Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-03 / 1. szám

Nyíregyháza, 1911 január 3. Vasárnap 60 e. A $2afeeÍ € Sárm­egyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szonHtor este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évr­e, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. , jóknak félár.. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI­ ÚT 9. SZÁM. Telefon­szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. XXXVI. évfolyam, 1. szám. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt­ tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Boldog uj esztidőt! Milyen banális, üres m­ás volt ez a pár szó ezelőtt, amikor s­e csak a megszokás mondatta velünk, alkül, hogy valami komolyabb tartalmat isondoltunk volna hozzá! És ha gondoltunk is, az volt az egyéb, mint nagyobb cím, is jobb te­kintély, nagyobb jövedelem ; it­tt elkelt egy kis jobb termés, jobb szerese, jobb egészség is, általában véve azoan mé­gis inkább csak jelentéktelen , múló anyagi javak körül forgott. Ma ez a kívánság bizony emcsak az ajkról elröppenő szó, hane a sziv mélyéről fakadt sóhajtás is, al.ly sze­münket az ég felé emeli s kezünk imára kulcsolja. Boldog uj esztendőt! > Volt-e valaha mélyebb és azabb okunk ennek óhajtására, mint más ami­kor nem kicsinyes egyéni érdekekről, hanem egész nemzetünk sorsáról van szó? S lehet-e más elgondolása edfe a boldogságnak, mint az, hogy fegyver! Icet diadal kisérje s az ádáz harcokat álsos béke kövesse ? ! Sokat kívánunk, mikor ezt kivá^ó; de szivünk szerint a legnagyobb j­ a békét is csak ugy óhajthatjuk, ha külel­münk diadalával állandóságát is bizta­tani tudjuk. Ehhez pedig elsősorban bíznunk kis erőnk megfeszítésének végsikerében n^ akkor is, ha ideig óráig akadályok állánk utunkba; támogatni pedig azzal kell­­­tünket, hogy megteszünk mindent, am­i történelmi jelentőségű nagy időkben a nemzeti becsület s a haza szebb jövőt megkövetel tőlünk! Boldog uj esztendőt! Az isteni gondviselés­ bizonyára igaz­ságosan osztja jótéteményeit és csapásait s talán akkor áld­­ meg a legjobban, ami­kor a legerősebben sujt le reánk. Hiszen a hadviselés iszonyatosságának mérges talajából szemünk láttára a legnemesebb és legszebb emberi erények is kisarja­doznak. Mennyivel nagyobb jogosultsága lehet bárkiénél a mi hitünknek, amelynek gyö­kere ügyünk igazsága, nemes hajtása ha­tártalan lelkesedésünk s legszebb virága erőpróbánk méltósága! Van-e a világnak olyan nemzete, amely ezeknek az erényeknek bármelyikét illetőleg is fölvehetné velünk a versenyt?! A bibliai asszonyt megtartotta a hite; nekünk hitünket kell megtartanunk. Vi­szonyainkra vonatkoztatva ugy értelmez­zük ezt, hogy különösen most nem sza­bad a minden cselekvést megbénító kis­hitűség bűnébe esnünk s még kevésbbé szabad másokat kishitüségbe ejtenünk vagy kishitüségükben megtartanunk. Boldog uj esztendőt! Igen, de ne csak kívánjuk ezt, hanem magunk is igyekezzünk hozzájárulni óhaj­tott megvalósulásához. Itt még a sok is kevés, a minden se sok ! Munkánkra van szükség ? Ne kí­méljük erőnket, ne sajnáljuk a fáradtsá­got, mikor nemcsak hivatásszerű foglal­kozásunkat kell űznünk, hanem a köz­érdek is számot tart erőnk javarészére. Tanács, segítség, ápolás dolgában min­dennap új meg új feladatok állanak előt­tünk és senki sem mondhatja magáról, hogy nincs alkalma vagy képessége a munkából kivenni a maga részét. Vagyonunkat kívánja a hadviselés? Ne zárkózzunk el annak készséges fel­ajánlásától, mig használhatunk vele, hi­szen végeredményében magunknak hasz­nálunk s jaj nekünk, ha adománymor­zsáinkat áldozatnak tekintjük s még in­kább, ha annak kívánjuk tekinteni, holott annál nagyobb mértékben biztosítjuk, mennél többet adunk belőle! Vérünket követeli a haza ? Ne tart­suk szerencsétlenségnek, ha érte kell ontanunk, akinek mindenünket köszön­hetjük s akinek boldogsága nélkül maga az élet is nyomorúság lenne! Amit a büszke öntudat túláradásával kezdtünk, fiaink dicsőséges önfeláldozásával folyta­tnk s mindnyájunk cselekvő közremű­ködése nélkül be nem fejezhetünk : Isten egyelméből nemzeti jólét, dicsőség és éke fogja­­ kormányozni ezt a szent­áborát. Győzelem vagy halál: itt más vá­lsztás nem lehet. Boldog uj esztendőt! A. A készlet. Szomjas Gusztáv. A hivatalos ármegállapítás uj helyzetet teremtett. Előre látható volt, hogy a speculatió a hatósági intézkedéssel szembe fog helyezkedni s a vérmes remények — az árak túlhajtása — most már nem teljesülhetett, a felelet rá az ország kiéheztetése. Ez ellen kétféle módon lehetne védekezni. A requilálás, vagyis a készletek kényszer út­ján, hatósági úton való megszerzése, vagy pe­dig egy radikális módszer, mely az árakat egy bizonyos időponttól kezdődőleg még alacso­nyabban szabná meg. Sokan azt vitatják, hogy helyes a készle­tek védelme, mert ezzel takarékosságra ser­kentik a fogyasztót, ez azonban csak a teli gyomor philosophiája, az éhes ember hangosan követeli a kenyeret. Eltekintve attól, hogy a készletek vissza­tartása most már nemcsak hazafias szempont­ból ítélendő el; itt már veszedelemről van szó, az ország kiéheztetéséről. Arról kivánok tehát megemlékezni, hogyan állunk a készletek dolgában s hogyan lehetne meglévő kis készleteinkkel az uj termésig reusalni. Azt mindenki tudja, hogy 1913 ban az esőzés a termést tönkre­tette! Ha ebből a dohos, csiros, emberi táplál­kozásra alkalmatlan készletből maradt is át­menetileg valami, úgy ezt a gazdák sietve for­galomba hozták, mert ezek a készletek a jobb minőségű idei termés mellett mint emberi táp­lálék csak mint alárendelt pótlék jöhettek számba. E szerint mult évről átjött búza vagy rozs készletről szó sem lehet. Az esős nyár, majd a reá következett hosszú száraz ősz és tél rendkívül kedvezőtle­nül befolyásolta az 1914. évi termést. A talajt nem tudták a gazdák jól előké­szíteni s rög közé, teljesen éretlen talajba szórták a csirás, csirázási energiájában sokat szenvedett magvakat s igy a vetések ritkán keltek s kellően meg nem bokrosodtak. A helyzet jellemzésére még megemlítem, hogy a leggazdagabb agyagos búzatermő al­földi vármegyékben a tél folyamán a mag csi­rába sem jött s csak a március végén meg­indult esőzésre kelt ki. Hozzá jött a májusi szárazság. A gyenge ellenálló képessgü búzán azután a rozsda el­végezte a teljes rombolást s az eredmény az lett, hogy az ország búzatermő vidékére alig termett meg a vetőmag. Az intensiv gazdaságok egy kis középter­mést arattak, ami a jobb munka és szaktudás, a műtrágyázás eredménye volt, a homokon a talaj természete hozta magával, hogy az elve­tett mag kikelt s igy tűrhető termést arattak, mig az intensiv és kedvezőbb csimáju Dunántú­lreofilázi Cimentárúipar Részvét Szabolcsiármegye legrégibb Cem­entára és Műkőgyára Építési vállalat. Láchenyi-út 1. Sürgönyeim: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot: 285-50 Telefon­szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni.

Next