Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-11-19 / 259. szám

s a Nyírvidék. Hazaszállítják a magyar foglyokat Bécs, november 18. Cuningham ezredesnek, a bécsi an­gol misszió vezetőjének hivatalos közlése szerint az ötös tanács elhatározta, hogy az összes magyar és osztrák azonnal hazájukba szállítandók. hadifoglyok akik nyugat felől szárazföldi uton Azokat, térnek haza, Kölnben, akik pedig viziuton jön­nek, Triesztben kell átvenni. Az átvételre szükséges rendelkezések már megtörténtek. 1919. november 19. Sopron város az elszakadás ellen Sopron, november 16. A város törvényhatósági bizottsága ma sürgönyt küldött Budapestre Clark­hoz, amelyben kéri az antant megbízott­ját, hasson oda, hogy Sopron városát ne szakítsák el az anyaországtól. A sür­göny hivatkozik a lakosság magyar ér­zelmére és kifejti, hogy Sopront gazda­sági érdekei is Magyarországhoz utalják. kedelmi és iparkamarákról, a csődről. Ezeken kívül még a munkáról, a munka­felosztásról, a tőkéről. A vagyonmegosz­tásról, az átalakulásról, bankokról, köz­lekedési eszközökről és vámról. Az alkotmány- és közigazgatási jog köréből tanítani kell az államról és a nemzeti szuverenitásról, a képviselőházról és a szenátusról, az általános választó­jogról, a kisebbségek képviseletéről és a parlamentáris gépezetről, a királyságról, a végrehajtó hatalomról, a miniszteri fele­lősségről, az állampolgárok jogairól és kötelességé­ről. A közigazgatás köréből tanítani kell: a közigazgatási hatóságokról és jogkörük­ről, a minisztertanácsról, a helyi köz­igazgatásról és eszközeiről, a gazdasági, kulturális és pénzügyi kormányzatról. A közgazdasági politika köréből : termelésről, a vagyonelosztásról, a vagyon-a forgalomról, a fogyasztásról. A népese­­­désről és a szociális kérdésekről. A tanterv, magyar nyelvnek, m nt rendkívüli tárgynak a tanítására a felső osztályok­ban 2—2 órát állapít meg. Ez a megál­lapítás — értesülésünk szerint — csak az állami középiskolákra vonatkozik, vagyis nem vonatkozik ez magyar tan­nyelvű felekezeti és magán intézetekre. Uj tantárgyak az erdélyi közép­iskolákban Politikai és szociális ismeretek • Taní­tani kell közgazdaságtant is Kolozsvár, nov. 17. Az erdélyi kormányzótanács a kö­­­zépiskolák számára u­ tanrendet állapított meg. A felsorolt tantárgyak között a középiskolákban újnak tűnk fel az a néhány tárgy, amely a valóságos élethez igyekszik vezetni az ifjúságot. Politikát, szociollógiát­ kell tanítani a növendékeinek, természetesen mindenből azokat az alapfogalmakat, amelyekre az élet küszöbén az iskolából kikerült ifjak­nak szükségük van. A régi középiskolai oktatásból tényleg hiányoztak ezek a tr­gyak, az életben pedig sokan érezték ezt a nevelési hiányosságot. A tanrendszer szerint a következő kibocsátott tárgyak kerülnek bele a középiskolai ok­tatás fel­adatai közé. A régi középiskolai tantárgyak mel­lett a tanterv újakat sorol fel. Ilyenek a polgári jogok, az alkotmánytani és köz­igazgatási ismeretek és a gazdasági politika. A tanterv felöleli a polgárok politikai jogait, továbbá az egyénnek önmaga az állam iránti kötelezettségeit, a tan- és­­ és katonakötelezettség tudnivalóit, továbbá a községek, törvényhatóságok és az állam­ szervezetet. Meg kell ismertetni a tanulókkal a polgári jogok­ gyakorolhatásának feltételeit s az idegenek kötelezettségeit. A kisebb­ségi jogok, gyámügyek, a vagyoni haszon­élvezet, vagyonörökösödés, adományozás, végrendelkezés és a különböző szerződé­sek alapfogalmait, valamint a büntetőjog legszükségesebb ismereteit. Tanítani kell a kereskedelemről, a kereskedőkről. keres­Almássy Danisó grófnő beadványt inté­zett a budapesti államügyészséghez, amelyban több tanú kihallgatását kérte a Tisza István gróf ellen végrehajtott gyilkossági ügyében. A bejelentett tanuk sorában megnevezte Bokor Béla soffőrt is, aki Tisza Istvánnak régi alkal­mazottja volt , aki a gyilkosság napján is Tisza szolgálatában állott. Bokor Béla soffőr, aki akaratán kívül került a világháború magyar szereplőinek legnevezetesebb emberei közé, most Nagyváradon tartózkodik Kazii István­nak, a bérbevett Tisza-uradalom jószágigazga­tójának alkalmazásában. A ,Nagyvárad* munkatársának alkalma nyilott beszélgetni Bokor Bélával, aki az átélt események hatása alatt rendkívül tartózkodva fogadta azt a kívánságot, hogy beszélje el a gyilkosság előzményeit és részleteit, melyekről véletlenül tudomása van. Kereken kijelentette, hogy nincs semmi mondani­valója, először mert semmiről közvetlen sincs közvetlen tu­domása, másodszor mert a budapesti lapokban megjelent és rosszul megirt­ó cikkek miatt már­­ sok kellemetlensége volt. Ő volt az, aki Tisza István első merénylőjét, Lékai Jánost lefegy­verezte, amiért a forradalom napján őt is halálra keresték. Hosszas kapacitálás után, amiben Kazik István jószágigazgató is szikesen segített végre sikerült meg­tudni, hogy Tisza István egykori soffőrje mit tud és mit fog elmondani az ügyészségen a Tisza féle gyilkosságról. — Semmit sem tudok, mert nem vo­lam jelen a gyilkosságnál, akkor én a szomszédban tartózkodtam Balázs veszprémi főispán villájá­ban, ahol egyik soffőr-kollegámm­al beszélget­tem. A gyilkosság napja­, október 30-án esős idő volt és az utcán lövöldöztek az emberek, érezni lehetett a forradalom első hullámait. Tíz óra tájban magához hivatott a kegyelmes s ur és megkérdezte tőlem, hogy rendben van-e is az autó. — Rendben van — válaszoltam a ke­gyelmes urnak, ugyanakkor szerényen figyel­meztettem, hogy az utcára nem tanácsos ki­menni, mert az emberek nagyon nyugtalan­kodnak, egyáltalán nem biztonságos az élete senkinek. A kegyelmes úr nem sokat törődött a figyelmeztetéssel, de a kocsizás mégis el­maradt. Mikor kijöttem a kegyelmes úrtól, át­mentem Balázs főispánékhoz, ott kértem a kollégámat, hogy a főispánt tájékoztassa és kérje meg, hogy a kegyelmes urat beszélje le az autózásról. Hogy a főispán érintkezésbe lépett-e a kegyelmes sejtem, hogy levelet írt úrral, nem tudom, azt neki, de efelől sem vagyok bizonyom Délután embertömegek vonul­tak végig a Hermina­ úton, a villa vaskapuját folyton feszegették, több fegyvertelen katona követelte, hogy nyissuk ki. Egyik bekiáltott: — Nyissátok ki a kaput! Majd fegyver­rel jövünk vissza és akkor betörjük ! — Mikor elcsendesült egy kicsit az utca, kimentem­, hogy tájékozódjam a helyzetről. Ekkor még katona ruha volt rajtam. Egy fő­hadnagy megállított és követelte, hogy vegyem le a sapkarózsát. Le­vettem a sapkarózsát és visszamentem a villába. A pincében elmond­­tam a csendőröknek, hogy kitört a forradalom vagyék le ők is a sapkarózsát, nehogy bajuk legyen. Levették ők is . . . — Délután fél négy órakor a kegyelmes ur ismét felhívatott és újból a­z autó iránt érdeklődött. Nem akartam, hogy állapota a ke­gyelmes ur az utcára menjen és azt vetettem fel, hogy legjobb volna Kovácsiba menni. A kegyelmes ur nevetett: — Maga oda akar menni ? — és mosolygott. Ott volt a szobájában kérdezte Sándor János őméltósága, Radvánszky őméltósága és Almássy Danisa kontesz, akik szintén kérték, hogy maradjon a villában, vagy hagyja el Pes­tet, és ne menjen az utcára. A kegyelmes úr nyugodt maradt, egyáltalában nem tartott semmi veszélytől. Azt mondta nekem, hogy öl­tözzek civilbe, akkor nem lesz feltűnő, ha vé­gig megyünk az utcán. A méltóságos úrtól ek­kor lementem a csendőrökhöz, onnan ismét Balázsékhoz mentem­ át. Körülbelül öt óra le­hetett, mikor katonás lépéseket hallottam a kegyelmes úr villájában. Abban a hiszemben, hogy a felváltó csendőrök érkeztek meg vagy pedig megerősítő csendőrjárőrt vezetnek fel, nyugodtan maradtam. Áthallatszott a házmes­ter kis­fiának a kiáltása: — Itt vannak az elvártársak ! — Ezzel sem törődtem, mert gyerekviccnek gondoltam. Alig múlt el azonban néhány pillanat, egy lö­vés és női segélysikoltást hallottam. Ekkor tör­tént a gyilkosság. Én egyedül fegyvertelenül nem gondolhattam arra, hogy segítségül me­gyek, de nekem is félnem kellett, mert meg­előzőleg sok fenyegető levelet kaptam a Lékai eset miatt és azért, mert a kegyelmes urat szolgáltam. Három napig a bátyámnál bújtam el, azután felmentem a rendőrségre Szentki­rályi kapitányhoz és tanácsot kértem tőle, hogy mitévő legyek. Azt tanácsolta, hogy tűnjek el Budapestről. November 14-én Gesztre érkeztem és nem mentem vissza többet. Most értesül­tem róla, hogy sok kommunista soffőr keresett a diktatúra alatt, hogy leszámoljon velem. — Ha ki fognak hallgatni — fejezte be szavait Bokor Béla — ennyit fogok elmondani, ennél többet nem tudok az esetről, amit hal­lomásból tudok, arról nem beszélek, mert azért nem felelhetek. Tisza István soffőrje elmondja a gyilkosság körülményeit Levélposta a turkesztáni hadifoglyoknak Levélposta, a turkesztáni hadifog­lyoknak november közepén küldhető, a magyar hadügyminiszter egy kiküldötte által, aki a Fekete teng­er keleti partjára utazik, hogy az odagyűjtött hadifoglyokat haza­hozza. Ez alkalommal módjában

Next