Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

XIV. évfolyam. Előfizetési feltételek: poetán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Megyed évre ......... 2 „ .4. községi jegyző és tanártáraknak egész, évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. 27. szám, Nyíregyháza, 1903. julius 5. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. " Megjelenik: hetenkint egyszer, vasárnapon. "^tg Az élő fizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánoszky ház) intézendők. A lap szellemi részét képezi küldemények, Hirdetési dijak • a szerkesztő czime alatt kérem.) beküldeni. , . , ,, ,,.,„„,. „ • , , , , „, Minden négyszer hasálozott petit sor egyszeri f»„!t,( f, 6 Telek ° aak 'rt kerektár közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében S 611. fogantathat el. A nyílt-téri közemények dija soronkint 60 fillér A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig 4 > fil., minden további szót illető költségére küldetnek vissza. 4 fi.. Vastag betüvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadóhivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Hansenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. állt Hamburgban. Kisségi középületeinkről, Ajánlva a vármegyei Alispán úr, a kir. építészeti hivatal és a kir. anyakönyvi felügyelő úr figyelmébe. Pár évtized előtt X. vármegyéből kerültem Szabolcsba birtokosnak, hol évek óta egyik község birája vagyok. Egyébbként is, de különösen eme tulajdonkép tiszteletbeli állásomnál fogva meg-megfordulok egyik-másik környékbeli községházánál s valóban megbotránykozom azokon az épitkezési rendszertelenségeken, melyeket itt látnom kell. Még az hagyján, ahol régi ócska épületek állnak a jegyző lakása és a hivatalok elhelyezésére, mert ott legalább megvan a remény, hogy épitkezés előtt állanak s a fejlődő kor és közigazgatás igényeinek majdan megfelelő helyiségeket fognak épiteni, de egészen másként áll a dolog, ahol az ujabb időben építették fel eme középületeket. Szomorú állapotokat mutatnak ezek az alig pár év előtt épült középületek. A falusi képviselőtestületek szűkkeblűsége folytán elégtelennek bizonyul a jegyző családja befogadására, a hivatalok elhelyezésére, — czélszerűtlen a legtöbb esetben beosztásuk s nem egy erkölcsi testülethez méltó és nem is czélszerű az anyaguk. A legtöbb helyen vályogból, sőt nehol mereglyére építkeznek s azért történik aztán, hogy pár év múlva itt is, ott is kidőléssel fenyeget, — alá kell szilárdabb anyagot rakatni, az épületet bővíteni kellene stb., de sok esetben, amit az alap építkezésnél csekély költségtöbblettel elérhettek volna, ma már lehetetlen s csak közködnek a benne lakók. Az egyházaknál egészen más az áldozatkészség — vezetőiben és tagjaiban általában más az érték, — s habár az egyházi középületek is hagynak még hátra itt-ott kívánnivalót, hasonlíthatlanul előnyben vannak e téren is, mint ahogy másként gondolkoztak akkor is, amidőn hajdan a tagosítások alkalmával mindmegannyi felekezet számára nagyon helyesen tekintélyes ingatlanjavakat tudtak kieszközölni, míg a községek vezetői akkor is, most is, az őket megillető jogos és méltányos kívánalmakkal is félrehúzódnak, mert ami szintén tény, a birtokosság és képviselőtestületek támogatására ritka esetben számíthatnak. Én sokkal szegényebb vidékről kerültem ide és pár évtized előtt, ebbe a sokkalta gazdagabb Szabolcsba, a magyarság szívébe , hogy összehasonlítást tehessek , az olvasó közönség is tehessen, elmondom, hogy X. vármegyében már a hetvenes években a községi törvény életbe lépte után kezdték a községi középületeket rendezni, építeni és pedig oly előre számító bölcs belátással, hogy azok a kívánalmaknak ma is megfelelnek. Ezen építkezéseknél a törvényhatóság adta meg az irány- és alapelveket, megállapította a községek anyagi és közigazgatási szükségleteihez mérten a minimális építkezési méreteket, az épitkezés anyagát stb., e tekintetben a községeket két osztályba sorozta s eme, az egész megyére megállapított épitkezési tervektől eltérőleg csupán a kül alak és belső beosztás tekintetében és az irányban engedélyeztetett az épitkezés, ha azok a minimumnál nagyobb méretekben szándékoltattak építtetni, vagyis az építkezés tekintetében II. osztásba sorozott községnek szabad volt a nagyobb rendű 1. osztályú építkezést eszközölni, de megfordítva nem. Elvül mondatott ki az is, hogy a községházának már a tulajdonosánál — nevénél fogva is olyan méretűnek kell lennie, mely eltekintve egyes nagyobb rendű urasági kastélyoktól — domináljon a községi lakosok házai felett, hogy az idegen önkéntelenül — kérdezősködés nélkül is oda találjon, ha ott kerül dolga. Vályog építkezésről, poloska fészeknek való gerendás szobákról szó sem lehetett, mert hiszen ha egy magán egyén épít vályogra, az hagyján, úgy gondolkozva, hogy eltart, míg ő , s az örököseinek talán nem is lesz rá szüksége, de hogy egy község építsen, így leányágra, a mely tönkre nem megy és nem hal meg soha, az már nem járja. Láttam Szabolcsban olyan építkezést is, melyet ezelőtt 18 évvel építettek, s oly anyagból, hogy lehet, sőt már kell is sürgősen másat épiteni, mert részint kicsiny, részint összeomlással fenyeget. 20 év alatt kétszer kell épiteni, holott a Tehát régi nemesi birtokosság — a korcsmáját, istállót és állást is tiszta téglából építtette, úgy, hogy a régi betyár világból fent maradt, vagy a vasutak fedél folytán sok helyt feleslegessé vált csárdák nélküli romjai — évtizedek óta az idő viszontagságaival s a kőmivesek csákányaival daczolva — alig-alig szedhetők szét egyes részeire. Szabolcsban e téren — sajnos — semmiféle rendszer, semmiféle irányelv a törvényhatóság, vagy kir. építészeti hivatalnál nem létezik. Épit minden község derüre-borúra akár Ma A Selyemzsinór, mikor Abban az időben történt az én itt leirt történetem, Csiaffer basa, a ,boldog" volt kormányzója Budának. A ,boldog" és a gazdag" Csiaffer basa, ki a magyarok iránti jóindulata, igazságossága révén, az ország akkori kormányzásába befolyó magyar főurak jóindulatát is meg tudta szerezni magának. Bethlen Gábor egyenesen ,testvér"-ének nevezte. Az ő kormányzásának idejében élt Budavárban egy fiatal magyar vitéz, Zarándi Miklós. Künn lakott valahol a Karavánszerálj mellett egy igénytelen, félig rombadőlt, félig romladozó házban, de e ház ablakai előtt nyitottak nagy Budavárban a legszebb, legillatosabb virágok, s néha olyan fájó, mélabús ének hangzott a ház belsejéből, hogy az ablak alatt — megbűvölten a csodás énektől — meglepetve állottak meg a járókelők Történt, hogy egy vágyat keltő juliusi alkonyon, mikor az ember szive önkénytelenül telik meg hangulattal, dallal és szerelemmel — Csiaffer, a ,boldog" meglátogatta Agberik effendit. Utja a Zarándi Miklós háza előtt vezetett el, honnan épp egy siciliai barcarol hangjai csapódtak ki, telve lemondással : „Addio Therese, addio Al mio ritorno ti sposero . A szokatlan hangok s az ismeretlen nyelv hallatára Csiaffer basa meglepetten állott meg, míg végre a dal elhangzása után gondolatokba merülve haladt tovább Alberik effendi küszöbéig. És itt kezdődik az én tulajdonképeni történetem, mert írva volt, hogy ez az est az események estje legyen. * este bezörgetett Omár, Zarándihoz az emlitett a csausz. — Fáradj át Agberik effendihez, ott vár rád Csiaffer basa a bölcsesség nagy csillaga, a jóság napsugara, a kegyelem fénye, kire fordítsa Allah gyönyörűséggel az ő tekintetét. Zarándi Miklós ott feküdt a kereveten. Initali és pergamenjet — melyből olvasott — le sem vette szemei elől, mikor hidegen válaszolt: — Mondd meg Csiaffernek, hogy bizonynyal egyforma a távolság az én házamtól az effendi házáig és viszont. És bizonynyal nem én vagyok kettőnk közül az, ki a másiknak valamit mondani akar, hisz' láthatod csausz — én olvasok. Béke veled. A válasz vételekor, mit már remegve tolmácsolt a nagyúr előtt, Agberik a dühtől elsápadva ugrott fel a szőnyegről. — A hitetlen gyaur! A minden koldusok legnyomorultabbja merte dühre gerjeszteni az én legkedvesebb vendégemet az én házamban? Oh, hogy homályosodjon el napja és ne kövesse testét az árnyék. Mit szándékozol tenni vele jó uram ? Csiaffer is felemelkedett. Da arczának jóságos kifejezése egy árnyalattal sem lett komolyabb. — Átmegyek hozzá. ^Téged pedig Agberik arra kérlek: imádkozd szorgalmasan az esti szurát, mert bizony, bizony, oktalanok voltak a te átkaid. Agberik e szavakra álmélkodott volna, de mivel a Mórán az Allah földi helytartóinak tettei felett való megütközést tiltja — visszafojtotta az ajkára toluló szavakat s porig hajolva mondta: — Vonjon be utaidban palástjának szegélyével Allah. Szivedet, kerülje el messze az Elbis. Gondolj a te szolgádra s ne boruljon el a kczod, ha arczára tekint. * * * Estre válott. A juliusi esti fuvallat keresztül száguldott a fák levelein s a falevelek — mintha megannyi levél a fára függesztett kis ezüstharang volna — csodálatosan szép és sejtelmesen titokzatos zenébe verődtek össze. A szobában ültek Csiaffer és Zarándi. — Nővéred olasz? — Nem Csiaffer basa, de sokáig időzött Siciliában. — Add őt nekem Zarándi. Legyen ő rózsakertem legszebbik virága, legyen a napfényem, boldogságom. Mirám óta, kit a próféta kapott ajándékul, nem hiszem, hogy szebb nő lenne nála. Elég egyszer hallani hangját, hogy megszeressük őt. — De hisz nem is láttad őt basa. — Hát látja-e valaha igazhivő azt, kit nejévé tesz, míg nem neje? Én nem láttam nővéred, de éneke szebb, mint a hurik zenéje s ha kaczag, kéjtől remegnek levegőben száguldozó dzsinek. Mit kell ismernünk, hogy a a lelket ismerjük meg? Valamit, ami lélekből fakad, mi az ének, ha nem kifejezője annak, amit a lélek magába zár? Olyan varázslatosan szép az a dal, amilyen nemes a lélek. És lehet-e nemes lélek hüvelye csúnya ? Add őt nekem Zarándi s én csókolni fogom nyomát, s te legnagyobb ur leszel a renegátok lábainak között. Bíborból készíttetek neked palástot s a nap megszégyenül, ha meglátja turbánod kövét. Szerelmet sóvár^ok, földfeletti szerelmet. Boldog vagyok, de váljon lehet-e boldog, kitől meg van tagadva a paradicsom ? — Nem értem okoskodásod, de nem is akarom a fejemet törni rajta. Lehetetlen, amit kivánsz. — Nem erőszakoskodom veled, csak figyelmeztetni akarlak, hogy van hatalmam elérni más uton azt, amit kívánok. — Csiaffer! hatalmad kétségbe h italmad is megtörik egy talizmánon, ban van. — Talán a szultán a ragyogó stábje adott neked fermánt és gyűrűt ? vágni a basa. — Nem. A szultánt én nem ösmerem. De Rákóczy György, ki téged atyjának nevez, levelet adott nekem mely biztosítja sérthetetlenségemet. E levél, melyben erről van szó , itt van, csak most adom át, most is azért, hogy óvj meg minket továbbra ajánlataidtól, s ránk nézve bocsáss meg nem megtisztelő feltevéseidtől. Csiaffer tisztelettel törte fel a fejedelem levelének pecsétjét s figyelmesen olvasta a levél sorait : Nagyságos barátom! Mig Buda kormányzója vagy : figyelmedbe ajánlom hivemet, e levél átadóját. Zarándit. Buda kormányzója vagy pediglen julius 20-ig. Biztosan tudom, hogy a porta rávetette szemét gazdasagodra és Hasszan belgrádi basa fog követni. Jutalmad, tudod, mi lesz. Van elég időd: menekülj. Béke vezéreljen. Rákóczy, nem vonom. De mely birtokomnapok legfénye. . . sietett közbe-