Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

XXIX. évfolyam. 1. szám.­­X>vg>­Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. oo*e> Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Kél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám­ ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon­szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyíregyháza, 1908 január hó 5. A SZABOLCSVÁRMEGYE! KÖZSÉG! JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYE! TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Hirdetések nagyság szerint számithatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fil., minden további szo 4 fil. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Fölhívás előfizetésre. " A,Nyírvidék" 1908. január l-sejével XXIX-ik évfolyamába lépett. Lapunknak ez a­­ csaknem h­árom­ évtizedes múltja igazolja fenállásának szük­ségességét. Erre a hosszú múltra visszatekintve, dicsekedés nélkül való megnyugvással mutatha­tunk rá, hogy a „Nyírvidék", soha sem térve el kitűzött irányelveitől, önzetlenül szolgálta a vár­megye és Nyíregyháza város közügyeit, és soha sem tért le arról az ösvényről, melyen a tisztes­séges sajtónak haladnia kell. Bizonyára ennek a kővel kezeles magatartásá­nak köszönheti a „Nyírvidék a vidéki hírlapok perében csaknem páratlanul álló pártolást és támogatást, melyben a vármegye és Nyíregyháza város közönsége részéről részesült idáig, s rászol­gálván erre — részesülni fog bizonyára ezután is. Bizalommal fordulunk e támogatásért a kö­zönséghez, azzal az ígérettel, hogy a Nyírvidék" az marad ez után is, ami idáig volt, Szabolcs­vármegye és Nyíregyháza város közdolgai nyilvá­nos megbeszélésének pártatlan, minden mellék­érdeket kizáró orgánuma. Megőrizzük továbbra is a „ Nyírvidék "-et annak a tisztességes sajtó orgánumnak, ami idáig a«H. «• ..i stigtr.agyobb rigöro­ zrt­ás>>al ügyelünk ezután is arra, hogy az úgynevezett modern sajtó fattyú hajlásai: a személyeskedés, a családi és magán­élet szentségébe való undorító beavatkozás s a szenzáció­hajhászás, mint mindezeknek a szülő anyja — a „Nyírvidékiből továbbra is a leg­ridegebben kiküszöböltessenek. Ha tükre akarunk továbbra is lenni a vár­megye és Nyíregyháza város közéletének, a köz­véleménynek igazi organum­a, melyben minden tisztességes hangon tartott véleménynyilvánítás, mely a köz érdekeit van hivatva előmozdítani, helyt találjon. Ezzel a régi programmal indítjuk útjára az új esztendőben a „ Ny­ír vidék "-et, tisztelettel kér­vén a vármegye és Nyíregyháza város közönségé­ne további támogatását. Tisztelette­l „Nyírni!" szerkesztősége és kiadóhivatala. A „flyjrnflék" tárcája Ó évi gondolatok. Utolsó napja van az évnek . . . Miről is szóljon most az ének ? Zengjen talán szerelmet, — mámort ; Bolonddá tevén magát Ámort?! Oh ! mert sokat bolonddá tett­e, S hiába röppent a nyílvessző Mégis sokan sírnak miatta ; Szidván gyümölcsét : A ki adta! . . . S ha tudta volna,­­— mi a vége ; nem nézett volna ugy sok ember Szerelmesének szép szemébe . . . De hát a baj, ha már megvagyon, — A gyermek is áldás — és vagyon. Hiszen sok ember mondja rála : „Életem drága koronája . . .!" Mig a kinek meg ez sem jutott. Egész életén át szeretni Ha próbált is, — még sem tudott ! — .— Dehát hagyjunk Ámort, — szerelmet, És nézzük csak a rideg valót . . . Nehéz az élet, s küzdelmiben Nem győzzük fizetni az adót! b­eszélik, hogy nincs feltalálva Még a „perpetuum mobile". S­­e­hogy is nincsen .­ ? Ott az adó, Az „örö­k mozgógép" tengelye. Mozog ez mindig, — szakadatlan, S hogyha már az évi kivetés Befizetve lett is ; — rá mondják : Barátom ,látod, ez mind kevés! — Kezdjed el ujra i­ s írjad össze A földön élők számát, — szerit ; Mert csak igy lehet az adónak Mint „örül: mozgónak" megkenni Soha meg nem álló tengelyit.­­­­És ha összeírtad azokat, Kik faludban ott laknak veled , Vetheted rájuk mindazt újra, A miért gyűlölt a te" neved. Mert az adót, ha fizetni kell, És hogy azt végre kell hajtanunk , Nyíregyháza jövője. C­ak úgy, a pillanatnak az impressziói íratják velünk ezt a néhány sort, látván és tudván, hogy micsoda álmodozások nyitnak tágas körű perspektívát Nyíregyháza város 1908-ban bekövetkező jövendőjére. Tudniillik, hogy ebben az esztendőben kell bekövetkeznie annak, hogy önálló tör­vé­nyhatósággá alakulván elszakad — külön testté vallva — Nyu­­gháza Szabolcsvár­•m­­egyétől. Mond­juk azt is, — mert hiszen a példa ragadás — hogy az úgynevezett Taktaköz, Tardos, D­obaj, Tis­zaladány, Bij, Pt­regy és Taktakenéz községek magukkal és területükkel Zemplénhez akarnak átszakadni. Ezek a községek túl a Tiszán vannak, s ha elválnak is tőlünk: Isten velők! A régi, az ősi együvé tartozás érzése, ha nem fékezi meg­érteni­ ezt a vágyukat, még meg is tudjuk De , hogy m­it akar Nyíregyháza az önálló törvényhatósággal, s az ezzel bekövet­kező kiválással: mindazokban a bölcs és tudós írásokban, araik teszik, nem tudunk ennek a kérdésnek a dócént találni okulást és felvi­lágosítást. Hogy hol, mikor, Nyáregyháza micsoda köz érdekében volt a vármegye városának kerék­kötője annak, hogy ez a város előre haladjon­­ ezt a kérdést, most, amikor immáron a leg­felsőbb fórum, a belügyminiszter s talán az országgyűlés küszöbén kopogtat ez az ügy: nyugodtul föl lehet és föl kell vetnünk! Két dologról lehet szó! Az egyik a kövezetvám kérdés, amely abban a régi időben vetődött föl, amikor — az egyetlen tokaji úton kívül — az összes még­is fölállított vámsorompókon át csupa nagy sávon nagy homokon jutott be a vidék, köve­zetvámot fizetve Nyíregyházára. Egy kicsit kerékkötősködött ugyan a vár­megye,­­ de a kiépített bejáró utakkal szem­ben már a kövezetvám díjtételeket duplájára minden akadékoskodás nélkül fölemelte. A másik a katona beszállásolás ügye.­­ De hiszen a nagy lovassági lak­­ja lete­sitésénél Nyíregyháza városa ez a zmény létrehozásán­ak kizárólagos dicsősége'; — nagy­hasznot várva belőle — egyenesen magán­a­k." Csupán csak magának, egyenesen kikötötte bizony kevesen voltunk, akik ebben a dicső­Mi volnánk okai, — a jegyzők . . . . . . Hiszen ezt mindig kell hallanunk ! I >e hát miért ne mondaná ezt joggal a nép, — az isten adta , Mikor épen azt látja, — tudja, h­­ogy csak végrehajtóul kapta Azt, — kit megválasztott magának ; — Remélve, hogy már van embere, A ki segít baján, — ha talán Kátyúba ment volna szekere . . . . . . Hiú, — balga álom, ... a való Mutatja meg, hogy nem lehet; Mindent végez a jegyző, — csak ép' Népének nem tehet eleget ! — He hát mit zengem én ezt itten­­•.... . . . Borsót falra hányni nem lehet; Arról, hogy kiveti az adót S behajtja, — a jegyző nem tehet ! — Nyugodjál hát bele óh ! népem Es li­­esd , mert kell sok katona ! . . . Fiad is, — ha ott van — tudod jól. Ebből kap­hat krajczárt naponta ! Isoó Györgyi mz*a Az ujév. — Történeti vázlat. — Az ujév napjának meghatározása nem kevés gon­dot adott a különböző népeknek s már az őskorban töprenkedtek az emberek azon, hogy melyik nap legyen az újév nevenapja A különféle ős vallású népek között azt találjuk, hogy azok egy része e'/ ujévt t a természet újraébredé­­­­sének idején, vagyis I­vasszal ünnepelték, mint például az indusok és perzsák ; mások ismét ősszel, mint a t­e­­­­mészet látszólagos halálának idején taj tolták meg az ujév ünnepét, így az izraeliták és törökök.­­ A rómaiak ugyan március 1 - ét tekintették az ujév napjának, de azért már nálunk is találunk mozgalmat­­ az iránt, hogy az ujév az év legrövidebb napjára tétes­sék át. Az e-­­egyptom­iak hasonlóan márc. 1-én tar­tották az újévet, éppúgy a germánok is. Lassankint belátták a nemzetek, hogy habár a természet újjáébredése tavaszkor történik, mindazonáltal az egész természetet éllető­­ nap már sokkal előbb köze-NAGY ELEK mérnök THV­­U .U~ ledik földünk felé. Miért is az újévet az év legrövidebb téli napjára tették át némely pogány népek és a keresz­tyénség a fentebbi elvekből indulva ki, Jézus születése napját, melyet meghatározni a történet képtelen, áttotta a legrövidebb téli napra; de dacára ennek s azon több tudós által vitatott ténynek, hogy az évnek legrövidebb téli éjszakájával — mint amidőn a nap körútjában megfordul, — kell kezdődnie, még sokáig fennállott a régi, tavaszi és őszi újév ünneplése. Tulajdonképen­ az elmélet szerint karácsonynak december hó 20—21-ére kellett volna esnie, de a napon át lefolyó órák, percek és másodpercek téves számlálást mu­attak fel, miért is Gergely pápa, az általa javított s nevéről Gagorianus kalendáriumnak nevezett naptár­ban a karácsony éjjelét dic. 24. és 25-ike közötti ést­k­e tette; ettől számítva nyolc napra, tehát január 1-ére az ujév névnapját. A külön vált görögkeleti naptár az ujév napjául az „Epifania” (Három királyok) napját tűzte ki, mert e napon a nap ismét növekedni látszik. A róm­. kath. egyház azonban dec.­­16-ét vette el, mint ujév első napját," leginkább azon vallási érzelemtől vezettetve, hogy e nap Jézus születés napja s igy az ujév is e napon kezdődik, okul felhozván, hogy dec. 25 e után a nap már nem fogy, de nem is növekszik s igy mintegy szünetel a nap, hogy uj körutat kezdjen, vagyis áttér az újévre. Dacára az így ház ebbeli nézetének, sok nemzet nem győződött meg az állításról s különösen az ős német nemzetek még mindig megmaradtak az ősi szo­kásnál s márciusban tartották az újévet. Még Nagy Károly uralkodása alatt is az ujév napja március 25 én volt. Csakis 11. Konrád császár alatt kezdték a németek a 10. század vége felé az ujév napját karácsonykor ünnepelni. De pl­em­erben még mindig márc.­­­5-én volt ujév első napja; Köln és Svájc meg éppen húsvét napját tartotta az ujév neve napjának. Lüttich pedig március 19-én ünnepli azt. II. Fülöp spanyol király, németalföldre nézve 1875. hm rendelte el, hogy az ujév január 1-én számittassék. Velence még 1612-ben is márc. 1-én tartotta az újévet. Flórenc pedig még 1740-ben is március 25-én ünne­pe­te azt. I. Ferenc király volt az, aki összes birodalmában január 1-ét tűzte ki ujév napjául. A spanyolok azonban Kállói-iÉza 27. szám,

Next