Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

Nyíregyháza, 1927. május 1. * Vasárnap 7 XLVIII. évfolyam, 98. szám EidfUatétE árak Utybtn to ví­ íéhm: Sfy Mr« fi'80 p«ng& Neeyodew?* 7 80 KMtafriiMfoMk te ^ttetauüc Wh m^o&mea^ Alapította JÓBA ELEK Pteefffeoaste i Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. F*laMtafeurkMxtd­i VERTSE K. ANDOR, ti» Ittad&hivatais SZÉCHENYI­ UT 9. SZÁM. Talafen wím !S&. Postachaqu ® : Kéxk&ialwt caaa adunte •é&aza^ A líra javul. Másfél hónappal ezelőtt még csak 25 pengőt adtunk száz líráért, ma már 30 és felet. Szédületes emel­kedés. Okaira nézve különböző magya­rázatok vannak. Többek közt ma azt olvasom, hogy a rendkívüli emelkedés oka egyrészt a nyugati tő­ke megmozdulása, másrészt pedig a nagymérvű idegen valuta eladá­sa, amit Olaszországból jelentenek. Hát persze, ez mindkettő igaz, de ebben a formában egy­ kis ma­gyarázatr­a szorul. Olaszországnak gyönyörű szép földjei több mint felerészben ter­méketlenek. Nem hinném, hogy mezőgazdasági termékekből kivitele lenne, sőt igen valószínűnek tartom hogy erős bevitelre szorul. Kerti veteményekből, szőlőből azonban határozottan erős a kivitele. Mind­annyian ismerjük az olasz kelvirá­got, olasz borsót, a narancs-citrom s egyéb déligyümölcsféleségekről nem is beszélve. Halászata is sok túlprodukciót termel úgy, hogy abból is biztos kivi­te­le van. Mindez azonban semmivel sem indokolná pénzének erős javulá­sát. Van azonban egy olyan tétele, amely külkereskedelmi forgalmának egyensúlyát minden körülmények közt biztosítja, sőt annak aktivi­tását horribilis bevételi többlettel gazdagítja és ez a hihetetlen nagy idegen­forgalma. Ez az a bizonyos tényező, amely a fent említett két faktornak ma­gyarázatra szoruló tétele alatt lap­pang. Ez az a tényező, amely meg­mozgatja a nyugati tőkét, sőt nem­csak a nyugatit, hanem a keletit, az északit és a világ minden tá­jéka felől odaözönlő külföldi pén­zeket. És ez a tényező, ami lehe­tővé teszi számukra a nagy ös­­szegű külföldi valuták eladását, piacra dobását. A múlt hetekben jártam Olasz­országban s így közvetlen tapasz­talat alapján számolhatok be a minden képzeletet felülmúló ide­gen­forgalomról, ami Olaszország nevesebb városaiban, kikötőiben, vasútjain, hajóin, üdülőhelyein észlelhető. Nagyobb városoknak százszám­ra menő szállodái zsúfolásig telve. Hajókon, kikötőkben alig lehet­­ már olasz nyelvet hallani; minden­ ]­i­féle idegen beszéd közt szinte el­ j vész. Különösen az angol dominál­t — jelentve természetesen a sok­­ szép dollárnak, fontnak özönlését. Hányszor jutott eszembe a mi erőlködésünk az idegenforgalom gyarapítása után. Bezzeg az olasz nem erőlkö­dik. Sőt mondhatni, mindent el­követ, hogy az idegent elriassza. Az árak méregdrágák. Az idegent egyáltalán nem kímélik, kizsákmá­nyolják. Szállodákban szobát nem adnak, csak penzióval együtt, a penzió pedig olyan drága, hogy közönséges halandó alig bírja.­­ Az ott tartózkodást megkesert­ik a sok tolakodással. Az idegennek nincs nyugta a lépten-nyomon felkínálkozó utcai árustól, vezetőtől, fiákerestől, utcai fotográfustól, ké­regetőtől. Legtöbb helyen kelle­metlenül kiabálós, hangos a szűkös utcák túlfűtött forgalma. Nem épen kifogástalan tisztaságúak az utcák, terek... Szóval, nincsen itt bizony még csak látszata se az igyekezet­nek, hogy oda­ édesgessene­k, csa­logassanak, messze földről jövő ide­geneket... Az idegen azért mégis megy és tolakszik, vagy amint He­gedűs Lóránt mondaná: az idegen mégis forog. Forog és szórja a sok, a te­mérdek pénzt, az idegen valutát, ami milliókat, meg milliókat je­lent az állami gazdaság mérlegé­ben. így javul napról-napra az olasz külkereskedelmi mérleg ak­tivitása és így tudnak ők napról­napra nagy tömegű idegen valutát piacra dobni. Az idegenforgalom alapjait meg­vetették kétezer év előtt a császári Róma hatalmasai, művészei, akik­nek halhatatlan művei még rom­jaikban és mágneses erővel vonz­zák a szépért lelkesedő idegent és megalapozták a pápai Róma és Ve­lence 14—15-ik századbeli mecéná­sai, festői, szobrászai, építőmeste­rei, a Rafaelek, Ticiánok, Miche­langelok és Bramanték, halhatatlan művei ma is akiknek kevésbé ép állapotban teszik többé­az idegen előtt nélkülözhetetlenné egy olaszországi útnak a megtételét.... Maga a jelenlegi Olaszország s annak városai, mint modern vá­rosok absolute érdektelenek. Azok ugyan egy idegent sem csábitaná­nak. Hanem a régi nagyság ezer­nyi ezer emléke és művészi ma­radványa.... azután csinálja az idegen­forgalmat minden ellen­kező kényelmetlenség és kellemet­lenség dacára is. Ez az alapja a líra javulásának az olasz kereskedelmi mérleg bo- Beeth­oven hajfürtje a pécsi múzeumban. Ma: MASGOLD REZSŐ. Beethoven halálának centennáriu­mát lázasan ünnepli az egész em­beriség. Öt világrész kultúrtömege gyújt emlékmécsest lelkében, hogy, a legtisztább zene oltárán, a klas­­szikus dal és harmónia szent apostolának hódolhasson. 1927. március 26-ika Beethoven századik halálozási évfordulója. Ez a nap mementója a művészet konyháján élősködőknek, akik a jazz posvá­nyában, artikulában és kannibál­lármás, zagyva harmóniák között kánkántáncot járnak. Talán elhatol oda is Beethoven szelleme, ahol a zenei szépet atonalizmussal és holmi frázisos «izmusok»-kal pro­fanizálják. Hogy ki volt Beetho­ven, az ember, a bölcsész, a­ költő és muzsikus? Elvégezték azt már a biográfusok, történészek és esz­tétikusok. Minket csak egy érde­kel, vájjon meditálni fog-e a ma­gát homo sapiensnek nevező kul­turember, ha a dal mai fertője he­lyett, Beethoven harmóniájának­ szent tisztaságát fogja hallani. Váj­jon megáll-e ez a pokoli zaj, ha halhatatlan szelleméért megkondul­nak a harangok, amelybe a Missa Solemnis isteni hangjai elvegyül­­­­nek, hogy az örök, igaz szepet, az örök dalt és szent harmóniát újra felébressze, beplántálja az Emberbe. Beethoven é­letviszonyai minden megnyilatkozásában hátramaradt levelei, kompozíciói és általában minden olyan tárgyi bizonyítékok, amelyek a halhatatlan Mester mi­voltját jellemzik, amit csak lehe­tett, már felkutatták a biográfusok­ a kutatók. Számos partitúrát és le­velet rejtegetnek különösen az os­trák és más német múzeum­ok, de alig hinnék, hogy hasonló erek­lye birtokában lennének, mint amit a pécsi múzeum rejteget. Hatalmas fejét diszitő göndör hajának egy fürtje a pécsi városi muzeumban van. E hajfürt szoros tartozéka a Beethoven történelemnek. Hogy ho­gyan került Pécsre, az alantiakban részletesen közlöm. 1827. március 26-án délután az agonizáló Beethoven ágyánál egy­néhány barátja jelen volt, neveze­tesen dr. Schmidt Ágoston, a wieni Mamergesangsverein elnöke, Sau­ter Antal költő és Hölzi Sera­f Ferenc zeneszerző, utóbbi Beetho­ven tanítványa, majd 1843-tól pé­csi dóm karnagy. Beethoven egy­negyed 6 órakor beállott halála­­ után Sauter Antal levágott egy fürtöt emlékként, amelyet a Bee­thoven hozzátartozók utólag jóvá is hagytak. Sauter megtartotta ma­gának a hajfürtöt, míg egy későbbi megállapodás, amely Schmidt dr. és közötte történt, úgy intéződött el, hogy az véglegesen a kiváló zeneszerző és muzsikus, Hölzi tu­lajdonába ment át. Az erről szóló hivatalos átadási okmány, amely 1878. március 3-án kelt, így hangzik: (eredetije ugyan­csak a pécsi m­uzeumban). «Ich bestättige hie mit Augen­zeuge gewesen zu sein, als der Dichter Ferdinand Sauter, aus dem Sterbehause Beethovens zurückge­kehrt, einen Kreise von Freunden eine Haarlocke vorgfezeigt habe, welche er kurz vorher von dem Haupte des verbliechenen Meis­ters abgeschnitten hatte. In mei­nem Beisein machte Sauter sei­nem in der Gesellschaft anwe­senden Freunde dem Compositeur Franz Seraf Hölzi diese Haarlocke mit der Bemerkung zum Geschen­ke, dass dieses kosfcare Anden­ken an den grossen Tonderos in den Handen einer jungen TonseF zers einen­­ würdigeren Platz finde, als in den seinen.» Unt. St Veit bei Wien am 3. Marz 1878. Dr. August m. p. Schmidt, Dr. A. S. m. p. Magyarul: (monogrammos pecsét) Ezennel bizonyítom, mint jelen volt szemtanú, amidőn Sauter Fer­dinánd költő Beethoven halottas­házából visszatért, egy hajfürtöt mutatott fel barátaink körében, amelyet röviddel a boldogult Mes­ter halála előtt fejéről vágott le. Előttem és a jelenlevő társaság előtt Sauter azzal a figyelmeztetés­sel ajándékozta meg Hölzi Seraf Ferenc zeneszerzőt, hogy ez drága ajándék, amely a nagy zene­ a titánra emlékeztet, egy nálánál méltóbb helyre, e fiatal zeneszerző kezeibe kerüljön. Veit bei Wien 1878. márc. 3. Dr. Árgust s. k. Schmidt, Dr. A. S. (monogrammos pecsét) Igy került tehát a hajfürt hiteles okmánnyal együtt Hölzi ke­­­zébe. Mint már említettem, Hölzi 1843-tól 1884-ig, a pécsi székes­egyház zeneszerzője és chorus di­rigendije volt, aki Pécs város ze­nei életére már puszta jelenlété- Egyes szám­ára 1 © fillér. 3 MCóll"U­ ss»Jl slágercipő Női szürke és drapp divat pántos cipők ... 23'— pengő 287.500 K I Férfi divat fél és magas divat cipők 20 — pengő 25­0.000 K Női lakk divat pántos cipők 2380 pengő 298.500 K | Kis női divat pántos fekete „Trotteur" cipők 15­80 pengő 197.500 K óriási választékban Benedekffynél a Hungária Cipőáruházban, Nyíregyháza, ,Zrinyi Ilona­ utca 5. Telefon: 195. Világhírű Salamander, Commers, stb. cipőujdonsagok. i-V

Next