Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-08-08 / 180. szám

k juffiortrór 1920. augusztus 8 Feszült viszonyok Felső-Magyarországon Parázs a hangulat Nyíregyháza, aug. T. (Saját tudósítónktól.) Lapunk tudósítójának ismételtan alkalma volt cseh­ megszállás alatti területen impresszió­kat gyűjteni. A helyzet nagyban hasonlít azok­hoz az állapotokhoz, amelyek nálunk az 1919. év elején a kommunismus kitörését megelőzték. Spcialista szélsőségek és a gazdák erő­viszonyai mérkőznek és tülekednek a porondon. Az nngi gazdák határozatát követte beregiek állásfoglalása. Majd Zemplénben, kü­­­lönösen Királyhelmecen nyilvánult a hangulat a kommunisták és az azok forrongó szekerét szinte hivatalosan támogató közigazgatás ellen Köztudomású, hogy két héttel ezelőtt a helme­czi cseh főszolgabírót egy ilyen kommunista gyűlés alkalmából a gazdák 40 fegyveres csendőr szeme láttára megverték, a földön meghenter­gették úgy, hogy most a kórházban ápolják. A városi gócpontokban azonban erősen mozgolódnak a szélsőséges socialisták. Naponta gyűléseznek az „elvtársak­" összeírások van­nak a proletárok ruha, cipő-szükségleteiről, a­melyeket olcsón ígérnek kielégíteni az agitáto­rok. A cselédek munkaidejének szabályozása tárgyában is most vasárnap mondotta ki a be­regszászi naggyűlés, hogy reggel 7 előtt és este 7 után semmiféle munka nem kötelező. A drágaság kétségbeejtő. Az élelmiszer­hiány fenyegető. Kassán egyik tüntetés a má­sikat éri, amelyekben az ellátatlanok, különösen az asszonyok követelik a lisztellátást. A ható­ságok csak ideig óráig tudják az ellátás bizto­sítását megoldani. A verhoniában dühöngő őh­tifuszról szállingó hírek — sajnos — megfelel­nek a valóságnak. Ott már áprilisban kezdő­dött az éhezés és tudósítónk szem és fü­ltamu­tól értesült, hogy Volócz, Ökörmező között már a kora tavaszi hónapokban hullottak az embe­rek az éhség miatt. Most, hogy az orosz szovjet csapatok elő­nyomulásáról szóló híreket az ottani lapok nagy előszeretettel fanszírozzák, a türelmét vesztett alsóbb néprétegek a bolsevizmusnak mestersé­gesen szított áramlatától elkábítva féktelen meg­torlásra készül a gazdák és az urak ellen, akikre a nyomor ódiumát a kommunista lapok, különösen a „Kassai munkás" át­hárítani igye­kezik. „Tanuljatok a magyar példából! — har­sogta az egyik bolsevista agitátor a gyűlésen. Látjátok ott a kommunisták keztytls kézzel bán­tak az urakkal, a burzsujokkal. A végén ezek kerekedtek felül és most ők gyilkolják a pro­letárokat ! Mi majd okosabbak itt az­o 5ra, mi fogunk akasztani­­ leszünk és ha képzelhető, hogy ilyen beszédek hallattára milyen nyugtalanságban élnek az ottani polgá­rok ! És milyen epedő szívvel várják a megvál­tást a tűrhetetlen helyzetből és a megszállás alól. A cseh hatóságok a legkíméletlenebb faj­­gyülettel kezelik a magyarokat. Az iskolák nem működnek. A legtöbb községben másfél év óta nincs tanítás. A­melyik tanító nem tesz foga­dalmat, és ilyen csak nagyon kevés akadt ed­dig, nem taníthat. A magyar szellemű tanköny­vek kizárva az oktatásból és mert eddig még nem készültek­­ ek szlovák szellemű magyar nyelven, hát egyszerűen nincs könyvek miből tanítani. Akit csak lehet, bármi erőszakos címen eltávolítanak a megszállott területről. Termé­szetesen a jó magyarokat. Helyettük özönlenek a cseh tisztviselők és hemzsegnek a galíciaiak, akiknek valóságos Eldorádó most a felvidék. Üzlet, láncolás, árdrágítás. Bizony szomorú világ. Az elnyomott ma­gyarság lélegzetvisszafojtva várja-lesi a szaba­dulást, most szemétre jutó hul­ladékait, a fórumpMhajja egyetembe be lehetne oda hordani, a piacra unna télkor, amelyet örömmel vennének át a tehe­net tartók. Nagyon tudom méltányolni nem csak a Budapesten működő központ megfeszített mun­káját, da a helybeli beszerzési csoport vezető­ségének a fáradozását is, akik túlnyomólag hi­vatalnokemberek és így pihenésre szánt idejük alatt kénytelenek foglalkozni az egész ország érdekét képező és sajnos tengeri kígyóvá nőtt természetbeni ellátással. Keresni kellene azon­ban a módot arra is, hogy a nagyközönség meggyőződhetne a vezetőség és a tagok kény­szerhelyzetéről, hogy belátná azt, hogy az ál­lam csak azért adja a természetbeni ellátását, mert érettségizett embereknek is sokszor 650 ko­ronával kell beérni, amihez ha ingyen kapna 250 korona értékű élelmiszert még mindeg­yak 900 koronája volna (padig volt hónap, amikor pénzéért adott 36 korona értékű natu­ráliát kapott) ami napi 30 koronának felel meg és amivel szemben egy favágó is meg­keres 60 koronát. Akik felpanaszolják a naturáliát, vegyék tekintetbe annak árnyoldalait is és legyenek meggyőződve, hogy igazságtalanság, amidőn a mészáros a tisztviselők húsához adja a leg­nagyobb csontot mert „könnyű a tisztviselők­nek". A suszter kétszeres árért dolgozik nekik, mert ,úgyis olcsón kapták a cipőt". Favágót vagy takarítónőt csak akkor kapnak, ha élel­mezik is őket, mert­­ telik a naturáliából". Szó­val a tisztviselők azok, akiket mindenki szid és akikkel zsebet mégsem cserélne senki. Legyünk tehát igazságosak, hogy a mi cselekményeinket is igazságosan bírálják el. Sipos Árpád. A nehéz kérdéshez A kormány 2600—920 P. M. szám alatt, Donkamagyarország összes alispánját vélemény­adásra szólította fel a beszerzési csoportok átszervezése ügyében és javaslataikat a ng. vé­géig kéri beküldeni. Gyakorlati tanácsokra van szüksége, mert pár vármegyének a románok által történt kiürítése is olyan követelménye­ket állított fel a budapesti központtal szemben, amelyet az csak ideig-óráig teljesíthet és ami­nek érdekében, a központosítás folyományaként nem egyszer kénytelen volt már eddig is köz­vetítőktől vásárolni. Már most felmerül az a kérdés, mi lesz akkor, ha az ország megszál­lott kétharmad része lassankint vissza­csatolta­tik, mi lesz akkor ha lejár a nemzetgyűlés ál­tal a központnak adott és 5900. M. E. számot viselő, ez év végéig szóló megbízatása? Sürgősen megoldandó tehát a beszerzés kérdése, mert anélkül kiosztást eszközölni nem lehet. Ennek érdekében kívánatos, hogy a vár­megyék székhelyén működő csoportok, a gaz­dasági felügyelő, főállatorvos, rabkertészeti ve­zető, a kereskedő és ipartestületek elnökei és a közigazgatási bizottság egy pár gazdálkodó tagjával és a rendőrség vezetőjével kiegészítve, vásárló alcsoportot alakítsanak, amelynek tag­jai állandóan figyelemmel kísérjék a piaci ára­kat és azokat hetenkint jelentsék a pénzügy­miniszternek. A központ a beérkező — esetleg táviratilag küldött — jelentések alapján utasí­tást ad a vásárlásra és közli, hogy miből hova és mennyit irányítsanak. Így el lehetne kerülni azt, hogy a szabolcsi búzát Budapestre vigyék megőrölni és hogy azt lisztként hozzák vissza. Nem fordulhatna az elő, hogy a kormány által 150 koronás árra maximált burgonyát vegyenek a Dunántúl, amely romlás, vagy esetleg fagyás következtében 300 koronájában is benne lehet a központnak és hogy abból irányitassék Nyír­egyházára, amikor itt 100 koronáért bárkinek adnak a gazdák burgonyát sőt lehet, hogy az államtól 75 koronánál sem vennének el többet. A szétosztás szervezetét is át kell for­málni, mert szükség van arra, hogy az a ta­gok valódi szükségletét megismertesse a köz­ponttal és hogy az áruknak raktározása minél kevesebb károsodással történjék. Azt a rend­szert ugyanis nem lehet fenntartani, hogy bár­mely csoportnak a tagja ugyanazt az ellátmányt kapja, mert a bakonyi erdő mellett lakók nem reflektálnak a 10 méter mázsás bizonytalan időre szóló fajárandiságra, de kétszeresen érzik an­nak szükségét a fásítatlan vidékű hódmező* vásárhelyiek. Ki kellene azonban mondani, hogy a csoportok egyenlő értéket kaphatnak csak, az áru mibenállóságára való tekintet­mészetesen az egységre visszavive. nélkül, ter-Egy kis önállóságra is törekedni kellene a csoportoknak. Hogy mást ne említsek a Nyír­egyházán rankodó közalkalmazottak szükséglete ötszörösen is meg­haladja egy szatócs forgal­mát és így tagjai mintegy 10 °/- kal kaphatnák olcsóbban a csoport által nem szállított szük­ségletüket, ha a vezetőség ugyanazon árakra állapodna meg, valamelyik nagy­kereskedővel, aminőt a kiskereskedők fizetnek. Ezt el lehetne érni, ha havi szükségletüket egyszerre készpén­zért vásárolnák a tagok, sőt az egyénenkint kiszolgálást is válalná az illető, ha délután 4—6 órák között történne csak a vásárolhatás, ami­kor a személyzetnek nincs dolga. Szükség volna egy talakozódó irodára is, amelyet valamely hivatalban lehetne elhelyezni-Hogy mi célból az a következő esetből tűnik ki legjobban. Egy tisztviselőnek meghalt 5 éves fiacskája, akinek ruháját eladta, hogy a teme­tés költségekhez pótolja. Pár nap múlva egyik ismerősének gyermekén pillantotta meg az ela­dott cipőt és ruhát aki harmadik kézből 1120 koronáért vette már meg az általa 700 koro­náért eladott tárgyakat. Ugyanez az iroda vál­lalhatna a tagok számára magán munkát, a csa­­­lád­tagok számára kézimunkát és közvetíthetné a sertéshizlalással vagy méhészettel, baromfi­te­nyésztéssel, nyulászattal, konyhakertészettel fog­lalkozók eladásait. A tagoknak legalább a fele naponta jár a piacra, zöldségfélén­él és annak lét f­om katona az ötös tanács előtt Két vörös katona Bodvay András és Tóth Kiss János felett ítélkezett tegnap a törvény­szék. Tóth felett másod­ízben hangzott el íté­let, mert a rendes bíróság a nagyhalászi rab­lások egyik főalakját, már régebben két évi fegyházra ítélte. Az ötös tanács Szabó László táblabíró veze­tésével tárgyalta a két vörös katona bűnügyét. A vádat dr. Lakatos Gábor kir. ügyész képviselte. Bodvay védelmét dr. Debrovszky Gyula és Tóth védelmét dr. Szilágyi Jenő látta el. Jegyzőkönyvet dr. Szájber Ferenc törv. jegyző vezette. A törvényszék bűnösnek mondotta ki vád­lottakat egy rendbeli minősített zsarolás és­ egy rendbeli zsarolás bűntettében, valamint ezen kívül Tóthot egy rendbeli lopás kísérletének bűntettében. A bizonyítási eljárás folyamán ugyanis beigazolást nyert, hogy Tóth, Bodvay fegyveres jelenlétében, fegyvert fogott Kállósemjén köz­ségben Kriskó Elekre és lelövéssel fenyegette, ha két lovat, egy szekeret és hozzávaló szer­számot nem ad. Amit Kriskó teljesített. A má­sik zsarolást Ibrány községben­­ követték el az­által, hogy Bleis Pált azon fenyegetéssel, hogy elhurcolják, annak tűréséve­l kényszerítették, hogy a magukkal hozott lovat a sértett lovával kicseréljék A lopást Csórtanyán kiszelte meg Tóth, ahol Bleuer Pál kocsiszínének lakatját letörte, hogy onnan nyerget lopjon, azonban a lopást rajta kívül álló ok folytán nem követ­hette el, mert a kocsiszínben nyerget nem talált. A törvényszék Tóth Kiss Jánost, összbün­tetéskép egy év és hat havi, Bodvayt egy évi börtönre, valamint mindkét vádlottat öt évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlásá­nak felfüggesztésére ítélte . A nyíregyházi önkéntes tűzoltó egye­sület pártoló tagjait felkérem, hogy az egye­sület augusztus hó 20-iki sóstói mulatságának erkölcsi és anyagi sikerének előmozdítása végett a mulatságon minél számosabban szíveskedje­nek megjelenni. Ezen meghívó a külön meg­hívó hiánya miatt közöltetik. Tisztelettel: Rima­szombathy Gáza tűzoltó parancsnok.

Next