Katolikus gimnázium, Nyitra, 1881
V ft r ft s hi art y M. „Mar ft t b ii n“-j a. (Dramaturgiai tanulmánytöredék). Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül , s rabigólba görbéd,le Berzsenyi. „Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbékért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Vörösmarty. A görög sorsdrámák olvasásánál valóban csodálatosnak tűnik föl az, hogy magunk szempontjából az ily ferdeségek mikép lehettek oly hatással egy polgáriasait nemzetre, mely oly dicső tettekkel büszkélkedett a világ előtt. S mégis van valami mi egy lelánczolt Prometheust vagy a Persákat (Aiskhylos) ; egy Antigonét, Elektrát (Sophokles) ; egy Iphigeniát (Euripides) nem csak talán 480—400-ig k. e. azaz azon időközben, midőn ezek napvilágot láttak, hanem azontúl is, mig a görög görög volt, e nemzet előtt hatásossá tette. Nem szükség ennek okát messze kutatnunk. Mindazon viszonyok melyekben a nemzeti élet a vallás s az evvel szoros kapcsolatban álló politika terén gyors léptekkel haladott azon nagyság felé, mely hatalmát a többi nemzetek fölé emelte, maguk nyílt docunentumai e hatásnak. Minden nemzetnek élete nem annyira egyesek Örkényétől, mint inkább egyrészt azon társadalmi rendtől tétetik függővé melyet maga alkot meg magának, másrészt a vallástól, melynek erkölcsi törvényei egyeseket úgy, mint egész nemzeteket a tettekért felelőségre vonják. S bármikép is alakítja társadalmi rendjét valamely nép, a társadalmi rend mindig a valláserkölcsiség korlátai közt marad. E két elemet oly szoros összefüggésben találjuk a görög nemzetnél, hogy egyik a másik nélkül nem csak hogy nem képzelhető, hanem a vallás, milyet a nemzet önmagának alkotott volt nyűg gyanánt nehezedik az egyesek tetteire s e nyűg az egyesek tetteiben a fatumszerüség következményévé válik. Nem csoda, ha e nép minden tette anyira befolyásoltatott a kedvező és gyűlölő, egymásközt harcoló istenektől, hogy a társadalmi rend épen ez istenektől tétetett függővé. Az igy alkotott társadalmi rendből kifolyó nemzeties ünnepélyek adtak létet a görög sorsdrámáknak s úgy látszik velők s általuk bizonyult be az, miszerint mindenki csak avval szokott leginkább foglalkozni mi körének megfelel s miben létének egész világát éli. A dráma fejlődésének szálai épen ide vezetnek bennünket. Már most kérdem egy nemzet előtt mely gonosz és jó tetteiben egyaránt a sorsnak hatalma alatt állott nem hatásos e oly darab mely élte minden