Orosházi Friss Hírek, 1943. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-01 / 1. szám
2 en — de még soha egy fillérrel, vagy soha egy grammal sem lépte túl az érvényben lévő szabályokat. Amilyen egyszerű, azt hiszem olyan érthető is a példa amit most leírok: ha tíz ember részére tíz pogácsát sütünk és tíz közül az egyik két darabot vesz ki a tálból akkor nyilvánvaló, hogy az asztal körül ülők valamelyikének már nem fog jutni a pogácsából. Bizony nehéz az ország készletét felosztani akkor, amikor annak 15 millió lakosa között sajnos akadt egy vagy kettő, aki két darabot vett ki a tálból. Nekem meggyőződésem egyébként — és ezt a véleményemet tárgyi okokra alapítom, hogy a következő új termésig terjedő mélypont után a jelenlegi háború közellátási gondjainak legsúlyosabb nehézségein már túlleszünk, mert míg egyrészt Isten kegyelméből gazdáink megfeszített munkájának következtében, őszi vetéseinknek a menynyisége és minősége rég nem látott szép reményekre jogosít, addig másrészt pedig nem kétséges, hogy közellátásunknak egyre tökéletesedő szervezettsége, az összegyűjtésnek és elosztásnak a rendjét hiánytalanabbá fogja tenni. " Sokszor emlegetett belső frontunk szilárdságának azonban ezután is egyik legfontosabb tényezője és egyben a legnehezebb kérdése a közellátás marad, miért is szeretném ha erről a helyről is megjegyezné vármegyénknek, városainknak és községeinknek minden rendű és rangú tisztviselője, hogy a jó közigazgatásnak soha sem lehet más fontosabb feladata, mint a mindenkori legnehezebb problémáknak a megoldása, bármilyen természetűek is legyenek azok. Ezért kell hogy lelkiismeretüknek, szorgalmuknak, akaratuknak és türelmüknek minden erejével szolgálják kivétel nélkül ma ők is mindnyájan, a közellátás ügyeit. Lakosságunktól pedig fegyelmet, megértést és jóakaratot kérek, a közellátás problémáinak úgy tárgyi mint személyi nehézségeivel szemben. 1943. Újév napján további összetartásra kérem, egy táborba várom és közös munkára hívom Békés vármegye lakosságát !Hívom minden rendű és rangú lakosát és hívom azokat a keveseket is, akik immár az ötödik naptári esztendőbe forduló főispáni működésemnek eddig elmúlt ideje alatt nem érezték volna meg azt, hogy nálunk nincsen két út, csak egy cél van és a viharban csak együtt haladhatunk. Félre ne értessem! Nem a józan építő és segíteni akaró kritika ellen beszélek, — mert erre szükségünk van minden időkben mindnyájunknak. De akiben felelősségérzet, képesség, tehetség, jóakarat és magyar érzés van, az ma eljön velünk együtt munkálkodni és azt nézi, hogy hol és mennyit segíthet. Aki pedig nem tud, vagy" nem akar segíteni — ezek azok, akik kávéházban, vagy piactéren mindenkinél mindent jobban tudva csak kritizálnak — de ezeknek ma nemcsak a képességeiket, hanem a magyarságukat is kétségbe vonom és megbélyegzem! Meg kell ma értenie azt is mindenkinek, hogy háború idején hiába is akarnák a felelősséget egyedül a kormányra, törvényhozásra vagy egy pártra hárítani. Háború idején a nemzet minden egyes tagjának nemcsak cselekednie, de felelnie és fizetnie is kell! Minden magyarnak helyt kell állnia kinek katonai, kinek pénzügyi, ipari vagy mezőgazdasági téren — mindenkinek ott ahová sorsa állította és amit elsőnek kellett volna talán említenem: helyt kell állania mindenkinek lelkileg is! Mert hiszen nézzük meg a történelmünkben, ez a nemzet valahányszor elbukott, a háború elvesztését mindig megelőzte a telkeknek összeomlása. A politizálni szerető magyar emberben sajnos rendszerint mindig több a támadáshoz és kezdeményezéshez kívánatos erkölcsi bátorság, mint a helytálláshoz és a következmények elviseléséhez szükséges erkölcsi felelősségérzet és kitartás. Éppen ezért még egy fontos feladat vár mindnyájunkra egyformán! Ellensúlyoznunk kell az esetleg már csüggedőket, mert a borúlátó hangulatnak az elterjedése válságos időkben könnyen végzetes lehet. Világos, mindig is világos volt és csak a meggondolatlan derülátók képzelték ezt másképpen, hogy a végső győzelmünk nem lesz olcsó ajándék áru. De a magé’31' győzelemnek minden feltétele ma előttünk áll és Istennek hála, az magyar kezekben van! Hogy meddig fog a háború eltartani, hogy kisebb lemondások, vagy nagyobb áldozatok vannak-e még előttünk, nem tudhatjuk. De vérrel szereztük és egy évezreden át harccal védtük meg hazánkat és a nemzetnek ma joga van új áldozatokat kérni, nekünk pedig kötelességünk ezt ma megkövetelni minden vonalon mindenkitől, mert a régi áldozatoknak eredményei csak így tarthatók fent. Történjen bármi is velünk, kerüljön az bármennyi áldozatba, kötelezve vagyunk megvédeni és fentartani azt az országot, amelyet elődeinknek sok véres és ve rejlő kos erőfeszítése hagyott reánk, mert nem lehet és nem történhet meg, hogy a mi kezeink között szakadjon meg a nemzet életének az a fonala, amelyet nemzedékek tartottak meg a mai napig. 1943. Újév napján imádkozzunk a templomainkban Kormányzó Űrünkért és fegyvereinkért azután pedig dolgozzunk. Óra és labora! OROSHÁZI FRISS INREK 1942. január 1. Iparos testvérek! Az újév napján gondoljunk viszsza az elmúlt év eseményeire. Elsősősorban a még mindig emlékezetünkben lévő koratavaszi árvíz és talajvíz siralmas napjaira, amely több mint 1500 lakóházat, ipari műhelyt, gazdasági épületet és igen nagy területű termőföldet tett tönkre. Ez az elemi csapás kihatással volt egész Orosháza és környéke gazdasági életére. A vízzel borított értékes termőföldek hozama káesett a gazdasági év forgalmából, de ugyanott a jószágáévetés is teljesen elmaradt. Tudvalévő, hogy egész létünkre milyen nagy kihatással van, ha a földmíves osztály évi jövedelme bármi okból is csökkent . Az építőiparban a nyárfolyamán mutatkozott ugyan némi fellendülés az aláfalazások, javítások és esetleges új magánépületek készítésével, azonban a nyersanyaghiány igen sok esetben megalvasztotta a szorgalmas munkát és igy a kereseti lehetőség is gyenge közepes volt. Az általános ipari életünk nem mondható kielégítőnek a nyersanyaghiány és beszerzési lehetőségek nehézsége folytán. Elosztási rendszer alakult ki ugyan, de általános és sok panasz volt főleg a tégla, vas, bőr és szőrmésbőrök, valamint több más nyersanyagok hiánya és beszerzése körül. Közmunka számottevőnek mondható volt az elmúlt esztendőben, különösen az építő és a bőriparban. Az építőiparban befejezésre azonban nem igen volt lehetőség a már fenn említett nyersanyaghiány miatt. Ipartestületünk életében nagyobb mozzanat nem adódott elő az elmúlt évben, hozzánk méltóan fegyelmezetten múltak el az év napjai, amely ismét bizonyság arra, hogy iparos testvéreink megértették az idők szavát. Tudtuk mindannyian, hogy olyan napokat élünk, amikor elsősorban szeretett magyar hazánk léte és boldogulása a leghőbb óhajunk. Iparos testvérek! Legyünk tehát továbbra is minden eshetőségekre elkészülve. Dolgozzunk, munkálkodjunk úgy, ahogy a helyzet megengedi, lebegjen mindig a szemünk előtt az a szent cél, amelyért harcolnak a mi magyar testvéreink — ott, a messzi idegenben —, hogy megmentsék szeretett hazánkat a betolakodó ellenségektől. A belső frontnak legyünk mindannyian hűséges katonái. Egy szívvel-lélekkel mint egy ember, úgy álljunk őrt mindenkor a vártán. Vigyázzunk és segítsük mi is elő azt a nagy és szent célt, amelynek meg kell hozni a régi Nagy-Magyarország feltámadását. Úgy legyen. Gubicza Sándor sp. t. elnök m. kir. kormánytanácsos Uj év—uj világ Gondolkodó és józanlátó ember régen, esztendőkkel ezelőtt ráeszmélhetett, hogy lényegében megváltozód az élet. Uj eszmék csírái nevelődtek az élet napján, uj rendszerek kialakulása van útban, uj gondolatok kelnek szárnyra, uj erők mérkőznek az élet szellemi cirkuszában s új életformákba kényszerül az ember. Valami rettenetes forrongás megy itt most végbe esztendők óta, amit a gondolkodó és józanlátó ember a családjában is tapasztal, legelsősorban ott, hogy az emberi kor különböző szakaszaiban élők nem értik meg egymás szellemiségét. A tízéves fiú egész lelki habitusát nem érti az apa, a fiatalember gondolkodását idegenül figyeli a negyven-ötvenéves férfi, az öregek morálját mérföldek választják el attól, amit a meglett korú ember még morálisnak tart. Szörnyű erejű tájfun forgatja az egész életet s e forgatagot is százirányu erők feszítik, amelyek valósággal vad orgiát játszanak mindennel, ami abszolút szép, ami abszolut jó, ami magáért kedves, ami az Isten. Mintha az egész világ sötétségbe sülyedt volna s nem talál ki belőle. .. boldog új esztendő, akkor érdemelnéd meg ezt a megszokott szépítő jelződet, ha megmutatnád, meghoznád azt az utat, amely ebből a sötét forrongásból kivezet; ha megmutatnád az emberiségnek az utat a széphez, a jóhoz, a kedveshez, az erkölcshöz, Istenhez! Ezt az utat hozzad meg nekünk, gyötrődő embereknek, boldog az esztendő! !. Isiszonyos, hogy Szőke Sándor nagyszénási testvérünknek, aki valahol Oroszországban védi a Hazát, mint szakaszvezető, nem tetszik, hogy írunk róla, de Szőke Sándor megérdemli, hogy nyilvánosságra kerüljön az ő nagy-nagy küzdelme: két fronton küzd ez a szakaszvezető a hazáért. Az egyiken vérét kínálja, verejtékét adja, fiatal életét nyújtja kész áldozatra hazájának, a másik fronton, a belsőn, megtakarított léningjával erősíti az itthonmaradottak hitét abban, hogy nem veszhet el az a nemzet, akinek Szőke Sándorai vannak. Mit is tett hát Szőke Sándor a belső fronton? Nagyon egyszerű cselekedetet: 200 pengőt feladott a tábori postán Nagyszénás község elöljárósága kb. címére, azzal, hogy ebből az öszszegből juttasson a rk. plébániának, az ev. lelkészi hivatalnak, a Polgári Olvasókörnek, a Hotisznak, az Iparosok és Kereskedők Köréinek, a Faluszövetségnek, a Tűzoltósegyesületnek és az Egészségháznak 20—20 pengőt azzal, hogy az általuk érdemesnek talált családot a Karácsonyra segélyezzék. A Levetl teegyesületnek 40 pengőt küldött Szőke Sándor, abból az öszszegből 20 pengővel jutalmazzon meg olyan leventét, akit minden szempontból arra érdemesnek talál. — Mindössze ezt cselekedte Szőke Sándor szakaszvezető, tábori posta 223-68. Mi nem méltatjuk Szőke Sándor nagyszénási magyar testvérünk magatartását, hiszen mindenki érezheti, hogy mit jelent az ő két fronton küzdelme. Mi csak némán, katonásan tisztelgünk Szőke Sándor szakaszvezetőelőtt. Értesnem a nagyérdemű közönséget, hogy Erzsébet királyné u. 5/c. alatt Buiskiizietet nyitottam. Raktáron tartók, sajátkészítésű, furnéros, színes és festett bútorokat. Megrendelésre készítek különleges bútorokat, berendezéseket, megadott terv szerint is. Hér Istiv fia asztalos mester Tánciskola! Értesítem a t. szülőket és a táncszerető fiatalságot, hogy Pénteken d. u. 4 órai kezdettel újévi össztáncot tartok, melyre ezúton mindenkit szeretettel meghívok. Következő tanfolyam február 2-án kezdődik. Szíves pártfogást kér HEHING JÓZSEF oki. tánctanító. HIRDESSEN a FRISS HÍREK-ben