Muszter örökmozgóképújság - Filmkultúra Muszter, 2008 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
MUSZTER január Magyar film Elvágyódás és soha meg nem érkezés Engelmann Léna Az év végére dömpingszerűen érkeztek a mozikba a magyar filmek. Érdekes, hogy az Iszka utazásában, a Lányokban, a Boldog új életben (s áttételesen az Off Hollywoodban) egyaránt megjelenik az utazás motívuma (egyfajta útkeresésként, elvágyódásként, menekülésként), ami ugyanakkor soha meg nem érkezésbe vagy egy helyben toporgásba torkollik. Iszka sokat csavarog, de nem fogalmazódik meg benne az elvágyódás. A film végén utazásra kényszerül. Lánykereskedők fogják el, és viszik jó néhány kelet-európai sorstársával együtt - feltételezhetően - Nyugatra. A Lányokban viszont Svájc az ígéret földjeként jelenik meg (akár csak a Friss levegőben Olaszország), de bizonytalan, esetleges cél csupán a sok lehetséges közül, egy homályos boldogságkeresés be nem teljesülő célképzete marad. A Boldog új élet főhőse elhagyott, kietlen helyeken tömegközlekedik hosszan elveszett múltjának, érthetetlen jelenének és kilátástalan jövőjének nyomában jár. Az Off Hollywood főszereplőrendezője pedig a teljes összeomlás elől menekülne. De számára sincs kecsegtető Nyugat (mint mondjuk a Fehér tenyér tornászedzője előtt volt), csak bolyong keresztül-kasul Budapest utcáin. Egy helyben jár, oda jut vissza, ahonnan elindult. Lányok Valószínűleg tévút lenne a szerzői szándék rekonstruálásával bíbelődnöm, inkább beletörődöm, hogy az interpretáció szükségszerűen csak a félreértés termékeny talajából nőhet ki. Ezek után kijelentem: számomra a Lányok elsősorban szociofilm. A kiválasztott társadalmi réteg a tizenéves zengő-lengő, perspektíva nélküli fiataloké. Az ő bemutatásuk a film. Nem véletlenül használtam a bemutatás szót, mert a félig-meddig dogmaszerű forma a nézőt a külső szemlélő pozíciójába kényszeríti. A film tehát tartózkodik az olcsó, könnycsalogató megoldásoktól. De mutatóujját fenyegetően felénk rázó, moralizáló tanmese sem kíván lenni. Másrészt látszólag átlagos, mondhatni tipikus emberek hétköznapi „apró titkaiba” is betekintést enged házasságon innen és túl amolyan mostanság amerikai független filmesek körében divatos „mi lapul az idilli család felszíne alatt”tematikában; csak épp kertváros helyett ezúttal Budapest cityben. Harmadrészt felsejlik a két lány családi háttere is (bár igen haloványan), nem magyarázatként, csupán sejtető keretként. Ha azonban szociofilm, akkor semmi újat nem hoz, beleilleszthető az olcsó- folyó-és-perverz-állat-az egész világ típusú filmek borongós sorába, és szolgalelkűen követi azok brutális naturalista ábrázolásmódját is. Sár, vér és egyéb testnedvek töltik ki a filmidő nagy részét - a tanulság pedig: „az ember önző, fatékony húsdarab”. A film tele van a brutalitás hatásvadász, viszolyogtatóan sematikus képi megjelenítésével. Gus Van Sant például az Elefántban hihetetlen finomsággal álmodta celluloidra a hasonlóan brutális (és talán kegyetlenebb) és értelmetlen gyilkosság(sorozat) történetét. Az Elefánt is úgynevezett valós eseményeket feldolgozó film, mégis ügyesen elkerüli az elkoptatott, túlhajtott naturalista vizuális megoldásokat, s helyette a késleltetés, a megbontott, ismétléses időszerkezet, illetve a több szálon futó cselekményszervezés eszközeivel él. Manapság mindezt a „korszerű” reflexió talán lesajnáló ajakbiggyesztéssel szemérmeskedő filmnek nevezné. Nos, az igazat megvallva, nem tartom szemérmeskedésnek, ha amellett, hogy a reality és egyéb show-műsorok az úgynevezett valóságot percről percre - lehetőleg minél kegyetlenebb és gyomorforgatóbb formában vágják a képünkbe, akkor egy szerzői filmes a hatásvadászat széles útját elkerülve más, járatlan ösvényeket választ. A párbeszédek valamivel jobbak, mint az átlag magyar filmekben, de még így is gyakran szlengszótárízűek a szövegek. A szinkron viszont egyenesen csapnivaló. Nem tudtam eldönteni, szándékosan rontották-e el ennyire, tehát ennek valamiféle funkciója volna, vagy csak így sikerült. A két francia lány (Fulvia Collongues és Helle Francois) igazán karakteres arcok és jó színé- Iszka utazása