Katolikus gimnázium, Nyitra, 1882
Főgymnstsumii éremgyűjteményeünk jegyzetes ismertetése. » Ov 7i un a é!-rjg jcaquöey.ieóv tjutv áXl' óaa XQyaiva.“ Basilius. „Cuius est imago haec, et superscriptio? Dicunt ei Caesaris,u Matth. XXII. 20. Bár sokszor volt alkalmam olvasni a főgymnasiumi évi tudósítvány tanjegyes rovatai közt annyi tamilé magaviseletének rubrikájában számtalan név mellett a jó jegyet, a jó magaviselet szempontjából mégsem mernék jótállani néhányért, kik hébe-korba némi ízletesebb ingekre valót vásárlandók, egyszermásszor életükben, a vásárlóii tárgy fejében nem nyújtottak volna valamely kofának egy-egy rész petákot, s nem lettek volna aztán majd szemtanúi annak, mint helyezi magát ez méltó felháborodásában velök szemben hadilábra s hogy gonoszságukat méltón jutalmazza, mint dobja szemök közé, a corpus delictit, vagy nem lettek volna fültanui szidalmai egész záporának ezen mindenesetre svindleres eljárásukért. Had ! de a modern beteges életrevalóságnak ezen leleményes zsengéje csak Kis Miska azon bélyegzett rafinériával szemben melyet, a vidékünkön elterjedt hir szerint, a gabonáját eladó parasztgazdán elkövetett egy furfangos zsidó, oly funkelnageben aranyokkal fizetvén ki őt, melyeknek szemkápráztató csillogásától csak akkor ijedt meg szegény mikor libaőrző magzatainak vásártól vásárig táplált reményeit valami mézeskalács váhárfival kielégítendő sárga csikóiból egyet fölváltani kedve kerekedett; féktelen örömének szarkalábon lefüggő légvárainak csak ekkor vette észre romjait mikor még gondolata sem hitelezett kölcsönt azok alátámasztására; igencsak akkor érezte át homloka gondvonta barázdáin a hidegverejték egész súlyát, mikor eszetokjában mint kétszer-kettő négy lett világos azon régi közmondás hogy bizony nem mind arany a mi fénylik, és hogy a Tantusnak „Pagat ultimo”” kori rata nem superscriptio Caesaris, következőleg forgalmi köre is csak oly szűk e nagy világ piaczán, mint otthon gazdasága közepett teheneinek korlátja, a mennyiben csak kártyajátszó pajtások zöld asztalánál járja néha a hitelt. *) De hát azért ezt a semminek látszó valamit mégsem jó ám vizbe fojtani mint azt a felháborodott gazda tette, vélvén, hogy, ha boszuját töltend, legalább is oly világra szóló herostratosi tettet követ el, mint egykoron a hős Hagen, ki a mondaszerű nibelungi kincset Rajnába sülyeszté. Én bizony jobbat tanácsoltam volna. . . Tudják mit kegyes olvasóim? . . . Hiszemem szerint sejthetik már e naiv bevezetés céljából, és ha nem, hát őszinte leszek. „ *)Ilyen azon Tantus is, melyet a trencséni ismertető szintén forgalmi pénznek tekintett II. Péter orosz Cár idejéből: A) Petrus II. D. G. RUSS. IMPER JOU JACOS (Jacob?) DIETZEL. RECH. PFENI.