Orosházi Hírlap, 1969. október-december (14. évfolyam, 113-149. szám)

1969-10-09 / 116. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG OROSHÁZI KIADÁSA 1969. OKTÓBER 9., CSÜTÖRTÖK Ara 80 fillér ^^gg^ÉVFOLYAm^1^SZám B káder-, illetve a személyzeti munkáról tárgyalt és titkárt választott a városi pártbizottság Az MSZMP városi bizottsága Gonda József első titkár elnök­letével október 3-án­ tartott ülé­sén a káder- és személyzeti munkáról szóló politikai bizott­sági, valamint a megyei és vá­rosi pá­rtbizottság ide vonatkozó korábbi határozatának végrehaj­tásáról tárgyalt Megállapítot­ta, hogy a párt káderpolitikai elvei zömmel jól érvényesülnek, az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetése óta eltelt két esztendő tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy a vezetők többsé­ge megállja helyét. A jövőben is nagy gondot kell fordítani mind a politikai, mind a szak­mai továbbképzésre, s javítani szükséges a személyzeti munkát, különös tekintettel a termelő­­szövetkezetekre. A pártbizottság végül szemé­lyi kérdésben döntött: Ambrus Pál elvtársat, az MSZMP váro­si bizottsága titkárnak megvá­lasztotta. Becsei háztűznézőben A Tisza jugoszláviai szaka­szán, ott, ahol a folyó egy me­rész fordulattal jobbra kanyaro­dik, hogy aztán egy felkört le­írva újra visszatérjen a hosszan követett észak-déli irányba, ott a jobb parton fekszik egy város, Becse. A história először 1238- ban említi, amikor IV. Béla a fehérvári kereszteseknek ado­mányozta „Becse-falut”. 1419- ben Brankovits György kapja Zsigmond királytól, 1551-ben török kézre kerül, 1750-től a ti­szai kerület fő helye, 1849. júli­us 22-én a magyar szabadság­­harc egyik legdicsőbb csatájá­nak színhelye, Perczel Mór hon­védtábornok itt mér megsem­misítő vereséget Jellasichra.­ ­ Az apropó, melynek alapján e hasábokon most egy külföldi városról van szó, a barátság. Az együttműködés úttörője az ottani húsfeldolgozó kombinát és a helyi Új Élet Tsz. A be­­cseiek libát, gyöngyöst vettek innen, amit az orosháziak szak­­irányítása mellett neveltek. A gazdasági kapcsolatok mellett a sportban is együttműködés jött létre, az orosházi lóversenyen becsei, az ottanin az Új Élet Tsz lovai szerepelnek sikerrel. Köz­ben küldöttségek jönnek-men­­nek, legutóbb a BOV orosházi gyárában jártak a becsei hús­­feldolgozó kombinát művezetői, az ottani szkupstina (tanács) ve­zetői keresték fel a mi városi tanácsunkat, akik képviselői a napokban indulnak viszontláto­­gatásra. A kapcsolat túlhaladta a szűk munkahelyi kereteket, már a két város keresi egymást. Milyen is hát ez a Tisza menti város? Az ismerkedésben Rado­­ván Topalski a községi szkupsti­na elnöke, Botka Imre titkár és Perisics Vászov, a „Becsei Új­ság­’ főszerkesztője volt segít­ségünkre. Néhány adat a város­ról: lakóinak száma 27 ezer, (60 százalékuk magyar), a járásé — amelyhez négy község tartozik — 45 ezer. Legjelentősebb üze­me a mezőgazdasági kombinát, amely 15 ezer hektáron gazdál­kodik. Ehhez tartozik a sörgyár, a konzervgyár, a kendergyár, a két malom. Most folyik a sör­gyár rekonstrukciója (ennek so­rán találtak egy 1804-es évjá­ratú palackot), s ha befejeződik, a Vajdaság egyik legnagyobb sörgyára lesz, évi 300 ezer hek­toliteres termeléssel. A tulaj­donképpeni ipart a húsfeldolgo­zó kombinát (a szkupstina jelen­legi elöke korábban ennek volt az igazgatója) és egy autóalkat­részgyár képviseli. A kettő együtt kétezer embernek ad munkát, a városban összesen 11 ezer a bérből és fizetésből élők száma.­ ­ „Az utóbbi időben divatba jött a város a gázkitörés miatt­’ — mondja a tanácstitkár, de hozzáteszi, hogy szívesen le­mondtak volna erről a népsze­rűségről, sok pénzbe és öt em­­ber életébe került a gáz. „Már 1950—51-ben is fúrtak, de min­den kútban széndioxidot talál­tak. Tavaly újra kezdték és úgy látszott, nem lesz semmi baj. Igen ám, de a vége felé fúrás közben kitört a kút, levágta a zárószerkezetet.” A széndioxid ránehezedett a a felszínre, amely a fúrás he­lyén mindössze 75 méterre van a tengerszint felett, ami inkább mélység, mint magasság. A kat­lanban megszorult a színtelen, szagtalan gáz. A gyanútlan vagy kíváncsiskodó egyszer csak las­sította lépteit, megállt, elesett , és megfulladt. Lámpással fel­szerelt őrök járták a határt. Ahol a lámpa elaludt, ott már jelen volt a gáz. A széndioxid a város felé lopakodott, s ha kedvezőtlen volt a széljárás, az emberek lámpást fogtak éjje­lente és felváltva aludtak. Jöt­tek a szakemberek a világ min­den tájáról: amerikaiak, franci­ák, magyarok, de tétlenül áll­tak a pártalan jelenség előtt. Végül a természet, amely há­rom hónappal korábban fúrás közben kiszabadította a palackba zárt szellemet, bűnbánóan elren­­dezte a dolgot, a kút­ önmagát fojtotta el. Azóta több irányból ferde fúrással behatoltak a széndi­­oxidot tartalmazó rétegbe, ce­menttejjel elzárták a felszínre vezető útját, nehogy még egy­szer a városra nehezedjen.­ ­ Mit nézzen meg az idegen Be­csén? Lehet műemlékek, érde­kességek között válogatni. Az előbbiek közé tartozik a több­százéves görögkeleti temp­lom, amit Prédity Lázár ké­pei díszítenek. Az utóbbiak kö­zött a Dunát és a Tiszát össze­kötő száz kilométer hosszú Fe­­rencz József-csatornát említhet­jük, amely a város határából indul. Érdekessége, hogy­­ zsilip­­rendszerét 1903-ban a japánok építették, s azóta is üzemel, tengerjáró hajókat küldhetnek segítségével a Dunára. „Gyer­mekkoromban­­ innen ugráltunk fejest” — mutat kísérőnk a zsi­lip tetejéről a mélységbe. Elis­merés a bátorságért, hiszen sze­rényen számára is tíz-tizenöt méterre van innen a víz. „Ma is kedvelt kirándulóhely ez, persze ugrálni azért nem taná­csos” — teszi hozzá hamiskás mosollyal. A város még egy gázról neve­zetes, a metánról. A gyógyfürdő forrásánál 1905-ben gyújtották meg a lángot, amely ezóta is ég és melegíti a vizet, ami az olimpiai méretű úszómedencét, valamint a gyógymedencéket táplálja. Az utcai kutak érde­kessége — akárcsak nálunk — „ha meggyújtják, ég a víz". A ritka energiát korábban is ki­használták, malmot hajtattak az égő vízzel. Ami a szórakozó­helyeket illeti, étterem, esz­presszó és a török hagyományo­kat őrző cukrászda váltogatja egymást. Ezek közül is azok a jobbak, amelyeket maszekok bé­relnek. „Azért jöttünk ide ebé­delni — mondta a tanácstitkár —, mert az államiban rosszabb a kiszolgálás”... o A kulturális élet központja a fiatalok otthona, a Dom Omla­­din. Az amatőr színtársulat szerb és magyar nyelven tartja előadásait, gyakran ellátogat a városba a Szabadkai Népszín­ház, két mozi és a könyvtár gondoskodik a szórakozni, mű­velődni vágyókról. A 18 ezer kötetes könyvtárnak ezer olva­sója van, a mozikban a cowboy filmeknek egy este legalább ugyanennyi nézője. Élénk sport­életéről is nevezetes a város, a férfikézilabda-csapat Szerbia bajnoka, a vízilabdázók a máso­dik ligában szerepelnek, a lab­darúgók viszont gyengélkednek.­ ­ Megannyi azonos vonás, ami a két várost összekapcsolja. A legazonosabb a szándék, a ba­rátság fenntartása. Radovan To­palski, a becsei községi szkups­tina elnöke: „Gazdasági kap­csolataink jók arra, hogy meg­ismerjük egymást, kiépítsük a barátságot”. Mihály András, az Orosházi Városi Tanács V. B. elnöke: „Szeretnénk maga­sabb szintre emelni az együtt­működést, delegációk cseréjé­vel megteremteni a kul­turális kapcsolatot is.” Hasonlóan vélekedtek mások is, mint Perisics Vászon az egyszer­re két nyelven megjelenő újság főszerkesztője, itthon az Új Élet Tsz főkönyvelője, a BOV gyárá­nak igazgatója vagy az a kórházi főorvos, aki felajánlotta, hogy személyes kapcsolatai révén (be­csei születésű) az együttműkö­dés egészségügyi részében rá számíthatnak. Az emberek szeretnek barát­ságban élni, hogy békében is él­jenek. Leleszt Ferenc Becsei városkép, szemben a szkupstina épülete. Küldött voltam a VII. Magyar Béke­kongresszuson Október 4-én és 5-én tartotta tanácskozását a VII. Magyar Bé­kekongresszus. A Parlament pompás kongersszusi termében ötszáz küldött folytatott eszme­cserét két na­pon át. Számosan képviselték a külföldi békemoz­galmat, ott volt Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára, s természetesen állami és társa­dalmi szerveink vezető képvi­selői is. A tanácskozás megnyitójaként dr. Sík Endre Nemzetközi Lenin Békedíjas köszöntötte a részt­vevőket: „a következetes szocia­lista békepolitika, a békéért síkra szálló tömegek hatalmas tábora meghiúsította a kalandor terveket, béke van” — mondot­ta. Ezt követően Sebeso­én Kan­dórné, az Országos Béketanács titkára tartott beszámolót, majd hozzászólások következtek az első nap plenáris ülésén. Kállai Gyula beszédében hangsúlyozta, hogy a békemozgalom nem tét­len álmodozó, hanem a közös ügyért aktívan harcoló emberek szervezett mozgalma. Megható volt látni és hallani a Dél-vietnami Felszabadulási Front Központi Bizottsága és a Dél-vietnami Békebizottság tagjának, Joseph Marie, Hue Ba elvtárs beszá­molóját. Nem a saját áldoza­tos harcok dicsőségéről beszélt, hanem a mi magyar sikerein­ket dicsérte. Szavai nyomán fel­foghattuk, mit jelent a magyar nép önzetlen segítsége szenve­désük enyhítésében. Sebesült­jeik egészségét magyar kórház­ban, magyar gyógyszerrel állít­ják helyre. Két megnyomorított nő harcosuk itt gyógyul nálunk, Magyarországon. Forró hangulatú volt Romos Csandra, a Béke-világtanács fő­titkára csengő hangú beszéde. Jó volt tőle hallani, hogy a magyar békemozgalom az elsők között halad. Elismerése ez an­nak a lelkes munkának is, ame­lyet városunk békemozgalmának tagjai végeztek. A főtitkár töb­bek között a következőket mondotta: „Van a magyar nép­nek egy nagy kincse, ezt úgy hívják, hogy szocializmus. Na­gyon vigyázzanak erre a kin­csükre”. A továbbiakban fel­szólaltak a magyar békemoz­galom egyházi képviselői is, akik szintén a béke mellett tettek hitet. A kongresszus át­ütő sikerét a záróközlemény is bizonyítja, amely egyben meg­határozza a magyar békemoz­galom további feladatait. Harc­ba hívjuk a jó akaratú embere­ket nálunk is; városunk oly nagyszerű hagyományokkal ren­delkező dolgos és gazdag tele­pülés, van mit féltenünk, véde­nünk. Dr. Szabó Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára

Next