Orosházi Hírlap, 1970. április-június (15. évfolyam, 39-75. szám)

1970-05-28 / 61. szám

Tüntetések Rómában a NATO miniszteri tanácsának ülése ellen Hírügynökségek szerda regge­­­­li jelentése szerint a Rómában­­ kedden este tüntetők és a rend­­őrség között lezajlott heves ös­­­­szecsapások során harminc sze­­­­mély megsebesült. Nyolvannégy fiatalt őrizetbe vettek. A tüntetés, amelyen több száz fiatal vett részt, az észak-atlanti paktum és a NATO miniszteri­­ tanácsának római ülése ellen irányult. A tüntetők mindenek­előtt Olaszország NATO-tagsága ellen tiltakoztak, de Amerika­­ellenes jelszavakat is hangoz­tatták. A közbelépő rendőröket kövekkel és vasrudakkal dobál­ták meg. A rendőrség több eset­ben könnygázbombákkal igyeke­zett szétoszlatni a fiatalokat. Új­ségírók szerint a rendőrök a du­lakodás közben több járókelőt is bántalmaztak. A Movimento Studentesco olasz diákszervezet kedden köz­leményt hozott nyilvánosságra a NATO miniszteri tanácsának római ülése alkalmából. Ebben megerősítette: „Az egyetlen igazi visszavágás a reakciós mesterkedésekre — a tömegharc fokozása. A diákmozgalom fel­szólítja a diákokat, hogy harcol­janak a forradalmi népek és az amerikai diákok oldalán és gyűljenek össze a NATO-palota előtt”. A közlemény ugyanakkor rá­mutat, hogy határozottan vis­szaveri majd a mozgalomtól ide­gen elemeknek és csoportoknak, a burzsoázia szék­értol­óinak minden provokatív kísérletét. Az Al Ahram, afc Egyesült Arab Köztársaság külügyminisz­tériuma római értesülésére hi­vatkozva közli, hogy Franciaor­szág, Törökország, Olaszország és Hollandia külügyminisztere NATO miniszteri tanácsának kedden Rómában kezdődött ülé­sén­­ azonos­­ álláspontra helyez­kedett a közel-keleti válság kér­désében. A lap kiemeli, Aldo Moro olasz külügyminiszter a kairói tárgyalásai során megerősítette, hogy az Egyesült Arab Köztár­saság által adott részletes hely­zetkép alapján „megérti az egyiptomi álláspontot”. Utalt arra is, hogy számos baráti or­szág újabb erőfeszítése­ket tesz majd arra, hogy a Biztonsági Tanács határozata alapján old­ják meg a közel-keleti problé­mát. (M­TI) Újabb terrortámadás a VDK­ ellen A Vietnami Demokratikus Köztársaság területeit bom­bázta két nappal ezelőtt két amerikai Phantom-repülőgép — közölte szerdán Saigonban az amerikai főparancsnokság. Az amerikai repülőgépek tá­madását megelőzően egy fel­derítő és két vadászgép ha­tolt a VDK légiterébe. Az amerikai főparancsnok­ság közleménye a VDK ellen végrehajtott újabb terror­­ bombázást „önvédelmi akci­­­ónak” próbálta feltüntetni, majd kijelentette, hogy a bombázás okozta károk nem ismeretesek. (MTI) Tanácskozik a khartoumi csúcs Az Egyesült Arab Köztársaság, Szudán és Líbia vezetői meg­kezdték — hat hónap leforgása alatt a harmadik — csúcsszintű tanácskozásukat. Az UPI hivatalos forrásai sze­rint Nasszer, Namerri és Kadhafi egyetértett abban, hogy nyomást kell gyakorolni az Egyesült Ál­lamokra az izraeli fegyverszál­lítási kérlemek elutasítása érde­­­kében. Mint ismeretes, Nasszer elnök május elsejei beszédében felhí­vást intézett ez ügyben Nixon amerikai elnökhöz. Khartoumi forások tudni vé­lik, hogy hasonlóan Nasszerhez, Kadhafi ezredes, a Líbiái For­radalmi Tanács elnöke is elküld­te személyes megbízottját az egyes arab országokba. A khartoumi csúcstalálkozó keddi napjának eseményei közé tartozik, hogy a szudáni forra­dalom ünnepségeinek elhúzódása miatt Nasszer és Kadhafi nem tarthatja meg keddre tervezett beszédét. A beszédeik elmondá­sára a jelek szerint csütörtökön kerül sor. Szerdán a tanácskozó felek ismét összeültek és — mint er­ről Heikai, az Al Ahram főszer­kesztője értesült — megvitatták a közel-keleti válság „néhány sajátos vonatkozását”. (MTI) X Vádaskodik a nyugat-német ellenzék A bonni Bundestag szerdán egésznapos külpolitikai vitát­­ rendezett. A vita során a CDU— CSU szónokai rendkívül éles tá­madásokat intéztek a Brandt­­kormány keleti politikája ellen. Barzep, Bró Guttenberg és Strauss nem fukarkodott a gya­núsításokkal, vádaskodásokkal és ferdítésekkel. Meggyanúsították Brandt-ot, hogy nem közli a közvélemén­­nyel az igazságot a szocialista országokkal folytatott tárgyalá­sairól, hogy „felborítja az euró­pai egyensúlyt”, amennyiben­­ erősíti a Szovjetunió pozícióját, s Az ellenzéki beszédek látható fő ! Célja az volt, hogy félelmet kelt­­­­sen az NSZK lakossága körében,­­ amennyiben azt állították, hogy­­ Brandt tevékenysége következ­tében a szabadság” és az „ön­rendelkezési jog” veszélybe ke­­­­r­lt.A kormánykoalíció részéről : Dom (FDP) és Apel (SDP) kép­viselő, majd Scheer külügymi­niszter visszautasította az ellen­zék gyanúsításait és vádaskodá­­sait. Vályi Péter Venezuelában Vályi Péter pénzügymi­niszter vezette magyar gaz­dasági küldöttség kedden Ca­­racasban a venezuelai kor­mány képviselőivel a két or­szág közötti gazdasági és kul­turális kapcsolatok fejleszté­séről tanácskozott. Aristide­ Calvani külügy­miniszter kedden a sajtó képviselőinek kijelentette: a magyar küldöttség látogatá­sa tényleges lehetőséget kí­nál a két ország közötti áru­csereforgalom lényeges bőví­tésére. A két ország éven­kénti árucsereforgalma je­lenleg 400 000 dollár. A magyar küldöttség, amely hétfőn érkezett Venezuela fővárosába, szerdán utasak el Caracasból. (MTI) A Komszomol kongresszusa Felszólalt a KISZ első titkára A Komszomol XVI. kong­resz­­­ számán szerdán felszólalt dr.­­ Horváth István, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség delegációjának vezetője. Tolmácsolva a lenini Kom­szomol sok milliós tagságának, s az egész szovjet ifjúságnak a magyar fiatalok forró testvéri­­ üdvözletét és jókívánságait,­­ hangsúlyozta. — E nagy fontosságú tanács­­kozáson a Központi Bizottság beszámolója és az eszmecsere meggyőzően bizonyítja, hogy a komszomolisták, a szovjet fia­talok az élet minden területén jelentős sikereket értek el. — A Ti sikeretek, kedves ba­rátaink, bennünk, magyar fiata­lokban nem csupán elismerést keltenek, hanem lelkesedést, szívből jövő őszinte örömet is. Hiszen mi nem passzív szemlé­lői vagyunk harcotoknak, hanem társaitok a harcban! — A ti erőtök gyarapodása ál­tal mi is erősebbé válunk, a ti sikereitek, a Ti győzelmeitek minket is közelebb visznek cél­jaink eléréséhez, s egyben a végső közös diadalhoz. Ma már megmásíthatatlan történelmi tény, hogy egyek vagyunk vele­tek, közös úton haladunk, teljes és megbonthatatlan egységben! A továbbiakban a KISZ Közt­ponti Bizottságának első titkára visszapillantást vetett a magyar történelem eltelt negyedszázadá­ra. Befejezésül a magyar delegá­ció vezetője sok sikert kívánt a kongresszus további munkájá­hoz. (MTI) Dubcek lebecsülte a tájékoztatási eszközöket Csehszlovák lap, a sajtó 1968-as szerepéről A Mlada Fronta című cseh­szlovák lap szerdai számában kommentárt fűz a francia és a csehszlovák kommunisták között 1968. júliusában lezajlott meg­beszélések egyik részletéhez. A lap felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a tárgyalások során Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára szó­vá tette a csehszlovák pártsajtó és egyéb tömegtájékoztatási esz­közök aggasztó helyzetét.­­ A Waldeck Rochet-val foly­tatott megbeszélés során Dubcek tagadni próbálta a tömegtájé­koztatási eszközök helyzetének aggasztó voltát. Meglepő, hogy Dubcek nem kevésbé felelőtlenül viseltetett e kérdés iránt a párt 1968. január utáni egész politi­kai gyakorlatában — írja a Mlada Fronta —, ez megbocsát­hatatlan egy politikai vezető ré­széről. A lap rámutat, hogy egyetlen eset sem fordult elő, amikor Dubcek felelősségre von­t volna kommunista újságírót pártelle­nes tevékenysége miatt. Dubcek ugyanúgy, mint előd­je, Antonin Novotny, lebecsül­te a tömegtájékoztatási eszkö­zöknek, mint hatalmi eszkö­zöknek a jelentőségét. A tö­megtájékoztatási eszközöket Smrkovsky vagy Cäsar hasz­nálta fel saját céljaira, ők is­merték ezeknek az eszközöknek a jelentőségét — írja a Mlada Fronta. Befejezésül megállapítj­a, hogy Dubcek sokkal inkább a tömeg­tájékoztatási eszközök befolyása alatt állt, mintsem pártvezetői mnőségében ő maga gyakorolt volna befolyást ezekre a­z esz­közökre. (MTI) Élet a százalékok mögött Az építőanyagipar tegnap, ma és holnap is. PÉLDÁUL A CEMENT... Azt mondják a szakmai ber­kekben járatosak, hogy nálunk hol túl sok a cement, hol meg kevés. A mah­hat is rejtő véle­kedés nem alaptalan. A cement példája valóban jól illusztrálja az építőianyagipar helyzetének ellentmondásosságát, s azt, hogy nem volt képes rugalmasan kö­vetni az igényeket. (Amiben ága­zaton kívüli tényezőknek is nagy szerep jutott). A cement karrier­­t a világtermelés adatai ér­zékeltetik igazán. 1939-ben a vi­­millió tonna cementet állították elő, annyit amennyit 1966-ban a Szovjetunió egyma­ga •" Tíz év múlva, 1949-ben csu SKfffft&j* **««& srvht a nuszadik század má­ S .", '«■ S^’SSSí^Kfft amelynek eredményeként az évi kapacitás 50 ezer tonnáról fél­millióra emelkedett —, egészen a hatvanas évekig csak a Dunai Cement és Miészmű 1963-ban tör­tént üzembe helyezése eredmé­nyezett jelentős kapacitás-nö­vekedést. Akkor úgy tűnt, még sok is lesz a cement... HEGYES—VÖLGYES GRAFIKON Ezért, hogy a termelés, a föl­használás, s az import adatai alkotta grafikon igencsak ha­sonlít a hegyek-völgyek váltako­zására. Túl sok volt az esetle­gesség a számításokban, s mire ez kiderült, a cement króniku­san hiányzó áruvá vált. 1965-ben — termelt már a DCM! — 2 383 000 tonnát tett ki a cement­­ipar teljesítménye, s ebből 402 ezer tonna exportra került, míg akkor az import­ nulla volt! Két év múlva viszont — s ez igazolja az előrelátás hiányát — 2 656 000 tonnás hazai termelés mellett már 480 ezer tonna cement be­hozatalára volt szükség. 1969- ben pedig — sajnos, csökkenő, 2 564 000 tonnás hazai teljesít­mény kíséretében — 620 ezer tonnát tett ki az import. 1970- ben ötven százalékkal növekszik a behoztás — majd’ egymillió tonna import cement köt le szál­lítóeszközöket, vasútvonalakat stb. —, s mégis, a cement elő­reláthatóan még mindig hiány­cikk marad, ahogy finoman fo­galmazzék: az ellátás nem lesz zavartalan. A cement természetesen pél­da, bár tagadhatatlanul jó il­lusztráció gondok s összefüggé­sek bemutatására. Hasonló inga­dozások szép számmal találha­tók más építőanyagok termelésé­nél is. 1966-ban és 1967-ben az előző évhez mérten az ágazat több, mint tíz százalékkal nö­velte termelését — a második ötéves tervben megvalósított beruházások fizették a „kamato­kat” —, 1968-ban viszont már csak egy százalékot tett ki az emelkedés. 1969-ben pedig öt százalékkal csökkent az építő­anyagipar termelése... Minden lényeges anyagból — a cement­től az égetett téglán át a zúzott kőig — kevesebbet termeltek, mint egy évvel korábban. (Ezért a rendelkezések részbeni teljesí­tése is áthúzódott egyik negyed­évről a másikra, s végül télen, a negyedik negyedben zúdult bőven az anyag­áradat, amikor fölhasználni kevésbé lehetett, raktározni annál inkább kel­lett...) 1969-ben negyedmillió tonna cementtel, 200 millió tég­lával, 600 ezer tonna zúzott kő­vel maradt — a többi között — adós az ágazat. TÖBB. MÉGSEM ELÉG Bűvös körnek, rossz varázslat­nak látszik: mindenből többet termelnek, s ez a több egyre kevesebb? Ez a több azonban csak az ötvenes évekhez mérten nagyobb mennyiség... mert pél­dául égetett téglából 1965-ben 1783 millió darab készült, 1969- ben 1822 millió, égetett mészből

Next