Ország-Világ, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Az MSZMP VIII. kongresszusa egy mon­­datban fogalmazta meg népünk törté­nelmi jelentőségű eredményét: „Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lera­kását.” Milyen egyszerűnek, természetesnek tű­nik ez a mondat. Pedig mennyi álom, lel­kesedés, forradalmi harc, és mennyi szen­vedés jelzi az utat, amelyen idáig elérhet­tünk. Ahogy a múlt század végén hazánkban is terjedni kezdett a marxizmus, hívei egy­re szaporodtak a megszülető munkásosz­tály, szegényparasztság és a forradalmi értelmiség körében.. A terror, a bistófe, a lovas ab­lak ellenére bátran hirdették a szo­cializmus igazságait. A tudatos forradalmárok a lenini példát követve alakították meg a szocializmusért folyó harc egyetlen következetes vezérka­rát, a Kommunista Pártot. A szociális for­radalmat tűzte vörös zászlajára 1919-ben a dicső Magyar Tanácsköztársaság, bár ek­kor még nem sokáig ragyoghatott fennen a a vörös csillag. Ezen a tragikus őszön bő patakokban omlott a kommunisták és más haladó emberek vére Orgoványnál, Siófok­nál és szerte az országban. És ez a vérfo­lyam nem apadt el huszonöt éven át. Nőtt a szocializmus mártírjainak serege, mégis új és új hősök emelték fel a vörös zászlót, keményen dacolva a horthysta terrorral, nem fedtek a kopóktól, csendőröktől, rideg börtönöktől, hóhérkötéltől, puskagolyótól. Bíztak a szocializmus győzelmében, és nem hiába. Fölvirradt a nap, amikor a Szovjet­unió segítségével szabad lett hazánk. A hősi újjáépítés után megkezdhettük a haj­dani álmok megvalósítását, a szocializmus győzelmes építését. A kommunisták harcba hívták az egész népet a nagy nemzeti cél, a szocializmus építésére. Szomorú, hogy a hatalom megszédítette a párt és az ország akkori vezető­i Vissza­éltek az emberek hitével, megtorpant a szo­cialista építés. Hamis próféták is támadtak, akik a „nemzeti kommunizmus” hazug jel­szavával a proletárdiktatúra ellen törtek. Vér folyt 56-ban újra, kést döftek kom­munisták szívébe, mocskolták a vörös zászlót, gyalászták hű barátunkat, a Szov­jetuniót. A párt mégis magára talált. A legjobb kommunisták riadót fúvattak, a szocializ­mus eszméjét megtisztították a torzítások­tól. Elindulhattunk ismét a jövő országút­jén, amelynek fontos állomásához értünk el most, amikor 1962-ben kimondhatta az MSZMP VIII. kongresszusa a mondatot: „Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását.” És a VIII. kongresszussal új mondatot kezdünk: teljes diadalra visszük a szocia­lizmust, s majdan a kommunizmust. Amikor Szilveszter éjszakáján derűs lé­lekkel búcsúzunk 1962 pirosbetűs eszten­dejétől, gondoljunk arra, hogy 1963-ban, meg a rákövetkező években ránk vár a fel­adat: folytatni az elkezdett mondatot, ame­lyet népünk történelemkönyvébe írunk. mondat­­ a Petriscseva ,ez Obrazcov államokba indulna társulatával, ívesen küld újévi üdvözletet magyar barátainak. Emlékszik , mennyien tapsoltak neki, mikor legutóbb Magyarorszá­­gon járt. S ha újra meghívják,­jra eljön. Nagy-nagy szeretet­­et.. Mit is kívánhatnék az Ország- Világ olvasóinak? Ugyanazt kí­vánom, amit magamnak, csalá­domnak, gyermekeimnek, uno­káimnak. Mindenekelőtt békét. Ez a legfontosabb. Boldogságot, vagyis szeretetet, barátságot, si­keres munkát és természetesen jó egészséget. Boldog új esztendőt, kedves barátaim! Szergej Obrazcov Visszanézve Mennyit megéltél! Hány kört vont a lábad, Mig ideértél. Most megállsz sután. Mi jön még? Meddig lépsz még, régi vándor? Hány új út vár rád? — Vagy a semmi tán? Nem a te dolgod. Jöjjön, ami jön, te Csak vidd utad még, nagy megálltodig. Könnyű az út és semmire ne gondolj, Hogy, mint és meddig. Mint ki álmodik. Eddig eljöttél, elmész ezután is, Mik vittek eddig, élnek az erők. Nyugton mozogj, hisz itthon vagy te itten, örök, te. Mint a csillagok, idők. Mint a világ, amelyben ideértél S most visszanézel. Kósza útjaid Hogy integetnek és a kedves Élet — Százszor látott, hogy újra itt vagy, itt!... Fodor József DERŰS, BOLDOG, BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT REMÉL A VILÁG — Hogyan búcsúztatják az óesztendőt s várják az új esztendőt a világ nagyvárosaiban? — ezzel a kérdéssel fordultunk a Magyar Táv­irati Iroda külföldi tudósítóihoz. A beérkezett válaszok és fénykép­­felvételek jól mutatják azt az ünnepi készülődést és örömteli várako­zást, mellyel az egyszerű emberek milliói szerte a világon egy béké­sebb, boldogabb újesztendőben reménykednek. Az elmúlt év politikai eseményei a veszéllyel teli napok után végre az enyhültebb légkör ígé­retét is meghozták. A békeszerető népek most azért küzdenek, abban reménykednek, hogy a hidrogénháború rémét el lehet hárítani közös jóakarattal, hogy a legutóbbi szovjet lépések utat nyitnak a leg­égetőbb nemzetközi problémák megoldásához, az atomkísérletek be­szüntetéséhez, a leszereléshez, a népek jólétének gyorsabb emelkedé­séhez. 3

Next