A M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének hivatalos közleményei, 1937 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1-2. szám
Lehet, hogy „egyesek“ azt mondják, hogy ez az új szemléltetés és oktatás az anyag terjedelmének szűkítésére kényszeríti a tanárokat. Általában újabban az anyag terjengőssége helyett az anyag megismerésének alaposságára törekszünk. Az elsajátított ismeretek mélysége és sokoldalú szemlélete többet ér a nevelő-oktatás szempontjából, mint a sok lazán összefüggő, felületes ismeretcsoport. A magyar tanterveknek ugyanis az a legfőbb hibája, hogy túlságosan sok részletet vesznek fel minden tárgyból és ez akadályozza az egységes tudás kialakulását, a különböző ismeretek egymásra vonatkoztatását és egybekapcsolását. Nem kell tehát az anyag terjedelmének csökkentésétől félni. Ami elvesz a vámon, megtérül a réven. Még egy szempontból tartanám szükségesnek a filmoktatást a tanító- és tanítónőképző-intézetekben. Vannak a filmoktatásnak még olyan kérdései, melyek megvitatásra szorulnak. Ilyenek : 1. a témák kérdései, 2. mikor és hogyan történjék a film bemutatása, 3. a filmpergetés közben beszéljünk-e és ha igen, milyen esetben, menynyit ? 4. megállítsuk-e a filmet pergetés közben ? És még sok más. A tanítóképző-intézeti tanárság a pedagógiai kérdésekkel a legkisebb részletekbe merülően mindig nagy szeretettel és hozzáértéssel foglalkozott. Ezek a kérdések is olyanok, amelyekre vonatkozó megfigyeléseik és véleményeik hozzájárulnának az ügy tisztázásához. Ide tartoznak a film nevelési és oktatási eredményeinek megfigyelései is. Erről az Angolkisasszonyok veszprémi római katolikus tanítónőképző-intézetének igen érdekes beszámolója jelent meg e közlemények 11. számában. Filmtémák kidolgozását is várjuk a tanítóképző-intézeti tanárságtól. Egy kérdés merülhet itt még fel. Milyen irányú filmekre lenne különösen szüksége a tanító- és óvónőképzésnek. Természetesen az általános ismeretek tekintetében a tanító, tanítónő- és óvónőképző-intézetek hozzásimulnak a többi közép- és középfokú iskolákhoz, de a képzők különleges célját tekintve kívánatosnak látszik minél több nemzeti tárgyú földrajzi, néprajzi film készítése. A magyar élet minden vonatkozása érdekli a magyar tanítóképzést már most is és egy elkövetkezendő, reform vagy új tanterv ezt remélhetőleg még jobban ki fogja fejezni. Kívánatosnak tartanám mintaszerű egy-két és többtanítós iskolák életének bemutatását. Külföld nagyszerű elemi iskolái közül néhány bemutatást. Új iskolák (Montessori, Dewey, Agazzi, angol kerti iskolák) berendezésének, foglalkozásának, az óvónőképző-intézetek számára a mintaszerűen berendezett óvodák, gyermekmenhelyek, játszóotthonok berendezésének és munkájának filmfelvételeit. Befejezésül egy pillantást kívánok vetni a filmoktatás jelentőségére. A múltban a film felhasználása rendszertelenült történt. Nem azt kapta az iskola, amire szüksége volt és nem akkor, amikor kívánta. 8—10 film évenként. Ezeket az iskoláktól távol, valamelyik mozi helyiségében 2—3 órai veszteséggel kellett megtekinteni. Előkészítésről szó sem lehetett, mert a magyarázat szűkszavú volt és főként nem kapcsolódott megelőző ismeretekhez. Együtt volt az egész iskola , olyanok, akik még évek múlva jutottak el ehhez a témához. Vidéken még rosszabb volt a helyzet, mert sokszor a magyarázat később érkezett meg, mint ahogyan azok bemutatása történt. Sokszor senki sem tudta mi fog történni. Ilyen esetekre tényleg lehetett mondani, hogy a tanulók már a ruhatárban elfelejtették, amit láttak. A mai filmoktatás céltudatos berendezkedés. Mindenki azt és akkor kapja, amikor arra a tanításban szüksége van. Előzőleg lepergetheti a filmet. Tanítás közben is annyiszor mutatja be ahányszor szükségét látja. Ezért nem hosszabbak a filmek 100—120 méternél, hogy ne töltsék ki az egész órát. Egy-egy film bemutatása végett nem kell az intézet munkarendjét felforgatni. Minden készen van magában az iskolában, a tanteremben. Nem nehéz tehát a filmoktatás jövőjét látni. Ennek a jövőnek a kialakításában a tanítóképző-intézeti tanárság még