Katolikus gimnázium, Nyitra, 1873
valamint az előbbi három, úgy a német, lithván és szláv nyelvek is külön maguk között nagyobb hasonlóságot tüntetnek fel. S minthogy kevesebb ódonszerűséggel bírnak, mint amazok, fel kell tenni, hogy ezek szakadtak el legelőször az indo-germán törzstől; így legtovább éltek önállóan s individuális fejlődésük is nagyobb mérvben történhetett. — A lithván és szláv nyelv közelebb áll egymáshoz, mint a némethez, mert ázsiai anyjuktól elválván egy ideig együtt maradtak, míg két külön ágra (a német és lithván-szlávra) oszoltak. — A német nyelv e szerint uj phasisba lépett s teljes önállósággal fejlődött tovább. Most állott be a (későbben említendő) hangmozditás (Gantnerfösterlung), mely csak a német nyelv tulajdona; ekkor alakult a kizárólag német mythos és a legrégibb német-nemzeti epikai költészet. Az eddigi alakulások még a nép történet előtti életében talán Európa keleti határán, vagy még Ázsiában folytak le. De miután a német népek egy ideig magánosan éltek, ismét új korszakba lépett nyelvek uj Szakadások következtében. A közös német törzsnyelv t. i. ismét eloszlott több szójárásra, melyek önálló nyelvekké fejlődtek. (Ez idő folytán került a német nyelv a történelembe ; J. Caesar és Tacitus irataiból látni, mennyi különálló népre voltak feloszolva a germánok). Ezen új nyelvek voltak főképen a gót, a szorosan vett német és az éjszaki német. Közöttük a gót a legódonszerűbb s legközelebb áll a német törzsnyelvhez, mely természetesen feljegyzések hiányában elveszett; ugy hogy a gót nyelv nem egy esetben épen a ma hiányzó törzsnyelv helyét pótolni kénytelen; annál is inkább mert Ulfilas püspök gót bibliájában (codex argenteus a 4. század második feléből) örökségül hagyta ránk hang- és alakdús szép nyelvét. — A szorosan vett német nyelv feloszlott) a Svájc s Dél-Németországban dívó felső-németre, mely az irodalomban a 7—11 században mint ó-felnémet, a 12—14 sz. mint középfelnémet tűnik fel; azután alakult az újfelnémet, mely egyszersmind az írói nyelv alapját teszi. És 2) alsó-náme t re (németalföldi, hollandi, flamand, szász, angolszász, fríz). — Az éjszaknémet vagy Skandináviai nyelvet a svéd, dán, norvégi, s izlandi nyelvek teszik. Az említett hat európai nép egy közös eredetnek megfelelően közös nyelvet is hozott magával örökségül; ez azonban a vándorlás hosszú ideje s oly sok új körülmény hatása alatt idő folytán — mint láttuk — annyifelé elágazott és mindinkább eltért az eredeti alaktól, hogy most már csak a szógyökök s nyelvtani szerkezet azonossága után lehet mindezen nyelvek ősrokonságára következtetni. De a közös anyától elvált s önállóan tovább fejlődött nyelvágak nem tartották meg mindnyájan a közös nyelv minden gyökét, hanem egyik többet, másik kevesebbet; egyik tisztábban mint a másik, vagy más jelentésű szóképzésére használta az egyik mint egy másik, így például a latin ager, szántóföld, nem fordul elő ezen érteményben a latinból származott román nyelvekben, helyette az általános campo, camp, campus van divatban; csak a franciában használtatik a német glofer-ből képezett acre, de csak mint tér mérték, egy hold föld. Agras mezőség, aritram hajó s evező, vénás a kellemes (bármi, kivált) ital már ős szók a szanszkritből, de határozott vonatkoztatásuk szántóföldre (ager, elafer), ekére (aratrum), mely a földet úgy hasítja mint a hajó a tengert, s borra (vinum) megmásítja az eredeti érteményt. A farkas és róka külön állat, s mégis latinban egy törzsből kapta nevét mindkettő: λύκος (Ιόλνχος), lupus (vulupus) , vulpes. Ki hinné, hogy az ind dán ti (elefánt) a német ,esseni szóval rokon! De danti tulajdonképen a fogas, minek foga van, és dánt által (lat. dens, ónémet zand, dal)n) adant (grg. odovr) helyett ad-ból származik; lat. ed, edo, s ennek azonossága essen-nel kézzel fogható. Ki ismerne a francia jeudi-, jour-nál az eredeti lat. jouis dies, és dies-re? Utóbbit a némiképen közelebb olasz giorno, (lat. diurnus-ból) megmagyarázza. — Azért e közös eredetű nyelvek az összehasonlításnál egymást kölcsönösen kiegészítik. S minél közelebb jutunk a forráshoz, minél régibb állapotában vizsgáljuk a nyelvet, annál jobban mutatja rokon jellemét testvéreihez. De az összehasonlításban nagy óvatossággal kell eljárni *). Mert egyes szóknak rokon hangzása különböző jelentmény mellett még épen semmit sem bizonyít. Ki fogja például e szókat komolyan összeállítani: bouche 23ufd), choux @duf), szél (Leere, rósz flíofs, kút gut? — Még ily rokonjelentményű szók is, mint a tót: kralj, sreda, brazda, miri, slama, grablye, kiás, brat, objed ... és a magyar: király, szerda, barázda, malom, szalma, gereblye, kalász, barát, ebéd, vagy almué és ház-félék vájjon engednek-e az illető népek rokonságára következtetni? — Előfordul, s pedig nem ritkán, hogy egymással érintkező népek egymásnak kölcsönöztek szókincsükből, (így a chinai theával természetesen thé neve is hozatott be minden műveit nép nyelvébe); sőt hogy a kölcsönzött kiszorította az eredetit, mint a tót eredetű barát a magyar fele szót (feleim, feleség), mely még a varvel segítőrag alakjában él. Megtörténik az is, hogy egyes kölcsön adott szók másított alakban újra visszakerülnek, pl. warten, (amire gondot viselni, Jeurgwart várőr) a franciából került vissza a német nyelvbe mint Warbe, őrség; így a 25eiwadc-ból lett fr. bivouac, btvouaf (fektanya, tábor-őr). Ha ily esetben kétség támad, vájjon melyik nyelvbe tartozik tulajdonkápen bizonyos szó, annak kell odaítélni, melyben egész szó családja van, míg a másikban csak elszigetelten áll. *) Mily nevetséges ily ráfogó, erőszakolt etymológia: Attila = Acélos, magyar = magvas; ablak = ablak; cingár = oly sovány mint a cinege és a gár; Söffet = le fel! Babel = kapd el! Nevettető tréfának vehetni csak, midőn valaki már a világ első emberét (Ádám) magyarnak tartja, ki örömteli felkiáltásával feleségének, az első asszonynak, nevet adott (Ej ha! , Éva). A nemzeti vak büszkeség tréfás-komolyan ez után már többször vallott kudarcot. — Nem kell csodálni, ha majd a szláv is az Istent tótul beszélteti Áron öcscséhez, ki az egyptomi királyhoz küldetvén csekélysége emlegetésével véli e terhet vállairól elháríthatni, mire az Isten, ty si Mózes, te mózes! (Te Mózes vagy, megteheted!)