Katolikus gimnázium, Nyitra, 1880
fölették. Látom — úgy mond Mirabeau — hogy a nemesség satnyul és vész, Franciaország feloszlóban van, mert a nemesség megfeledkezett kötelességéről s jelleméről.1) A polgári osztály nyomatva az udvar s a fejedelmi kegy után sóvárgó lelketlen hivatalnokok által, s testületileg elkülönítve a nemességtől annak megvetésével találkozott ; s a szegény föld népe, úgy születésénél mint a lakott földnél fogva valóságos rabszolga, fizette urának a földbért, királyának a folyton szaporodó adót, papjának a dézsmát, tartotta az állandó hadsereget , zsaroltatva a falvak elnyomásából éledő hivatalnokseregtől semmi jognak sem örvendett, nem volt része a közigazgatásban s nem bocsáttatott hivatalokra). A kiváltságosak bírták a földet s vele az embert. A papok és tanítók hiánya, a műveltség szomorú állapota, a tartományok apathiája, a kapitányságok nyomorgatása s hanyagsága, az elviselhetetlen adók, a főurak követelései, a jobbágyok elhagyatottsága, nyomora, vadsága s ellenséges érzülete, mind ugyanazon következményeket szülő okok, t. i. : ha a felsőbbség sinecurává változik, súlyossá válik, a nélkül hogy hasznos volna s az alattvalók túladnak rajta.3) Az igazságszolgáltatás az absolutismus kifolyása és támasza volt ; a kabinetparancsok, a titkos rendőrség, a „lettres de cachet,“a bastille stb. helyettesítették a positiv jogot, s szolgáltak eszközül a szellem szabadságának elnyomására. Mind XIV., mind XV. Lajos és udvaraik nemcsak, hogy túltették magukat az erkölcsi elveken, hanem azokkal merőben ellenkező botrányos túlzásig vitték a féktelen erkölcsi szabadosságot, s a könnyelmű, testi elveknek hóduló életmódot minden kimért ünnepélyesség, társalgási csin, ízlés, miveit beszédmodor, szóval etiquette sem volt képes eltakarni. Az „udvar !“ — írja Argenson — a szóban minden rész benne van.“4) A kormányzat központja minden bajnak minden igazságtalanságnak s minden nyomornak központja. Az udvarnak „külsőleg ájtatoskodó, de tettleg feslett életmódja“ átragadt a társadalom minden rétegére, magára a népre is, és a későbbi események előidézésében jelentékenyebb befolyása volt, mint hinnek. Mert mig egyrészről kimerítette az oszág jólétét s növelte a proletárok számát s a pénzvágyat, — másrészről az udvar s a magasabb osztályok ledérsége meggyőződéssé érlelte a népben azt a gondolatot, hogy a despotismus békéit csak úgy lesz méltó és képes lerázni, ha előbb az ész által nem eléggé igazoltnak látszó őszinte becsületesség, józan erkölcsök s egyszerű szokások békéit elvetik. Ehez járult később a király (XV. Lajos) szánakozásra méltó gyöngesége, úgy hogy ő és udvara megvetettekké, s az állam testét égető sebek nemcsak a gondolkodóbbak, de a tömeg előtt is nyilvánvalókká lettek. 5) II. Cím, alkalom s anyag az ellenzékeskedésre, a megtámadás- és gúnyoló- *) ’) V. ö. Taine L’Ancien Régime, 175. s köv. továbbá 93. és 109. 1. — ‘-fi Mignet : Introduction, 10. 1. Held u. C. III. 695. 1. és Taine, i. m. 30. 1. — 3) Taine i. m, 76. 1. — *) Taine i. in. 93. — r,j V. ö. Held u. Corv. 696, 969. 1. és Mangold III. 127—8. 1.