Ország-Világ, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-01 / 1. szám
Az MSZMP VIII. kongresszusa egy mondatban fogalmazta meg népünk történelmi jelentőségű eredményét: „Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását.” Milyen egyszerűnek, természetesnek tűnik ez a mondat. Pedig mennyi álom, lelkesedés, forradalmi harc, és mennyi szenvedés jelzi az utat, amelyen idáig elérhettünk. Ahogy a múlt század végén hazánkban is terjedni kezdett a marxizmus, hívei egyre szaporodtak a megszülető munkásosztály, szegényparasztság és a forradalmi értelmiség körében.. A terror, a bistófe, a lovas ablak ellenére bátran hirdették a szocializmus igazságait. A tudatos forradalmárok a lenini példát követve alakították meg a szocializmusért folyó harc egyetlen következetes vezérkarát, a Kommunista Pártot. A szociális forradalmat tűzte vörös zászlajára 1919-ben a dicső Magyar Tanácsköztársaság, bár ekkor még nem sokáig ragyoghatott fennen a a vörös csillag. Ezen a tragikus őszön bő patakokban omlott a kommunisták és más haladó emberek vére Orgoványnál, Siófoknál és szerte az országban. És ez a vérfolyam nem apadt el huszonöt éven át. Nőtt a szocializmus mártírjainak serege, mégis új és új hősök emelték fel a vörös zászlót, keményen dacolva a horthysta terrorral, nem fedtek a kopóktól, csendőröktől, rideg börtönöktől, hóhérkötéltől, puskagolyótól. Bíztak a szocializmus győzelmében, és nem hiába. Fölvirradt a nap, amikor a Szovjetunió segítségével szabad lett hazánk. A hősi újjáépítés után megkezdhettük a hajdani álmok megvalósítását, a szocializmus győzelmes építését. A kommunisták harcba hívták az egész népet a nagy nemzeti cél, a szocializmus építésére. Szomorú, hogy a hatalom megszédítette a párt és az ország akkori vezetői Visszaéltek az emberek hitével, megtorpant a szocialista építés. Hamis próféták is támadtak, akik a „nemzeti kommunizmus” hazug jelszavával a proletárdiktatúra ellen törtek. Vér folyt 56-ban újra, kést döftek kommunisták szívébe, mocskolták a vörös zászlót, gyalászták hű barátunkat, a Szovjetuniót. A párt mégis magára talált. A legjobb kommunisták riadót fúvattak, a szocializmus eszméjét megtisztították a torzításoktól. Elindulhattunk ismét a jövő országútjén, amelynek fontos állomásához értünk el most, amikor 1962-ben kimondhatta az MSZMP VIII. kongresszusa a mondatot: „Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását.” És a VIII. kongresszussal új mondatot kezdünk: teljes diadalra visszük a szocializmust, s majdan a kommunizmust. Amikor Szilveszter éjszakáján derűs lélekkel búcsúzunk 1962 pirosbetűs esztendejétől, gondoljunk arra, hogy 1963-ban, meg a rákövetkező években ránk vár a feladat: folytatni az elkezdett mondatot, amelyet népünk történelemkönyvébe írunk. mondat a Petriscseva ,ez Obrazcov államokba indulna társulatával, ívesen küld újévi üdvözletet magyar barátainak. Emlékszik , mennyien tapsoltak neki, mikor legutóbb Magyarországon járt. S ha újra meghívják,jra eljön. Nagy-nagy szeretetet.. Mit is kívánhatnék az Ország- Világ olvasóinak? Ugyanazt kívánom, amit magamnak, családomnak, gyermekeimnek, unokáimnak. Mindenekelőtt békét. Ez a legfontosabb. Boldogságot, vagyis szeretetet, barátságot, sikeres munkát és természetesen jó egészséget. Boldog új esztendőt, kedves barátaim! Szergej Obrazcov Visszanézve Mennyit megéltél! Hány kört vont a lábad, Mig ideértél. Most megállsz sután. Mi jön még? Meddig lépsz még, régi vándor? Hány új út vár rád? — Vagy a semmi tán? Nem a te dolgod. Jöjjön, ami jön, te Csak vidd utad még, nagy megálltodig. Könnyű az út és semmire ne gondolj, Hogy, mint és meddig. Mint ki álmodik. Eddig eljöttél, elmész ezután is, Mik vittek eddig, élnek az erők. Nyugton mozogj, hisz itthon vagy te itten, örök, te. Mint a csillagok, idők. Mint a világ, amelyben ideértél S most visszanézel. Kósza útjaid Hogy integetnek és a kedves Élet — Százszor látott, hogy újra itt vagy, itt!... Fodor József DERŰS, BOLDOG, BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT REMÉL A VILÁG — Hogyan búcsúztatják az óesztendőt s várják az új esztendőt a világ nagyvárosaiban? — ezzel a kérdéssel fordultunk a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítóihoz. A beérkezett válaszok és fényképfelvételek jól mutatják azt az ünnepi készülődést és örömteli várakozást, mellyel az egyszerű emberek milliói szerte a világon egy békésebb, boldogabb újesztendőben reménykednek. Az elmúlt év politikai eseményei a veszéllyel teli napok után végre az enyhültebb légkör ígéretét is meghozták. A békeszerető népek most azért küzdenek, abban reménykednek, hogy a hidrogénháború rémét el lehet hárítani közös jóakarattal, hogy a legutóbbi szovjet lépések utat nyitnak a legégetőbb nemzetközi problémák megoldásához, az atomkísérletek beszüntetéséhez, a leszereléshez, a népek jólétének gyorsabb emelkedéséhez. 3