Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)
1920-08-08 / 180. szám
k juffiortrór 1920. augusztus 8 Feszült viszonyok Felső-Magyarországon Parázs a hangulat Nyíregyháza, aug. T. (Saját tudósítónktól.) Lapunk tudósítójának ismételtan alkalma volt cseh megszállás alatti területen impressziókat gyűjteni. A helyzet nagyban hasonlít azokhoz az állapotokhoz, amelyek nálunk az 1919. év elején a kommunismus kitörését megelőzték. Spcialista szélsőségek és a gazdák erőviszonyai mérkőznek és tülekednek a porondon. Az nngi gazdák határozatát követte beregiek állásfoglalása. Majd Zemplénben, különösen Királyhelmecen nyilvánult a hangulat a kommunisták és az azok forrongó szekerét szinte hivatalosan támogató közigazgatás ellen Köztudomású, hogy két héttel ezelőtt a helmeczi cseh főszolgabírót egy ilyen kommunista gyűlés alkalmából a gazdák 40 fegyveres csendőr szeme láttára megverték, a földön meghentergették úgy, hogy most a kórházban ápolják. A városi gócpontokban azonban erősen mozgolódnak a szélsőséges socialisták. Naponta gyűléseznek az „elvtársak" összeírások vannak a proletárok ruha, cipő-szükségleteiről, amelyeket olcsón ígérnek kielégíteni az agitátorok. A cselédek munkaidejének szabályozása tárgyában is most vasárnap mondotta ki a beregszászi naggyűlés, hogy reggel 7 előtt és este 7 után semmiféle munka nem kötelező. A drágaság kétségbeejtő. Az élelmiszerhiány fenyegető. Kassán egyik tüntetés a másikat éri, amelyekben az ellátatlanok, különösen az asszonyok követelik a lisztellátást. A hatóságok csak ideig óráig tudják az ellátás biztosítását megoldani. A verhoniában dühöngő őhtifuszról szállingó hírek — sajnos — megfelelnek a valóságnak. Ott már áprilisban kezdődött az éhezés és tudósítónk szem és fültamutól értesült, hogy Volócz, Ökörmező között már a kora tavaszi hónapokban hullottak az emberek az éhség miatt. Most, hogy az orosz szovjet csapatok előnyomulásáról szóló híreket az ottani lapok nagy előszeretettel fanszírozzák, a türelmét vesztett alsóbb néprétegek a bolsevizmusnak mesterségesen szított áramlatától elkábítva féktelen megtorlásra készül a gazdák és az urak ellen, akikre a nyomor ódiumát a kommunista lapok, különösen a „Kassai munkás" áthárítani igyekezik. „Tanuljatok a magyar példából! — harsogta az egyik bolsevista agitátor a gyűlésen. Látjátok ott a kommunisták keztytls kézzel bántak az urakkal, a burzsujokkal. A végén ezek kerekedtek felül és most ők gyilkolják a proletárokat ! Mi majd okosabbak itt azo 5ra, mi fogunk akasztani leszünk és ha képzelhető, hogy ilyen beszédek hallattára milyen nyugtalanságban élnek az ottani polgárok ! És milyen epedő szívvel várják a megváltást a tűrhetetlen helyzetből és a megszállás alól. A cseh hatóságok a legkíméletlenebb fajgyülettel kezelik a magyarokat. Az iskolák nem működnek. A legtöbb községben másfél év óta nincs tanítás. Amelyik tanító nem tesz fogadalmat, és ilyen csak nagyon kevés akadt eddig, nem taníthat. A magyar szellemű tankönyvek kizárva az oktatásból és mert eddig még nem készültek ek szlovák szellemű magyar nyelven, hát egyszerűen nincs könyvek miből tanítani. Akit csak lehet, bármi erőszakos címen eltávolítanak a megszállott területről. Természetesen a jó magyarokat. Helyettük özönlenek a cseh tisztviselők és hemzsegnek a galíciaiak, akiknek valóságos Eldorádó most a felvidék. Üzlet, láncolás, árdrágítás. Bizony szomorú világ. Az elnyomott magyarság lélegzetvisszafojtva várja-lesi a szabadulást, most szemétre jutó hulladékait, a fórumpMhajja egyetembe be lehetne oda hordani, a piacra unna télkor, amelyet örömmel vennének át a tehenet tartók. Nagyon tudom méltányolni nem csak a Budapesten működő központ megfeszített munkáját, da a helybeli beszerzési csoport vezetőségének a fáradozását is, akik túlnyomólag hivatalnokemberek és így pihenésre szánt idejük alatt kénytelenek foglalkozni az egész ország érdekét képező és sajnos tengeri kígyóvá nőtt természetbeni ellátással. Keresni kellene azonban a módot arra is, hogy a nagyközönség meggyőződhetne a vezetőség és a tagok kényszerhelyzetéről, hogy belátná azt, hogy az állam csak azért adja a természetbeni ellátását, mert érettségizett embereknek is sokszor 650 koronával kell beérni, amihez ha ingyen kapna 250 korona értékű élelmiszert még mindegyak 900 koronája volna (padig volt hónap, amikor pénzéért adott 36 korona értékű naturáliát kapott) ami napi 30 koronának felel meg és amivel szemben egy favágó is megkeres 60 koronát. Akik felpanaszolják a naturáliát, vegyék tekintetbe annak árnyoldalait is és legyenek meggyőződve, hogy igazságtalanság, amidőn a mészáros a tisztviselők húsához adja a legnagyobb csontot mert „könnyű a tisztviselőknek". A suszter kétszeres árért dolgozik nekik, mert ,úgyis olcsón kapták a cipőt". Favágót vagy takarítónőt csak akkor kapnak, ha élelmezik is őket, mert telik a naturáliából". Szóval a tisztviselők azok, akiket mindenki szid és akikkel zsebet mégsem cserélne senki. Legyünk tehát igazságosak, hogy a mi cselekményeinket is igazságosan bírálják el. Sipos Árpád. A nehéz kérdéshez A kormány 2600—920 P. M. szám alatt, Donkamagyarország összes alispánját véleményadásra szólította fel a beszerzési csoportok átszervezése ügyében és javaslataikat a ng. végéig kéri beküldeni. Gyakorlati tanácsokra van szüksége, mert pár vármegyének a románok által történt kiürítése is olyan követelményeket állított fel a budapesti központtal szemben, amelyet az csak ideig-óráig teljesíthet és aminek érdekében, a központosítás folyományaként nem egyszer kénytelen volt már eddig is közvetítőktől vásárolni. Már most felmerül az a kérdés, mi lesz akkor, ha az ország megszállott kétharmad része lassankint visszacsatoltatik, mi lesz akkor ha lejár a nemzetgyűlés által a központnak adott és 5900. M. E. számot viselő, ez év végéig szóló megbízatása? Sürgősen megoldandó tehát a beszerzés kérdése, mert anélkül kiosztást eszközölni nem lehet. Ennek érdekében kívánatos, hogy a vármegyék székhelyén működő csoportok, a gazdasági felügyelő, főállatorvos, rabkertészeti vezető, a kereskedő és ipartestületek elnökei és a közigazgatási bizottság egy pár gazdálkodó tagjával és a rendőrség vezetőjével kiegészítve, vásárló alcsoportot alakítsanak, amelynek tagjai állandóan figyelemmel kísérjék a piaci árakat és azokat hetenkint jelentsék a pénzügyminiszternek. A központ a beérkező — esetleg táviratilag küldött — jelentések alapján utasítást ad a vásárlásra és közli, hogy miből hova és mennyit irányítsanak. Így el lehetne kerülni azt, hogy a szabolcsi búzát Budapestre vigyék megőrölni és hogy azt lisztként hozzák vissza. Nem fordulhatna az elő, hogy a kormány által 150 koronás árra maximált burgonyát vegyenek a Dunántúl, amely romlás, vagy esetleg fagyás következtében 300 koronájában is benne lehet a központnak és hogy abból irányitassék Nyíregyházára, amikor itt 100 koronáért bárkinek adnak a gazdák burgonyát sőt lehet, hogy az államtól 75 koronánál sem vennének el többet. A szétosztás szervezetét is át kell formálni, mert szükség van arra, hogy az a tagok valódi szükségletét megismertesse a központtal és hogy az áruknak raktározása minél kevesebb károsodással történjék. Azt a rendszert ugyanis nem lehet fenntartani, hogy bármely csoportnak a tagja ugyanazt az ellátmányt kapja, mert a bakonyi erdő mellett lakók nem reflektálnak a 10 méter mázsás bizonytalan időre szóló fajárandiságra, de kétszeresen érzik annak szükségét a fásítatlan vidékű hódmező* vásárhelyiek. Ki kellene azonban mondani, hogy a csoportok egyenlő értéket kaphatnak csak, az áru mibenállóságára való tekintetmészetesen az egységre visszavive. nélkül, ter-Egy kis önállóságra is törekedni kellene a csoportoknak. Hogy mást ne említsek a Nyíregyházán rankodó közalkalmazottak szükséglete ötszörösen is meghaladja egy szatócs forgalmát és így tagjai mintegy 10 °/- kal kaphatnák olcsóbban a csoport által nem szállított szükségletüket, ha a vezetőség ugyanazon árakra állapodna meg, valamelyik nagykereskedővel, aminőt a kiskereskedők fizetnek. Ezt el lehetne érni, ha havi szükségletüket egyszerre készpénzért vásárolnák a tagok, sőt az egyénenkint kiszolgálást is válalná az illető, ha délután 4—6 órák között történne csak a vásárolhatás, amikor a személyzetnek nincs dolga. Szükség volna egy talakozódó irodára is, amelyet valamely hivatalban lehetne elhelyezni-Hogy mi célból az a következő esetből tűnik ki legjobban. Egy tisztviselőnek meghalt 5 éves fiacskája, akinek ruháját eladta, hogy a temetés költségekhez pótolja. Pár nap múlva egyik ismerősének gyermekén pillantotta meg az eladott cipőt és ruhát aki harmadik kézből 1120 koronáért vette már meg az általa 700 koronáért eladott tárgyakat. Ugyanez az iroda vállalhatna a tagok számára magán munkát, a családtagok számára kézimunkát és közvetíthetné a sertéshizlalással vagy méhészettel, baromfitenyésztéssel, nyulászattal, konyhakertészettel foglalkozók eladásait. A tagoknak legalább a fele naponta jár a piacra, zöldségfélénél és annak lét fom katona az ötös tanács előtt Két vörös katona Bodvay András és Tóth Kiss János felett ítélkezett tegnap a törvényszék. Tóth felett másodízben hangzott el ítélet, mert a rendes bíróság a nagyhalászi rablások egyik főalakját, már régebben két évi fegyházra ítélte. Az ötös tanács Szabó László táblabíró vezetésével tárgyalta a két vörös katona bűnügyét. A vádat dr. Lakatos Gábor kir. ügyész képviselte. Bodvay védelmét dr. Debrovszky Gyula és Tóth védelmét dr. Szilágyi Jenő látta el. Jegyzőkönyvet dr. Szájber Ferenc törv. jegyző vezette. A törvényszék bűnösnek mondotta ki vádlottakat egy rendbeli minősített zsarolás és egy rendbeli zsarolás bűntettében, valamint ezen kívül Tóthot egy rendbeli lopás kísérletének bűntettében. A bizonyítási eljárás folyamán ugyanis beigazolást nyert, hogy Tóth, Bodvay fegyveres jelenlétében, fegyvert fogott Kállósemjén községben Kriskó Elekre és lelövéssel fenyegette, ha két lovat, egy szekeret és hozzávaló szerszámot nem ad. Amit Kriskó teljesített. A másik zsarolást Ibrány községben követték el azáltal, hogy Bleis Pált azon fenyegetéssel, hogy elhurcolják, annak tűrésével kényszerítették, hogy a magukkal hozott lovat a sértett lovával kicseréljék A lopást Csórtanyán kiszelte meg Tóth, ahol Bleuer Pál kocsiszínének lakatját letörte, hogy onnan nyerget lopjon, azonban a lopást rajta kívül álló ok folytán nem követhette el, mert a kocsiszínben nyerget nem talált. A törvényszék Tóth Kiss Jánost, összbüntetéskép egy év és hat havi, Bodvayt egy évi börtönre, valamint mindkét vádlottat öt évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlásának felfüggesztésére ítélte . A nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyesület pártoló tagjait felkérem, hogy az egyesület augusztus hó 20-iki sóstói mulatságának erkölcsi és anyagi sikerének előmozdítása végett a mulatságon minél számosabban szíveskedjenek megjelenni. Ezen meghívó a külön meghívó hiánya miatt közöltetik. Tisztelettel: Rimaszombathy Gáza tűzoltó parancsnok.