Nyitravármegye, 1940. január-február (1-9. szám)

1940-01-01 / 1. szám

NITR­AVÁRMEGYE XXXI. évfolyam. — 2. szám.­­ Szerkeszti: DALLOS ISTVÁN 1940. január 7. vasárnap. Nyitravármegye -Nitravármegye A szlovák belügyminisztérium, hivatko­zással az 1933. évi, 123. sz. törvényre (§ 10), valamint az 1939-es évi 241. sz. kormányrendeletre — rendelkezést bocsáj­­tott ki, mely szerint a szlovákiai magyar lapoknak a községek és városok nevét (názov obcí a miest) — szlovák elneve­zésük szerint kell közölniök. Az a lap, mely a rendelkezést nem tartja be — az előzetes cenzúra során elkobzás alá esik. A magyarázó közlemény szerint a ren­delet a szlovákiai magyar lapfejekre is vonatkozik — azonban fel nem tűnteti, váljon a lap címére is, vagy pedig csu­pán a keltezési helyre. A «Nitravármegye« szerkesztője kérdést intézett az illetékes fórumokhoz, váljon e rendelkezés vonatkozik-e lapunk nevére is — annál is inkább, mert ez nevében sem községet, sem várost nem tartalmaz, hanem vármegyét, melyről a rendeletben szó sem esik. Rámutattunk ugyan­akkor arra, hogy a rendelet intenciója minden bizonnyal az, hogy a községek és városok szlovák névsorát biztosítsa, s ÍgY aligha érinth­eti egy hírlap címét, mely legfeljebb átvitt értelemben hasz­nálja a község vagy város elnevezését — vagy mint a «Nitravármegye« esetében — egyáltalában nem. Addig is, míg az illetékes fórumoktól végleges választ nem nyerünk — alkal­mazkodunk a tágabb törvénymagyarázat­hoz — s lapfejünket «Nitravármegyével» szignáljuk. Bizonyítjuk ezzel azt, hogy a nitrai magyar sajtó mindenkor megtartja a törvény rendelkezéseit még akkor is, ha annak gyakorlatát még nem tisztázták teljesen. A szerkesztőség,­ csak a miénk — mert mi vagyunk az erő­sebbek — és sohasem a másoké, mit ér az az igazság, amellyel csak magunknak kívánunk mérni és soha másoknak. Csak annyit, mint az igazságtalanság. De elte­kintve ettől, lehet-e igazság az, amely csak a miénk ? Aki e kérdésen mélyen és elfogulatlanul elgondolkozik, kell, hogy ráeszméljen arra, milyen rettenetes téve­dés és bűn az egyoldalú igazság. Amint valakinek joga van az igazság alapján az életre és nemzeti élte alapján nemzeti kultúrájára, kell, hogy elismerje jogát ugyanerre másik embertársánál még akkor is, ha ennek elismerése nem köte­lező, éppen az erősebb jogán. Minden­esetre ennek elismerése csak akkor lehet­séges, ha tud hódolattal leborulni a min­denki igazsága előtt. A Háromkirályok tudtak és akartak le­borulni a maguk és ezzel a mindenki igazsága előtt. Leléptek trónusukról, meg­járták a megismerés és a felismerés or­­szágútját, hogy ezzel példát adjanak min­den utánuk következőnek. Nem vallották kárát e megalázkodásuknak, az út pora sem ártott királyi palástjuk fényességé­nek, de ugyanakkor megtanultak minden­kinek mérni úgy, ahogy azt éppen ott a betlehemi jászol előtt megismerték. A mi mai életünk is kívánja, sőt meg­kívánja ezt a leborulást az igazság előtt, hogy felismerve azt, mindenkinek egyfor­mán mérhessünk. Nem a saját kényünkre­­kedvünkre, hanem az igazság mértéke sze­rint. Rosszak vagyunk, de mégsem any­­nyira rosszak, hogy ne lenne akaratunk elismerni az egyforma igazság jogosult­ságát. Ma úgy rémlik azonban mégis, hogy új Háromkirályokinak kellene jönniök, akik újra tudnának és akarnának elindulni az igazság Betleheme felé. Nem a kölcsönös­ség alapján, hanem csak az igazság ked­véért — mert hiszen a kölcsönösség elve sokszor éppen tagadása az igazságnak. Erre az útra kellene lépniük az új Három­királyoknak, hogy kevesebb legyen a ki­ontott vér és könny, hogy több legyen a szeretet és a megértés, ebből kifolyólag pedig az igazság. A Háromkirályok legendájának olvasása után ezek a gondolatok foghatnának el minden embert, hogy utána nagy fényes­ség támadhasson a lelkekben, melynek nyomán eljönne az igazság felismerése és az egyenlő igazsággal való mérés minden jóakaratú ember részére. Víz KERESZT (kr.) ---- és akkor csillag tűnt fel az égen és nagy fényesség támadt. Ők pedig — a Háromkirályok — nagy egyetértésben elindultak Betlehem felé, hogy mély alá­zattal hódoljanak neki, aranyat, mirhát és tömjént rakva jászola elébe. A földi hatalmak leborultak az igazság előtt, mint az már előre írva volt és lett nagy öröm és megelégedettség a földön .. Ennyi, se több, se kevesebb, amit a szent legenda mond a Vízkereszt ünne­péről. Mi mégis mindnyájan, szegények, gazdagok, okosak és együgyűek, akár­milyen nyelven is dicsérjük az Urat, mé­lyen megrendülve tanulhatnánk belőle. Tanulhatnánk és okulhatnánk, ha lenne bennünk akarat, ha nem lenne bennünk annyi ellenvetés, amely oly sok szépet és oly sok jót semmisít meg, károsítva az­zal magunkat és az egész emberiséget. Őbennük volt akarat és nem volt ellen­vetés, ezért tudtak az igazság előtt meg­alázkodva földreborulni, hogy aztán fel­emeltessenek, olyan magasságokba, ame­lyekbe csak azok tudnak felérni, akik megérezték és tudatában vannak annak, hogy csak egy igazság van. Igazság, me­lyet nem lehet sem megtörni, sem elti­porni, de amely mindig utat keres és ta­lál magának a nap fényére, hogy aztán győzedelmeskedjék a sötétség felett. Egy igazság van mindenütt most is e szomorú világon, de amikor azt az igaz­ságot ma sokan a saját szájuk íze szerint magyarázzák! Minden tagadás ellenére rettenetesen tévednek és e tévedés előbb­­utóbb keserűen megbosszulja magát. Em­berek vagyunk s mert azok vagyunk, té­vedhetünk. Amint azonban tévedésünket felismertük és az igazság nyomába sze­gődtünk, ha fáj is nekünk, azt az igaz­ságot hirdessük, de nem csak a magunk részére, hanem mindazoknak, akik ezt ke­resik, óhajtják és mint embereknek joguk van rá. Mert mit ér az az igazság, amely Az új Nitramegye tisztikara Az újonnan rendszeresített Nitramegye január 1-én megkezdte tevékenységét — ■ a megyeháza épületében, az I. és II. emeleten. A járási hivatalok a megyeháza föld-­­ szintjén lesznek. A csendőrség kiköltözött. Az új megyei szervezetnek négy ügy­osztálya van. Zsupánnak — mint már kö­zöltük — dr. Dudáš Andrást nevezték ki. A nitramegyei új tisztikar tagjai a­­ következők : • ' ■* h Beňuš Béla főtanácsos, Ruttek Aurél, Mereš Vendel, tanácsosok, dr. Markovich László főtanácsos, dr. Čičo István főbiz­tos, dr. Baska Alajos, Kováč János fogal­mazó, Szák János biztos, dr. Matura Ágos­ton fogalmazó, Segeš József fogalmazó, dr. Pillay József fogalmazó és Surina Pál főtiszt. A számvevőség tisztviselői : Druska Ja­roslav számvevő, főtitkár, Černý Ferdi­­nánd, Halász Gizella, Kolodey András tit­károk, Kocúr Alajos, Alexa Tibor gyakor­nokok. A megye irodai tisztviselői: Palášthy Miklós, Žák István, Melicher Gusztáv, Maroššy István főtisztek, Kasanický Béla irodatiszt, Rakovský András, Hunčík An­drás, Dursák Mária, Prokop Erzsébet, Tá- 1börsky Anna, Madunicky Mária," Hegedűs­ Ilona főtisztviselők, Kiesken Emilia, Nagy Erzsébet tisztviselők, Laukó József, Re­ményi N., Bellák Vilmos és Zrubec Imre s­egédtisztviselők. A megyei hivatal telefon­számai : 2001 és 2097. A járási hivatal új (más) telefonszámot kap. Új magyar könyvek Inter arma silent Musae... modern fordításban talán annyit jelent, hogy háborúban nem adnak ki könyvet, így is van, a magyar könyvkiadás nálunk, Szlovákiában — részben sok magyar vá­ros elcsatolása következtében is — nagyon meggyérült. Valóságos esemény, ha új könyv jelenik meg és őszinte tiszteletet érdemel az a vakmerő, ki művével a könyvpiacra lép. Sajnos, Magyarországból is néhány hónap óta a közben napvilágot látott temérdek új könyvnek csak a­­ címét olvashatjuk. Ilyen körülmények között lelkes ujjongással kell fogadnunk minden új magyar könyvet, mely Szlová­kia földjéből kinőtt és elsősorban szlová­kiai magyaroknak szól. Amikor most az (egyetlen kivétellel) a mai Szlovákia területén megjelent újdon­ságokról készülünk beszámolni, először is a nitrai »HÍD» kiadta «Antológia« tes­tes, hatalmas négy kötetére gondolunk. Megreked a határnál a Budapestről kül­dött valamennyi magyar könyv, így hát hódító körútján igazi áldássá vált az An­tológia ízig-vérig szlovákiai magyar gyűj­teménye. Soha olyan érdeklődés nem fo­gadta, mint most, az állítólagos irodalmi pangás idején — az ország minden részé­ből tömegesen érkező megrendelések bi­zonyítják, hogy a nagy gonddal szerkesz­tett és meghatóan áldozatos készséggel közrebocsátott munka éppen napjainkban tölti be legteljesebben nemes hivatását, mert potom pénzen (hogy úgy mondjuk : béke­áron) előkelően irodalmi színtű, ér­dekes olvasmányt ad a könyvekre oly szomjas és szomjúságát «idegen kútnál f­eloltani nem tudó szlovákiai magyarságnak. Elsősorban Bratislava magyarsága kap­kodta el az Antológiát, Szlovákia főváro­sának kultúrált magyar társadalma méltó megértéssel hálálta meg a »HÍD» kocká­zatát és százszámra olvassa a vaskos köteteket. És most álljunk meg néhány percre: új embert, új magyar költőt mutatunk be Nitra és vidéke magyarságának. Neve: Sass János, földműves, divatos szóval élve : őstehetség. Három könyve jelent meg egymásután Léván, (még abban az időben, mikor Léva Szlovákiához tarto­zott.) A legutóbbi »Meggyónt nekem a föld« címmel, 1938-ban hagyta el a sajtót, de csak most került hozzánk. Sass János verseiben Petőfi és Ady-emlékek csodála­tosan egybefonódnak a föld egyszerű fiá­nak alkotó-teremtő tehetségével. A krá­terből omló láva formátlan, mindent el­öntő, izzó zuhataga az, amely Sass János lelkéből kitör. Egyszerű, mint maga a ter­mészet, rideg és mesterketlen, mint az ugar, mosolygó, mint a kék mennybolt és tüzes, mint a delelő nyári nap. Sass János verseit nem cicomázza, nem pepecseli, nem csirizeli a «szobaköltő» verejtékes fáradságával, kínos vergődésével — sza­badon és bátran cikázik felettünk, akár a parti fecske a hullámok felett — az édes anyaföld szava az, mely soraiból felénk csendül. Sass Jánost azóta már felfedez­ték szülővárosában is és minden arra vall, hogy a szerény és szegény földművest a hivatalos magyar irodalom is elismeri. Mutatóba közöljük ezt a megrázó erejű versét : Álmodik a föld. Messze fekvő titkokat érez a szívem. Egyenesen járok a barázda szélén, Szívemmel hallgatom, mint lélegzik a föld, Új élet álmodik a barázda mélyén. Szelíd hajlású kalászok bánata üzen, Mint arany tenger hullámzik a hajnali szélben. Hallgatom az ős­természet nyíltszavú titkát... Álmodik a föld, a szívemmel érzem. Csak a teljesség kedvéért soroljuk fel az új könyvek közt dr. Faith három mű­vét (»Babérág és koldusbot», «Nevető Nitra» és »Híres nitraiak» — hiszen a helyi és a bratislavai lapok már ismételten méltatták, ismertették e könyveket és la­punkban is sokat írtunk róluk. Végül az elmúlt hét nagy nitrai könyv­eseményéről adunk hírt. Hosszú és gondos előkészület után megjelent Mártonvölgyi Lászlónak, a »Nitravármegye» ismert főmunkatársának első könyve: «Zarándok­­úton a Kárpátok alatt». Nagyszabású, kor­moly munka, mely nemcsak a laikus ol­vasót, hanem az irodalomtörténet szak­emberét is érdekli. Az első magyar könyv­től (az Ehrenfeld-kódextől) egészen Ady Endréig megtalálja az olvasó a magyar irodalom valamennyi szlovákiai emlékét. Mi Mártonvölgyi elemző, bontogató, gyűjtő tehetségét régóta megbecsüljük és büsz­kén hivatkozhatunk arra, hogy a kötet legtöbb fejezete lapunkban­­jelent meg először, tehát csupa rokonszenves ismerős­sel találkozunk. A könyv hatása azonban sokkal mélyebb, amikor így egyszerre, egymásután vonulnak fel a kedves té­mák. Hogy hasonlattal fejezzük ki : amíg előbb felváltva csak egy-egy költő, író, tudós érces szavát hallottuk kikondulni Mártonvölgyi cikkeiből, most, mint egy harsogó szavalókórusban egyesül a ma­gyar irodalom sok, Szlovákiában gyöke­rező vagy Szlovákiába is áthajló jelese. A látszólag szürke témákat üde ötletek frissítik fel, meglátszik a könyv minden sorából, hogy Mártonvölgyi (és néhány fejezet szerzői : dr. Kiss Ibolya, dr. Szere­­dai—Gruber Károly, Vargha Sándor, Ká­dár Kálmán, Peéry Rezső és Dallos István) nem régi irodalomtörténetek összekoty­vasztásából főzték ki tanulmányaikat, ha­nem mind egyéni meglátás, önálló kuta­tás és érett ítélet terméke. Több, mint ötven pompásan megváloga­tott kép díszíti a nagyvárosi nyomdához méltó kiállításban megjelent könyvet. (A Lőwy Antal Fiai nitrai könyv­nyomda újabb remeklése.) A kötet cím­lapját Slamka Lajos, ez a zseniális nitrai festőművész tervezte. A tíz­éves, terjedelmes kötet ára csak 30 korona. Megrendelhető a kiadónál, a »Híd» könyvkiadó-vállalatnál. R. B. Hivatalba iktatták a nitrai zsupánt. Ünnepi keretek között iktatták hivatalába Dudáš András dr. uj nitrai zsupánt. Az ünnepségeket katolikus és evangélikus ünnepi istentisztelet vezette be. Az isten­­tisztelet után az uj megyei hivatal alkal­mazottai a megyeházára mentek, ahol fel­­köszöntötték Dudás András dr. zsupánt. A járásfőnökök nevében Kabát V. járás­főnök üdvözölte Dudáš dr.-t, aki válaszá­ban együttműködésre szólította fel a hi­vatalnoki kart a régi dicsőséges város felvirágoztatásáért. Nitra város üdvözlé­sét Mojto városbíró tolmácsolta. Használta fel Ш SLOVEHStJÁ ВАННА, NITRA szolgálatait. Elvégez minden bankügyletet

Next