryszsz, vasárnapon. 3 postán vSf hírbe n'hiztozhordva : ,Az pénzek, megrendelések s a Ji^trt^ Hirdetési '' Egész évre 8 korona lap szétküldése targyában leendő jelszó- TM °, ' ne , kor tf' ,kl,eka deui- M uden népszerűsábozott p t:i sor egy«er Félévre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo dut T '" ' Cia '8n''rt kezelt,il közlése 10 fillér; többrik köne. e.ete... „ 8 fill Negyedévre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . ".T V. .... .. Kincstári bélyegdi feiéhu iD.ndeu egr. 1,1 . A községi jegyző és taniti uraknak egész évre 1Tánnokv hármfó^oml "b- Kéziratok csak világos kivonatra s az detes uuu 6 J fil ér Siettetik. csak négy korona Egy szám Ara 20 fillér. (Jaiu^zity naz interenciOk. 1 illok költségére küldetnek viszi. A nyílt-téri közlemények dija soronkin 60 fillér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger"A~V„ Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hiva taios ress,-323. K. 1 gov. Szabolcsvármegy községek elöljáróinak. Egy, a vármegye lakosságát közelről érdeklő üggyel kapcsolatosan szükségem van azon adatok ismeretére, hogy a vármegye egyes községeiben lakó szülők gyermekei közül hányan végzik középiskolai tanulmányaikat a vármegye területén kívül. Felhívom tehát az elöljáróságot, hogy a község területén lakó szülők azon gyermekeiről, kik ezen vármegye határain túl levő középtanodákban végzik, gimnázium, reáliskolai, vagy ezekkel hasonrangú középiskolai tanulmányaikat, az alábbi rovatokat magában foglaló kimutatást készítsen s azt hozzám sürgetés bevárás nélkül folyó hó 20-ig terjesze be. A kimutatás rovatai legyenek: 1. sorszám, 2. a középiskolai tanuló neve, 3. azon város, melyben az általa látogatott középiskola van, 4. magánháznál, vagy pedig konviktusban van-e az ifjú elhelyezve, 5. a középiskola minősége gimnázium, reáliskola stb. Az egy körjegyzőséghez tartozó községekre vonatkozó adatok egy kimutatásba foglaltan terjesztendők be, a nemleges jelentős szinten bemutatandó. (2—1) Nyíregyházán, 1900. január 4-én. Mikócz János, s. k. alispán. Tények a nézetekkel szemben. „Igénytelen nézetek a leánynevelésről" czimmel Andrássy Kálmán ev. ref. lelkész úr tollából néhány közlemény jelent meg e lap hasábjain. E közlemények a Nyíregyházán létesítendő református leányinternátus czélját akarták megismertetni azon nagy közönséggel, melynek segélyére az uj intézmény számit. S e czél, hogy az iró szavait idézzem? Segiteni valamit, sokat, nagyot leánynevelésünk hibáin. Mert, mint az iró véli, most létező leányiskoláink nem alkalmasak leányaink nevelésére. Inkább divatos szemfényvesztések, mint természetes nevelőiskolák. Talán többet ártanak, mint használnak. Erre nézve például hozza fel a nyíregyházi polgári leányiskolát. Mindjárt itt megjegyezhetjük, hogy ez iskola működéséről, annak belső életéről kellő tájékozottsága nincs s ezt tájékozatlanságnak, nem akarom mondani, rossz akaratnak tudhatjuk be, hogy iskolánkról oly nézetei vannak, melyek a valósággal, a tényekkel ellenkeznek. Azt mondja pl. mindjárt fejtegetése elején, hogy a testi nevelés érdekében az iskola épen semmit sem tehet sőt akadályozza a test természetes fejlődését. A test fejlődésének egyik eszköze a táplálkozás. Hibául hozza fel, hogy az intézetnek erre semmi befolyása nincs. Pedig maga is beismeri, hogy ? táplí.l!•;•<)'•"":>" egy*4* családok műveltsége és anyagi ereje szerint nagyon különböző. Ugyan kérdem tehát, hogyan gondolja hogy erre az iskola befolyással legyen. Eszembe jut az az adomaszerű eset, egy fővárosi tanárral történt mely nem régiben meg Egyik tanítványát, ki valami mulasztást követett el, büntetni akarta s meghagyta neki, hogy ebédre egy tál étellel kevesebbet egyék. Rá is parancsolt a gyerekre, hogy hozzon majd erről az apjától írásbeli bizonyítékot. A fiú, egy szegény fuvaros gyermeke, hazament s elmondta a történteket. Apja mosolygott a furcsa büntetésen, mert a család ebédje mindössze egy tál paszulylevesből állott. Mindamellett kiállította hűségesen a bizonyítványt, mely szerint a fiú csak egy tál ételt evett ebédre. A test fejlődésének másik eszköze, mondja továbbá a czikkek írója, a ruházkodás. Hibának rótja föl, hogy az iskolának erre sincs semmi befolyása. Pedig hát igenis van. Az iskola megteszi e téren azt, ami hatáskörébe tartozik. Rendetlen, rongyos, piszkos gyereket az iskolában nem tűr. A tanítónők lehetőleg ügyelnek arra, hogy a leánygyermekben idejekorán kifejlődjék a tisztaság és rend iránti érzék. Mert jól tudják azt, hogy a melyik gyermek megszokta maga körül a tisztaságot és rendet, az törekedni fog később arra, hogy ezt a rendet, összhangot lelkivilágában is megvalósítsa. Gondja van az iskolának arra is, hogy a leánykák iskolai ruhái az egészségügyi követelményeknek lehetőleg megfeleljenek. Ennél többet azonban nem tehet, ha csak hatáskörét túllépni s ezzel a szülők természetes jogait megsérteni nem akarja. Van a test fejlődésének még egy fontos eszköze: a testmozgás. Erről az a nézete lelkész úrnak, hogy a k.zs. polg. leányiskola a a test fejlődésének ezt a fontos eszközét igénybe nem veszi, mert nem veheti. A leánykák szűk szobákban, szűk padokban szorongnak, s ha az iskolai óra körökben egy pár percz szabad idejük van, azt sem tölthetik szabadban, mert helyök nincs. Legalább egy kis játszótere volna az iskolának — így sóhajt fel. Ha az órai ülések után akár egy tornacsarnokban, akár szabad udvaron kimozoghatnák magukat, mindjárt flag? >Iai Hxrimtmlr 8 oldalra terjok. A NYIRVIDEK" TÁBOZAJA. Disputa. Éjfél felé volt. Pislogott a lámpa, Mehj ott fügött a szűk asztal felett, Alig hat a kis ágyig gyér világa, Ahol egy vézna gyermek szendereg. Az asztal két feléről vizsga szemmel kisérte egymást az asszony s az ember. Szólt végre a nő: „Édes jó uram, Holnapután karácsony napja van, S a kicsike már olyepedve várja, Mit hoz neki a jó Jézuska fája. Mig künn te küzdve fáradsz értem s értté, Ma is, tegnap is, mindig azt beszélte: „Ugy e anyám, ha a Jézuska zörget, Apa kinyitja az ajtót neki? Ugy e anyám, ha szót fogad a gyermek, A kis Jézus el nem kerülheti?" Hiszen tudom, tudom, hogy nem telik, De mégsem csaljuk meg reményeit. Nem is kell lídd, sok: egy kis fenyő-szál, Rajt néhány gyertya s pár arany-fonál, Alul meg a bazárok Ólomból kard és fából limloma, katona, Legföljeb még egy kis ezuktrika tán, „ Oh tedd meg neki, tedd meg, jó apám" S a férfi szólt mogorván: „Nem lehet, Törtem magam, fáradtam eleget, S te is. Szemed nemcsak könytöt veres, A kézi munka bús bélyegje ez. S mi haszna ? Neked nincs egy jo ceipod. Alig keressük meg a betevőt. Ha megszámlálom garasaimat, Bizony fölesszük mind egy hét alatt. Czafrangra nincs pénz, mondtam, nem lehet. Nyugtasd meg valahogy a gyereket." S az asszony szólt : „Gondold meg, édesem, Reménynél egyedünk nincs semmi sem, És gyermekünkben ezt törjük mi szét, Első reményét, együgyü hitét, Hogy kit az élet csak küzdésre vár, Legyen már gyermeksége zord, sivár ? Már most ártatlan, bízó lelkivel Tanulja meg, hogy itt csalódni kell ? S én nyugtassam meg ? Tőlem hallja meg, íhgy Jézus nem jön el mindenkinek ? Hiába volt jó, mint más senki sem, A szent fa másnak gyúl ki, neki nem! S mi benne kell, az első hit, remény, Én romboljam szét, édes anyja, én ?" És köny villant meg az asszony szemében. A férfi, nézte hidegen, sötéten is szólt: „Asszony-beszéd ez, czifra szó. Szegénynek méreg az illúzió Arany-vért fedje, kinek ssive lágy, Mert eltiporja a küzdő Hisz itt vagyok példának világ, én magam, Elmére, karra több, mint annyian, És íme a tökfilkók is lefőznek , a bénák, sánták, csonkák megelőznek. Nem bennők azok, de utamban áll, Mely engem elpuhít, az Az tilt el ugy harczolnom. ideál, mint azok, Ámítva, hogy így nemesebb vagyok, S mig hogy magasban járok, azt hiszem, Nem enged a nyomor mozdulni sem. Hagyd hát el ezt az érzelgős beszédet, Ábrándos hittel a szegény szegényebb. Annak markolni és harczolni kell, Mindegy miképen és mindegy kivel, Jobb ezt korán megtudni a gyereknek, Amig a szive fáj csak s nem reped meg." Az asszony arcza sápadt lett s fehér : „Ember miket beszélsz, az Istenért? Hát nincs bennd hit, nincs benned szeretet ? Nézd csak, tekintsd csak ezt a gyermeket, Mi vár rá tőled? Ugye, semmi sem ? S még szive lelke is koldus legyen ? A Jézus képét, a ki édes áldott, A jóknak, igazaknak gyámoln, Ki fényt áraszt ránk, szép, derűs Még azt se ösmerhesse meg soha ? világot. Ne legyen emlék ártatlan korából, Mely sorsa zord homályán átvilágol ? Egy kis fa, melyen egy pár gyertya ég, Jézuska-hozta tarka semmiség. Csak ennyit, ennyit adjunk meg neki, S lesz emlék, mely szivét melleti, S nem enfagyától fázva járja át Az életet, e bús kálváriát. Jézus nevére kérlek, jó uram !" A férj felpattant zordan, komoran : „Ne fújjad ezt a A papok prédikálják koldus-éneket, eleget, Beszélnek megváltásról, szeretetről. S az ember gázol egymáson keresztül, S ki hallgat rá, mit Jézusod beszél. .. bárgyú e vad harczban meg nem él, Rongyos koldus lesz, mint magam vagyok ..." S öklével az asztalra rácsapott. Rá a kis ágyban megmozdult a gyermek S szólt boldogan : „Apa, Jézuska zörget." Csönd lett egy perezre, oda ment az ágyhoz A férfi s megcsókolta gyermekét, Arczára béke derűs fénye szállott És aztán így szólt : „Jól van, feleség, Hát majd csak kikoplaljuk valahogy, De nálunk is a szent fa kiragyog." Incsédy László. 8513 ca