Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-07 / 1. szám

Nyíregyháza, 1912. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fifi­zetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám­ára 20 fillér. fillll. évfolyam, 1. szám. cí­m 7­4 Vasárnap, január 1 A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. Telefon­szám­: 139. SZÁM. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt­ téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A tanítók. Decemberben anyagi helyzetük javi­tására a tanitóság országos gyűlést tar­tott Budapesten. Ma megállapitható, hogy csekély eredmén­nyel. — a követeléseket illetőleg. De igenis mérhetetlen nagy a két napon lefolyt gyűlések szervezeti értéke. Soha agitáció ily óriási tanitó tömeget összehozni nem volt képes és még soha tanitógyülés nem hozott a kormány hatalom politikájával annyira szembehelyezkedő határozatot, mint dec. 8 án. Az állami tanitók kimondották a kul­tur­sztrájkot nehezen vihető keresztül. Hiszen jól tudjuk, az a falusi tanító nemcsak lelkesedésből, hanem a remél­hető anyagi javadalomért tanít analfa­bétákat, tart ismeretterjesztő felolvasá­sokat. Azt a pár koronát nehezen nél­külözi. De meg fogják ragadni az alkal­mat, hogy minden egyesületből, amely csak pénzbe kerül, kilépjenek és amíg a fizetésük rendezve nincsen, semmi néven nevezendő célra nem gyűjtenek Érdekesebb az Orsz. Szövetség hatá­rozata, amely a népparlamentől, tehát az általános választói jogtól várja sorsa javulását. Ez is a jövő álma, amiből a ma tanítósága még nem haraphat. A jelen munkáját a bihariak által összehívott országos gyűlés határozta meg. A tanítóegyesületek megyénkénti­­ szervezése, a fizetésjavítás kérdése le­gyen a tanítóság első dolga. Nincs is egyéb teendő. A megyei általános tanítóegyesület választmánya üljön össze, vonja be érdekkörébe a megye székhelyén lakó összes tanítókat, tanárokat. Keressék módját, miként le­hetne a várost, a megyét, a sajtót a tanítók fizetése ügyében mozgósítani, hasz­nosítani. A társadalom minden rétege látja és érzi az idők változását. Alig akad ember, talán Tisza Isv­ánt kivéve, aki a tanítóság nyomorúságát ne ismerné és a fizetések javítását ne tartaná szükségesnek. Nem hihetjük, hogy ha megfelelő módját találják, a társadalom a tanító­ság érdekében meg ne mozdulna. A kezdeményezés természetesen a tanítókat illeti meg. Szabolcs vármegye vasúti politikájához. A Nyírvidék egyik utolsó számában egy közlemény jelent meg Mezőssy Béla őméltósága tollából, melyben az illusztris szerző Szabolcs­megyi­ vasúti fejlődésével foglalkozva, bizonyos irány­elveket állapít meg a jövőre nézve. Szabolcs megye közdolgainak irányításában őméltósága oly döntő sul­lyal bír, hogy hibának tartanám cikke egyes tévedéseit szó nélkül hagyni, s talán késő is volna ezekkel akkor foglalkozni, mikor esetleg már egy ezen irányelvekkel ellen­tétben álló vasutügyi kérvény lenne a törvény­hatóság és az illetékes tényezők előtt. Ezért bármilyen komikusnak tartom, mentéktelen személyem kritizálja hogy az én je­lméltóságának fejtegetéseit, teszem abban a reményben, hogy számosan lesznek a közdolgainkat irányító té­nyezők között, kik állításaimnak igazat adnak, s kik közvetlenül befolyásolhatják egyes nézeteinek megváltoztatására. őméltóságát ezek : A cikkében megállapított főbb irányelvek 1 Csak oly vonatot szabad támogatni, mely a forgalmat Nyíregyházához tereli. 2. Semmiféle kis vasutat nem szabad, hogy­ a vármegye közönsége támogasson. 3. Vicinális vasutak helyett kő utakat kell építeni lehetőleg mennél nagyobb terjedelemben. 4. Az útadó alap terhére nem szabad vas­utakat segélyezni. Ezen elvek elsőjével nem kívánok hozni minthogy avval teljes mértékben foglal­egyet­értek. A többi 3. tételnek azonban mint mező­gazda a legteljesebb ellenkezőjét vallom, akár a személy akár a teherforgalom szempontjából állítom szembe a kis­vasutakat a kő­úttal. Az utóbbi években fellépett óriási drágulás a föld­árak és bérletek emelkedése arra kény­­­szeritik a gazdát, hogy szakítva a régi traditiók­kal az ugar müveléssel s a kalászosok egyoldalú termelésével, földjét oly miveléssel használja ki, melyből legtöbb hasznot lát. Országszerte redu­kálódott a kenyérmagvak termelése s e helyett egyes vármegyékben a tenyész­állat és tej, más­vármegyékben a gyümölcs, zöldség stb. stb. lett jobban kultiválva. Szabolcs vármegyében a kalászosok szintén redukálva lettek, s e he­lyett burgonya, cukorrépa, káposzta, cigonia termelés lendült fel rohamosan s teszi képessé a gazdát arra, hogy a nagyobb nagyobb kiadást kikeresse. Ezen haszonbért, s termelvények lebonyolításához semmi esetre sem kell, nem is a nehézkes és egyenes vonalakban nagy tá­volságokban megálló rendes vasút, hanem a kis Az obeliszk. Történt az örök városban Századok előtt, A pápák ősi otthonában Szt. Péter templom előtt. Megbízá Quintus pápa Fontana építészt. Diszitené becses műemlékkel A szent templom terét. „Épits Fontana! — te művész vagy — Műved a félvilág Csodálja majdan áhítattal Örök időkön át! Maradjon Quintusnak szent emléke Ha áldozatot hozott; Maradjon Fontanának neve Ha művészit alkotott!" A híres római építész kért, — s kapott húsz hajót, Hogy azzal szerezzen nagy művéhez Minden hozzávalót. Bejárta a görög partokat S körül Kis-Ázsiát; Egyiptom volt végső útja Hol műkincset talált. Talált egy műremek obeliszket Mit barbár népkezek, Négy hosszú ezred év után Le, — porba döntöttek. Fontana a műremekkel Haza megérkezék, Gyűlt a világ sok tájáról Bámész kíváncsi nép. Munkájában a néptömeg Meg ne zavarja, Kérte Quintust tiltaná meg Hogy egyse szólana. Erre a szent pápa kiadta Megmásithatlanul: „Bárki egy hitvány szót emel Feje a porba hull!" Úgy — vagy százezer vegyes nép Némán viselkedék, Lélekzetét visszafojtva nézi Faraók emlékét. — Forog a csiga, ébren a fék Feszülnek a kötelek, Pattog a kender, szorul az ék, A száztonnás kő már lebeg. „No még­ no még! — kiált a pallér Egy arasznyira még !" Szótalan megrendülve bámul Fontana és a nép. Nem ért még a világ Ily pánikot soha . . . „Vége ! vége ! — a kötél nem bírja !” Kiáltja Fontana. Eközben egy ifjú révész Vesz leheletet, Ordítja a munkás fülekbe : „Vizezd a kötelet!" Mint a villám — csap a mentő eszme Óh mily isteni kép — Miként locsolja a parázs kötelet Vizzel a munkás nép. A száraz kender viztől duzzadva Láthatóan dagad. A sok kötél a nedvességtől Újult erőre kap, művészi kivitelben ké­szülnek lapunk nyomdá­jában. Nagy nyomtatón­ raktár. Emberi elmét össze­zavar Ily csodás müvelet. Miként emelé a nedves kötél Helyére a követ, olcsón­­ felvétetnek. L

Next