Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-30 / 122. szám

XII évfolyam * 122 szám­ Nyiregyháza, 1920. május 30. * Vasárnap SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Előfizetési árak: helyben : egész évre 130 K, félévre 60 K, negyedévre 40 K, egy hónapra 15 K, vidéken : egész évre 200 K, félévre 1 ©0 K, negyedévre S0 K, egy hónapra 20 K. — Egyes szám­ára 1 korona. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI­ UT 9. SZÁM. Telefon­szám 13». Postacheque 2966* Kéziratokat nem adunk vissza. Jármy Béla kormánybiztos beiktatása A vármegye rendkívüli közgyűlése Nyíregyháza, május 29 (A Nyírvidék tudósítójától.) Szabolcs­vármegye törvényhatósága a főispáni te­endők ellátásával is megbízott dr. Jármy Béla kormánybiztos beiktatása és a folyó ügyek tárgyalása céljából ma délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlésre a bizottsági tagok n­agy számmal sereglet­tek be a vid­éikrő­l s a karzat is meglelt elő­kelő hölgyközönséggel, akiket nagyobbára az installáció ünnepélye csábított a vármegye közgyűlésére. Dr. Jármy Béla a szatmármegyei Császló községben született 1881. május 25-én. Még nem volt 16 éves, amikor a d­ebreczeni kollégiumban érettségit tett, 20. éves korában a jog és államtudomá­nyok doktorává avatták, 23. éves korá­­ban pedig már ügyvédi irodát nyitott Fe­hérgyarmaton. Ugyanitt választották meg 1910-ben független 48-as programmal or­szággyűlési képviselőnek. A parlamentben többször felszólalt, sőt egy ízben szemé­lyes afférja is volt Károlyi Mihállyal, aki­nek politikájával szemben mindig az Ap­ponyi-irányzat híve volt. A háború kitö­résekor önként jelentkezett katonának mint főhadnagy jelenleg is a debreczeni 2. s honvéd huszárezred kötelékébe tartozik. A forradalom alatt és a proletárdiktatúra idején sokat üldözték, mert ismerték el­lenforradalmi gondolkodását. Tevékeny részt vett a fehérgyarmati ellenforradalmi puccsban, amely a vörösök kivonulása és a románok bevonulása között 4 napig tartó tényleges fehér uralmat hozott létre. A románok 6 hónapig internálták, sőt ez év februárjában le is akarták tartóztatni, de ő ez elől éjnek idején megszökve sze­rencsésen megmenekült. Egész életében fáradhatatlanul dolgozott a magyar nem­zeti irányzat megerősítésén s kiváló te­hetsége, nagy munkabírása megbecsülhe­tetlen értéket jelent nekünk, akik őt Sza­bolcs vármegye főispáni­ kormány­biztos székében üdvözölhetjük, s Mikecz István alispán fél tizenegy óra­kor nyitja meg az ülést, üdvözli a megje­lenteket. Ezután Gencsy Albert elnöklete alatt Énekes János és Szalánczy Bertalan bizottsági tagok mennek küldöttségileg az úrj kormánybiztosért. Alig két perc múlva­­ megjelenik az ajtóban dr. Jármy Béla karc­sú, elegáns, díszmagyaros alakja. Har­sány éljenzés zúg fel­­ a teremben. Dr. Jármy Béla erre leteszi a hivatalos esküt Az eskümintát Virányi Sándor főjegyző olvassa föl. Az eskü letétele után, a kor­m­­ánybiztos átveszi az elnöki széket s fe­szült figyelem közepette lendületes nagy­szabású beszédben fordul a törvényható­sági bizottsághoz, melyet gondolat­mene­tében a következőkben közlünk. Tekintetes törvényhatósági bizottság Mélyen tisztelt Uraim ! Teljes mértékben át vagyok hatva annak az eskünek jelentésétől, amelyet most tettem. Formailag is lekapcsolódom annak a várme­gyének életébe, ahol ifjúságomat töltöttem s amelyhez rokoni kapcsolatoknak, a ragaszkodás­nak őszinte szálat fűznek. Munkában eltöltött félélet után nyertem el a tosi állást, amelynek minden főispán kormánybiz­dísze, hatalma a kinevező kormányt és e nemes vármegyét illeti. Enyém a kötelesség, a munka. Őszinte lelkes hazaszeretet, keresztyén erkölcsi világ­nézetet, szeretetet, minden magyar testvérem és szigort magam iránt, kötelességtudást, mun­kaszeretetet hoztam állásomba. Ezekre van ma legnagyobb szükségünk, mert egy romokban heverő országot kell újra építenünk. (Éljenzés) 1918. őszén elveszett a háború. Nem mi vesztettük el, nem is a mi háborúnk volt. A mi fiaink halálmegvető bátorsággal, é­s magyar becsülettel küzdöttek. Itthon azonban az el­ernyedt lakosság körében destruktív erők haté­konyabb hódítást tettek. Bekövetkezett a haza­árulók által szított októberi forradalom, terü­leti integritásunk elárulása, a nemzeti érzés megtagadása, a nemzet egy részének m­egmé­telyezése, hogy aztán fogházból kieresztett egyének vegyék az országot kezeibe. Tudjuk mindnyájan, mi volt a vörös uralom, rombolás építés helyett, mindennek, amihez mint szép­séghez, szenthez, dicsőhöz ragaszkodtunk, meg­tagadása, apáink tortőnbe hurcolása, szentsé­geink pellengérre állítása E rettenetes rombo­lás természetes előkészítője volt a megszállás­nak, egy alattomos népfaj hódításnak hazudott sétajínak. Hála Istenünknek ez a rabló uralom is megszűnt, ugy azonban, hogy romokat, pusz­tulást hagyott maga után. Amit a vörös ura­lom még meghagyott, azt a románok rabolták el. Itt állunk leverve, de mikor szivinkre gyász neherül, lássuk meg a magyarok Istene gyúj­totta távolban fénylő csillagot, amely nem más, mint bizalom a magyar nemzet őserejében, a a magyar géniuszban, mely újra talpra állit bennünket. (Éljenzés.) Nem bízom idegen hatalmak közeledésé­ben, szeretetnyi­vánitásaiban, a m­agunk ezer éven át kipróbált erejében, ezer év­en is élő és ható erőiben bizhatunk csupán. Ezek pedig munkára serkentenek mindnyájunkat, hogy visszaszerezzük mindazt, ami ezer éven át a miénk volt s melynek elvesztésébe soha bele nem nyugodhatunk. Erre az intenziv együttes munkára van ma szükség a mi szép vármegyénkben is össze kell fognunk erre a teremtő munkára, amely­nek több fázisa van. Agrár feladatok. Állatállomány. Áruértékesítés. Elsősorban rá kell mutatnom arra, hogy Magyarország agrár­állam és Szabolcs megye is erősen agrár vármegye. Az agrár érdekek ápo­­lása tehát első kötelességem Állatállományun­­kat sok pusztítás csökkentette le. Rekonstru­álása érdekében új állatok beszerzésére, az állatállomány nemesítésére lesz föld intenzívebb művelése érdekében gondom. A gépekről, hajtóerőről s az intenzívebb gazdasági munka egyéb feltételeiről, a gazdasági terményeink jobb értékesítéséről kell gondoskodnunk. Első feladatunk itt gazda és kereskedő közönségünk üzleti érdekeinek megóvása. Meg kell szűnniök a vármegyében működő idegen érdek­­ségeknek, saját szerveinkkel közigazgatásunk segítségével a végezzük el az értékesítés teendőit is. (Éljenzés) Jó közlekedés. A jó gazdálkodásnak a jó közlekedés a feltétele. E tekintetben fő feladatom lesz a vasúti közlekedés megjavítása, jobb csat­lakozás biztosítása, új vonalak építése, hi­dak, utak rendbehozása. Tudomásom van arról, hogy 4—500 km.-es új út építése van tervbe véve, ezt az útépítési program­mot sürgetni és támogatni fogom. Ipar, kereskedelem. A becsületes ipar és a legitim keres­kedelem támogatásomra számíthat, de kí­méletlenül üldözni fogom a lánckereske­delmet, gazdasági életünk e megmételye­zéjét. (Éljenzés.) Közoktatás. Az intenzívebb, jobb termelés és köz­­lekedés feladatait csak megfelelően mű­velt közönség tudja teljesíteni. Minden­ben elő fogom mozdítani tehát közoktatá­sunk érdekeit. Ahol csak lehet új isko­lákat kell felállítanunk. A fősúlyt a jövő­ben a szakoktatásra kell helyeznünk. A­ múltban általános műveltséget nyújtottak­ iskoláink, e helyett szaktudást kell adniok Szigorúan őrködni fogok az iskolák ben­sőséges vallásos és hazafias szellemén. Megtorlandónak tartok e tekintetben min­den bűnt s a jövőben kvalifikációs kel­léknek tekintem az oktató személyzet szi­gorú vallásosságát és hazafiságát. Népjólét, rokkantak. Népjóléti és szociális teendők terén minden ügy kórházak kiépítése, népjóléti intézmény­­k létesítése támogatásomra számíthat. Legelső kötelességünk: a rok­kantak elhelyezésének, oktatásának, keres­setképességének biztosítása. Azokról, akik érettünk véreztek, bűn volna megfeled­keznünk. Igazságügy Pénzügyi, bel­ügyi közigazgatás. Igazságügyi intézményeink a rombo­lások idején is megtartották ősi magassá­gukat és tisztaságukat. Nagy munká­jukban mindenben támogatásukra kell sietnünk. A pénzügyi és belügyi közigazgatás jó funkcionálására legfőbb gondom lesz. Eb­­ben ennek a vármegyének közismerten el­sőrendű tisztikara hathatós segítséget nyújt nekem. Ez a tisztikar mindenkor a közönség életerén tartotta a kezét, maga és a nép között semmiféle elválasztó mo­mentumot nem ismert. Bennök, régi ba— Ara 1 korona

Next