Örökmozgó, 1995 (1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

VÁROSFILMEK A magyar filmművészet megszületése 1954-1956 „Film és város kapcsolata térbeli kapcsolat - nemcsak a szó fizikai, ha­nem elvont-fogalmi értelmében is. Eszerint a város külső és belső tere­ivel a filmművészet látványvilágának dimenzionális közegét alkothatja, illetve a filmkép kerete - pontosabban a filmkép határai, amit önmagá­nak kell kialakítania, hiszen a vászon széle nem zár le semmit, ott a látnivaló csak „abbamarad” - gyakran illeszkedik a város kínálta tér­­szerkezet elemeibe. A film térbeli struktúrájának kialakítására az általá­nos értelemben vett városkép lehetőség csupán, de nem szükséges sta­tisztikai adatokat felsorakoztatnunk annak beláttatására, hogy ebben a formában a legalkalmasabb, s így a leggyakrabban alkalmazott lehető­ség. A jelenetek többsége egész egyszerűen utcákon, tereken, városne­gyedekben, háztömbök között játszódik, a szobák ablakából rálátni a városra, az autó hőseivel a település vagy a települések közötti utat ró­ja, és ha mondjuk egy szigetre vagy a pusztaságba visz a cselekmény, akkor is hajlamosak vagyunk a tágasság érzetét keltő térélményünket a zsúfolt városkép ellenében megfogalmaznunk. Mindez a film és a vá­ros közvetlen, látható térbeli kapcsolatát jelzi. A filmkép és városkép szerkezeti egymásra vetüléséből származó összefüggést jellemezve azon­ban szembetaláljuk magunkat a kapcsolat térbeliségének elvont­ fogal­mi aspektusával, a film és város alkotta koordinátarendszerben kirajzo­lódó függvények sokaságával. Társadalomtörténet, művészettörténet, esztétika, korstílus az egyik oldalon; informatív vagy hangulati háttér, a belső világ kivetülése vagy egyenesen az ábrázolás tárgya a másikon. Teremtett díszletvilág egyfelől, az eredeti helyszín hitelessége másfe­lől. Stilizáltság és dokumentarizmus, alkalmazás és átalakítás, kívülállás és belehelyezkedés... Végtelenségig sorolhatók a viszonyulások, s akkor a viszonylatok kimeríthetetlen változatairól még nem is szóltunk. Ha történeti pillantást vetünk film és város kapcsolatára, az így ke­letkezett „négydimenziós” szerkezet (a történeti nézőponttal az idő is a tér alkotóeleme lesz) sajátos makettet formáz, száz évnyi szemléletvál­tozás körvonalait sejteti. A film születésével egyidőben alakulnak ki a modern nagyvárosok. A nagyváros attribútumai - mozgás, dinamiz­mus, lecsökkent távolságok, felgyorsult idő - a film attribútumai. A film jól kifejezhető valóságelemre talál a városban; a város egyedülálló gazdagságát a film képes maradéktalanul tükrözni. A filmművészet tu­datosan veti bele magát a városba, technikai voltát látja visszaigazolni a poliszok technicizált világában (mégha ez olykor egyoldalú kritika tárgya is), s éppen technikája teszi képessé arra, hogy ne csak ábrázolja a várost, hanem meg is teremtse­­ saját képére és hasonlatosságára. Amikor a felvevőgép bemutatja a város mozgását és dinamikáját, egyút­tal maga is dinamikusan mozog a város terében. A film a város vonat­kozásában már nem ábrázoló, hanem „teremtő” művészet. Nem tudni, a város olyan, mint a film, vagy a film olyan, mint a város. Ez a beleve­­tettség mindmáig jellemzi mozgókép és város kapcsolatát, csak a tech­nika elsajátítása miatt érzett önfeledt örömöt váltja fel lassan a szerves élettér megragadására tett kétségbeesett igyekezet. A célként tételezett technikai tudás elutasítása mellett erre hív az egyre fokozódó határta­lansági tudat, amely az emberi élet korlátlan lehetőségeitől egészen an­nak ellehetetlenüléséig vezetett. Korunk filmművészete a város lelkét keresi - az adott fizikai tér keretei, azaz utcák, kapualjak között. Egy omladozó tűzfal meszes vakolatmaradványának tapintása veszendő ter­mészeti létünk megrendítő tapasztalata. A filmet készítő ember megte­remtette a várost, ideje most már, hogy a város teremtse meg a filmet, s a kamera mögött bujkáló szellem porhüvelyét. A város valóságossága lett a film valósága. Ez az esztétikai viszony szüli a múlt filmvárosai után a jelen szaporodó város filmjeit, a teret létrehozó teremtő gesztust követően a térvesztés félelmének szorongásteli alkotásait.” (Gelencsér Gábor: A városról jut eszembe. Filmkultúra 1991/2) FILMEMLÉKEZET (CinéMémoire) 1995. december 25-én fogja ünnepelni a világ a mozi 100 éves születés­napját. Az ünnep akkor igaz, ha nem formális, ha nemcsak konferenci­ákban és szónoklatokban merül ki, hanem a mozi eredendő céljának megfelelően a közönség láthatja majd a filmtörténetté lett egykori és a mai értékeket. A film születésnapjának megünneplésére máris megkezdődtek az elő­készületek. A francia kulturális minisztérium kezdeményezésére 1992 őszén Párizsban egy 42 tagú bizottságot hoztak létre, melynek tagja a Magyar Filmintézet is. A világ vezető archívumait és filmszakembereit tömörítő testület „Világ filmvonat” néven tervet dolgozott ki. E képze­letbeli vonatra, mely 1995-ben körbejárja Európát és Budapesten is meg­áll, minden résztvevő archívum és filmintézet saját nemzeti filmművé­szetének tíz, restaurált, felújított filmjével „száll fel”. A Magyar Filmin­tézet e vonatra jegyét 1989-ben váltotta meg, amikor a filmszakma köz­reműködésével létrehozta a „Magyar Film Múltja és Jövője” elnevezé­sű alapítványt a magyar filmek felújítására, restaurálására, megmenté­sére. Ez a munka egészül ki eddig elveszettnek hitt magyar némafilmek szisztematikus felkutatásával. Ám hogy a felújított filmek láthatóvá is váljanak, hogy a „filmemlé­kezet” megelevenedjék, az Örökmozgó 1993 januárjától új sorozatot indított, melyben havi két előadás keretében levetítjük a lassan feledés­be merülő, ám megtalált vagy felújított magyar filmek gyönyörű új kópiáit. Legyen ez egyben készülődés a 95-ös nagy ünnepre. A világ filmvonatára ebben a hónapban a következő kópiákat tesszük fel: Kis Katalin házassága, 1950. ff. • r: Máriássy Félix • f.: Máriássy Judit • o.: Eiben István • z.: Fényes Szabolcs • sz.: Mészáros Ági, Szirtes Ádám, Pécsi Sándor, Ajtay Andor, Ruttkai Éva Fügefalevél, 1966. ff. • r: Máriássy Félix • o.: Hegyi Barnabás • z.: Vincze Imre • sz.: Bessenyei Ferenc, Sinkó László, Halász Judit A MAGYAR FILMINTÉZET 1995. decemberében a film 100. születésnapja alkalmából magyar filmtörténeti kiállítást rendez. A kiállításhoz keresünk: filmeket, filmtöredékeket, vetítő­gépeket és mozifelszerelések kisebb darabjait, tárgyi és írásos filmtörténeti dokumentumokat, plakátokat. A Magyar Filmintézet gyűjteményeit kiegészítő, a kiállításon bemutatható anyagokat reális áron készpénzért megvásároljuk. Ügyintéző: Lencsó László MAGYAR FILMINTÉZET 1021 Budapest II., Budakeszi út 511B, tel.: 176-1018 Wenders annak a háború után felnövekedett nyugat-európai nemzedéknek a dalnoka, amely mindezidáig egyedülálló kulturális vákuumba került. (...) Az üres térbe nagy erővel tört be az amerikai tömegkultúra, a maga rafinériájával, nyersességével, erőszakosságával és csábító egyértelműségével: „Nemcsak számomra, hanem az egész nemzedékem számára mitikus világ volt az amerikai.” (Wenders) (...) És Wenders elérte amit akart: eljutott a másik óceán partjáig, New Yorktól Los Angelesig, meghódította Amerikát, s az álom kicsúszott a kezéből. Az otthon reménye szertefoszlott: Amerika csak még nyomasztóbb otthontalanságot hozott számára. (...) A hazatérés Európába pedig már nem annyira földrészhez vagy országhoz, hanem városhoz kötődött: Berlinhez, ahol első játékfilmje, a Summer in the City is játszódik. „Szeretnék elkezdeni egy filmet Berlinről, talán az lesz a címe, hogy Berlin ege, s egy nagyon mélykék égre gondolok. Mozgékony, dinamikus városról szólna a film, sok rockzenével.” (Báron György: Angyali üdvözlet; Filmkultúra 1990/3) (...) Wim Wenders páratlan karrierjének okai később elemzendő tradicionális magatartása felől tekintve szinte megmagyarázhatatlanok. A főiskolán végzettek közül évfolyamából ő az egyetlen, aki sikeres pályát fut be. Később a nyugatnémet filmesek közül ő az egyik első, aki ,­­ miközben az egész szakma zilált, és az emigrációval kacérkodik - szép csendben megkap egy San Franciscó-i forgatási lehetőséget. Már második játékfilmjében (A skarlát betű) sztárokkal dolgozik együtt - egyébként elképzelései ellenére -, s az Alice a városokban óta Európa a német Antonionit reméli benne. Ez a visszafogott produkciók által, de biztosan épülgető karrier azért érdekes, mert ha a hatvanas-hetvenes évek fordulójának filmjeire gon­dolunk, egy meggyötört és nagyon szókimondó, túlérett, mégis nyers mozit idézünk fel, melyre még mindig az előző évtizedben megdöntött szexuális tabuk felett érzett szabados izgalom a jellemző. A legnagyobbak filmjei is szinte szétfeszülnek a szenvedélyektől. (...) És visszafogott, szürke filmjeivel egy frivol filmkörnyezetben Wim Wenders a nyolcvanas évek abszolút sztárrendezője lesz, valamiféle intellektuális nemzetközi „szemüveges” sztár, akinek már negyvenéves kora alatt szellemi gyermekei vannak (Jim Jarmusch például), s aki egymást követő két filmjével a világ talán két legrangosabb filmfeszti­váljának nagydíját nyerte el: 1982-ben a velencei Arany Oroszlánt, 1984- ben pedig a cannes-i Arany Pálmát. (...) Miből fakad egy Wenders-film izgalma? Miért erős az az érzés művei láttán, hogy látványos vagy érzékelhető formai újítások nélkül is az évtizedforduló legkorszerűbb filmjeit készíti, minden újabbal elegánsan ellépdelve a mezőnytől, miközben minden munkáját - a jól futó Párizs Texast is - az utolsó kockáig át- meg átszövik a tradíciók? Wenders egyéb­ként is nehezen pontosítható kozmopolitizmusa csak egyik, nem is leg­fontosabb tényezője ennek a szinte tapintható korszerűségnek, mely so­hasem up to date jellegű. Sokkal inkább egy izgalmas lépéselőny: Wen­ders a ma lefényképezett városokban a holnap városait képes megmutatni, s a ma megmutatott kapcsolatokban a holnap mindannyiunkra leselkedő csődöt. A dolgok állása azért is zseniális, mert ezzel Wenders önmagához is kulcsot ad. (Muhi Klára-Perlaki Tamás: Wim Wenders, Múzsák, 1990, 7-12 o.) A sorozatban a következő filmeket vetítjük: Nagyterem: január 9. Alabama 2000 fényév. Nyár a városban; január 11A kapus félelme a tizenegyesnél; január 3., A skarlát betű; január 15., Az idő sodrában; január 17. Az amerikai barát; január 19. Rendőrfilm, Villanás a víz felett; január 20., Összeállítás Wenders rövidfilmjeiből; január 22. Három amerikai nagylemez, A dolgok állá­sa; január 24., Váltószög, Tokyo-Ga; január 25., Párizs, Texas; január 27., Feljegyzések ruhákról és városokról; január 2., 7., 16., 18., 26., Berlin felett az ég; január 1., 10., 12. Távol és mégis közel Videógaléria: január 12 Ak­ié a városokban; január 4., Téves mozdulat Az ÖRÖKMOZGÓ egyszeri vetítési joggal bemutatja 1995. január 21 -én 20.30 órai kezdettel LUCIAN PINTILIE: Felejthetetlen nyár (1994) című filmjét. A vetítés után beszélgetést tervezünk a rendezővel. MOVEAST Kelet-európai filmfórum Lucian Pintilie filmjei január 3., 17., 18.30 Vasárnap hat órakor • (Duminica la ora 6) román, 1965 • írta: Ion Mihaileanu, Lucian Pintilie • fényképezte: Sergiu Huzum • zene: Radu Caplescu • szereplő­k: Irina Petrescu, Dan Nutu, Eugenia Popovici Pintilie első játékfilmje. Témájában illeszkedik a kommunisták vezette nagy nemzeti ellenállás mítoszához (főhőse egy fiatal lány és egy fiú, akik illegális tevékenységük közben fegyelmezetlenségből lebuknak), formailag azonban reveláció. A román filmtörténetben az első alkotás, amely bátran, sőt bravúrosan használja a modern filmnyelvet, vizuális játékai döbbenetesek és gyönyörűek. január 10., 18.30 Helyszíni szemle • (Reconstituirea) román, 1968 • írta: Horia Patrascu • fényképezte: Sergiu Huzum • szereplők: George Constantin, Emil Botta, George Mihaita, Vladimir Gaitan A román filmtörténet első betiltott filmje, Pintilie halhatatlan alkotása, amely 1968-ban egy hétköznapi, banális történetben képes volt megra­gadni a diktatúra és az erőszak félelmetes képmutatással leplezett me­chanizmusait, egy fonák világ irracionalizmusát. január 24., 18.30 Miért húzzák a harangokat..? • (De ce trag clopotele, Mitica..?) román, 1981- írta Ion Luca Caragiale művei alapján Lucian Pintilie • fényképezte: Florin Mihailescu • szereplők: Victor Rebengiuc, Mariana Mihut, Gheorghe Dinica, Tora Vasilescu, Mircea Diaconu Kegyetlen tragikomédia, amely Caragiale műveire alapozva átfogja az utolsó száz év román történelmét. A film legkegyetlenebb része az, ami­kor a ravasz borbély orruknál fogva vezeti be kar­átait a nagy nemzeti egység csalóka illúziójába, akár csak a nagy Manipulátor a valóságban. január 31. 18.30 A tölgy • (Le Chene - Balanta) román, 1991 • írta: Ion Baiesu regénye alapján Lucian Pintilie • fényképezte: Doru Mitran • sze­replők: Maia Morgenstern, Razvan Vasilescu A sodródó ritmusú történet a román diktatúra végóráiban játszódik, ahol a magasról és messziről jött (bukott káder lányaként, de Párizsban szer­zett diplomával) főhősnő a legmélyebb vizekbe belebuktatva tanulja meg kortársai, a román emberek titkát, a túlélés művészetét. 365 NAP - 365 FILM Válogatás a Filmarchívum kincseiből a film 100. születésnapja alkalmából A film 100. születésnapjára készülve a Magyar Filmintézet - a magyar filmtörténeti kiállítás és a „Filmemlékezet” mellett - 1995. januárjában az Örökmozgóban olyan filmtörténeti sorozatot indít, melyben az év folya­mán naponta egy vetítés keretében, kronologikus sorrendben bemutatja féltve őrzött kincseit, az egyetemes filmtörténet különböző darabjait, köztük számos restaurált, egyedi, másutt és máskor nem látható kópiát. A sorozat olyan részletes filmtörténetet tár a nézők elé, melynek megtekintésére egyébként csak igen ritkán adódik alkalom. Januárban a film első 15 évének történetéből válogattunk, s reményeink szerint év végére az 1995-ben készült filmekkel zárhatjuk sorozatunkat. A sorozat rendszeres látogatói részére KEDVEZMÉNYT biztosítunk: havonta megvásárolható, 10 elő­adásra szóló bérletet árusítunk, melynek ára 500 Ft. (így csak 50 Ft-ba kerül egy előadás megtekintése! A bérlet az Örökmozgó pénztárában kapható.) HÉTVÉGI FILMKLUB január 7-8. Elfelejtett ősök árnyai • (Tyenyi zabitih predkov), 1964 • r: Szergej Pa­­radzsanov • o: Viktor Iljenko • r: M. Szkorik • sze: Ivan Nikolajcsuk, Larisza Radocsnyikova, Tatjana Besztajeva, Szpartak Bagasvili A film története a X. század végén játszódik a Kárpátokban egy szabadságszere­tő nép, a huculok földjén. Tulajdonképpen filmballada ez, amely a szerelem és a szabadság örök témájáról szól egy tragikus szerelem históriáján keresztül. Para­­dzsanov művében a valóság és a mítosz, a folklór minden szépsége szinte Dovzsenkóra emlékeztető tökéletességgel jutott érvényre. január 14-15. A gránátalma színe • (Cvet granata - Száját nova), 1969 • r.f.: Szergej Paradzsanov • a verseket írta: Száját Nova • o: Szaren Sahbazjan • sze: M. Riekja, V Galsztja, G. Gegecskori, O. Minaszjan • pantomim-koreog­ráfia: Szergej Paradzsanov „Paradzsanov azt tűzte ki célul, hogy a mozgókép eszközeivel és lehetőségeivel felidézze, megérzékítse Sayat-Nova költői világát, azt a környezetet, azokat a be­nyomásokat, látványélményeket, a tárgyi világnak azt a képét, amelyek átszivá­rogtak a költő verseibe, mint ahogyan a gránátalma bíborvörös leve átszivárog egy hófehér szőttesen, s egyre nagyobb foltban vörösre festi. Nyolc tételben, me­részen asszociatív képi ötletekkel, egy öntörvényű, már-már szürrealista (de az örmény népművészet sajátos szürrealizmusában gyökerező) látványvilágba fog­lalva meséli el a költő gyermek- és ifjúkorát, szerelmét, hányattatásait, öregségét, találkozását a Halál Angyalával, s végül a halálát, amely csak a testét semmisítet­te meg, mert költészete, s benne korának képe örökké él.” (Takács István: A gránátalma színe; Pest Megyei Hírlap, 1982112) január 21-22. A szurámi vár legendája • (Legenda o szmuranszkoj kreposztyi), 1985 • r: Szergej Baradzsanov és Dodo Abasidze • r: Vazsa Gigasvili • o: Jurij Klimenko • r: Dzsanszug Kahidze • sze: Zurab Kipsidze, Dodo Abasidze, Szofiko Csiaureli „A szurámi vár legendája is a valamikor-volt mitikus hőskorban játszódik, s lé­nyegében arról szól, hogy bűneinkért - nagyravágyásukért, hitehagyottságukért, egy elkövetett lelki és fizikai gyilkosságért - a nagyvilágba kitaszítottan bolyon­gó, és megigazulásukat kereső hősök közt hogyan születik meg az, aki önmaga feláldozásával megváltja a népet, s megállítja a szulámi vár falainak omlását. Zuráb — az önmagát a vár falába falazó Fiú­­ tettében nemcsak a krisztusi meg­váltás gesztusát ismerhetjük fel (hisz e filmet át meg átszövi a kereszténység sajátosan keleti életérzése), de a mi Kőműves Kelemen népballadánk ősi hiten alapuló, engesztelő emberáldozatát is.” (Szemadám György: Egy mitikus filmrabló; Filmvilág 1987/2) január 28-29. Asik Kerib, 1988 • r. Szergej Paradzsanov • r: Lermontov meséje nyo­mán Gija Badridze • o: Albert Javurjan • r: Dzsavansir Kulijev • sze: Jurij Mgojan, Szofiko Csiaureli, Ramaz Cshikvidze ,Asik Kerib, a dalnok nem kapja meg szerelmét, s ezért hosszú vándorútra indul, melynek során a „beavatás” különböző stációin halad át, hogy végül önnön ké­pességei és a túlvilági erők segítségével visszatérhessen hazájába, ahol végre be­teljesedhet szerelme. Másként fogalmazva: a világ rendje és egyensúlya az em­beri gonoszság és igazságtalanság miatt felborul, hogy aztán egy különös képes­ségekkel rendelkező hős megdicsőülésével ismét helyreálljon. Ez lehetne akár a Rámájana, akár a Fehérlófia vagy akár a János vitéz modellje is. (Szemadám György: Paradzsanov, a vándor; Filmvilág 198911) Siegried Kracauer Caligaritól Hitlerig című klasszikus filmszociológiai műve mellett - amelyet két éve adott ki a Magyar Filmintézet új kia­dásban - Lotte H. Eisner első ízben 1955-ben megjelent kritikai-eszté­tikai elemzése is klasszikusa ma már a német filmtörténetírásnak. Lotte Eisner (1896-1983) egyfelől a közelről érintett kortárs személyes él­ményei és emlékei alapján, másfelől több évtized történeti távlatából elemezte a húszas évek német filmjének színképét. A démoni filmvá­szon helyenként beleélő expresszionisztikus ihletettséggel és kifeje­zésmóddal idézi meg a tárgyául szolgáló filmeket. Ugyanakkor szigo­rú kritikai szempontokat is érvényesít, és a német filmet szorosan a német irodalom és kultúra történetébe ágyazva vizsgálja. A 252 oldalas 25 fotót tartalmazó kötet ára 325 Ft. Kapható az Örök­mozgóban, az Art Mozikban és könyvesboltokban. Megrendelhető a Magyar Filmintézet címén (1021 Bp., Budakeszi út 51 IB.) SZILÁGYI GÁBOR É­LETJEL „A történeti és szemiotikai szemlélet egysége fogja össze a művet, és keresi a jelentésben és a „megjelenítésben” a történeti (kollektív) tudattartalmak rendszerét, a történelemben kutatja és találja meg a tudat sajátos filmformáját és „formálódásának” folyamatát.” (A könyv fülszövegéből) WIM WENDERS RETRO­SPEKTÍV ! A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete. ÖRÖKMOZGÓ GALÉRIA Válogatás Jack Nicholson szerepeiből: január 7., szombat 19.00 Megfélemlítve • (The Terror) • USA, 1963 • rendezte: Roger Corman • mf/E január 6., vasárnap, 19.00 Szelíd motorosok »(Easy Rider) • USA, 1969 • rendezte: Dennis Hopper • angol hang (E) január 5. vasárnap, 19.00 Száll a kakukk fészkére • (One Flew Over the Cuckoo's Nest) • USA, 1975 • rendezte: Milos Forman • mb január 16. hétfő, 19.00 Foglalkozása riporter • (The Passenger) • USA, 1975 • rendezte: Michelangelo Antonioni • mb január 2 . szombat, 19.00 Ragyogás • (The Shining) • USA, 1980 • rendezte: Stanley Kubrick • mf/B január 22., vasárnap, 19.00 A postás mindig kétszer csenget • (The Postman Always Rings Twice) • USA, 1981 • rendezte: Bob Rafelson • mb január 28., szombat, 18.00 Reds • USA, 1981 • rendezte: Warren Beatty • angol hang (E) január 29., vasárnap, 19.00 Becéző szavak • (Terms of Endearment) • USA, 1983 • rendezte: James L. Brooks • mb Válogatás Robert De Niro szerepeiből: január 6., péntek, 19.00 Aljas utcák • Mean Streets • USA, 1973 • rendezte: Martin Scorsese • angol hang (E) január 13., péntek, 19.00 Taxisofőr • Taxi Driver • USA, 1976 • rendezte: Martin Scorsese • mf/B január 20., péntek, 19.00 A szarvasvadász • The Deer Hunter • USA, 1978 • rendezte: Michael Cimino • mb január 27., péntek, 19.00 Éjszakai rohanás • Midnight Run • USA, 1988 • rendezte: Martin Brest • mb Tarr Béla rendezői sorozat: január 3 kedd, 19.00 Családi tűzfészek • magyar, 1977 • rendezte: Tarr Béla • szereplők: Horváth László, Horváth Lászlóné, Kun Gábor január 10., kedd, 19.00 Szabadgyalog • magyar, 1980 • rendezte: Tarr Béla • szereplők: Szabó András, Fodor Jolán, Dankó Imre január 17., kedd, 19.00 Machbet • magyar, 1982 • rendezte: Tarr Béla • szereplő­k: Cserhalmi György, Kútvölgyi Erzsébet január 24., kedd, 19.00 Őszi almanach • magyar, 1983-84 • rendezte: Tarr Béla • szereplők: Temessy Hédi, Bodnár Erika, Székely B. Miklós január 31., kedd, 19.00 Kárhozat • magyar, 1987 • rendezte: Tarr Béla • írta: Krasznahorkai László és Tarr Béla • szereplők: Székely B. Miklós, Kerekes Vali, Temessy Hédi, Cserhalmi György­­ január 5., csütörtök, 19.00 Egészséges erotika • magyar, 1986 • rendezte: Tímár Péter • szereplők: Rajhona Ádám, Koltai Róbert, Németh Judit, Haumann Péter, Mikó István január 11., szerda, 19.00 Mielőtt befejezi röptét a denevér... • magyar, 1988 • rendezte: Tímár Péter • szereplők: Bodnár Erika, Máté Gábor, Garas Dezső január 19., csütörtök, 19.00 Hagyjátok Robinsont! • kubai-magyar, 1989 • rendezte: Tímár Péter • szereplők: Mikó István, Milagros Morales, Garas Dezső január 26., csütörtök, 19.00 Csapd le csacsi! • magyar, 1991 • rendezte: Tímár Péter • szereplők: Gáspár Sándor, Eperjes Károly, Pap Vera, Eszenyi Enikő, Koltai Róbert „Írta és rendezte: Tímár Péter”

Next