Katolikus gimnázium, Nyitra, 1877
b) A szarmaták. Diodor szerint Sicíliából vándoroltak ki, de ez az állítás nagyon véleményszerű ; míg ellenben Herodot tudósítása, midőn őket a Maeotis tava s a Tanais (Don) folyam mellékén valamivel túltelepíté le, bizonyosabbnak látszik. Strahl állítja, hogy a szarmaták, különösen ezek egyik válfaja a jazygek lettek volna ősei a szlávoknak, mit ismét Schafarik „Slavische Alterthümer“ című munkájában tagad, s a szarmaták népeit, ezekkel a jazygeket is a méd, vagy mint jelenleg nevezik, az irán törzshöz számítja. c) Az alánok, Ammian Marcellinus masszagetáknak tartja, kik a Kaspi és Fekete tenger közt ütöttek egy időre tanyát. Erőteljes és vad nomád nép lévén, hatalmát Krim és mai déli Oroszországra is kiterjeszté, míg az erősebb hunok által innét elűzetve, nyugat felé vonultak s csak egy kis részök maradt a Kaukázus hegységben. d) A gótok. Ezek a Balti tenger felől a Neszter és Dnyeper folyók mentében húzódtak a Fekete tenger partjaira és a Dunára, honnét folytonosan nyugtalaníták a római tartományokat s szállásaikról keleti és nyugati gótoknak neveztettek. Utóbb, midőn a népvándorlás általánossá lett, a keletiek Itáliában, a nyugatiak pedig Gallia és Hispániában alapítanak új hazát. A történet folyama több népcsoportokról emlékszik meg a felhozottakon kívül, melyek a későbbi államalakulásokban nagy szerepet vittek, s a középkor néhány századában uralomra vergődvén, részint a mai Oroszhon, részint annak határain kívül virágzó országokat alapítottak ; azonban rendetlen viszonyaik, egyenetlenségeik, vagy mivel a rohamosan haladó nagyobbszerű rázkódtatásokat kiáltani nem tudták, a kor intő szózatát, a keresztény vallás isteni tanainak ihletszerű igéit meg nem értették, vagy megérteni nem akarták: egymás után futó csillagként léptek le a történelem színpadáról, még nyomot is alig hagyva maguk után. — Ezek közt a déliebb részeken megemlítendők : 1) A húnok. Ázsiai nép a régi irók által alig ismerve, még Ammian Marcellinus is csak hirekből tudja, hogy léteznek ; tulságig vad, idomtalan s műveletlen népnek tartja, több roszát, mint jót hiresztelvén felőlük. Lakásukat a Maeotis taván túl észak felé helyezi. Később a vándorlás szelleme ezeket is megszállván, miután az alánok birodalmát felforgatták, a két gót birodalmat döntötték meg s letelepedének a mai Magyarhonban, hogy egy rövid emberkor után a tökéletes megsemmisülés szomorú valóságáról tegyenek tanúbizonyságot. 2) Az avarok. Hatalmas nép, mely virágzó korában a Volgától egész az Elbéig s a Fekete tengertől az Adriai tengerig terjeszté ki félelmes uralmát. Ostora volt a szomszéd népeknek s nem egyszer rettegteték meg a görög császárságot, virágoztak Heraklius császár idejében, s innét folytonos hanyatlás közt szűkebb és szűkebb határok közé szorítva, Nagy Károly adá meg nekik az utolsó kegyelemdöfést. Az írók igen sokat beszélnek az avarok kegyetlenségeiről, többnyire az orosz Nestor tanúságát hozván fel. A szlávok „obrik“ (obor-óriás) néven ismerik őket, kiknek pusztulása közmondáskép fönmaradt, s egész áradozó örömmel kiált fel Nestor : „Elvesztek mint az obrik, hirök hamvok sem maradt“ (Hunt. Ethnogr.)