Ország-Világ, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-03 / 11. szám
látásban részesül és a fizetésének a felét folyósítják. Hatvan év a nyugdíj-korhatár, a hivtatalnokoknál sok esetben 65 esztendő. A provincia hegyes vidéke rendkívül szegény. Fejletlen a mezőgazdaság, s vándorolnak a hegyi parasztok, jönnek a városba munkát keresni. Nem lehet ezt a lavinát megállítani... Alig két évtized alatt kétmillió olasz fogott vándorbotot, s cserélt hazát szélesebb karéj kenyérért. Grál Zoltán (Folytatjuk) Enzo Mingozzi, Forli kommunista tanácselnöke Januári Velence Még számunkra is, noha ismertük milyen megbecsüléssel fogadják a Szovjetunió népei más országok haladó kultúráját, milyen szeretettel adoptálja az orosz nép más országok költőit, még számunkra is, akik Petőfi orosz—ukrán—grúz és más nyelvekre való átültetésénél segédkeztünk, meglepetés volt az a szinte fénysebesség gyorsaságával száguldó elismerés, amely Petőfi költészetét kísérte. Ma már szinte szimbólumnak érezzük azt, hogy éppen abban a kis moszkvai utcában, ahol két szemben levő ház emléktábláiról az internacionalista orosz író: Furmanov és az internacionalista magyar író: Zalka Máté — Lukács tábornok — tekintenek egymásra, ott, a Furmanov utcában született meg a teljes orosz Petőfi. A Szovjetunióban járt magyarok tízezrei tapasztalhatták, a szubtrópusi Abháziától az Északi-sarkövig, hogy Petőfit mindenütt ismerik. Nincs olyan országszöglet, ahol ne vennének elő orosz vagy ukrán, grúz, örmény, kazah vagy belorusz, azerbajdzsán, litván, észt vagy lett — ki tudná mindet felsorolni — Petőfikötetet. Most, március 15-én, nem lehet meghatódás nélkül gondolni azokra a nagy orosz költőkre, akik elindították ezt a magyar vers-csillag záporzást, amely nemcsak hogy azóta sem szűnt meg, de egyre fokozódik. Martinon, Tyihonov, Paszternák, Iszakovszkij, Marsak, Inber, Csukovszkij, Lévik és Kányán mások ültek abban a Furmanov utcai lakásban és ismerkedtek a magyar irodalommal, költészettel, a magyar történelemmel; a magyar forradalmakkal; látták a magyar életet, tájakat; és munkásságuk eredményeképpen egy világbirodalommal közölték Petőfi költészetét, így lett Petőfi Sándor a magyar kultúrának legnagyobb külügyminisztere. 1 3. Petőfi tört utat más nagy magyar költőnek is. Ma már abban a nagy országban mindinkább sokasodik azoknak az olvasóknak száma, akik Balassit, Zrínyit, Csokonait, Berzsenyit, Vörösmartyt, Arany Jánost, Ady Endrét, Juhász Gyulát, József Attilát olvassák, emlegetik. A magyar költők kötetei egyre szaporodnak odaát. Együttvéve néhány millió e könyvek példányszáma. És mindannyiuk élén a megújhodó Magyarország csodálatos költője, Petőfi Sándor áll. Ő vezeti a ritmusba szedett magyar szó szépséges alkotóit. Mert ő a világ mindenkori fiatalságának költője. Az egészség és tisztaság költője. A meggyőződés, kitartás és hűség költője. A forradalom költője. Egy szóval:Petőfi. Meleg kézszorítás, köszönet a szovjet költőknek, azért, hogy a mi Petőfi Sándorunk verseivel százmilliók szívét dobogtatták felénk; hogy Petőfi soha ki nem fakuló költészete felcsendült a Fekete-tengertől a Csendes-óceánig; hogy azokhoz a magyar internacionalistákhoz — százezren voltak —, akik a nagy polgárháborúban a szovjet népekkel együtt küzdöttek egy új világrendért, Petőfi Sándor is odaállt »piros arccal és pirosla zászlókkal■»; hogy ahová mind ez ideig — szomorúságunkra — soha el nem ért, a magyar nép legigazibb lelke — költészetünk — egy világnyelv segítségével most ér el oda, és onnan tovább. Hidas Antal