Magyar Csillag, 1943 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1943-01-01 / 1. szám
1943 Olvasóit e folyóirat nem járószallagra szánta, dolgozótársaira sem szándékozik ráerőszakolni szerkesztőinek világnézetét, nem ilyen céllal indult. Ezekre is, azokra is csupán a higgadt okfejtés, a jóhiszemű eszmecsere szabályait, az igazság szolgálatát szeretné ráerőszakolni. S a tényleges munkát. A jövendölések s nagy fogadkozások helyett most az új év küszöbén is ezért térhetünk rögtön a feladat ügyére. E feladat nem olyan könnyű, mint amilyen szerénynek látszik. Lapunk épp e tárgyilagos magatartásával került az ellentétek tüzébe. Egyszerű volna ennek vagy annak a csoportnak védelme alá húzódnunk: itt is, ott is azonnal lelkes tábort nyernénk. Nekünk azonban nem a tábor a gondunk. A táborok kibékítése sem. Hanem csak védekezés a csoportok mindinkább eldurvuló módszerei ellen, az ellen, hogy ilyenek legyenek a szellemi élet különböző csoportjainak eszközei is. Ha vállalkozásunk eredménye a tengernyi csoport után még egy újabb csoport keletkezése lesz, az csak a szellem erejében hívők csoportja lehet. Hányadszor ismételjük mindezt? Annyiszor ismételjük, míg a tények nem mondják helyettünk. Valamit már mondanak. Az olvasó világosan láthatja az erre vezető út kanyarjait. A fény terjed, a fantomok összenyeklenek s felbukkannak az igazi, a méltó ellentétek, azok, amelyeket már örömmel üdvözöl az ember, amelyek körül már nyílt, férfias küzdelem indulhat, amelyek egy nemzet sokoldalúságát, azaz erejét mutatják. Világos megfogalmazásban, szinte rendszerben épp a minap láthattuk s olvashattuk e hasábokon irodalmunk egyik jelentős irányzaténak világképét, a keletesekét, hogy még egy nevet felvessünk. Bizonyára épp így megkapjuk majd a nyugatosokét. Majd a népiekét, az urbánusokét, a munkásírókét. S az okfejtéshez megkapjuk a perdöntő adatokat is, a műveket. A jellemek befeketítése helyett az eszmék és fogalmak tisztázása van növekvőben, az érdekek versengése helyett az alkotások versenye. Az olvasó előtt nem lehet titok, hogy milyen korlátozások s akadályok közt kell munkánkat végeznünk. Cenzúra van s nem csupán az ügyészségen. Irodalmunkban még mindig oly irodalmon kívüli indulatok dúlnak, amelyek közepette csak a legnagyobb lelki fegyelemmel állhat meg az, aki a személyes és csoportérdes békén túl magasabb eszményt akar követni. Lapunkat érték s bizonyára seregestül érik eztán is olyan támadások, melyeket mi igazságtalannak és alaptalannak érzünk. A belső fegyelem, a magasabb cél azt kívánja, hogy az irodalmon kívüli támadás semmiképp se befolyásolhassa irodalmi ítéletünket. Ha úgy fordul, alázattal kell szolgálnunk az ügyet, amely — ilyenkor mutatkozik meg — akkor igazi, ha emberfelettit kíván az embertől. Múltnnk kötelez s jó magyarnak lenni ma fokozottabb felelősség. Magatartásunkkal, türelmünkkel kell példát adnunk azoknak a nemzetiség