Műemléklap, 2001 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1-2. szám
2001 . JANUÁR-FEBRUÁR 1. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM AMŰEMLÉKLAP AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA www.muemlekvedelem.hu Pécs - Sopianae - ókeresztény emlékei Ókeresztény temető az UNESCO világörökségi listáján KATONA GYŐR ZSUZSA Sopianae ókeresztény temetőjét az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000. november 30-án, Ausztráliában tartott, 24. ülésén felvette a Világörökség-listára, és ezáltal az egyetemes történeti értékkel bíró, az emberiség szempontjából kiemelkedően fontos kulturális kincsek közé sorolta. Sopianae - a római kori Pécs - története a Kr. u. II. századig nyúlik vissza, amikor a Mecsek déli lábánál, az itt haladó kereskedelmi utak találkozásánál, egy kedvező fekvésű és éghajlati adottságú, de nem túlságosan városias jellegű település alakult ki. A korai kis település a Kr. u. III. század végén már városiasabb külsőt öltött, és a század legvégén már a négy részre osztott Pannonia provincia Valeria nevű tartományának központja, közigazgatási székhelye, ahonnan a helytartó, a praeses irányította a provincia ügyeit. A római kori temető területén több mint 200 éve folynak régészeti kutatások. Az első sírkamrát a XVIII. század elején a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma udvarán találták, majd 1782-ben a Péter-Pál sírkamra is napvilágra került. Azóta Sopianae késő római temetője jól ismert a régészek és a nagyközönség előtt is. A város nagy kiterjedésű temetője a Mecsek déli lejtőin helyezkedik el, a római korban lakott településtől északra. A negyedik századra jellemző, hogy a temetők gyakran a településeken kívül, de azokhoz nagyon közel alakultak ki. Sopianae temetőjét az itt előkerült és feltárt épületek keresztény szimbólumokkal díszített falfestményei alapján általában ókeresztény temetőnek tartjuk. Az olyan egyértelműen keresztény szimbólumok mellett, mint a Krisztus-monogram, galamb, a korsó és a pohár ábrázolása bibliai jelenetekkel (Ádám és Éva, Dániel próféta, háromkirályok, Jónás jelenete) is találkozunk a sírkamrák falain, amelyeknek közeli analógiái Róma városi katakombákból ismertek. A kancsó és pohár a halotti tor vagy az eucharisztia (oltáriszentség) szimbóluma lehet, a falfestészetben szívesen alkalmazott Krisztus-monogram, amely Krisztus személyes jelenlétére utal, a sírokból előkerült ékszereken, gyűrűkön, fülbevalókon is gyakran feltűnik. Legutóbb 2000 februárjában került elő egy bronz, eredetileg lámpafüggesztőként használt Krisztus-monogram az I. számú sírkamra rekonstrukciójának kapcsán végzett leletmentésen, a Péter- Pál sírkamra mellett található ún. IV. számú, ép boltozatú, de testetlen sírkamra feletti betöltésben. A kereszténység közel-keleti bölcsőjéből kiindulva a római korban terjedt el Európában. Legkorábban Itáliában jelentek meg a keresztények, a Kr. u. I. században. Nagyobb tömegben később, a Kr. u. II-IV. század folyamán, elsősorban a keleti tartományokból érkeztek keresztények az európai provinciákba, így Pannóniába is. Ennek kiváltó oka és később fenntartója is a keleti tartományokkal folytatott kereskedelem és az ott vívott háborúk voltak. Ókeresztény mauzóleum: a sírkamra