Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-23 / 117. szám

1920 május 23. JSÍYfKinDeE. MnaH^BMBHBM Decentralizálás. Az utóbbi időkben sokan jártak váro­sunkban, akik azelőtt aligha vagy talán csak nagyon régen jártak itt. Ezek az urak talán kivétel nélkül mind, igen elcsodál­koztak városunk látán és mind nagy meg­lepetéssel szemlélték, hogy Nyíregyházán nemcsak a város főbb terein, hanem még egyéb közlekedő útvonalain is, nem jár­nak a szekerek tengelyig, a lovak pedig hasig sárban, hanem itt a kultúrának olyan foka található, amelyről nekik sej­telmük sem volt. Egészen bátran mondhatjuk, hogy ezek az utak más városokban is közel ha­sonlóképen lehettek. Mondhatjuk azt is, hogy ezeket a csodálkozásokat csak az válthatta ki, hogy ők ezt az országot és annak városait igen kevéssé ismerhetik, amely ismerethiányért nem csupán őket kell hibáztatnunk. Aki figyelemmel kísérte az 1867. utáni országfejlesztő politikát, az tudhatja, hogy minden kormányoknak legfőbb törekvése volt az ország fővárosát széppé, naggyá tenni. Ez a törekvés a vidék támogatása mellett, egy bizonyos ideig, minden ma­gyarnak lelke vágyát­ tette. Elkerülhetet­len szükség hívta ki­ azt, hogy tekinthessünk szép fővárosunkra, büszkén Ámde S az a fok, amely e cél eléréséhez szükséges volt, már régen el volt érve. A főváros fejlesztésére, az oda irányuló forgalom ki­fejlesztésére fordított áldozatok további meghozatalára, már sok évvel ezelőtt meg­szűnt a szükség, hiszen érezhető volt az utolsó évtizedekben, hogy a főváros már mindent felszív és ahelyett, hogy a vidéki városok okszerű kiépítése, gazdasági és kulturális kifejlesztése háttérbe szoríttat­nék, már ez utóbbiakra is gondolni kel­lene és a vidéket is a hatásos fejlesztés út­jára kellett volna terelni. Sajnos, az ez­irányú meglátás vagy egyáltalán nem, vagy csak későn következett el. Néhány magyar városunk fejlesztése, ahol az ál­lami támogatás nyomai láthatók, főként az illető városok saját erejéből történt. De a legtöbb városnál, csak a saját erőre tá­maszkodás maradt fenn. Vasútforgalmi politika tekintetében is tapasztalhatjuk, hogy minden vonalunk a főváros felé irányul. Periferikus és kör­írányú forgalmunk nem volt és csak legutolsó időben készült el a bajai híd, a amely némi periferikus irányú forgalom lebonyolítására volt alkalmas. De még a sugárirányú forgalmaknál is, például felvidéki és az erdélyi vonalvezetéseket is a a szűkkeblűség jellemzi. Erdélyben pél­dául olyan kőbányáink va­nnak, amelyek vetekszenek anyagminőség tekintetében a Karsl, a carrarai és a svéd kőbányákkal. Mégis a déli vasút volt favorizálva, hogy a főváros építkezéseihez a Karstmárvány nyerjen túlon-tul bőséges felhasználást, míg székely testvéreinkről még nagy igaz­ságügyi miniszterünk Szlágyi­ Dezső is azt mondotta, hogy a székely jó marad, ha nem is építünk vasutat, hazafi az megvédi hazáját e nélkül is. Pedig a szé­kely nép, állami támogatás hijján kényte­len volt Oláhországba menni ipari mun­kára, hogy betevő falatját megkeresse, holott pedig kellő meglátás mellett, a leg­szebb kőipartelepekben dolgozhatot vol­na és nem oláhosodott volna sok része el, ha oda vasutat vezettek volna. Hazánk újjáépítése nagy munkájában a vidék fejlesztése és a vidéki emporiumok­ megteremtése egyik legfontosabb teendő. A Vidék nem szedi fel a sok szemetet,­­ame­lyet a főváros mohón szívott magába. A vidék jobb magyarok lakóhelye, mint a főváros. A jassztempók itt nem találnak oly burjánzó talajt, mint a fővárosnak er­kölcstelenné züllött levegőjében. Decentralizálni kell mindent, ami er­re alkalmas. Az erőket szét kell osztani az ország minden arra érdemes városa és községéb­en. Ipar, kereskedelem, zene, mű­vészet, irodalom stb. kell, hogy megismer­jék vidéki városainkat azok is, akik szülő­földjükön és a külföldön kivül csak fővárost ismerik s a vidékről csak mint a sárfészekről álmodoznak. Nincs joga a fővárosnak ugy bemutat­koznia a külföld előtt, mint egyedüli re­presentánsa az országnak. Aki bennünket ismerni kiván, nézze meg vidéki városain­kat is! Ha magyarságot keres, ott­ meg­találhatja. De meg kell adni a vidéknek a fejlő­déshez szükséges erőket. Budapest a kel­letténél többet kapott már, ne szívja fel az összes erőket továbbra is. Budapestre, mint szülővárosomra, mindig büszke voltam. De amióta itt élek és látom, hogy a régi Budapestet nem lehet már felismer­ni, szükségét látom a vidék fejlesztésé­nek, a Budapestre összehordott erők szét­osztásának. Budapest kihasználta ennek az országnak támogatását, a vidék rová­sára. De ebből végre már elég volt! Was zuviel ist, ist ungesund! Pisszer János. |)J, 3 vésbbé lehet megállapítani, hogy a berli­ni cég hirdetései alkalmasak voltak ar­ra, hogy az árut a sziléziai fogyasztók szá­mára hozzáférhetőbbé tegyék. Másrészt nincs kizárva, hogy a vevő az árut üvegen­kint akarta eladni kiskereskedőknek és korcsmárosoknak. A birodalmi törvényszék ítéletéből az tűnik ki, hogy annak megítélésénél, hogy, vájjon Jáncke­ereskedelem esete forogt fenn, azt kell tisztázni, hogy vájjon mit csinált volna az eladó az áruval, ha nem adja a vevőnek. Az árunak nem kell min­dig szükségképen ugyanazt az utat meg­­futni: nagykereskedőtől a kiskereskedő­höz, kiskereskedőtől a fogyasztóhoz. Az ettől a sémától való eltérés még nem lánc­kereskedés. Gazdaságilag hasznos és szük­séges lehet az árunak egyik nagykereske­dőtől másik nagykereskedőhöz való to­vábbadása is, ha ezáltal az áru a fölösleg­gel rendelkező területről az áruhiányban szenvedő területre jut, ami közvetlenül a nagykereskedőtől a kiskereskedőhöz való eladás útján nem következett volna be. tsmemsmm ••»»!• Mi a lánckereskedelem? A német birodalmi törvényszék döntése A magyar törvénykönyv még nem is­meri a »lánckereskedés« szót, de remél­hetőleg hamarosan tető alá kerül az igaz­ságügyminiszter javaslata és a bíróságok megkezdhetik a láncosok könyörtelen ki­pusztítását. Ez a fajta »kereskedés« Né­metországban is dühöng s egy német szak­lapban olvassuk az alábbi érdekes meg­határozást, amely nagyban tisztázta a lánckereskedelem fogalmát. Közöljük ezt az érdekes döntést an­nál is inkább, mert ez ellen a polip el­len mindenkinek egyszerre kell össze­fogni, hogy ne fojtogathassa tovább a ma­gyar társadalmat. A kérdés ez: mikor kell az üzletet lánc­kereskedésnek minősíteni?? Egy berlini cég 1000 üveg konyakot adott el egy sziléziai kereskedőnek. A szi­léziai ismét kereskedelemben akarta a konyakot értékesíteni. A berlini cég már­ megkötött üzlet érvénytelenítését kí­­­vánta, azon a címen, hogy az lánckeres­kedés és azt hozta fel indokul, hogy az árut ő amúgy is hirdette szaklapokban­­ eladásra, a sziléziai vevőnek belekapcso­­­­lódása az áruelosztási folyamatba fölös­­­­leges volt és ok nélkül drágította meg az árut. A vevő közvetlen­ kimérés helyett ismét a kereskedelem útján akarta az árut tovább adni. A birodalmi törvényszék azonban nem látta ebben az esetben a lánckereskedelmet bebizonyítottnak. Ab­ból, hogy az eladó a konyakot szaklapok­ban hirdette, még nem tűnik ki, hogy szándékában volt-e azt üvegenként adni el és hogy hajlandó volt-e hitelt is nyúj­tani a vevőnek, mint az a kiskereskedők­nek való eladásnál szokásos. De még ké­­ t birtokpolitikai reform (Budapesti tudósítónktól.) Több mint száz résztvevővel folyt le e hó 12—14-én az a szaktanácskozás, ame­lyet Rubinek Gyula földm­ivelésügyi mi­niszter a földbirtok helyes megoszlásáról szóló törvényjavaslat tervezetének bizal­mas megbeszélésére hívott össze. A részt­vevők között ott láttuk a kis- és nagybirto­kosok, a földmiveesmunkások képviselőit valamint azokat a kiváló politikusokat és közgazdasági szaktekintélyeket, akik a földi birtokreform kérdésével évtizedek óta be­hatóan foglalkoztak. A miniszter most már kellően tájékozva van az érdekeltek kívánságairól és a hozzáértők véleményé­ről. A tárgyalás alá kerülő javaslat álta­lában megnyerte a legilletékesebb ténye­zők hozzájárulását és most már rövid idő alatt a miniszter keresztülviszi a javas­laton szükséges módosításokat, állást fog­lal a reform keresztülvitelének részleteit illetően és mint törvényjavaslatot sürgő­sen a nemzetgyűlés elé terjeszti. A javaslat részletei nincsenek a nyil­vánosságra szánva. A miniszter megnyitó beszédéből megtudtuk azonban a követ­kező érdekes vonásait: Mindenekelőtt szociális békét szolgálja s kiemeli a bir­­­tokpolitikát az osztálygyűlölet hullámai­ból, ahová a Károlyi-rezsim dobta. A vég­rehajtást a politikai élet hullámzásaitól független, nagytekintélyű állandó szervre az Országos Földbirtokrendező Tanácsra bízza. Az állam közrehatását csak ott ve­szi igénybe, ahol feltétlenül szükséges a a földbirtok legnagyobb részt az eladók és vásárlók közötti megegyezés alapján fog jutni az arra jogosultak birtokába. Az állam ügyel arra, hogy a megegyezés ne legyen túl­terhes sem egyik sem másik félre s ne veszélyeztesse a szociális és jog­rendet. A törvényjavaslat a teljes kárpót­lás elvi alapján áll. Kisajátításnak helye van, mert különben a jogos igényeket nem lehetne kielégíteni. De a kisajátítás csak néhány meghatározott évig foganatosítha­tó, hogy a gazdálkodás ne maradjon so­káig bizonytalanságban. Különös tekintet­tel van a javaslat a hadiárvákra, a hadiöz­vegyekre és hadirokkantakra, akiknek föld­höz jutását az állam anyagilag is támogat­ja. A föld népének szegényebb, de föld Gyógyszerek, kötszerek, gumiáruk, pipere- Kjj2Q­)|j­j DrO(16N13 kozmetikai, háztartási cikkek nagy raktára a Nyíregyháza, Zrínyi Ilona­ utca 7. szám. 845

Next