Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)
1919-11-19 / 259. szám
s a Nyírvidék. Hazaszállítják a magyar foglyokat Bécs, november 18. Cuningham ezredesnek, a bécsi angol misszió vezetőjének hivatalos közlése szerint az ötös tanács elhatározta, hogy az összes magyar és osztrák azonnal hazájukba szállítandók. hadifoglyok akik nyugat felől szárazföldi uton Azokat, térnek haza, Kölnben, akik pedig viziuton jönnek, Triesztben kell átvenni. Az átvételre szükséges rendelkezések már megtörténtek. 1919. november 19. Sopron város az elszakadás ellen Sopron, november 16. A város törvényhatósági bizottsága ma sürgönyt küldött Budapestre Clarkhoz, amelyben kéri az antant megbízottját, hasson oda, hogy Sopron városát ne szakítsák el az anyaországtól. A sürgöny hivatkozik a lakosság magyar érzelmére és kifejti, hogy Sopront gazdasági érdekei is Magyarországhoz utalják. kedelmi és iparkamarákról, a csődről. Ezeken kívül még a munkáról, a munkafelosztásról, a tőkéről. A vagyonmegosztásról, az átalakulásról, bankokról, közlekedési eszközökről és vámról. Az alkotmány- és közigazgatási jog köréből tanítani kell az államról és a nemzeti szuverenitásról, a képviselőházról és a szenátusról, az általános választójogról, a kisebbségek képviseletéről és a parlamentáris gépezetről, a királyságról, a végrehajtó hatalomról, a miniszteri felelősségről, az állampolgárok jogairól és kötelességéről. A közigazgatás köréből tanítani kell: a közigazgatási hatóságokról és jogkörükről, a minisztertanácsról, a helyi közigazgatásról és eszközeiről, a gazdasági, kulturális és pénzügyi kormányzatról. A közgazdasági politika köréből : termelésről, a vagyonelosztásról, a vagyon-a forgalomról, a fogyasztásról. A népesedésről és a szociális kérdésekről. A tanterv, magyar nyelvnek, m nt rendkívüli tárgynak a tanítására a felső osztályokban 2—2 órát állapít meg. Ez a megállapítás — értesülésünk szerint — csak az állami középiskolákra vonatkozik, vagyis nem vonatkozik ez magyar tannyelvű felekezeti és magán intézetekre. Uj tantárgyak az erdélyi középiskolákban Politikai és szociális ismeretek • Tanítani kell közgazdaságtant is Kolozsvár, nov. 17. Az erdélyi kormányzótanács a középiskolák számára u tanrendet állapított meg. A felsorolt tantárgyak között a középiskolákban újnak tűnk fel az a néhány tárgy, amely a valóságos élethez igyekszik vezetni az ifjúságot. Politikát, szociollógiát kell tanítani a növendékeinek, természetesen mindenből azokat az alapfogalmakat, amelyekre az élet küszöbén az iskolából kikerült ifjaknak szükségük van. A régi középiskolai oktatásból tényleg hiányoztak ezek a trgyak, az életben pedig sokan érezték ezt a nevelési hiányosságot. A tanrendszer szerint a következő kibocsátott tárgyak kerülnek bele a középiskolai oktatás feladatai közé. A régi középiskolai tantárgyak mellett a tanterv újakat sorol fel. Ilyenek a polgári jogok, az alkotmánytani és közigazgatási ismeretek és a gazdasági politika. A tanterv felöleli a polgárok politikai jogait, továbbá az egyénnek önmaga az állam iránti kötelezettségeit, a tan- és és katonakötelezettség tudnivalóit, továbbá a községek, törvényhatóságok és az állam szervezetet. Meg kell ismertetni a tanulókkal a polgári jogok gyakorolhatásának feltételeit s az idegenek kötelezettségeit. A kisebbségi jogok, gyámügyek, a vagyoni haszonélvezet, vagyonörökösödés, adományozás, végrendelkezés és a különböző szerződések alapfogalmait, valamint a büntetőjog legszükségesebb ismereteit. Tanítani kell a kereskedelemről, a kereskedőkről. keresAlmássy Danisó grófnő beadványt intézett a budapesti államügyészséghez, amelyban több tanú kihallgatását kérte a Tisza István gróf ellen végrehajtott gyilkossági ügyében. A bejelentett tanuk sorában megnevezte Bokor Béla soffőrt is, aki Tisza Istvánnak régi alkalmazottja volt , aki a gyilkosság napján is Tisza szolgálatában állott. Bokor Béla soffőr, aki akaratán kívül került a világháború magyar szereplőinek legnevezetesebb emberei közé, most Nagyváradon tartózkodik Kazii Istvánnak, a bérbevett Tisza-uradalom jószágigazgatójának alkalmazásában. A ,Nagyvárad* munkatársának alkalma nyilott beszélgetni Bokor Bélával, aki az átélt események hatása alatt rendkívül tartózkodva fogadta azt a kívánságot, hogy beszélje el a gyilkosság előzményeit és részleteit, melyekről véletlenül tudomása van. Kereken kijelentette, hogy nincs semmi mondanivalója, először mert semmiről közvetlen sincs közvetlen tudomása, másodszor mert a budapesti lapokban megjelent és rosszul megirtó cikkek miatt már sok kellemetlensége volt. Ő volt az, aki Tisza István első merénylőjét, Lékai Jánost lefegyverezte, amiért a forradalom napján őt is halálra keresték. Hosszas kapacitálás után, amiben Kazik István jószágigazgató is szikesen segített végre sikerült megtudni, hogy Tisza István egykori soffőrje mit tud és mit fog elmondani az ügyészségen a Tisza féle gyilkosságról. — Semmit sem tudok, mert nem volam jelen a gyilkosságnál, akkor én a szomszédban tartózkodtam Balázs veszprémi főispán villájában, ahol egyik soffőr-kollegámmal beszélgettem. A gyilkosság napja, október 30-án esős idő volt és az utcán lövöldöztek az emberek, érezni lehetett a forradalom első hullámait. Tíz óra tájban magához hivatott a kegyelmes s ur és megkérdezte tőlem, hogy rendben van-e is az autó. — Rendben van — válaszoltam a kegyelmes urnak, ugyanakkor szerényen figyelmeztettem, hogy az utcára nem tanácsos kimenni, mert az emberek nagyon nyugtalankodnak, egyáltalán nem biztonságos az élete senkinek. A kegyelmes úr nem sokat törődött a figyelmeztetéssel, de a kocsizás mégis elmaradt. Mikor kijöttem a kegyelmes úrtól, átmentem Balázs főispánékhoz, ott kértem a kollégámat, hogy a főispánt tájékoztassa és kérje meg, hogy a kegyelmes urat beszélje le az autózásról. Hogy a főispán érintkezésbe lépett-e a kegyelmes sejtem, hogy levelet írt úrral, nem tudom, azt neki, de efelől sem vagyok bizonyom Délután embertömegek vonultak végig a Hermina úton, a villa vaskapuját folyton feszegették, több fegyvertelen katona követelte, hogy nyissuk ki. Egyik bekiáltott: — Nyissátok ki a kaput! Majd fegyverrel jövünk vissza és akkor betörjük ! — Mikor elcsendesült egy kicsit az utca, kimentem, hogy tájékozódjam a helyzetről. Ekkor még katona ruha volt rajtam. Egy főhadnagy megállított és követelte, hogy vegyem le a sapkarózsát. Levettem a sapkarózsát és visszamentem a villába. A pincében elmondtam a csendőröknek, hogy kitört a forradalom vagyék le ők is a sapkarózsát, nehogy bajuk legyen. Levették ők is . . . — Délután fél négy órakor a kegyelmes ur ismét felhívatott és újból az autó iránt érdeklődött. Nem akartam, hogy állapota a kegyelmes ur az utcára menjen és azt vetettem fel, hogy legjobb volna Kovácsiba menni. A kegyelmes ur nevetett: — Maga oda akar menni ? — és mosolygott. Ott volt a szobájában kérdezte Sándor János őméltósága, Radvánszky őméltósága és Almássy Danisa kontesz, akik szintén kérték, hogy maradjon a villában, vagy hagyja el Pestet, és ne menjen az utcára. A kegyelmes úr nyugodt maradt, egyáltalában nem tartott semmi veszélytől. Azt mondta nekem, hogy öltözzek civilbe, akkor nem lesz feltűnő, ha végig megyünk az utcán. A méltóságos úrtól ekkor lementem a csendőrökhöz, onnan ismét Balázsékhoz mentem át. Körülbelül öt óra lehetett, mikor katonás lépéseket hallottam a kegyelmes úr villájában. Abban a hiszemben, hogy a felváltó csendőrök érkeztek meg vagy pedig megerősítő csendőrjárőrt vezetnek fel, nyugodtan maradtam. Áthallatszott a házmester kisfiának a kiáltása: — Itt vannak az elvártársak ! — Ezzel sem törődtem, mert gyerekviccnek gondoltam. Alig múlt el azonban néhány pillanat, egy lövés és női segélysikoltást hallottam. Ekkor történt a gyilkosság. Én egyedül fegyvertelenül nem gondolhattam arra, hogy segítségül megyek, de nekem is félnem kellett, mert megelőzőleg sok fenyegető levelet kaptam a Lékai eset miatt és azért, mert a kegyelmes urat szolgáltam. Három napig a bátyámnál bújtam el, azután felmentem a rendőrségre Szentkirályi kapitányhoz és tanácsot kértem tőle, hogy mitévő legyek. Azt tanácsolta, hogy tűnjek el Budapestről. November 14-én Gesztre érkeztem és nem mentem vissza többet. Most értesültem róla, hogy sok kommunista soffőr keresett a diktatúra alatt, hogy leszámoljon velem. — Ha ki fognak hallgatni — fejezte be szavait Bokor Béla — ennyit fogok elmondani, ennél többet nem tudok az esetről, amit hallomásból tudok, arról nem beszélek, mert azért nem felelhetek. Tisza István soffőrje elmondja a gyilkosság körülményeit Levélposta a turkesztáni hadifoglyoknak Levélposta, a turkesztáni hadifoglyoknak november közepén küldhető, a magyar hadügyminiszter egy kiküldötte által, aki a Fekete tenger keleti partjára utazik, hogy az odagyűjtött hadifoglyokat hazahozza. Ez alkalommal módjában