Ország-Világ, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-03 / 27. szám
Awmyth tolfázik KAMCSATKÁN Annyi történetet költöttek a Kamcsatka-félsziget méhében rejtőző aranyról, anynyi kutató geológus csalódott már a legendában. De mégsem adták fel a reményt. És igazuk volt. Mert néhány hónappal ezelőtt egy szorgalmas és szerencsés kutatócsoportnak sikerült meglelnie a hideg félsziget aranyát! Vulkánok és gejzírek Kamcsatkát a fák és a hévizek hazájának nevezik. Újabban fejlett halászata miatt a halászok paradicsoma néven is emlegetik. A világ nem is régóta tud Kamcsatkáról. Szemjon Dezsnyev és 24 kozákja 1652- ben jelentette Alekszej cárnak a félsziget felfedezését. Kamcsatkának különös a helyzete: Ázsia legkeletibb pontja, mégis földrajzi számítások szerint már nyugaton fekszik. Dezsnyev előtt senki sem tudott a félsziget létezéséről, mint ahogy nem ismerték az Ázsiát Amerikától elválasztó tengerszorost sem, amelyet később a Nagy Péter szolgálatába szegődött dán felfedezőről, Vitur Boningről nevezték el. A 465 ezer négyzetkilométeres félszigeten a 22 működő vulkán között a legmagasabb a 4850 méteres Klucsevszk-csúcs. Néhány hónappal ezelőtt a Szovjet Tudományos Akadémia keretében alakult vulkanológiai intézet munkatársai mintegy »■ajándékba' kapták a félsziget 28 vulkánját. Az intézet munkatársai *AN—2 típusú repülőgépekről tanulmányozzák a tűzhányók működését... Február 20-án elrepültek a Karimszk krátere felett, néhány pillanattal később tört az égre a füst- és lávagomba, amelyet sikerült a kutatóknak lefényképezni. Kamcsatkának legjobban hasznosítható nevezetessége, számtalan hőforrása. A Velikan (Óriás) nevű gejzír majdnem 100 fokos, a gőz- és víztömeg több mint 300 méter magasra csap fel. A félszigeten működő vulkanológiai állomás azt is tanulmányozza, hogyan lehet Kamcsatkai táj. Az örök hóval borított tűzhányó aljában erdő zöldell A gejzír melegvizével borotválkozik a geológus AMIKOR KIS GYERMEK VOLT, hajnalban kelt. Szaladni kellett, mert szigorú ember volt a nagybátyja; fél ötkor már fülönfogta a gyereket. — »Mi lesz a tűzzel, a mindenedet! Égjen a tűz, mert...« És fellobbant a tűz. Zihált a fújtató, izzott a parázs. Fénye megvilágította az álmos gyerekarcot. Piros lett a kisfiú, mint a tűzbe mártott vasdarab. Megbővölten nézte, aztán ellopta a tüzet a kis budai Prometheus. Nem vitt el sokat, csak anynyit, amennyi a szívében elfér, de azt őrizte, táplálta egész életén át... A tűz vezette Münchenbe és Berlinbe a tanulni vágyó műlakatos-segédet. Ez kényszerítette esti tanfolyamokra, híres: 7utas vasvirág , Bieber Károly kovácsművész, műteremben