Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
XXVI. évfolyam előfizetési feltételen, postén vagy helyben házhoz hozsza : Egész évre 8 korona. Két évre * Negyed évre 2 . Egyse számára ao fillér I 37. szám. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felssó-A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne; beküldeni. lamulások Jóba Elek, kiadó-tulajdonos .^Bérmentetlen levelek c,ak ismert kezektől könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéziratok csak TlUfog k,vanatra , u (JanoSZky haz) intezendők. •Iletd kait,égére küldetnek viasz.. Nyiregyháza 1005. július á. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasálozott petit sor egyszeri közlése 10 fillér; több azSri kBtléa esetében:* 611. A nyílt-téri közemények dija apronkint öt fillér. Apró hirdetések 10 azóig 4 1 fii.,minden további sió 4 fii. Vastag betűlvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület Iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósitó és Grummandel Henrik és Társa ültst Budapesten, Hansenstein és Vogler irodájában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Bezárt iskolák Városunkban is mindenütt lezárultak a tiomány hajlékai s szerteszét röppent a sok alól idesereglett tanuló ifjúság Ennek a mindkét nembeli tanuló seregnek a száma évről-évre növekedik s 15 —20 év alatt majdnem megkétszereződött városnkban. Az idei tanévet, hála a Gondviselésnek, nem zavarta meg semmi olyan körülmény,ami az egyenltes haladást akadályozta volna. Járványos betegség miatt a tanítást az iskolák egyik fokán sem kellett beszüntetni. Ez a nagy, szív és elmeképző munka csöndben, zajtalanul folyt, ami a nevelés és tanítás eredményére kedvező eredménynek mondható. Annál nagyobb élénkség mutatkozik a társadalom érdeklődése szempontjából, mely különösen az oktatás felső és középső fokát az életre való vonatkozásában bírálja. a túlterhelés kérdése nyert élénkebb különösen megvitatást. Az orvosok az ifjúság idegrendszerének degenerációját els sorban az iskolai túlterhelésben keresik s ezzel a kérdéssel kapcsolatosan merült fel az a másik kérdés, hogy vájjon arányban áll-e, különösen a latin nyelvre fordított idő, azzal az eredménnyel, melyet ettől a tantárgytól — az életre való vonatkozásában várhatni. A régi, hagyományos rendszernek különösen ez a része az, mely ellen a társadalom az átalakítást sürgeti. A vita természetesen nincs lezárva. A tanárok legnagyobb része oda nyilatkozott, hogy nem a tanítás anyaga okozza a túlterhelést. Ahol ez mutatkozik, ott megállapítható, hogy a tananyag feldolgozásának a módszerében rejlik a hiba Az újabb tanítási módszer szerint a növendékeknek már az iskolában meg lehet szerezniök az ismereteket, a tanár és a tanítvány közös munkája alapján. Ott, ahol ez nincs meg, ahol még mindig a betaníttatás ódon rendszerét alkalmazzák, ott természetesen mindig lesz túlerhelés. Szerintünk is, tényleg ezen a fontos körülményen fordul terhelés kérdése. Ha a társadalmi meg a túlakció kissé közelebbről és az oktatás módszerének szempontjából, speciális esetekre hivatkozva bírálja el a túlterhelés kérdését s ez oldalról száll szembe a régi módszerrel, nagyon üdvös munkát végez. Egyébként a kérdés a szakemberek megállapodásában tisztázva van, az általános és részletes utasítások mind a túlterhelés elkerülésére irányulnak s csak követni kell azokat, mindjárt megszűnik a túlterhelés Sokkal messzebbmenő reformnak veti előre a világát a Társadalomtudományi Társaságnak az a törekvése, hogy a középiskolai oktatásnak eddigi gerincbe, a latin—görög nyelvi oktatás jelenlegi uralmát elveszítse. Ez a törekvés most népszerűbb és elevenebb megvitatásban került szőnyegre, mint eddig bármikor. Igaz, hogy vannak az ügynek tekintélyes védelmezői is, kik az oktatás magasabó rendű színvonalát, az életre való előkészítés czéljából szintén tartják oly fontosnak, mint azokat az ismereteket, melyeknek a gyakorlati értékesítése kézzelfoghatóbban kimutatható Az eszme érlelődik, forrongásban van s alighanem a gyakorlatiasabb irány részére fog eldűlni a küzdelem, s aztán ehez képest fogna módosulni az oktatás felsőbb köre is az elvett inken. k „SjiriidMk a Betegen. Minden gyötrelmes, fáradt, szürke nap Elrabol tőlem egy-egy sugarat. S minden perez, mely felettem elsiet Sírjába egyegi/ holt vágyat temet. Az élet nékem kevés jót adott, Néhány álmot, mely köddé fosdadott. 6 tört szárnyakat, mit levontak a porba Összetörve, sebezve, haldokolva Oly jó volna mégis tovább fázni, égni, ha vergődve is, de csak élni, élni . . . Sütkérezni a fénybe, a napon, Mely csókkal hinti lázas homlokom . . . Mert fájni fog itt hagyni, ha megyek Egy hófehér, csodism kis kezet, Egy hajfon,bot és egy szép, szelid Tenger mély szempár hulló könnyeit . . . Milotay István: Társadalmi betegségek. Ennél már találóbban alig lehetni jellemezni az irodalom erkölcstelemitő irányát, de a mythosi alak szavai inkább csak a szép irodalomra vonatkoznak. Hit mit mondjunk a hírlapirodalomról? A napi hirek, törvényszéki csarnok, tárcza és más rovatokban csak ugy hmzsegnek a rem-é> pikáns igények tárgyául alkalmi köziem mek, melyekből néha egy is elég volna a még ábrándos ifju kedélyt megrontani, de a napisajtó gondoskodik rá a hogy ez erkölcsi us regből mind nnapra juson néhány adag, hogy hatása valahogy el ne maradjon. Ehhez járul ma a közvetlen tapasztalat, milyet a még ki nem jegeszedett ifjú elme és szív az életből m rnt. Midőn a gyermekifjú halja a szülői közt gyakran előforduló nézeteltéréseket, melyek gyakran nem éppen épületes kifejezésekben nyilvánulnak, vagy hallgatja a minik zsörtölődeseit a cselédekk I, vagy a felnőttek közt nem ritkán megforduló ember megszóláit, midőn látja cselédeink erkölcstelen életmódját, vagy mgfigyeli a gazdagok szívtelenségét a szegényekkel szemben, s ha észreveszi a felnőttek hízelgő és alázatos magatartását a feljebbvalók és pöffeszkedései az alárendeltekkel szemben, midőn tapasztalja, hogy a legbecsületesebb s fárasztó munka alig nyújtja a mindennapi életfentartáshoz legszükségesebb dogokat is nagyon hiányosan, míg a renyheség és henyélés még a fölösleges kényelmi czikkekben is dúskálkodik : oly erkölcsi mérget szív magába, melyek meg a legjobb hajlamokat is csirájukban mgölik és erkölcsi hatáltalezik az ifjuság"t, még mielőtt az életbe lépett volna. Az ilyen benyomások közt felnövekedő ifjú nemzedéktől aztán hiába várjuk, hogy majdan etnikai alapon nyugvó társadalmat alkosson. Társadalmi és családi életünk minden irányában, ágában és vonatkozásában, napról-napra inkább érezzük fogyatkozását az erkölcsös világnézet elveinek, s amily mértékben távoznak közéletünkből ezen elvek, azon mértékben foglalnak ott helyet azon hajdanokéi, melyek a történelem tanúsága szerint államot és társadalmat a végromlásba döntöttek, vagy éppenséggel sem ilyenek ; és ezen utóbbi elvtelenség az, mely oly gyászos bélyegul nyom koruik igen sok viszonyára, s mily például különösen korunk köznevelését jellemz. Számtalanszor el volt már mondva veszedelmes ártalmassága korunk tanrendszereinek, melyek az értelmet tultömik fölületes elméleti imretekkel, a szivet pedig üresen hagyják, az akaratot szabad pórára eresztik, a jellemerőt parlagon hevertetik, a vallás erkölcsi nevelő behatásokat lehetőleg mellőzik s egész nevelési részökben a legszükségesebbet, az eszményt és elvet nélkülözik. A fölserdült ifjú vagy leány azután kilép az életbe, s midőn fölvértezve kellene lennie az élet bajinak, szén Újhelyi László. Láttatok-e már viharmadarat vesz multával . . ? Szomorú azt nézni . . . Az a vakmerő, bátor madar akkor száll a vizek fölött, amikor tüzes hiraggal ég és víz összecsap. Amikor, mint valami óriás égi ragadozók lecsapnak sziláján a sötét, alant nyargaló felhőtömegek. S amikor, mint valami szertelen nagy űzött vad vergődve fölnyihog, isz'nyú, súlyos hullámkarokkal csapva meg a féktelen üldözőt. És amikor összeroppannak üvöltő, harsány kiáltással a csatázó felek . . . amikor mérhetetlen erővel tombol a vész . . . akkor suhan el a viharmadár éles vijjogással élet s halál között. . .Csak a fel-fel villanó tűkigyók világa láttatji egy-egy pillanatra, hogy hol és merre szállnak a halál sötétlő méhiben . . . S azután, ki a felazadt tenger megkorbácsolva alázattal elnyugszik, ha felszállanak a nagy moorva fellegek és magasan msszeterülve szürke, sápidtorczával terpeszkednek az elaludt lizidó felé — akkor száll vizekről a viharmadár és kietlen, szomorú partok szikláin gubbasztva űl: olyan, mint valami önként számkivetett, elbujdosott harczos. Vész múltával be szomoru nézni a viharmadarat . . . S olyanok azok az imigrált honvédek ott messze Törökországban, mit vesz multával a viharmadirak . . . Csakhogy a tengeren fel-fel kél a nap. Szörnyű haragos pirosban, vihart jelezve . . . És visszatérnek a vizekre merész szárnycsapásokkal a madarak . . de ezek a szegény harczosok itt távol idegen országban érzik, sejtik, hogy nekik nem virrad meg soha . . . Pedig hogyan várják ők azt ! Vágyva várják . . . Hiza . . . visszavágynak . . . Hatalmas nagy lehet ez a vágy. Azokat a büszke, daliás vitézeket — kik csatáról-csatára rohantak — meggörnyeszti, elsorvasztja, meg is öli. Hejh, hanyat ölt meg ott künn ez a vágy . . . . Újhelyi Lászlót is megölte. A sötét, álmos éj ránehezedik a városra Konstantinápoly szennyes, szeszélyesen zeg-íújos utczáit homály borúja . . . Cak messziről sugárzik itt-ott egy lombifenyü lámpa és csak elvétve hullik a gazdátlan, kóbor ebek nyöszörgése és dühös ugatása. A külvárosban minden telken pihen az élet, alszanak minden házban. Csak egy alak nem alszik ott a valami ól előtt. Fejét tenyerébe hajtja. S bánat a vak éjszakába . . . Amerre Magyarországot sejti . . . így ül itt ez a fiu minden este. Itt lepi az éj is. Ül. És néz sóhajtva, szomorúan, manem meglepi az álom. Itt talalja az első hajnal sugár is. És mindig szomorú, bús az arcza . . . Nem is csoda. Ott van mindene a távoli, messze hazában. Ott hagyott mindent ... A lelkét is. Az ott él ... Ez a szegény, öntudatlan, megviselt test csak tengődik itt. Mintha nem is az övé volna . . . Ez dolgozik, fárad itt naphosszat s ő maga otthon tanyázik a dús udvarházban ... Ez a test görnyed, meghajlik itt ura, az esetlen őrmény előtt s a lélek nemes öntudattal jár ott mesze, messze . . . Ahogy napnyugtával leül ide fáradtan az ól elé, érzi, hogy száll, szálldos a lelke . . . Othon száll. Végig járja a termeket . . . Meg-megáll a sok szigorú kép előtt ... Az egyik gyászfátyollal van takarva . . Aki igen ... Ott esett a Branyiszkón . . . Felsóhajt . . Tovább megy ... Ki a kertbe. Ott ül az édesanyja. Az a jóságos, szelid asszony ... Aki mindig sir . . . Megöleli megcsókolja . . . Száll . . . szálldos a lelke tovább . . . Amoda van egy másik nagy ház . . . Ott megáll ... Az ablakban virág nyilik . . . Szőke leány öntözi . . A báróki asszony. És ahogy lassan elszenderedik, tovább szövődik a kép. Álmodik a báró kisasszonyról . . . Átöleli gyengéden, megcsókolja finom orczáját . . . Majd eltűnik e kedves kép és a bűbájos keleti ég alatt ott az a fáradt alvó halvány árnyakat lát elsuhanni, melyek összeszövődnek egy fényes, fehér fátyollá, amely olyan, mint egy óriási szemfedő. O.t mellette pedig az a sok fényes csillag, mint ravatal mellett égő fényes gyertyák . . . Az alvó arcza átváltozik . . . Kínos aggodalom látszik rajta . . . Mély sóhajok hagyják el keblét. És ő is hall halk sóhajokat, zoko-Irodámat május 1-től saját házamba &ailar-UtCZa 27- SZ. alá vittem át. Elvállalok minden mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagosításokat, tíz, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat és épület tervek készítését. NAGY ELEK oki. mérnök.