Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-01 / 27. szám
Jgy vasárnap, 1914. június 28-a, semmiben sem különbözött a többi vasárnaptól, hacsak abban nem, hogy ezen a napon a Kisasszony valami álmos lassúsággal készült, hogy szokásához híven a temetőbe menjen. Sokáig állt a nyitott ablaknál, és nézte a Miljacka túlsó partját, a zöld színekben pompázó, meredek lejtőket. Az égbolt még a hajnal pírjában égett, de a Miljacka túlsó oldala és a rakpart már felélénkült... Így írja le a »Kisasszony« című regényében a ma félévszázad előtti szarajevói reggelt Ivó Andrics, a nagy jugoszláv író. Néhány órával később, a szerb nemzeti gyászünnepen provokatív katonai szemlére Bosznia-Hercegovina fővárosába érkezett Habsburg-trónörököst, Ferenc Ferdinándot és feleségét két revolverlövéssel megölte Gavrilo Princip 19 éves diák, az »Ifjú Bosznia« nevű szervezet tagja. Andrics — aki abban az időben szintén diák volt Szarajevóban, és szintén a délszlávok egyesüléséért küzdő titkos szervezet harcosa — akkor már letartóztatásban volt, mert azzal vádolták, hogy részt vett a Principmerényletet egy órával megelőző Csubrinovics-féle sikertelen bombamerényletben. A börtönből hallgatta a megkonduló harangokat, amelyekmessziről szóltak. Elnyújtott és szokatlanul erős visszhang hallatszott a rövid szünetekben: a Szarajevót övező hegyek lejtői mintegy válaszként verték vissza a halál és a riadó érces harangszavát... Az egyéni terrort soha, semmi nem indokolhatja. Ferenc Ferdinánd azonban azért jött Szarajevóba, hogy ott újra meghirdesse a szerbek elleni háborút, aminek »prófétája« volt. Eljött a törökök alapította városba, amely kanyargós útjairól és száz mecsetjéről, görögkatolikus és katolikus templomairól és mór stílusban épült hatalmas zsinagógájáról volt nevezetes. »A konszolidálódott török uralom — írta az első világháború előtti Szarajevóról Andrics, aki első elemista kora óta itt, az egymást keresztező hatások, a különféle életmódok és felfogások városában járta iskoláit — álmos békességet fejlesztett ki a városban, bár a merengő álmosság takarója alól azért — nagy ritkán — fel-felütötte fejét a lázadás is.« Az 1878-as berlini kongresszus határozata folytán azonban az Osztrák—Magyar Monarchia okkupálta Bosznia-Hercegovinát és osztrák bürokraták, fürge, erélyes bécsi iparosok és kereskedők szállták meg a város legszebb házait és a »csarsijá«-t, az üzleti negyedet. Újat ugyan nem alkottak — gyárak sem addig, sem ezután nem voltak Szarajevóban — de ettől kezdvemindenki a bécsieknek tartozott. A hegyekre meredeken felfutó utcák mentén a kertek elpusztultak bánatukban. A dohányt elvitték. A bőrt elvitték. A fát elvitték. A maradék életkedvet elvitték. Csak a szilva- és kávéillatot nem tudták elvinni.« Ez ellen a nyomorúság és kizsákmányolás ellen lázadt — nem mindig helyes módon — az »Ifjú Bosznia«, amely nem akart egyetlen nemzetiséget sem elkergetni a majd ötszáz éves városból. Csak a Habsburg-monarchiát, Princip tette — amelyet aztán a Monarchia és Németország a világháború kirobbantásának ürügyéül használt fel — nem volt dicséretes tett. Princip azonban egy igazságos ügy híve volt és annak a téveszmének az áldozata, hogy egy joggal gyűlölt személyiség pusztulása megoldja a nehéz problémákat. Szarajevó ötven évvel ezelőtt... A “díszegyenruhás emberek” izgatottan szaladgáltak ide-oda, az akkori viszonyokhoz mérten villámgyorsan megérkeztek az újságírók, megkezdődtek a jegyzékváltások ... Az egykori Latin-híd — ma Gavrilo Princip-híd —, ahol a merénylet történt, ma — félévszázad múltával — idegenforgalmi nevezetesség, mint ahogy idegenforgalmi nevezetesség ma az egész város, kanyargós útjaival, mecsetjeivel, kávéházaival, keleties bájával. A mai Szarajevónak azonban van egy olyan vonása is, amit szintén megbámulhat az oda érkező turista. A modern gyárak, az új lakótelepek, a korszerű középületek Szarajevója SZARAJEVÓ 2 Történelmi értékű, eredeti fényképfelvétel Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról Az új “Grzevica”-negyed egyik része .