Állami polgári leányiskola, Orosháza, 1940
Hiszek Magyarország feltámadásában. Erdély ! Bácska ! Még mámorosak vagyunk a boldogságtól, még ég lelkünkben a felgyújtott öröm lángja e szavak szivbemarkoló édességétől : „Előre honvédek a keleti Kárpátok gerincéig“, mienk újra Szabadka, Zombor ! Visszatért erdélyi részek s Bánát, titeket köszöntünk hát először midőn évkönyvünk írásába fogunk ! Üdvözlünk benneteket, üdvözlünk minden visszatért, szabaddá lett magyar rögöt ! Köszöntjük a boldogan susogó zsibói erdőt, a csárdást lejtő Háromszéki-havasok patakjának fodrát, a Csíki-havasok magyar nótát zengő szelét, fenyvesei balzsamos illatát, a Hargita lejtőin nekünk csilingelő harangvirágot, . . . mindent, . . . mindent, mi te vagy Erdély ... s azt a nagy nemzeti kincset mit a te, hazaszeretettől izzó lelked nekünk ad ! Üdvözöljük Bácska aranykalászos rónáidat, piros pipacsoddal, kék búzavirágoddal ! Szívünkhöz ölelünk hazánkért, a magyarságért oly sokat szenvedett, kifosztott erdélyi, bácskai testvérek ! Meleg szeretettel köszöntünk erdélyi, bácskai iskolák. Az orosházi polgári leányiskola minden kis lakója felétek nyújtja kezét erős összefogásra, közös munkára. Erős összefogással a közös munkára, hogy minden talpalattnyi magyar rögöt visszaszerzünk, minden szenvedő magyar könnyét letöröljük, mindent mi magyar megvédünk, mindent mi magyar megbecsüljük s szeretni fogjuk egymást magyarok! Isten hozott Bácska s észak Erdély! Megfogjuk testvérek kezetek s most már együtt menetelünk és építjük az új, szebb, egységesebb, munkásabb, boldogabb magyar jövőt ! Még nem szabad minden magyar, még nem szabad az ezeréves magyar föld, még félárbócon az ereklyés országzászló, de él lelkünkben a hit, a szent akarat s diadalmaskodunk feletted Trianon !