Orosházi Hírlap, 1962. július-szeptember (7. évfolyam, 27-65. szám)
1962-07-01 / 27. szám
VTLÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! An 60 fitéi 1962. JÚLIUS L. VASÁRNAP AZ MSZMP JÁRÁSI-VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA, A NÉPÚJSÁG KIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Teremtsék meg és egyéni A Jó gazdák mindig előrelátóan dolgoznak, felbecsülnek mindent a gazdaságban, ugyanúgy számolnak az időjárással, mint azzal, hogy hányszor tudják megkapalni a kukoricát. A szorgos időben nem kapkodnak, mert előre beosztották idejüket, elkészítették a szerszámokat. Nem úgy, mint most egyes szövetkezetekben azon siránkoznak, hogy a gabonából nem lesz annyi termés, amennyit terveztek. Ami igaz is, hiszen az időjárás mostoha volt, nem kedvezett a gabonaféléknek. Az jó dolog, hogy hozzávetőlegesen felbecsülik, mennyivel várhatnak kevesebb termést, mert csak így tudnak számot vetni: mennyit kell a gazdaságnak pótolnia, hogy a kevesebb gabonatermés ne okozzon nagy gondot, a gazdálkodás eredményessége minél kisebb hátrányt szenvedjen. De az már nem jó dolog, hogy egyes helyeken a becslésnél nem mennek tovább, becsülgetik a várható termést és sopánkodnak, hogy csak ennyi meg annyi lesz. S ezzel akarvaakaratlanul olyan hangulatot teremtenek, hogy ez az esztendő sem sikerült, kevesebb lesz, mint amennyit vártunk. Közben itt vannak a nagy munkák, hogy többet ne mondjunk: a gabonabetakarítás küszöbén vagyunk. És éppen itt említhetjük meg az egyik dolgot, amivel pótolni tudják a tervből hiányzó részt. Mégpedig: úgy szervezzék meg a betakarítást, cséplést hogy minél kevesebb szem peregjen-hulljon a földre, hogy minél több a zsákba kerüljön. Minden gazda tudja azt, hogy a gondatlan aratás, cséplés mennyi szemet tud a vakvilágba szórni. Nem az a jó kormányos, aki csak jó időben tudja a hajót a célba irányítani, hanem az, aki a viharban sem veszti el a fejét, és kitérőkkel ugyan, de célhoz ér. Ez bizony nagyobb fejtörést, nagyobb figyelmet igényel tőle. Ezt követeli meg a jelenlegi helyzet a mezőgazdaság irányítóitól is. A hajót a viharban bizonyos kitérőkkel lehet a célba vezetni, a mezőgazdaságban pedig most a célt, a tervezett eredményességet elérni a tartalékok felkutatásával és azok felhasználásával lehet. Gondoljunk csak arra: soha nem fordult elő mezőgazdasági történelmünkben, hogy kevés híjával valamennyi kultúrnövényünket őszi mélyszántott talajba vetettük. Ezért minden lehetőség adva van, hogy nem csupán a betervezett átlagtermést takarítsuk be ősszel a kapásokból, hanem annál többet is. Mi tette ezt lehetővé? Egyedül csak az, hogy a mezőgazdaságban is uralkodóvá vált a nagyüzemi gazdálkodás, melyben egyesült a szövetkezeti gazda és az állam ereje. Ha ez ma nem így lenne, akkor reménytelenül nézhetnénk a kukorica, a cukorrépa sárgulását, pusztulását, mint az a gazdáknál nemegyszer előfordult, amíg kisparcellán gazdálkodtak. Ma pedig a mostoha időjárás ellenére is, a kapásnövények biztatóak, mert mélyszántott talajba került a vetőmag. Ahhoz pedig az szükséges, hogy a tervezett eredményességet azzal is pótoljuk, hogy a kapásokból a tervnél is többet takarítsunk be, hogy az aratás előtt egy hold se maradjon kétszeri kapálás nélkül. Takarítsuk meg a gyomtól kapásainkat, ne szívják el az éltető nedvet, hiszen az időjárástól úgyis sokat szenvednek. Szövetkezeti vezetőink az ilyen tartalékokat becsüljék fel, keressék azokat a lehetőségeket, melyek pótolják a hiányokat. Vegyük a takarmányt. A mostoha időjárás miatt sok szövetkezetben gondot okoz, hogy az állatállomány ne szenvedjen hiányt. Ebben a dologban feltétlenül gondolni kell arra a lehetőségre is, ami az aratással nyílik meg. Mégpedig: mihelyt levágják a kalászosokat, rögvest vessenek másodnövényt. Mert ha csak egy kicsit is kedvez az idő, sok szálastakarmányt nyerünk ezzel. Itt nincs helye semmiféle mérlegelésnek, vetni kell, és minél többet. Csak nyerhetünk vele. Inkább vállaljuk az időjárás okozta kevés kockázatot, semhogy később sopánkodjunk: miért csak 100 holdat vetettünk, miért nem kétszázat. A takarmánnyal kapcsolatban még annyit jegyeznénk meg: takarékoskodjanak nagyon az abrakkal. Vessék el azt a nézetet, amikor szüret van, bővebben is adhatunk, nem baj, ha kicsi pocsékba is megy. Egy szemmel sem többet, mint amennyi szükséges! Ez is rejtett tartalék, ez is pótlás az eredményes gazdálkodáshoz. Különben megjegyeznénk, az a helyes, hogy amilyen arányban a tervezettnél csökken a takarmánytermés, olyan arányban legyen kevesebb a munkaegységre jutó természetbeni takarmányjuttatás is. Nevezetesen, ha a tervezett takarmánytermés két százalékkal kevesebb, az egy munkaegységbe tervezett természetbeni takarmányjuttatás is két százalékkal csökken. Mégpedig azért, hogy biztosítani tudják szövetkezeteink a közös állatállomány szükségleteit. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezetek vezetői, gazdái a legkülönbözőbb lehetőségeket tárhatják fel, amennyiben felbecsülnek mindent. Jelenleg szükséges a fogyóeszközökkel, s az üzemviteli költségekkel is takarékoskodni: vizsgálják felül a tervben szereplő ilyen irányú kiadásokat, s csak a legszükségesebbeket használják fel. Azokban a szövetkezetekben, ahol a tervhez viszonyítva a kiesések nagyok, ott vizsgálják felül a saját erejű beruházásokat is, lehetőleg az osztható alap ne csorbuljon ezzel.Csupán néhány dolgot tettünk szóvá, mellyel szövetkezeteink a rendkívüli időjárás okozta károkat pótolhatják. Ez pedig azért szükséges, hogy gazdaságilag ebben az esztendőben is tovább szilárduljanak, hiszen a nagyüzemi gazdaságok kialakítását pártunk, kormányunk éppen azért támogatta és támogatja, hogy erősödjenek hogy minél több árut — gabonát, húst, tejet — tudjon adni a mezőgazdaság. Ennek van alárendelve minden mezőgazdasággal összefüggő intézkedés, ez vezérli a pártot, a kormányt, és ez vezérelje a szövetkezetek vezetőinek gazdáinak mindig minden cselekedetét. Csak vegyük azt a tényt, hogy az állam most se különböző módon, hosszú lejáratú hitelekkel is támogatja azokat a szövetkezeteket, hogy ne akadjanak meg, melyek gazdálkodása saját hibájukon kívül, az aszály, a vihar vagy más hasonló okok miatt törést szenvedett. A cél nem más, mint hogy rendbe tudják hozni gazdaságaikat, és mind több mezőgazdasági terményt és terméket tudjanak adni a népgazdaságnak. Ezért van az, hogy az állam különböző módon, különböző kedvezményekkel, gépekkel, műtrágyával támogatja azokat a szövetkezeteket, melyek több terményt és terméket adnak a népgazdaságnak. S csak nyilvánvaló, hogy azokat a szövetkezeteket ilyen módon nem támogatja az állam, ahol a vezetők, a gazdák hibái miatt a gazdálkodás gyenge, a népgazdaságnak nem tudnak megfelelő mennyiségű terményt és terméket adni. Hiszen az ilyen szövetkezetekben a gazdálkodás alapvető feltételeit sem teremtik meg, nem szervezik meg jól a munkát, hanyagul dolgoznak. Ia már ilyen szövetkezet nem li sok van. Legtöbb helyen rájöttek: a nagyüzemi gazdaság jó, csak ez az egyedüli gazdálkodási forma alkalmas ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést növelni tudjuk, versenyképesek lehessünk bármely ország mezőgazdaságával. Rájöttek arra, hogy ehhez nem szükséges más, csak lelkiismeretes munka, s hogy csak ők tehetik jobbá gazdaságukat. Természetesen ennek kell áthatnia a kapást, a baromfigondozót, a fejet, a mezőgazdászt, az ellenőrző bizottsági és az igazgatósági tagot, az elnököt és mindenkit. Csak így válhat szervezetté, átgondolttá az egész gazdálkodás. És ez hatja át ma már a szövetkezetek gazdáinak nagy részét. Ezért érvényesítik legtöbb helyen az anyagi érdekeltség elvét, adnak prémiumot azoknak, akik jobban dolgoznak. Bár van még, ahol nem helyesen értik azt az alapelvet, hogy prémiumot csak az kapjon, aki a tervezettnél többet ad, többet termel, több tejet fej, vagy például most a betakarítási időt megrövidíti, ezzel csökkenti a szemveszteséget is. Az semmiképpen nem helyes és nem hasznos, hogy azért adjanak prémiumot, mert a tervben előírtakat teljesítette, hiszen ez kötelesség. Ha már az aratást említettük, szóvá tesszük: tekintve, hogy a betervezett gabonatermés-átlagot az időjárás miatt nem érjük el, szükséges a szövetkezetek gazdáinak azon gondolkozni, miként tudják az állami felvásárlásra tervezett gabonamennyiséget úgy biztosítani, hogy az csak az elért termés arányában csökkenjen. Itt feltétlenül gondolkozzanak azon: a munkaegységre tervezett mennyiséget úgy módosítsák, hogy az ne haladja meg a házi szükségletet. Nem másról van szó, mint hogy jó gazdák módján előrelátóak legyenek. Jelen esetben abban, hogy a népgazdaság szükségleteit feltétlenül vegyék figyelembe, hiszen ez minden egyes ember érdeke, a szövetkezeti gazdáké is, mert a népgazdaság teherbíró képességén múlik, hogy mennyire tudja a nagyüzemi gazdaságok erősítését segíteni, többtermelésüket előmozdítani. S az ország kenyérgabona-ellátása nagyon is szorosan összefügg ezzel, hiszen a gépek és más mezőgazdasági eszközök gyártóinak, a munkásoknak kenyerét is biztosítani kell. Békés megyének pedig az ország gabonaellátásban jelentős szerepe van, az országos szükséglet 11 százalékát adja. Úgy véljük, a mezőgazdaságban dolgozó embereknek, a szövetkezeti gazdáknak napjainkban ezeken a dolgokon szükséges gondolkodniuk, jó gazdák módján felbecsülni mindent, egyrészt hogyan pótolják az időjárás okozta hiányokat, másrészt pedig, hogy megteremtsék a jelen esetben is a népgazdasági és az egyéni érdekek összhangját. Cserei Fái szövetkezeteink a népgazdasági érdek jelen összhangját Az Orosházi Gépállomás dolgozói vállalták: 19 nap alatt befejezik az aratást Az Orosházi Gépállomás dolgozói nagy felelősséggel és körültekintő szervezéssel készültek fel a már most megkezdődött aratásra. A járás és város szövetkezeteiben összesen közel 20 ezer hold gabona betakarítása vár reájuk. Ehhez rendelkezésre áll 40 kombájn, valamint 22 gépállomási és 49 szövetkezeti aratógép. A gépeket nagy gonddal és szakszerűséggel javították ki és készítették elő a nagy munkára, s az elosztásnál figyelembe vették a szövetkezetek reális szükségletét. Az aratás idején a gépeket egy, erre a célra alakult operatív bizottság irányítja majd, gondoskodik a szükség szerinti átcsoportosításról Új üzem létesül Orosházán Állati takarmányokat előállító vállalat létesítését tervezik Orosházán, ahol húslisztet, ipari zsírt állítanak majd elő és állati bőröket dolgoznak fel. Az új üzem a Pusztaföldvár és Tatársánc felé vezető műút közötti területen, Szikhátoán települ. A helykijelölési eljárás folyamatban van. Az építkezést 1963-ban kezdik meg, előreláthatólag 1964-ben fejezik be. Korszerűsítik az óra- és ékszerboltot A városi tanács kereskedelmi csoportja és a kereskedelmi állandó bizottság rendszeresen foglalkozik az üzlethálózat fejlesztésével. Ennek eredményeként került sor az óra- és ékszerbolt korszerűsítésére, amire a vállalat közel kétszázezer forintot fordít. Az üzletet új berendezéssel és fénycsővilágítással látják el. Az átalakítási munkákat előreláthatólag július 5-én fejezik be. P-l Növekedett az általános iskolák tanulmányi eredményének átlaga A közelmúltban készült el a városi tanács művelődésügyi osztályán az általános iskoláknak az 1961/62-es tanévben elért tanulmányi eredményéről az összesítés, amely arról tájékoztat, hogy a megelőző tanévvel szemben lényeges fejlődés történt a pedagógiai munkában. A város öt iskolaegysége közül mindez leginkább a III-as számú általános iskola eredményeiben mutatkozik meg. Ez a tanintézmény került az első helyre száz kitűnő és 113 jeles rendű tanulóval, s 3,81-es átlageredménnyel Nem sokkal maradt mögötte az I-es számú iskola 3,70-es átlaggal, majd követi a 2-es 3,59-es, a rákóczitelepi 3,54-es, valamint a területi iskola 3,37-es tanulmányi eredménnyel, így a város általános iskoláinak együttes átlaga 3,65, ami a tavalyi szinthez viszonyítva mintegy 20 százados emelkedést jelent. E számottevő fejlődés a színvonalban növekvő pedagógiai munkán kívül annak is köszönhető, hogy lényegesen javult a szülői munkaközösségek tevékenysége, s így a szülők és pedagógusok kapcsolata, együttműködése is. A mezőgazdasági technikum huszonnégy tanulója tett képesítő vizsgát Június 22-én fejeződött be az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikumban a képesítő vizsga, amelyen huszonnégyen vettek részt. Közülük hárman vizsgáztak jelesen, öten jól, tizenketten közepesen, négyen pedig megfelelően. A fiatalok közül tizenketten jelentkeztek egyetemi és főiskolai továbbtanulásra, a többiek nagyrészt tsz-ekben és állami gazdaságokban, kisebb számban pedig a Barneválnál és a Békés megyei Állatforgalmi Vállalatnál helyezkedtek el. A technikum levelező tagozata kihelyezett osztályainak vizsgái június 23-án kezdődtek meg és július 15-ig tartanak. Szeghalom, Okány, Újkígyós, Füzesgyarmat, Gyula után most Gyoma, Biharugra, Békés, Köröstarcsa, Vésztő és Mezőkovácsháza következik. A tagozat hallgatói négy év után technikumi képesítést nyernek. Az első levelező tagozatú osztályok 1955-ben nyíltak meg, azóta Gyulán és a megye többi községében 4 évfolyam végzett. A legközelebbi képesítő vizsgára 1963. áprilisában kerül sor. Parkosított 3 méteres sáv, fénycsővilágítás lesz a Táncsics Mihály utcában A Táncsics Mihály utcában az úttest középső részén 3 méter szélességben kiemelt betonszegélyű, parkosított sávot alakítanak ki. Ezen helyezik el a fénycsővilágítás kétágú, ostonnjeles vasoszlopait. A parkosított sávval kettészelt úttest két oldalán egyirányú közlekedést vezetnek be. Az útburkolat felbontását a Vendéglátóipari Vállalat és a földszög, az árok kiásását a DÁV dolgozói végezték társadalmi munkában.