Orosházi Hírlap, 1969. október-december (14. évfolyam, 113-149. szám)
1969-10-09 / 116. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG OROSHÁZI KIADÁSA 1969. OKTÓBER 9., CSÜTÖRTÖK Ara 80 fillér ^^gg^ÉVFOLYAm^1^SZám B káder-, illetve a személyzeti munkáról tárgyalt és titkárt választott a városi pártbizottság Az MSZMP városi bizottsága Gonda József első titkár elnökletével október 3-án tartott ülésén a káder- és személyzeti munkáról szóló politikai bizottsági, valamint a megyei és városi pártbizottság ide vonatkozó korábbi határozatának végrehajtásáról tárgyalt Megállapította, hogy a párt káderpolitikai elvei zömmel jól érvényesülnek, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta eltelt két esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vezetők többsége megállja helyét. A jövőben is nagy gondot kell fordítani mind a politikai, mind a szakmai továbbképzésre, s javítani szükséges a személyzeti munkát, különös tekintettel a termelőszövetkezetekre. A pártbizottság végül személyi kérdésben döntött: Ambrus Pál elvtársat, az MSZMP városi bizottsága titkárnak megválasztotta. Becsei háztűznézőben A Tisza jugoszláviai szakaszán, ott, ahol a folyó egy merész fordulattal jobbra kanyarodik, hogy aztán egy felkört leírva újra visszatérjen a hosszan követett észak-déli irányba, ott a jobb parton fekszik egy város, Becse. A história először 1238- ban említi, amikor IV. Béla a fehérvári kereszteseknek adományozta „Becse-falut”. 1419- ben Brankovits György kapja Zsigmond királytól, 1551-ben török kézre kerül, 1750-től a tiszai kerület fő helye, 1849. július 22-én a magyar szabadságharc egyik legdicsőbb csatájának színhelye, Perczel Mór honvédtábornok itt mér megsemmisítő vereséget Jellasichra. Az apropó, melynek alapján e hasábokon most egy külföldi városról van szó, a barátság. Az együttműködés úttörője az ottani húsfeldolgozó kombinát és a helyi Új Élet Tsz. A becseiek libát, gyöngyöst vettek innen, amit az orosháziak szakirányítása mellett neveltek. A gazdasági kapcsolatok mellett a sportban is együttműködés jött létre, az orosházi lóversenyen becsei, az ottanin az Új Élet Tsz lovai szerepelnek sikerrel. Közben küldöttségek jönnek-mennek, legutóbb a BOV orosházi gyárában jártak a becsei húsfeldolgozó kombinát művezetői, az ottani szkupstina (tanács) vezetői keresték fel a mi városi tanácsunkat, akik képviselői a napokban indulnak viszontlátogatásra. A kapcsolat túlhaladta a szűk munkahelyi kereteket, már a két város keresi egymást. Milyen is hát ez a Tisza menti város? Az ismerkedésben Radován Topalski a községi szkupstina elnöke, Botka Imre titkár és Perisics Vászov, a „Becsei Újság’ főszerkesztője volt segítségünkre. Néhány adat a városról: lakóinak száma 27 ezer, (60 százalékuk magyar), a járásé — amelyhez négy község tartozik — 45 ezer. Legjelentősebb üzeme a mezőgazdasági kombinát, amely 15 ezer hektáron gazdálkodik. Ehhez tartozik a sörgyár, a konzervgyár, a kendergyár, a két malom. Most folyik a sörgyár rekonstrukciója (ennek során találtak egy 1804-es évjáratú palackot), s ha befejeződik, a Vajdaság egyik legnagyobb sörgyára lesz, évi 300 ezer hektoliteres termeléssel. A tulajdonképpeni ipart a húsfeldolgozó kombinát (a szkupstina jelenlegi elöke korábban ennek volt az igazgatója) és egy autóalkatrészgyár képviseli. A kettő együtt kétezer embernek ad munkát, a városban összesen 11 ezer a bérből és fizetésből élők száma. „Az utóbbi időben divatba jött a város a gázkitörés miatt’ — mondja a tanácstitkár, de hozzáteszi, hogy szívesen lemondtak volna erről a népszerűségről, sok pénzbe és öt ember életébe került a gáz. „Már 1950—51-ben is fúrtak, de minden kútban széndioxidot találtak. Tavaly újra kezdték és úgy látszott, nem lesz semmi baj. Igen ám, de a vége felé fúrás közben kitört a kút, levágta a zárószerkezetet.” A széndioxid ránehezedett a a felszínre, amely a fúrás helyén mindössze 75 méterre van a tengerszint felett, ami inkább mélység, mint magasság. A katlanban megszorult a színtelen, szagtalan gáz. A gyanútlan vagy kíváncsiskodó egyszer csak lassította lépteit, megállt, elesett , és megfulladt. Lámpással felszerelt őrök járták a határt. Ahol a lámpa elaludt, ott már jelen volt a gáz. A széndioxid a város felé lopakodott, s ha kedvezőtlen volt a széljárás, az emberek lámpást fogtak éjjelente és felváltva aludtak. Jöttek a szakemberek a világ minden tájáról: amerikaiak, franciák, magyarok, de tétlenül álltak a pártalan jelenség előtt. Végül a természet, amely három hónappal korábban fúrás közben kiszabadította a palackba zárt szellemet, bűnbánóan elrendezte a dolgot, a kút önmagát fojtotta el. Azóta több irányból ferde fúrással behatoltak a széndioxidot tartalmazó rétegbe, cementtejjel elzárták a felszínre vezető útját, nehogy még egyszer a városra nehezedjen. Mit nézzen meg az idegen Becsén? Lehet műemlékek, érdekességek között válogatni. Az előbbiek közé tartozik a többszázéves görögkeleti templom, amit Prédity Lázár képei díszítenek. Az utóbbiak között a Dunát és a Tiszát összekötő száz kilométer hosszú Ferencz József-csatornát említhetjük, amely a város határából indul. Érdekessége, hogy zsiliprendszerét 1903-ban a japánok építették, s azóta is üzemel, tengerjáró hajókat küldhetnek segítségével a Dunára. „Gyermekkoromban innen ugráltunk fejest” — mutat kísérőnk a zsilip tetejéről a mélységbe. Elismerés a bátorságért, hiszen szerényen számára is tíz-tizenöt méterre van innen a víz. „Ma is kedvelt kirándulóhely ez, persze ugrálni azért nem tanácsos” — teszi hozzá hamiskás mosollyal. A város még egy gázról nevezetes, a metánról. A gyógyfürdő forrásánál 1905-ben gyújtották meg a lángot, amely ezóta is ég és melegíti a vizet, ami az olimpiai méretű úszómedencét, valamint a gyógymedencéket táplálja. Az utcai kutak érdekessége — akárcsak nálunk — „ha meggyújtják, ég a víz". A ritka energiát korábban is kihasználták, malmot hajtattak az égő vízzel. Ami a szórakozóhelyeket illeti, étterem, eszpresszó és a török hagyományokat őrző cukrászda váltogatja egymást. Ezek közül is azok a jobbak, amelyeket maszekok bérelnek. „Azért jöttünk ide ebédelni — mondta a tanácstitkár —, mert az államiban rosszabb a kiszolgálás”... o A kulturális élet központja a fiatalok otthona, a Dom Omladin. Az amatőr színtársulat szerb és magyar nyelven tartja előadásait, gyakran ellátogat a városba a Szabadkai Népszínház, két mozi és a könyvtár gondoskodik a szórakozni, művelődni vágyókról. A 18 ezer kötetes könyvtárnak ezer olvasója van, a mozikban a cowboy filmeknek egy este legalább ugyanennyi nézője. Élénk sportéletéről is nevezetes a város, a férfikézilabda-csapat Szerbia bajnoka, a vízilabdázók a második ligában szerepelnek, a labdarúgók viszont gyengélkednek. Megannyi azonos vonás, ami a két várost összekapcsolja. A legazonosabb a szándék, a barátság fenntartása. Radovan Topalski, a becsei községi szkupstina elnöke: „Gazdasági kapcsolataink jók arra, hogy megismerjük egymást, kiépítsük a barátságot”. Mihály András, az Orosházi Városi Tanács V. B. elnöke: „Szeretnénk magasabb szintre emelni az együttműködést, delegációk cseréjével megteremteni a kulturális kapcsolatot is.” Hasonlóan vélekedtek mások is, mint Perisics Vászon az egyszerre két nyelven megjelenő újság főszerkesztője, itthon az Új Élet Tsz főkönyvelője, a BOV gyárának igazgatója vagy az a kórházi főorvos, aki felajánlotta, hogy személyes kapcsolatai révén (becsei születésű) az együttműködés egészségügyi részében rá számíthatnak. Az emberek szeretnek barátságban élni, hogy békében is éljenek. Leleszt Ferenc Becsei városkép, szemben a szkupstina épülete. Küldött voltam a VII. Magyar Békekongresszuson Október 4-én és 5-én tartotta tanácskozását a VII. Magyar Békekongresszus. A Parlament pompás kongersszusi termében ötszáz küldött folytatott eszmecserét két napon át. Számosan képviselték a külföldi békemozgalmat, ott volt Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára, s természetesen állami és társadalmi szerveink vezető képviselői is. A tanácskozás megnyitójaként dr. Sík Endre Nemzetközi Lenin Békedíjas köszöntötte a résztvevőket: „a következetes szocialista békepolitika, a békéért síkra szálló tömegek hatalmas tábora meghiúsította a kalandor terveket, béke van” — mondotta. Ezt követően Sebesoén Kandórné, az Országos Béketanács titkára tartott beszámolót, majd hozzászólások következtek az első nap plenáris ülésén. Kállai Gyula beszédében hangsúlyozta, hogy a békemozgalom nem tétlen álmodozó, hanem a közös ügyért aktívan harcoló emberek szervezett mozgalma. Megható volt látni és hallani a Dél-vietnami Felszabadulási Front Központi Bizottsága és a Dél-vietnami Békebizottság tagjának, Joseph Marie, Hue Ba elvtárs beszámolóját. Nem a saját áldozatos harcok dicsőségéről beszélt, hanem a mi magyar sikereinket dicsérte. Szavai nyomán felfoghattuk, mit jelent a magyar nép önzetlen segítsége szenvedésük enyhítésében. Sebesültjeik egészségét magyar kórházban, magyar gyógyszerrel állítják helyre. Két megnyomorított nő harcosuk itt gyógyul nálunk, Magyarországon. Forró hangulatú volt Romos Csandra, a Béke-világtanács főtitkára csengő hangú beszéde. Jó volt tőle hallani, hogy a magyar békemozgalom az elsők között halad. Elismerése ez annak a lelkes munkának is, amelyet városunk békemozgalmának tagjai végeztek. A főtitkár többek között a következőket mondotta: „Van a magyar népnek egy nagy kincse, ezt úgy hívják, hogy szocializmus. Nagyon vigyázzanak erre a kincsükre”. A továbbiakban felszólaltak a magyar békemozgalom egyházi képviselői is, akik szintén a béke mellett tettek hitet. A kongresszus átütő sikerét a záróközlemény is bizonyítja, amely egyben meghatározza a magyar békemozgalom további feladatait. Harcba hívjuk a jó akaratú embereket nálunk is; városunk oly nagyszerű hagyományokkal rendelkező dolgos és gazdag település, van mit féltenünk, védenünk. Dr. Szabó Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára