Polgári fiú- és leányiskola, Ócsa, 1934
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen,“ 15 év után. A folyó tanévvel iskolánk fennállásának 15. esztendejét zártuk. A második évtized derekán álló intézményről ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy fontos művelődési központja lett Ócsa községnek és környékének, s nem tévedünk, mikor az intézet fejlődésével kapcsolatban kijelentjük, hogy az elmúlt 15 esztendő alatt Ócsa község és környéke lakosságának tekintélyes részével érdekközösségbe került. Ez természetes folyománya volt annak az odaadó, lelkes és értékes munkának, melyet iskolánkban az elmúlt 15 esztendő alatt végeztünk. Iskolánk, hivatása magaslatán állva, mindenkor a haladó kor követelményeivel lépést tartva végezte feladatát; kiművelni, gyakorlati irányban nevelni, a tudás szellemi és erkölcsi fegyvereivel felvértezni a magyar nemzet gerincét képező kisgazda, iparos és kereskedő osztályt, azt az osztályt, mely nem a tudomány mezején akar boldogulni, hanem gyakorlati életpályák valamelyikén akarja tehetségét harcba vinni az anyagi többtermelésért, a magyar termelés színvonalának emeléséért, a magyar közgazdasági élet fellendüléséért. Tanulás és gyakorlati szellem! Ez volt a jelszó iskolánkban a múltban és ez lesz még fokozottabb mértékben a jövőben. Nem célunk urat és kisasszonyt nevelni a gyermekekből, hogy ezáltal a szellemi proletárságot növeljük, hanem igenis célunk; a magyar nemzet zömét képező termelő, műveit középosztály kitermelése, a mezőgazdasági és ipari munkásnak öntudatos és hazafias munkássá és iparossá való kiképzése, akinek nemcsak eszményei vannak, hanem féltett kincsei is, melyekért érdemes dolgozni, áldozatot hozni, érdemes élni, és ha kell meghalni. Ezek voltak azok a célkitűzések, melyek az elmúlt 15 esztendőn keresztül irányították iskolánk munkáját s melyek évről-évre kifejezésre jutottak iskolánk munkarendjében, oktató-nevelő munkájában. S most, 15 év után, ha a nemzetnevelő munkánk eredményét vizsgáljuk, emelt fővel álllapíthatjuk meg, hogy az iskolánkért hozott sok-sok anyagi áldozat és fárasztó munka nem veszett kárba. A 15 évvel ezelőtt elvetett mag u. i. szépen kikelvén népünk lelkében, jelenleg erőteljes fejlődésben van, s minden reményünk megvan ahhoz, hogy néhány év múlva, amikor iskolánk negyedszázados évfordulóját ünnepeljük, gazdag aratásról, bőséges termésről számolhatunk be.