Katolikus gimnázium, Nyitra, 1884
I. A gymnasium ifjuság-segélyző-egyesülete. „Radix omnium bonorum est charitas.“ S. Aug. Horn. 7. 1884/5-ik év figyelemre méltóbb iskolánk életében. Ez esztendőben szerveztetek a főgymnasium ifjuság-segélyző-egyesülete a magas kormánytól helybenhagyott s megerősített alapszabályok nyomán. Ezen esemény annál jelentékenyebb, minél örvendetesebb bármely oldalról tekintett keletkezése. Nagyon illőnek, kiválóan alkalomszerűnek gondoljuk tehát ezen, intézetünk történetében, oly természetes középpontot képező eseménynek, mely köré esztendők mozzanatai fűződnek, e helyütt előtüntetését. Mi is lehetne egy-egy tanintézet évi „Tudósítványá“-ba valóbb tárgy, mint, ha lapjai megőrzik mindazt, a mi ily üdvhozó eszme megfogamzásához hozzájárult ; ha híven s gondosan kiemelik, amik egyrészről az eszme megtestesülésének, másrészt az egyesület sikeres működésének főbb tényezői voltak. Íme az ok, hogy ez idei „Tudósítványunk“ban ifjúság-segély-egyesületünknek, melynek nemcsak jövője, de már múltja is van, keletkezése, szervezése s állapotával, természetesen a nyomtatvány keretére való tekintettel, foglalkodunk. Mielőtt azonban a jótékony egyesület gencsisét előadnék, megérintjük azon kedvező alkalmat, melynek az áldásos eszme mintegy kifolyása. Mit szerény felfogásunk szerint tennünk már azért is kell, hogy történetileg lehető híven vázoljuk az egyesület létrejöttét. * * * Egyesek úgy, miként testületek, az egyház s haza ügyéért lelkesedésre buzdulók időnkint, általán nemesebb csirákat fejlesztő, ünnepélyeket rendeznek. Koránsem ugyan azon czélból, hogy a részt vevők csak külsőségekben gyönyörködjenek, hanem hogy erkölcsös örömre élesztett sziveikben mélyen gyökerezzenek azon eszmék s események, s utánzásra serkentsenek a dicsően véghezvitt nagy tettek, melyek az ilyetén ünnepélyeknek előkelő tárgyai. — A történeti múltnak emlékei ugyanis mig egyfelől az életbölcseség biztos s igen gazdag kútfejét tárják föl előttünk, másfelől nemesitőleg, jótékonyan hatnak a szebb érzeményekre fogékony ember lelkére, a kedélyt fölmelegitik, az akaratot s erkölcsi tetterőt edzik, a nemes elhatározásokban vezérszövetnekül szolgálnak, és a mindennapi életnek jelentős ténykedések által magasztosabb hangulatot és szellemi emelkedést kölcsönöznek. — Ilyen ünnepélyeknél dobog föl a tiszta kebel hőn s magasan, és csak itt érzi igazán, mennyire „szép nagy ősök emlékére visszatekinthetni, de megelőzni elődeit nagy tettekkel mennyivel szebb s dicsőbb hivatás.“ Hiszen dönthetetlen igaz szó, hogy misem képes az eszményi érzületet, az ősi erények s szent célok iránti lelkesedést, a haza s egyházhoz való őszinte szeretetet, a nemesen verő szivek áldozatkészségét annyira fölkelteni s ápolni, mint a nagy ősök ragyogó példaképei...