Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)
1920-05-23 / 117. szám
1920 május 23. JSÍYfKinDeE. MnaH^BMBHBM Decentralizálás. Az utóbbi időkben sokan jártak városunkban, akik azelőtt aligha vagy talán csak nagyon régen jártak itt. Ezek az urak talán kivétel nélkül mind, igen elcsodálkoztak városunk látán és mind nagy meglepetéssel szemlélték, hogy Nyíregyházán nemcsak a város főbb terein, hanem még egyéb közlekedő útvonalain is, nem járnak a szekerek tengelyig, a lovak pedig hasig sárban, hanem itt a kultúrának olyan foka található, amelyről nekik sejtelmük sem volt. Egészen bátran mondhatjuk, hogy ezek az utak más városokban is közel hasonlóképen lehettek. Mondhatjuk azt is, hogy ezeket a csodálkozásokat csak az válthatta ki, hogy ők ezt az országot és annak városait igen kevéssé ismerhetik, amely ismerethiányért nem csupán őket kell hibáztatnunk. Aki figyelemmel kísérte az 1867. utáni országfejlesztő politikát, az tudhatja, hogy minden kormányoknak legfőbb törekvése volt az ország fővárosát széppé, naggyá tenni. Ez a törekvés a vidék támogatása mellett, egy bizonyos ideig, minden magyarnak lelke vágyát tette. Elkerülhetetlen szükség hívta ki azt, hogy tekinthessünk szép fővárosunkra, büszkén Ámde S az a fok, amely e cél eléréséhez szükséges volt, már régen el volt érve. A főváros fejlesztésére, az oda irányuló forgalom kifejlesztésére fordított áldozatok további meghozatalára, már sok évvel ezelőtt megszűnt a szükség, hiszen érezhető volt az utolsó évtizedekben, hogy a főváros már mindent felszív és ahelyett, hogy a vidéki városok okszerű kiépítése, gazdasági és kulturális kifejlesztése háttérbe szoríttatnék, már ez utóbbiakra is gondolni kellene és a vidéket is a hatásos fejlesztés útjára kellett volna terelni. Sajnos, az ezirányú meglátás vagy egyáltalán nem, vagy csak későn következett el. Néhány magyar városunk fejlesztése, ahol az állami támogatás nyomai láthatók, főként az illető városok saját erejéből történt. De a legtöbb városnál, csak a saját erőre támaszkodás maradt fenn. Vasútforgalmi politika tekintetében is tapasztalhatjuk, hogy minden vonalunk a főváros felé irányul. Periferikus és körírányú forgalmunk nem volt és csak legutolsó időben készült el a bajai híd, a amely némi periferikus irányú forgalom lebonyolítására volt alkalmas. De még a sugárirányú forgalmaknál is, például felvidéki és az erdélyi vonalvezetéseket is a a szűkkeblűség jellemzi. Erdélyben például olyan kőbányáink vannak, amelyek vetekszenek anyagminőség tekintetében a Karsl, a carrarai és a svéd kőbányákkal. Mégis a déli vasút volt favorizálva, hogy a főváros építkezéseihez a Karstmárvány nyerjen túlon-tul bőséges felhasználást, míg székely testvéreinkről még nagy igazságügyi miniszterünk Szlágyi Dezső is azt mondotta, hogy a székely jó marad, ha nem is építünk vasutat, hazafi az megvédi hazáját e nélkül is. Pedig a székely nép, állami támogatás hijján kénytelen volt Oláhországba menni ipari munkára, hogy betevő falatját megkeresse, holott pedig kellő meglátás mellett, a legszebb kőipartelepekben dolgozhatot volna és nem oláhosodott volna sok része el, ha oda vasutat vezettek volna. Hazánk újjáépítése nagy munkájában a vidék fejlesztése és a vidéki emporiumok megteremtése egyik legfontosabb teendő. A Vidék nem szedi fel a sok szemetet,amelyet a főváros mohón szívott magába. A vidék jobb magyarok lakóhelye, mint a főváros. A jassztempók itt nem találnak oly burjánzó talajt, mint a fővárosnak erkölcstelenné züllött levegőjében. Decentralizálni kell mindent, ami erre alkalmas. Az erőket szét kell osztani az ország minden arra érdemes városa és községében. Ipar, kereskedelem, zene, művészet, irodalom stb. kell, hogy megismerjék vidéki városainkat azok is, akik szülőföldjükön és a külföldön kivül csak fővárost ismerik s a vidékről csak mint a sárfészekről álmodoznak. Nincs joga a fővárosnak ugy bemutatkoznia a külföld előtt, mint egyedüli representánsa az országnak. Aki bennünket ismerni kiván, nézze meg vidéki városainkat is! Ha magyarságot keres, ott megtalálhatja. De meg kell adni a vidéknek a fejlődéshez szükséges erőket. Budapest a kelletténél többet kapott már, ne szívja fel az összes erőket továbbra is. Budapestre, mint szülővárosomra, mindig büszke voltam. De amióta itt élek és látom, hogy a régi Budapestet nem lehet már felismerni, szükségét látom a vidék fejlesztésének, a Budapestre összehordott erők szétosztásának. Budapest kihasználta ennek az országnak támogatását, a vidék rovására. De ebből végre már elég volt! Was zuviel ist, ist ungesund! Pisszer János. |)J, 3 vésbbé lehet megállapítani, hogy a berlini cég hirdetései alkalmasak voltak arra, hogy az árut a sziléziai fogyasztók számára hozzáférhetőbbé tegyék. Másrészt nincs kizárva, hogy a vevő az árut üvegenkint akarta eladni kiskereskedőknek és korcsmárosoknak. A birodalmi törvényszék ítéletéből az tűnik ki, hogy annak megítélésénél, hogy, vájjon Jánckeereskedelem esete forogt fenn, azt kell tisztázni, hogy vájjon mit csinált volna az eladó az áruval, ha nem adja a vevőnek. Az árunak nem kell mindig szükségképen ugyanazt az utat megfutni: nagykereskedőtől a kiskereskedőhöz, kiskereskedőtől a fogyasztóhoz. Az ettől a sémától való eltérés még nem lánckereskedés. Gazdaságilag hasznos és szükséges lehet az árunak egyik nagykereskedőtől másik nagykereskedőhöz való továbbadása is, ha ezáltal az áru a fölösleggel rendelkező területről az áruhiányban szenvedő területre jut, ami közvetlenül a nagykereskedőtől a kiskereskedőhöz való eladás útján nem következett volna be. tsmemsmm ••»»!• Mi a lánckereskedelem? A német birodalmi törvényszék döntése A magyar törvénykönyv még nem ismeri a »lánckereskedés« szót, de remélhetőleg hamarosan tető alá kerül az igazságügyminiszter javaslata és a bíróságok megkezdhetik a láncosok könyörtelen kipusztítását. Ez a fajta »kereskedés« Németországban is dühöng s egy német szaklapban olvassuk az alábbi érdekes meghatározást, amely nagyban tisztázta a lánckereskedelem fogalmát. Közöljük ezt az érdekes döntést annál is inkább, mert ez ellen a polip ellen mindenkinek egyszerre kell összefogni, hogy ne fojtogathassa tovább a magyar társadalmat. A kérdés ez: mikor kell az üzletet lánckereskedésnek minősíteni?? Egy berlini cég 1000 üveg konyakot adott el egy sziléziai kereskedőnek. A sziléziai ismét kereskedelemben akarta a konyakot értékesíteni. A berlini cég már megkötött üzlet érvénytelenítését kívánta, azon a címen, hogy az lánckereskedés és azt hozta fel indokul, hogy az árut ő amúgy is hirdette szaklapokban eladásra, a sziléziai vevőnek belekapcsolódása az áruelosztási folyamatba fölösleges volt és ok nélkül drágította meg az árut. A vevő közvetlen kimérés helyett ismét a kereskedelem útján akarta az árut tovább adni. A birodalmi törvényszék azonban nem látta ebben az esetben a lánckereskedelmet bebizonyítottnak. Abból, hogy az eladó a konyakot szaklapokban hirdette, még nem tűnik ki, hogy szándékában volt-e azt üvegenként adni el és hogy hajlandó volt-e hitelt is nyújtani a vevőnek, mint az a kiskereskedőknek való eladásnál szokásos. De még ké t birtokpolitikai reform (Budapesti tudósítónktól.) Több mint száz résztvevővel folyt le e hó 12—14-én az a szaktanácskozás, amelyet Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter a földbirtok helyes megoszlásáról szóló törvényjavaslat tervezetének bizalmas megbeszélésére hívott össze. A résztvevők között ott láttuk a kis- és nagybirtokosok, a földmiveesmunkások képviselőit valamint azokat a kiváló politikusokat és közgazdasági szaktekintélyeket, akik a földi birtokreform kérdésével évtizedek óta behatóan foglalkoztak. A miniszter most már kellően tájékozva van az érdekeltek kívánságairól és a hozzáértők véleményéről. A tárgyalás alá kerülő javaslat általában megnyerte a legilletékesebb tényezők hozzájárulását és most már rövid idő alatt a miniszter keresztülviszi a javaslaton szükséges módosításokat, állást foglal a reform keresztülvitelének részleteit illetően és mint törvényjavaslatot sürgősen a nemzetgyűlés elé terjeszti. A javaslat részletei nincsenek a nyilvánosságra szánva. A miniszter megnyitó beszédéből megtudtuk azonban a következő érdekes vonásait: Mindenekelőtt szociális békét szolgálja s kiemeli a birtokpolitikát az osztálygyűlölet hullámaiból, ahová a Károlyi-rezsim dobta. A végrehajtást a politikai élet hullámzásaitól független, nagytekintélyű állandó szervre az Országos Földbirtokrendező Tanácsra bízza. Az állam közrehatását csak ott veszi igénybe, ahol feltétlenül szükséges a a földbirtok legnagyobb részt az eladók és vásárlók közötti megegyezés alapján fog jutni az arra jogosultak birtokába. Az állam ügyel arra, hogy a megegyezés ne legyen túlterhes sem egyik sem másik félre s ne veszélyeztesse a szociális és jogrendet. A törvényjavaslat a teljes kárpótlás elvi alapján áll. Kisajátításnak helye van, mert különben a jogos igényeket nem lehetne kielégíteni. De a kisajátítás csak néhány meghatározott évig foganatosítható, hogy a gazdálkodás ne maradjon sokáig bizonytalanságban. Különös tekintettel van a javaslat a hadiárvákra, a hadiözvegyekre és hadirokkantakra, akiknek földhöz jutását az állam anyagilag is támogatja. A föld népének szegényebb, de föld Gyógyszerek, kötszerek, gumiáruk, pipere- Kjj2Q)|jj DrO(16N13 kozmetikai, háztartási cikkek nagy raktára a Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 7. szám. 845